Hermione harmadszor nézett aggódva az órájára, mióta leült ebédelni.

- Mione!  - sziszegte Ginny Hermione füléhez hajolva - Hiába nézed az órád, az idő nem fog gyorsabban telni! Ezzel csak felhívod a figyelmet arra, hogy vársz valamire.. vagy valakire!

Hermione azonnal lengedte a kezét az asztal alá. Tudta, hogy Draco ma tér vissza, valamikor az ebéd közben. El kelett terelnie valamivel a gondolatait, így gyorsan kanalazott néhány krumplit a tányérjára

- Minden rendben lesz. - nyugtatta Ginny a barátnőjét - Harryék megtervezték az egészet. Nem lesz gáz hidd el.

Hermione bólintott, és megpróbált az evésre összpontosítani. Elvett egy kanál mézet az asztalról és egy főtt tojást, majd össze kutyulta a krumplival. Ginny undorodva figyelte mit csinál Hermione, majd hirtelen kidüllesztett szemekkel megszólalt

- Mione...mióta eszel mindent mindennel?

- Nem tudom...azt hiszem mióta elraboltak. Biztosan az átok miatt. - vont vállat Hermione majd falni kezdett

- Aha...átok mi? Mond csak nem vagy te...nem lehet, hogy... - kezdte Ginny de ekkor hangos kiabálás ütötte meg a fülüket

- Vedd le rólam a mocskos kezed, Potter! - jött Draco hangja a folyosóról. Hangos volt és dühös

- Nyugi Malfoy!- mondta Harry tekintélyt parancsoló hangon - Csak a munkámat végzem!

- Vissza élsz a tekintélyeddel!  - csattant fel Draco utálattal teli

Ginny arca vörös lett meghallva a két fiút, és megpróbált nem nevetni

- Igazi drámakirálynők mi?

- Azok. De nem ez a lényeg?  - suttogta Hermione kuncogva

Ekkor egy nagy durranással kitárultak a nagyterem ajtajai, és egy nagyon dühös Draco Malfoy viharzott be, majd leült a mardekáros asztal végére. Harry és Dawlish követték őt az asztalig, aztán odamentek McGalagony professzorhoz, hogy beszéljenek vele

A termeben a diákok enyhén felzúgtak, és gyorsan információt cseréltek. Sokan megpróbálták kideríteni, hol volt Draco. Megint mások meglepődtek, hogy az aurorok köztük vannak, főleg mert még sokan nem látták Harryt az egyenruhájában.
Hermione zavartan egy pillantást vetett Dracóra, aki nagyon meggyőzően mutatta a régi "gonosz, én vagyok a hálálfaló Malfoy" arcát.

- Mi a szart bámultok? - Csattant fel Draco hangosan a közelben ülő Hugrabugros diákokra.

Abban a pillanatban McGalagony igazgató nő felállt, és csendre szólította fel a halgatókat. De miután a beszélgetés nem maradt abba, elővette a pálcáját és kiabálni kezdett

- Elég! Hagyják abba a pletykálkodást, és igyekezzenek órára!

Természetesen ez csak azt jelentette, hogy a pletyka itt megáll, majd a folyosóra érve tovább terjed. A diákok felálltak, és mind kíváncsian pillantottak Dracóra, aki mindegyiküket veszedelmesen szemlélte. Kis idő múlva a terem lassan kiürült, Draco pedig elindult a kijárat felé. A robosztus fa ajtónál aztán "véletlenül"nekiment Hermionénak

- Elejtettél valamit Granger! - mondta Draco gúnyosan, majd a lány elé dobott egy gyűrűt pergamentet

- OH kössz.. - suttogta zavartnak tetettve magát Hermione

- Figyelj oda legközelebb! - sziszegte Draco majd eltűnt a lépcsőn haladó diákok tömegében

Hermione bedugta a pergament a zsebébe, és miután a diákok többsége látótávolságon kívül  került, kinyitotta, és meglátta az elegáns kézírást

A szokott helyünkön ma este vacsi után? Szeretlek!

- Nem írta alá.  - gondolta magában Hermione - Így ha valaki meglátja és olvassa, nem fogja tudni, hogy tőle származott a levél. Hermione
elmosolyodott magában tudva, hogy néhány rövid óra után végre újra Draco karjaiban lehet. Gyorsan  visszadugta a papírt a zsebébe, és a Rúna órára sietett

A mardekáros házban ezidő alatt, Draco letette a holmiját, és ellenőrizte a hátrahagyott dolgait. Még maradt néhány perce, mire a jóslástan elkezdődik, így ledőlt a kulbhelység hosszú, kanapéjára

- Hol voltál?-  kérdezte Blaise Zabini hirtelen a semmiből ott teremve Draco melett

Dracónak egy pillanatba telt a válaszadás; Blaise alig beszélt vele a csata óta

- Az aurorok elvittek, amikor Granger eltűnt.  - magyarázta Draco hűvösen - Úgy gondolták, hogy volt valami közöm hozzá....

- És volt? - kérdezte Blaise ugyan olyan hűvösen

- Nem. Elég bajom van így is a  minisztériummal. Miért bajlódnék Grangerrel, amikor már csak egy kis idő és végét ér a próbaidőm!

- Rendben...  - mondta Blaise, és megfordult, hogy távozzon

- Blaise, várj! - ragadta meg a karját Draco- Mire fel ez a hirtelen kíváncsiság?

- Csak szeretném tudni,hogy kivel élek egy szobában. - nézett Blaise, Dracora érzelem nélkül

- Zabini, hat éves korunk óta ismerjük egymást! - forgatta a szemét Draco

- Így van.  - bólintott Zabini, majd elhagyta a helységet

- Ez furcsa volt.  - gondolta Draco és sietve felkapta a táskáját, hogy időben oda érjen az órára

***********************************

A pletykagyár túlórázott, és estére úgy tűnt, az egész iskola ismeri Draco címlapra való történetét. 
Hermione gyorsan lenyomott a torkán egy sajtos szendvicset és sietve  távozott, ami igazából senki számára nem volt meglepetés, mivel minden szabadidejét a könyvtárban töltötte.  Amikor Draco belépett a Szükség szobájába, nem lepődött meg, amikor látta, hogy Hermione egy tollal a kezében lázasan dolgozik egy esszén.  Az ajtó becsukódása hallatán Hermione eldobta a papírt, és felugrott a székéről

-Hogy érzed magad? - kérdezte Draco, miközben a karjaiba zárta a lányt

- Jól vagyok Draco, de te hogy érzed magad?  - Hermione kissé hátrahúzódott, hogy Draco szemébe tudjon nézni

- Jól vagyok. - mondta Draco vigyorogva, majd lehajolt és megcsókolta Hermione homlokát  - Örülök, magunk mögött tudhatjuk az elmúlt heteket!

-Én is. - értett egyet Hermione, miközben az ágyhoz vezette Dracot

- Mindent megnéztél rajtam? - ugratta Hermione a tejföl szőke fiút, miután látta, hogy a szemivel végig pásztázta az egész testét

- Csak biztosra akarok menni! Nem ez lenne az első alkalom, hogy azt mondod jól vagy, amikor valójában nem vagy jól!

- Jól vagyok Draco...- sóhajtott Hermione - Tényleg. De, tudod lenni itt valami amiről beszelni szeretnék veled...

- A Cruciatus átok szövődményeiről? Tudtam, hogy szólni kelett volna Murphy gyógyítónak! - pattant fel Draco az ágyról és idegesen beletúrt a hajába

- Mi? - nézett Hermione értetlenül Dracora

- Azért voltál sokszor rosszul igaz? Mi a bajod? Vissza fordíthatatlan? Valamit ki fogunk találni ne aggódj kis sárkány! - hadarta el a szavakat Draco fel alá járkálva a szobában

- Draco leállnál egy pillanatra és hagynád, hogy elmagyázzam?! - emelete fel a hangját Hermione de Draco továbbra is csak pánikolt

- Rengeteg pénzem van kis sárkány! Felkeressük a legjobb gyógyítókat és meg fogsz gyógyulni ne aggódj!

- Nem kell gyógyító Draco! Én...

- Mi az, hogy nem kell? Mi van ha már rá ment az agyadra? - állt meg egy pillanatra Draco majd tovább folytatta a járkálást - Beszélnem kell Murphy-vel!

- Draco terhes vagyok! - bökte ki végül Hermione. Draco ekkor megdermett és kikerekedett szemekkel nézett Hermionéra

- Hogyan?

- Terhes vagyok Draco...- suttogta Hermione elcsukló hangon

- Hogy érted, hogy terhes vagy?

- Úgy, hogy mostanában tudod sokat voltam rosszul, aztán Ginny ma délután felhozta a témát, hogy mi van ha a rosszul lét mögött egy csöppség áll.. szóval Ginny kiszaladt és vett egy tesztet ami pozitív lett! - állt fel az ágyról Hermione vegyes érzelmekkel az arcán

- Szóval terhes vagy... Mármint úgy terhes? - értetlenkedett Draco mire Hermione masszírozni kezdte az orrnyergét

- Miért, lehet valaki máshogy is terhes?

- Nem tudom.. Lehet? - érdeklődött pánikolva Draco

- Merlinre, Draco Lucius Malfoy! Terhes vagyok! Gyereket várok tőled! Mit nem lehet ezen érteni?!

- Oh kis sárkány! - suttogta könnybe lábadt szemmel Draco miután felfogta Hermione szavait. - Olyan gyönyörű kismama leszel! Az én kis sárkányom a gyermekemet hordja a szíve alatt!

Kiáltott Draco majd felkapva Hermionét végig csókolta az arca minden egyes pontját....