Hermione felriadva az álomból, zihálva hátrasimította a haját, majd lassan kifújta a levegőt. Az álmok, amik napok óta kísértik olyan valóságosnak tűntek, hogy Hermione még mindig  érezte ajkán a forró  csókokat.

- Draco Malfoy! Tűnj el az álmaimból!-  suttogta Hermione behunyt szemmel. Ron, aki abban a pillanatban kelt fel morogva bújt a lány hátához.

- Mondtál valamit Mione?

- Csak azt, hogy ideje felkelni... - hazudott Hermione - Az első óra Hagriddal lesz és megígértük neki, hogy előtte beugrunk hozzá!

- Igen tudom,de előtte beszélnünk kell.- ült fel Ron az ágy támlájához dőlve.

- Ron... ha az újságban megjelent cikkről akarsz beszélni, mondtam már, hogy gőzöm sincs miért és hogyan történt! Köztem és Malfoy közt semmi sincs és nem is lesz soha! Ő egy hálálfaló!

- Nem érdekel Malfoy! Egyébként is Mione én bízok benned és tudom,hogy nem lennél képes ilyesmire.... Igazából valami másról szeretnék beszélni.

- Merlinre Ron mégis mit akarsz mondani? Ugye nem szakítani akarsz?! - ráncolta a homlokát Hermione. Ron egy pillanatra elmosolyodott, majd homlokon csókolta a lányt.

- Eszembe sem jutott ilyesmi! Figyelj Mione..... Harry és én úgy döntöttünk, hogy hamarabb megyünk el Roxfortból. Már csak másfél hetünk van felkészülni és az iskola melett ez szinte lehetetlen...

- Mikor mentek? - kérdezte halkan  Hermione

- Ma... Ma délelőtt jön értünk apám. - közölte Ron mire Hermione mellkasa összeszorúlt.

- De holnap után lesz a bál és...... Nem akarom, hogy elmenj Ron!

- Hermione tudod milyen sokat jelent nekem az Auror képző... Már nincs veszély sem háború. Minden két hétben eljövünk majd és találkozunk....

- Igazad van én csak... olyan furcsa lesz nélkületek az iskola. - vágott közbe Hermione mosolyogva bár legbelül rettegett attól, hogy Ron és Harry nem lesznek már melette. Főleg most, hogy Malfoy egyre közelebb került a lány szívéhez.
************************************
Később Harry és Ron elbúcsúzott Hermione-tól és Ginny-től megígérve, hogy minden nap írnak egymásnak majd a két lány elindult a nagyteremből az órákra. Sötét varázslatok és kivédése óra után  Hermione éppen összeszedte a tankönyveit, amikor észrevette, hogy Draco egyedül van a terem végén.  Figyelte, ahogyan a férfi felvette a könyveit, és az ajtó felé tartott vigyázva, hogy ne nézzen egyik diák szemébe se. Éppen az ajtóhoz lépett Draco, amikor az egyik hugrabugros diák egy szúrós jinxet küldött utánna  és elkapta Draco vállát.  Hermione halkan sziszegni hallotta, de nem adott további utalást arra, hogy az átok valóban elérte volna  és fájdalmat okozott volna neki. Hermione hezitálás nélkül  követni kezdte őt a teremből egyenesen az egyik szeszélyes  lépcső aljáig. Draco ekkor megállt és szétnézve megdörzsölte a vállát. Hermione egy pillanatig habozott, majd egy nagyot sóhajtva oda lépett Draco mellé és elővette a pálcáját.

- Finite incantatem! - suttogta miközben lágyan Draco vállához érintette a pálcáját.

- Mit akarsz Granger? - kapott a vállához Draco, majd mintha megkönnyebbült volna, az arcizma ellazult.

- Épp meggyógyítottam a vállad, és egyébként szívesen! - tette csípőre a kezét Hermione mire Draco gúnyosan felhúzta a szemöldökét.

- Nem kelett volna! Én is megtudtam volna tenni...

- Aha látom! Azért bújtál a lépcső alá a válladat tekergetni!- mondta Hermione ugyanolyan gúnyosan - Mond mióta tart ez?

- Mi? - nézett Draco értetlenül a lány őzike szemébe

- Mióta tart, hogy piszkálnak a többiek? - ismételte magát Hermione

- Nem emlékszem... - dőlt neki a falnak Draco. Lábait keresztbe tette majd beletúrt a tejföl szőke hajába, amitől  Hermione kissé elpirult. Kelett neki néhány másodperc mire észhez tért és visszazökkent a jelenbe.

- Komolyan Malfoy mióta megy ez az egész?

- Nos, az őszi időszak szeptember 2-án kezdődött, úgyhogy… -  nyögte ki végül Draco hagyva, hogy szavai a levegőben lógjanak.

- Beszámoltál róla? - kérdezte Hermione aggódó tekintettel.
- McGalagonynak tudnia kell, hogy zaklatnak Roxfortban!

- Zaklatnak?  Ez aranyos Hermione!- horkkant fel Draco -  Különben is, nem mintha nem érdemelnék meg mindent, amit kapok.

- Ez nonszensz Malfoy! - csattant fel Hermione - Akár mit is tettél régen, nincs joguk ilyeneket tenni, főleg miután megbántad.... Különben is mikor hagytad egyszer is, hogy így bánjanak veled?! Miért nem vágsz vissza?!

- Nincs választásom Granger!  - sziszegte Drago dühösen  majd felhúzta kissé a nadrágja szárát a bal lábán, megmutatva a vékony fekete láncot, amely a bokája köré volt tekerve.

-Mi az? - kérdezte Hermione érdeklődve

- Ha-ha mintha nem tudnád!- nevetett fel keserűen Draco.

- Őszintén Malfoy, mi az?  - ismételte zavartan Hermione.

- Olyan könnyű elfelejteni, hogy mugli vagy! - Draco motyogott valamit, majd felsóhajtva fojtatta - Ez egy sötét mágia detektor.  Ez a próbaidőm része.

- Mármint, ha sötét mágiát használsz megtudják a minisztériumban?- kérdezte Hermione Draco bokáján lévő láncot fürkészve.

- Bizony.  Egy sötét varázslat, és visszatérek Azkabanba....

- Vissza?  - suttogott Hermione, miközben  megpróbált találkozni Draco szemével.

- Igen, ott tartottak, amíg a tárgyalásra vártam, néhány hétig ezen a nyáron.  - mondta Draco hűvösen majd folytatta  -Annak ellenére, hogy a dementorok eltűntek, az a hely még mindig rémálmokat okoz nekem.... - Draco ekkor lecsúszott a falon, és leült a hideg kőpadlóra. Hermione követte a fiút és lekuporodott mellé.

- Azt hiszem, manapság mindannyian részt veszünk a rémálmokban.  - mondta Hermione maga elé bámúlva

- Lehet...de az én rémálmaim megérdemeltek. - mondta Draco keserűen - míg a tiéd nemcsak érdemtelen, de az én hibámból ered...

- Semmit sem tudsz a rémálmaimról!  - sziszegte Hermione, öntudatlanul megsimítva  a karját.

- Nem, de sejtem.- nézett Draco Hermione karjára.

Hermione és Draco néhány percig csendben, a lépcső alatti földön ültek. Nem akartak megszólalni. Élvezték a csendet. Nem kelett szó ahozz, hogy tudják mit érez a másik abban a pillanatban.

- Mi történt a háború után?  - törte meg a csendet végül  Hermione.  - Meddig tart a próbaidőd?

- Próbaidőm.... -  Draco átokként préselté ki az ajkán  - A próbaidőm soha nem ér véget Granger.  Lehet, hogy leveszik ezt a láncot a lábamról, és eltávolíthatják a heget a karomról , de soha nem leszek szabad... Soha nem választhatok úgy, ahogy szeretnék.  Ha életem végéig nem járok tökéletesen a fényben, akkor elfognak és börtönbe zárnak , vagy ami még rosszabb oda adnak a dementoroknak!

- Gondolod, hogy nem tudod megtenni? Mármint jó útra térni?   - kérdezte Hermione oldalra tekintve, egyenesen Draco szemébe nézve.

-Granger, nyáron még rövidujjút sem tudok viselni! - mondta szomorúan Draco, majd lejebb húzta a karján a fehér inget. -  A sötétség annyira részem,  hogy a bőrömre van vésve!

- Lehet, hogy te és én feltalálunk majd  egy hosszú ujjú pólót ami nyáron nem izzaszt meg minket! - mondta Hermione irracionális kuncogással.

- Persze Granger! Kicsit sem lennénk nevetségesek!  - nevetett fel Draco elképzelve Hermione ötletét

- Draco, azt hiszem, most látlak először mosolyogni.  - ismerte el Hermione, még mindig nevetve.

-Állandóan mosolygok!  - bökte oldalba Draco Hermionét

- Állandóan vigyorogsz, vagy vicsorítassz!  - javította ki Hermione - - Amolyan " gonosz vagyok, ez a gonosz vigyorom " mosoly van folyton az arcodon...

- Ez az én gonosz vigyorom! - mondta Draco közelebb hajolva Hermione arcához, miközben szemöldökét vonogatta. Valóban, zavaró módon vigyorgott.
- És tudod mit Hermione?! Eltereltem a fény hercegnője figyelmét az egyik fontos  órájáról! Bevallom élveztem mert ez az egyetlen gonosz, amivel megúszhatom az Azkabant, mert nincs benne varázslat!

-Ó, Merlin szakállára ne hívj így! Elég gáz, hogy a próféta így hív...- forgatta meg a szemét Hermione - És véletlenül most van egy szabad órám, tehát nem vagy olyan gonosz, mint gondolod! Ez most nem jött be Malfoy!

- Mindegy... A lényeg, hogy minden percét élvezted a velem eltöltött idődből, miközben tudod, hogy téged is épp annyira figyel a minisztérium mint engem. Hisz te vagy a fény hercegnője.

- Akkor valószínűleg most félnem kellene, hogy elkapnak a sötétség hercegével a lépcső alatt ülve!   - viccelődött Hermione.

- Ebben igazad van.  - mondta szomorúan Draco, és kezet nyújtott Hermionének.  - Gyere felség, ha elég ügyes vagyok, talán észrevétlenül beosonhatok a jóslástan óra utolsó perceire, te pedig élvezheted tovább a szabad órád!

Hermione megfogta Draco kezét, és hagyta, hogy felhúzza a földről. A lány  meglepődve tapasztalta, hogy elvörösödik Draco érintésétől.

- Megint mosolyogtál! - húzta fel a szemöldökét pajkosan Hermione - Ezek szerint nincs minden veszve!  

- Csak miattad mosolygok, hercegnő! - mondta Draco mielőtt meghajolt, majd  kacsintott egyet, és a lépcső alatt hagyta az elpirult, zavart Hermionét.