Bocsánat, hogy ide is írok de fontos le írnom, hogy a történetben (főleg most ebben az első fejezetben) jelen lesz nemi erőszak szóval aki nem bírja az ne olvassa a könyvet inkább.

-Felébredtél?-Shen Qingqiu a hang felé kapta fejét. Furcsa mód a fájdalom amit eddig mindig érzett most sokkal tompábbnak tűnt. Az egykori csúcsúr teste a fájdalom helyett zsibbadt. De ez mind jelenleg nem számított ahogy körbe pillantott. Luo Binghe vele szemben ül egy székben, s már nem a vízi börtönben volt, hanem egy szobában. Hideg vasat sem érzett bőrén, csupán a puha takarót és száraz lepedőket. Az ablakon keresztül pedig  friss levegő áramlott be, a nap fénye pedig besütött. Már el is felejtette milyen érzés ez, olyan régóta volt a vízi börtönben. Ha nem lett volna itt ellensége biztosan elmosolyodott volna és az ablakhoz ment volna, hogy arcát jobban süsse a kellemes napsugarak.  De ehelyett csak visszafogott rémülettel az ágy háttámlájának húzódott minél messzebb tőle. -Tudsz beszélni?-Shen Qingqiut váratlanul érte a kérdés, s nem is értette hiszen le vágta... De aztán jobban bele gondolt majd megérezte valami van a szájában. Van nyelve! Ezzel a felismeréssel megnyalta kiszáradt ajkait. Meglepetten nyögött fel halkan. Úgy tűnt mondani akart valamit, de nem volt hozzá elég ereje. Nem csoda, már évek óta nem beszélt. 

   Eközben Luo Binghe egy ravasz mosollyal le ült az ágy szélére. Shen Qingqiu automatikusan húzta össze magát, majd szorította össze ajkait, de a démon megfogta az állát, kényszerítve, hogy nyissa ki. A volt csúcsúrnak nem volt választása, és nem is akarta, hogy mikor már végre volt nyelve azzal a lendülettel le is tépje neki ez a démon, mint pár hónapja. Vagy az a múltkor volt? Shen Qingqiu már rég elvesztette idő érzékét. 

-Hm... Rendben tűnik a nyelved. Nem érzel semmit? Próbálj meg beszélni.-a halhatatlan tette amit kért. Nem mert ellenkezni, azonban hiába, csupán érthetetlen motyogás csúszott ki ajkai közül.-Nem gond. Shizun, gyakorolj sokat.-Shen Qingqiu megborzongott a hangtól. -Most légy jó, egy másodperc és vissza jövök.-shizunja nem tett semmit, szótlanul ült az ágyon. Mozdulni is alig mert. Csupán a fejét fordította oldalra, hogy a napsütés felé fordítsa. Kellemesen hunyta le szemeit. Olyan rég érezte és látta a napsütést. Sosem gondolta volna, hogy egyszer ennyire élvezni fogja. Igazi áldásnak érezte. Ám a pillanatnyi békesség hamar eltűnt. Luo Binghe ahogy mondta, hamar visszatért, kezében egy tálcával, rajta mindenféle gyümölcsökkel és más ételekkel Shen Qingqiu nagyot nyelt, a szájában összefutott a nyál. Gyorsan elfordította fejét, hogy ne lássa.-Mit szeretne először ki próbálni shizun?-mézédes hanggal közeledett az ágyhoz. Ölébe tette a tálcát, s végül kezébe vette az egyik gyümölcsöt.-Remélem a barack megfelel. Gyere, nyisd ki a szád.-Shen Qingqiu kénytelen volt közelebb húzódni hozzá, s remegve ki nyitotta száját. Binghe vágott egy kis darabot és a szájába tette. Shen Qingqiu szemei mintha egy pillanatra felcsillantak volna. Luo Binghe úgy érezte biztosan csak képzelődött, így nem is vont rá nagyobb figyelmet. -Hm, úgy látom shizun kedvére van a barack. Most jöjjön valami más.Mondjuk egy kicsit keserűbb.-nyúlt egy kis citrom után. Abból is vágott egy kis darabot shizunjának és a szája elé tette. Szemeit össze húzta, hogy megfélemlítse őt ami sikerült is. Shen Qingqiu sosem mutatná, de most képtelen volt visszatartani enyhe remegését. Remegve ette meg a kezéből a keserű citromot. Rögtön köhögni kezdett, mire Binghe egy pohár vizet nyújtott felé. Shen Qingqiu elvette tőle és ivott belőle egy kortyot. 

-Mit akarsz tőlem...?-Binghe meglepődve pillantott le ajkaira amelyek jelenleg vizesek voltak. Úgy tűnik csak ki volt száradva és ezért nem ment annyira a beszéd. 

-Íz próba.-válaszolt könnyedén a kérdésre.-Ellen megfelelően működik-e.-ezzel egy újabb gyümölcsöt tolt a szája elé. Nem volt választása, mint ki nyitni száját és hagyni, hogy a szörnyeteg etessen vele különböző gyümölcsöket. Ezzel legalább egy kis időre nem kellett arra gondolnia, hogy hamarosan egy újabb kör kínzás vár rá.-Rendben. Úgy tűnik a nyelvvel nincs probléma.-mondta enyhén mosolyogva amitől ismét ki rázta a hideg a csúcsúrt. Utálta mikor így mosolygott. Utálta mikor rá nézett. És azt még jobban, hogy most ilyen figyelmes vele még ha nem is igaz. -Hm jöjjön az új próba. Shizun, próbáld meg megmozdítani a kezedet.-Shen Qingqiu nagyit sóhajtott. Valójában csak egyet akart; Aludni! De örökre! De most itt volt, és még éles tárgy sincs a közelben, hogy elvágja a torkát, szóval tennie kellett amit a szörnyeteg mondott. 

   Ám hiába próbálkozott, a keze nem mozdult, nem akart engedelmeskedni. Ez most komoly... Gondolta magában, majd újból erőlködni kezdett, de mindhiába. Luo Binghe felnevetett mellette szánalmas próbálkozásán. Néhányszor megfogta ujjait, és a varrások mentén egy kicsit meg masszírozta azokat, hogy könnyebben menjen az ujjak, s csuklók irányítása. Ám hiába, Shen Qingqiu azonban így is csak alig bírta megmozdítani. 

-Shizun, ne legyen olyan mérges. Egyszer csak menni fog.-gúnyolódott rajta. Vissza akart vágni, de a hangok a torkára akadtak mikor Binghe közeledni kezdett felé. Nagyot nyelt, s arra számított talán megint csinálni akar vele valami rosszat, így rémülten be is hunyta a szemét. Utálta ezt az érzést. Alul van maradva egy ilyen vadállattal szemben. Ez szörnyű, legszívesebben inkább meghalna szégyenében. Azonban úgy tűnik nem csinált semmit.-Látom a többi képesség jól megy. Úgy látom a szemeddel sincsen gond.-állapította meg miközben el hajolt tőle. Shen Qingqiu kicsit megkönnyebbült de érezte valami nincs rendben. Binghe csinálni akart valamit de végül nem tette meg. Mindegy is! Inkább ne csináljon semmit. 

   Ezután Shen Qingqiunak volt egy kis nyugalma. Luo Binghe egyik szolgálója jött hozzájuk aki szólt az urának, hogy történt egy kis gond. Természetesen nem volt választása, mint démon király eleget kell tennie kötelességének és elintézni azokat a kis férgeket akik nem hajlandóak még ennyi év után sem elfogadni. 

   A halhatatlan nyugodt sóhajt engedett ki. Arcára ki ült a fáradtság, ennek ellenére nem akart még aludni. Ehelyett az ablakhoz sétált. Sajnos túl magasan volt ahhoz, hogy megszökhessen. Így hát csak a kellemes szellőt élvezhette. Látta odafent madarakat szállni. Ajkai lekonyultak, arra gondolva, hogy ő már nem fog az égen szállni ahogy azt elképzelte. Így ballagott vissza az ágyhoz amibe úgy dőlt bele, mint egy fadarab. Felsóhajtott, élvezte ahogy a puha ágyban fekszik. Mondjuk még jobb lenne ha végre nem lenne az a vadállat...

    A vadállat egészen másnap délutánig nem is jelentkezett. Természetesen az ételt is úgy adta neki, hogy miután elkészítette odaadta az egyik szolgálójának aki meg odavitte Shen Qingqiunak aki leginkább kényelmesen az ágyban feküdt, vagy éppen járni tanult. Ahogy azt árta, a több évnyi kar és lábveszteség hiánya meglátszódott, szinte teljesen el is felejtette, hogy működik a dolog aminek igazából természetesen kellene mennie. Shen Qingqiu azonban tovább gyakorolt. El akart menni innen, ahhoz pedig az első lépés az ha megtanulja újra az alap dolgokat. A gyakorlás késő délutánig, napnyugtáig tartott. Végül már teljesen fáradt volt, a lábai pedig zsibbadtak a karjaival együtt. Mivel kezdett hideg is lenni ráadásul így elment, hogy becsukja az ablakot ami eddig nyitva volt. Azonban amikor ki nézett a narancssárgás égboltra nem tudott csak úgy elmenni. Meg állt az ablakban és kinézett. Az eget kémlelte, ki tudja meddig. Hűvös is volt, így egy idő után remegni kezdett. Aztán egyszer csak azt érezte, hogy valami puha anyag kerül a vállára. Meglepetten pillantott hátra. A vadállat vissza jött...

-Tetszik az ég, shizun?-kérdezte egy mosollyal az arcán. Ettől csak még rosszabbul lett. Hoztam shizunnak egy kis vacsorát. Csak könnyű étel, hogy shizun megtudja emészteni.-mondta majd az asztalhoz ment a tálcához. Bizonyára már itt volt pár perce és csak nézte a kintre vágyakozó shen Qingqiut. De Binghe arcára ez egy gúnyos mosolyt csalt, a tudat, hogy shizunja hozzá van kötve és nem lehet és nem is lesz szabad. -Gyere ide, shizun.-hangja fenyegető volt, természetesen Shen Qingqiu számára igazából nem lenne szükség ételre, de ahogy megérezte a finom illatokat nem tudott ellen állni a kísértésnek. Szótlanul, dühös tekintettel ült az ágyra, várva az ételre.-Shizun nem gondolja úgy, hogy ez az úr megérdemelne valami... Kedves szót?-Shen Qingqiu felhorkantott. 

-Szörnyeteg. Évek óta fogva tartasz, még is mit vársz?-kérdezte gúnyosan.

-Mondjuk egy köszönöm is megtenné.

-Nem.

-Shizun olyan makacs. Hát jó.-félte tolja az asztalon a tálcát. Helyette fel állt, s le ült az ágy szélére. Shen QIngqiu persze azonnal elhúzódott tőle, azonban Binghe megfogta a csuklóját és erősen magához rántotta. A volt csúcsúr azt hitte megint bántani fogja, esetleg le tép az ujjait. Ehelyett azonban valami puhát és nyálas dolgot érzett a nyakán. A szemei ki pattantak a felismerésre, majd próbálta eltolni Binghét, ám túl gyenge volt hozzá. Még a végtagjait alig bírta mozditnai, nemhogy egy démont ellökni magától. 

   Shen Qingqiu érezte, hogy a démon csókjai a nyakáról a füléhez tért át. Bele nyalt fülébe, s harapta, . Érezte, hogy egyik keze egyre lejjebb csúszik a combjához. A démon az ágyhoz nyomta, így Shen Qingqiu az ágynemű és a nagyobb test közé szorult tehetetlenül. Hallotta a nadrágja szakadását, majd anélkül, hogy észre vette volna, mér semmi sem takarta lábait és férfiasságát. Shen Qingqiu tudta mi következik, így kétségbeesetten próbált szabadulni. Ütötte amikor tudta, ám lábait egyáltalán nem használhatta mivel lefogta teljes mértékben. Luo Binghe erőszakkal széttárta újonnan szerzett lábait, és tolta a farkát mélyre benne. Visszatartotta jeges sikolyát, erősen harapta száraz ajkait. Így azonban csak egy kisebb fájdalmas nyögést hallatott. 

-Shizun máris vérzik. Nagyon érzékeny.-mondta semleges hangon, majd egy újabb lökéssel az ágyra kényszerítette. Shen Qingqiu mindent megtett, hogy vissza tartsa fájdalmas nyögéseit, kiáltásait. Menekülni akart egy biztonságos helyre. Egy helyet akart ahol megvédik, ahol szeretik, ahol elfogadják, ahol szabad lehet. Ez szörnyű... Mégis mit csinált eddig? 

    Hiába lett csúcsúr nem ért semmit. Mindig volt valaki fölötte, mindig volt valaki aki jobb volt nála, aki megalázhatta, megfélemlítheti. Shen Qingqiu, aki már nem tudta mindent visszatartani, zokogni kezdett. Keservesen zokogott. Megtört.  

-Shizun sír... Pedig még szinte nem is csináltam semmit.-kuncogta, majd egyszer csak megragadta derekánál, kihúzódott belőle és megfordította, hogy hasén legyen. Bármi előkészítés nélkül nyomódott belé. Shen Qingqiu úgy vergődött, mint egy vízből kiesett, haldokló hal. De minél jobban vergődött, Luo Binghe annál stabilabb lett. a szeme elködösült, levegő után kapkodott, s csak arra tudott gondolni, hogy lefogja Shen Qingqiut, és teljesen behatoljon. Nem törődött vele, csak a saját élvezetét hajszolta. Shen Qingqiunak pedig már nem volt elég ereje, hogy megállítsa. 

   Amikor mindennek vége volt, Shen Qingqiu sokáig nyugodtan feküdt, magzat pózban. Ez rosszabb volt, mint mikor a vízi börtönben raboskodott. Amióta Luo Binghe fogva tartja ezelőtt sosem erőszakolta meg. Az egyedüli amikor hozzá ért az akkor volt, mikor letépkedte a végtagjait és kitépte a nyelvét. Valami határozottan történt amiért most ezt mégis megtette. Shen Qingqiu nem is gondolkodott rajta sokáig, inkább ki élvezte, hogy a szörny nincs itt és pihent. Ez volt az utolsó alkalom, hogy öntudatánál volt...

   Luo Binghe mézes-mázos hanggal próbálta shizunja szájábs kényszeríteni az édességet. Végül felhagyott vele és szomorúan tette vissza a tejszínhabos süteményt a tálcára a többi édesség mellé. Azóta a nap óta shizunja olyan volt, mint egy üres baba. A tekintetében nem volt meg az a makacs tűz amit mindig látott. Amit szeretett. Nem gondolta volna, hogy shizunját megfogja törni. Azt gondolta, hogy van idő addig, hogy lesz esélye dolgokat csinálni vele. A démon úr nem adta fel. Bár Shen Qingqiu megtört, mindent megtett, hogy vissza hozza a tüzet a szemébe. Ehhez pedig nos... Mindeféle piszkos módszert alkalmazott.  

   A démon úr térdéig tolta le nadrágját majd leült az ágyra. Megfogta Shen QIngqiut a hajánál a férfiasságához húzta, kényszerítve, hogy kapja be. Shen QIngqiu szemei azonban továbbra is üresek voltak, s kénytelen volt eleget tenni ura kívánságának. Fulladozott és összerezzent amikor mélyebbre csúszott torkában, de még mindig nem mozdult, hogy ellenálljon. 

-Beszélj...-morogta, s megántotta haját. Shen Qingqiu nem beszélt, nem ellenállt, a szeme pedig sosem összpontosított rá...

   Az eset után Binghe továbbra is próbálkozott. Mindennap különböző ételt vitt neki, mindennap újat tanult csak shizunja miatt, hogy valami reakciót váltson ki belőle. De egyszerűen... Shen Qingqiu megtört.

Kölyök most már hagyd békén. 

Szólt az Álom démon mester Luo Binghe fejében. Ám amaz csak makacsul nézett maga elé miközben belépett shizunja szobájába.

Ne mond meg mit tegyek!

Szólt a válasz mérgesen. A haragja az Álom démon mester felé hamar el szállt, mikor rá pillantott Shen Qingqiura. Shen Qingqiu a földön feküdt mozdulatlanul egyenletesen fel-le emelkedő mellkassal. Luo Bingheben szánalom érzése keveredett a sajnálattal.

-Shizunnak nem kényelmetlen a földön?-kérdezte gúnyosan, miközben megragadta hajánál és térdre kényszerítette, fejét pedig egy szintbe vitte férfiasságával.-Vagy talán shizun direkt maradt a földön az urát várva?-Binghe vicsorogva pillantott le a másikra, kezei pedig erősebben fogták marokra haját, majd kicsit meg is tépte. Megnyalta ki száradt ajkait, nadrágja pedig most különösen szűkösnek bizonyult. Nem is habozott, szabad kezével ki gombolta nadrágját, lassan pedig alsó nadrágjától is megszabadult. -Légy jó és engedelmes shizun.-mondta nyájasan. Shen Qingqiu fulladozott és összerezzent, amikor a démon arra kényszerítette a száját, hogy nyissa nagyra. Binghe pedig nem törődött semmivel, mélyebbre engedte magát a szájában. Félig ki húzta majd ismét vissza tolva. Ez ismételte amíg el nem élvezett. Shen Qingqiu pedig fáradtan, dőlt vissza a padlóra, miközben szája széléről folyt le a démon spermája. Öklendezni kezdett, végül pedig hányt egyet. -Shizun olyan rendetlen lett.-jegyezte meg vigyorogva.-Légy jó, amíg hozok valakit aki feltakarítja a mocskodat.-morogta majd ki sétált a szobából. 

Meddig akarod még folytatni? Nézz rá, már semmire nem jó.

Fogd be! Addig folytatom amíg akarom. Shen Qingqiu az enyém!

Luo Binghe mérgesen hagyta ott Shen Qingqiut majd maga után oda küldött valakit, hogy takarítsa fel a mocskot. Természetesen addig a démon világ ügyeit intézte egy-két napig így nem volt ideje shizunjával foglalkozni (persze mindig talált időt, hogy főzzön neki). Az álom démon mester pedig próbálta rá venni őt, hogy hagyja abba és engedje el Shen Qingqiut, de Luo binghe makacsul ragaszkodott hozzá, nem bírta elengedni.

   A démon király dúdolászva nyitotta ki félkézzel az ajtót, ugyanis másik kezében egy tálca volt rajta egy kis forró levessel. Több órán keresztül főzte, hogy Shen Qingqiunak adhassa utána. Ám mikor a szobába lépett a tálca a forró levessel rajta a földre zuhant. Shen Qingqiu a földön feküdt, egy nagy vágással a csuklóján. Luo Binghe mit sem törődve ment oda hozzá, majd guggolt le mellé.

-Shen Qingqiu? Shen Qingqiu! Shizun!!-kiabált hozzá folyamatosan, de semmi sem hatott. Shen Qingqiu továbbra is mozdulatlanul feküdt a földön. A keze alatt volt egy üvegszilánk. Csak most vette észre, hogy a tükör a szobában össze volt törve. Bizonyára azzal vágta meg a magát. Binghe egy egy őrült vigyorral nézte őt.-Shen Qingqiu, az enyém vagy. És én nem engedtem meg, hogy meghalj!-kiabálta őrült hangon. Az álom démon mester lemondóan sóhajtott. Amióta Luo Binghét ismeri egy cseppet sem változott valójában. Nem vallja be, de szereti Shen Qingqiut. Ezért nem engedi el. Viszont dühös is rá a sérelmek miatt. Már így sem sült ki ebből semmi jó. De most, hogy öngyilkos lett a volt csúcsúr talán Binghének jobb lesz. Így hát nem csinált semmit, csak nézte ahogy Binghe próbálja helyre hozni a dolgokat amiket elrontott. 

   A démon király több napja nem aludt rendesen. Egész álló nap Shen Qingqiu mellett térdelt miközben próbálta helyre hozni a testét és az elméjét. Úgy tűnt pár nap után áttörést ért el. Így immár nyugodtabb volt. Mosolyogva nézte felépülését. Most már rendben kell lennie. Ásított egyet. Talán nem lesz gond ha alszik pár órát...

   Arra ébredni, hogy valaki megránja a takarót ami a fejed alatt volt nem kellemes, főleg, hogy azelőtt nem igen volt lehetősége aludni. Erre jött rá Luo Binghe. De ezzel nem volt ideje sokat foglalkozni hiszen Shen Qingqiu végre felébredt! A szemei felragyogtak.

-Shi-

-Ki...Ki vagy te...?

Sziasztok^^ Hát sosem gondoltam volna, hogy csak összejön egy ilyen könyvem isxd De igazából már nagyon akartam írni valamit az Bing-geről és Shen Jiuról. Kicsit sajnáltam őket, szóval úgy döntöttem talán lehetne egy olyan történetük amiben tiszta lappal kezdhetnének (természetesen ettől a múlt nem tűnik el, mindig jelen lesz mert lehetetlen eltörölni. Hiszen mindig lesz egy ember, aki viszont emlékszik a múltra és ott lesz, hogy megemlítse).

Nos, remélem tetszett az első fejezet. Nem tudom mikor jön a követező mert igazából a MoShang ff-mel vagyok inkább elfoglalva. De azért igyekezni fogok^^