Hermione különösen unalmasnak találta a sötét varázslatok kivédése órát annak ellenére, hogy McGalagony igazgatónő meggyőzte Bill Weasleyt, hogy mint tanár tanítson az iskolában.
Az a bizonyos péntek délután különösen unalmas volt, mivel a Patronus bűbájt tanúlták.  Harrynek hála, Hermione már régóta elsajátította ezt nehéz varázslatot, így az órán volt elég ideje, hogy diszkréten fürkéssze Draco minden mozdulatát, aki megfeszülve próbálta a saját Patrónusát előidézni.
Valami boldog emlékre kell gondoni ami neki nincs...  - dünnyögte  magában Hermione, Dracot bámúlva

- Miss Granger, elsajátította már ezt a bűbájt?  - kérdezte Bill miközben próbált  komoly arcot vágni.

- 3 évvel ezelőtt, Weasley professzor.- nézett Hermione Bill-re és egy suhintással végig futatta Patrónusát a termen. Mellette ülve Ginny kuncogva küldte fel az övét is Hermione vidrája mellé

- Harry mindenkit megtanított aki Dumbledore seregében volt Umbridge uralkodása alatt! - informálta Ginny a testvérét mire Bill felsóhajtott

- Rendben, azok, akik már képesek létrehozni a Patrónusukat, segíthetnek valakinek, aki még nem tudja hogyan kell, vagy olvassa el a könyv következő fejezetét!

Az osztályban erre szinte mindenki megjelenítette a Patrónusát aki részt vett Dumbledore seregében, kivéve persze a Mardekár házat. Ők utálkozva néztek a többi diákra. Hermione megrázta a fejét és kinyitotta a tankönyvet. A következő fejezetben nem volt semmi új, amit a lány már ne tudott volna, így még egy okot talált rá, hogy továbbra is Dracot nézze. Malfoy épp a bűbájt és a pálca suhintást tökéletesítette, ám kétség sem férhetett hozzá, hogy sikertelenségének oka a helytelen rossz emlék kiválasztása volt.
Hermione egy pillanatra úgy gondolta, hogy feláll és segít a fiúnak de nem akarta, hogy mások esetleg félre értsék. Egyébként is túl sok időt töltenek mostanában együtt. Hermione ekkor vissza emlékezett a bál estéjére, amikor Draco és ő megcsókolták egymást. Napok teltek el  azóta, ő mégis érezte még Malfoy édes ajkának az ízét. Akaratlanul is a szájához ért és végigsimíott rajta, majd mikor észre  vette, hogy Draco épp őt nézi gyorsan elfordította a fejét. Draco megdöbbenve tapasztalta, hogy Hermione a szoba túloldaláról figyeli őt, hisz azóta az este óta nem is beszéltek. Malfoy megharapta az alsó ajkát és újra próbálkozott. A patrónus szikrája felvillant egy pillanatra és úgy tűnt mintha egy főnix lett volna.  Nem volt képes sokáig tartani, de büszke volt magára, hogy végre sikerült neki. Aztán eszébe jutott miért is sikerült. Hermionéra gondolt. Újra megpróbálta, miközben Hermione barna szemeit képzelte maga elé amint ránézett és megcsókolta;  a patronus ismét erősebb lett, és néhány pillanatig tartotta, mielőtt elengedte volna. Draco Malfoy, nagy bajban vagy! Ki kell verned a fejedből Granger-t!
Gondlta Draco magában majd leült, és a tankönyvbe temette az arcát, mintha el tudna rejtőzni a felismerés elől, hogy visszavonhatatlanúl beleszeretett Hermionéba. Tíz hosszú perc múlva megszólalt a csengő, és Draco szinte rohanva hagyta el a termet.

- Mi van Malfoyval? - kérdezte Ginny a tankönyveit pakolva - Úgy nézett ki, mint aki szellemet látott volna.

-Nem tudom, de láttad a Patrónusát? Mintha egy főnix madár lett volna! Nagyon ritka patrónus....- mondta Hermione, követve Ginnyt és Lunát vissza a kollégiumba.

- Nem láttam a Patrónusát, de ez nem lehetetlen? Mármint Malfoy túl gonosz ahozz, hogy előidézzen egy ilyen ritka madarat! - kapcsolódott a beszélgetésbe Luna

- Semmi sem lehetetlen Luna... - suttogta maga elé Hermione- De vajon miért rohant úgy ki a teremből?

-Talán az elsők közt akar ebédelni.- válaszolt Ginny majd karonfogva a két
lányt elmentek a nagyterembe.
De Draco nem volt az ebédnél és Hermione nem látta másnap sem a vacsorán, mielőtt elindultak, hogy találkozzanak Harryvel és Ronnal Roxmortz-ban. Hermione minden erejével próbálta kiverni a fejéből Draco-t, és a kínzó érzést amiért nem láthatta őt. Próbálta elterelni a gondolatát Malfoy-ról miközben lefelé ment a dombról Ginny-vel, Lunával és Neville-el, akik a Reggeli Próféta egyik cikkjét tárgyalták.

- Szerintem bátor dolog Lavender-től, hogy az Auror képzőt választotta!- mondta Luna nagyokat lépdelve Neville oldalán

- Szerintem pedig inkább valaki más melett akart lenni... - fintorgott Neville majd gyorsan elhallgatott mikor rájött, hogy Hermione is köztük van.

- Lavender Auror-nak állt? - kérdezte Hermione ledöbbenve. Ron egy szót sem szólt róla, hogy Lavender is ott van. Ez bosszantotta Hermionét, mégsem érzett féltékenységet. Valamiért közömbös volt ez a hír számára

- Nem akartam elmondani Mione... - kezdte Ginny - Ron említette, de nem akarta, hogy tudd mert akkor csak veszekedtetek volna.... A Reggeli Próféta mai újságában jelent meg az új Auror tanoncok nevei, szóval örülök, hogy nem kell tovább titkolni...

- Semmi baj Ginny!- mosolygott Hermione ami saját magát is megdöbbentette. Egy évvel ezelőtt már régen dühöngött volna és sírt volna, ám most higgadt maradt - Lavender azt csinál amit akar! Az uror képző jót tesz majd neki!
************************************

Amikor elértek Roxmortz-ba, Harry és Ron már a Három seprű előtt várták őket. Ron és Hermione szájrapuszival, míg Harry és Ginny szerelmes csókkal köszöntötték egymást. Aztán benyitottak a kocsmába, de a diákok amúgy is dühöngő tömegét látva azonnal visszavonultak.

- A szárnyas vadkan? - kérdezte Harry, az utca végére mutatva

- A szárnyas vadkan. - erősítette meg Neville, és a keskeny utcán elindultak Aberforth kocsmája felé.
A kocsma csendes, durva jelenés volt, szinte senki nem tartózkodott odabent.

- Ó, nagyszerű !  - ordította Aberforth a bár mögül - Két Auror tanonc, és Roxforti diákok!

- Pontosan! És ha nincs sok dolga, hozzon kérem valami italt nekünk!- mondta Neville, és intett a szinte üres kocsmában miközben a csoport leült a hátsó részen lévő nagy asztalhoz.

- Nos, amíg fizettek nekem mindegy!  - Aberforth fogott egy üveget, valamint egy halom poharat és az asztalhoz sétált - Ugye már nagykorúak vagytok?

Á társaság bólintott, Aberforth pedig mindegyikük előtt lecsapott egy poharat, majd mindegyikbe öntött egy-egy Tűzes Whisky-t. Egy pillanatig mindenki az italokat bámulta, mígnem Hermione a pohár után nyúlt

- Egyszer élünk nem de?! - gyorsan lehúzta az italt, és megpróbált nem köhögni, miközben a whisky égette a torkát.

- Mi a franc?  - hebegte Ron  - Ki vagy, és mit műveltél Hermione Grangerrel?

- Miért? - nézett szúróssan Hermione Ron-ra

- Csak mert te nem ilyen vagy Mione! Mióta kedveled te, az alkoholt?

- Ha tudni akarod a múltheti bálon is ittam, és nagyon jól éreztem magam nélküled is! És tudod kivel táncoltam a nyitó táncot? Draco Malfoy-al!- vágott vissza Hermione mire Ron elképedve nézett rá

- Mi volt a bálon? - préselte ki a szavakat dühösen Ron. Hermione nagyot nyelt, és lesütötte a szemét

- Semmi... Egész végig Ginny-vel voltam... - mondta Hermione mintha mentegetőzne - Mikor akartál mesélni Lavender-ről?

- Én elakartam mondani,de....- dadogott Ron majd felállt és arrébb húzta Hermionét a sarokba

- Nos? - tette csípőre a kezét Hermione. Ron neki dőlt a falnak és lassan kifújta a levegőt

- Nem akartam elmondani, mert akkor biztosan veszekedtünk volna... Lavender jelentkezett auror-nak és a mi csapatunkba került...

- Van valami köztetek? - tért a lényegre Hermione. Ron nem válaszolt, csak elfordította a fejét. Hermionénak nem kelett egyetlen szó sem, hogy tudja Ron és Lavender közt több van mint barátság. Fájdalmasan felnevetett de nem volt féltékeny. Nem lehetett hisz ő is megcsalta Ron-t Malfoy-al. Hermione egy pillanatig még őrlődött magában, majd hátra nézett a barátai asztalához, ahol mindenki jó kedvűen fecsegett és nevetgéltek mint a régi időkben. Halványan elmosolyodott, oda sétált az asztalhoz,  felvette a poharát, és lehúzta második italát is.  Éppúgy köhögött, mint először de nem érdekelte majd vetett egy utolsó pillantást Ron-ra, aki bűnbánóan nézett vissza rá.

  - Aberforth, az átjáró még mindig nyitva van? - lépett a bárhoz Hermione. Aberforth lesütötte a szemét, és a hátsó szoba felé mutatott.
Hermione bólintott, és bemászott Ariana portréja mögötti folyosóra elzárva barátai nevetésének hangját. Lassan végig ment a sötét alagúton, míg nem elérte a szükség szobáját. Kinyitotta a festményt, és az üres szobát épp úgy találta, ahogyan régen állt. Hirtelen feltörtek benne az emlékek. Ron, Harry és a többiek akik mind egymás melett harcoltak a háborúban.

- Ron.... - suttogta maga elé Hermione majd lemászott a létrán, de az utolsó fokánál megcsúszott és leesett, kificamítva bokáját.

- Azt a kibasz...!-  átkozódott Hermione és sántítva az ajtó felé tartott. Lassan végig csoszogott a folyosón, és megpróbált eljutni a toronyba, de nem volt sok szerencséje gyorsan duzzadó bokájával.  Vegül sziszegve leült a folyosón, és megpróbált egy bűbájt  alkalmazni a bokájára.

-Ha ismersz egy gyógyító bűbájt, akkor tudnod kell, hogy nem fog működni ha magadnak csinálod! - szólalt meg a háta mögött egy túl ismerős hang

- Ez csak egy ficam Draco, menni fog! - vágta rá Hermione és megpróbálta mégegyszer sikertelenül

- Nos, én segíthetek.... - mondta Draco, és egy oszlop mögül kilépve előhúzta a pálcáját  - Ferula!

- Mindig az oszlopok mögött lapulsz kémkedve az emberek után?  - morogta Hermione, miközben egy kékszerű köd kiegyenesítette a bokáját.

- Nem, csak ha rólad van szó - húzta végig Draco az ujjait Hermione arcán
  - Hová akartál menni  megrándult bokával? Egyáltalán honnan jöttél kificamodott bokával?

- Roxmortz-ba voltam, aztán beszéltem Ron-nal és minden olyan.... Mindegy, végig jöttem az alagúton és a szükség szobájába jutottam de elestem és most...  - magyarázta Hermione a bokájára pillantva

- Az még megvan? A szükség szobája?  - nézett Draco kikerekedett szemekkel. Azt hitte a háborúban ledőlt a titkos alagút.

- Igen, még meg van, de azt hiszem erről nem kelett volna beszélnem...

- Muszály látnom azt a helyet! - pattant fel Draco - Eljössz velem, vagy kisérjelek el madam Pomfreyig?

- Ó, nem akarok Madame Pomfrey-hez menni! Akkor csak kérdezősködne! - mondta Hermione, és megpróbált felkelni.

-Gyere, akkor elmegyünk a szükség szobájába! - nevetett Draco és elindult. Hermione ekkor Dracora pillantott, majd a hosszú folyosóra.

- Francba! - sóhajtott Hermione és követni kezdte Malfoy-t. Lassan bicegve, de utolérte Dracot. A fiú oldalra nézett a lányra, majd megforgatta a szemét

-Soha nem érünk oda ilyen sebességgel!

-Nos, ennél gyorsabban nem tudok menni, de ha akarsz menj csak nélkülem!  - panaszkodott Hermione

- Nem, nem hiszem, hogy megtenném. Tudod kis sárkány, hogy nem hagynálak magadra! - állt meg Draco huncut szemmel, majd megfogta Hermionét és könnyedén feldobta a vállára

- Malfoy! - sikoltott Hermione - Tegyél le!

- Ne is próbálkozz Granger! - nevetett Draco.  - Soha nem érnénk oda, ha letennélek!

- Draco Malfoy! Követelem, hogy azonnal tegyél le!- ütögette Hermione Draco hátát, de Malfoy csak vigyorgott

- Nyugi Granger, mindjárt ott vagyunk. - Draco ismét felnevetett és lecsúsztatta Hermionét egyenesen a karjaiba. Hermione feladta és elmosolyodott. Átkarolta Draco nyakát, majd beléptek a szükség szobájába.....

Sziasztok! Ahogy ígértem, itt az új rész,remélem tetszett😊