Mivel úgy vettük észre, hogy a párbeszédek helyesen írása általános gondot okoz, úgy döntöttünk, összeszedjük nektek egy posztban, mire is érdemes figyelni ezzel kapcsolatban.

Nagyjából három típust különíthetünk el, de mielőtt erre rátérnénk, fontos megemlíteni valamit, ami minden párbeszédre jellemző: a gondolatjelek. Ha magyarul írsz, a párbeszédet gondolatjellel kell kezdened, a gondolatjel után pedig illik nyomni egy szóközt, mert az egyrészt esztétikusabb is, másrészt úgy helyes. Ami pedig a típusokat illeti, kezdjük is!

Első típus: Amikor a párbeszéd és a hozzá fűzött kommentár egy mondatot képeznek.
Például: – Nem hiszem el – morogta Pisti.
Mint láthatjátok, a „morogta Pisti” rész önmagában kevés jelentéssel bír, nem értelmes az előző mondatrész nélkül, ezért nem teszünk pontot a „nem hiszem el” után. Ez majdnem olyan, mintha egy teljesen egyszerű mondatba tennénk egy random pontot. Annyira nem nézne ki jól, ha azt írnám, hogy „Nem. Hiszem el.” Ugye?
Természetesen ez a szabály nem áll, ha felkiáltójelet vagy kérdőjelet kell tenni, azokat az írásjeleket bátran használjátok!
Például: - Nem félsz? – kérdezte Éva.

Második típus: Amikor a párbeszéd és a kommentár külön mondatot alkotnak.
Például: – Nem hiszem el. – Pisti morogva leült a székre.
Az, hogy Pisti morogva leült a székre, értelmes így önmagában is? Igen. Ezért ezt egy külön mondatként kezeljük, pontot teszünk a „nem hiszem el” után, és a Pistivel kapcsolatos mondatot akkor is nagybetűvel kezdjük, ha történetesen nem a nevével indítunk.

Harmadik típus: Amikor a kommentár beékelődik a párbeszédbe.
Például: – Nem hiszem el – morogta Pisti –, hogy nekem erről senki nem szólt.
Ebben az esetben még csak véletlenül sem teszünk pontot a kommentár után, hiszen egy mondatról van szó. Ha mégis raknánk, akkor Pisti nagyjából ezt mondaná: „Nem hiszem el. Hogy nekem erről senki nem szólt.” Nem hangzana jól, igaz?
Ennél a típusnál a vesszőnek mindenképpen a kommentár és a gondolatjel után kell következnie. A gondolatjel és a vessző között pedig még véletlenül sincs szóköz. Természetesen, ha az eredeti mondatban nem lenne vessző, akkor a gondolatjel után sem kéne kitenni.
Továbbá ennél a típusnál nem árt figyelni arra, hogy ne ékeljünk be túl sok szöveget a két párbeszédrész közé, mert nem szeretnénk azt elérni, hogy az olvasó elfelejtse a mondat elejét, mire a végére ér.

Reméljük, segítettünk, ha kérdésetek van, vagy ötletetek, hogy miről írjunk legközelebb ilyen kis szösszenetet, akkor ne tartsátok magatokban! 🙂

További jó alkotást kívánunk:
A BoWH csapata