Hermione körülnézett a szekrénybe, és rájött, hogy nincs egy megfelelő ruhája sem.  Csalódottan vette tudomásul, hogy pizsamában kell majd járkálnia. Egy kisebb hiszti után felkapta a Draco által kapott köntöst, és körbetekerte magát vele. Mielőtt megkötötte, felhúzta a pizsama felsőjét, és megvizsgálta a hegét az öltözködő asztal megvetemedett régi tükrében. Nagy heg volt, körülbelül tíz centis. Mint azt Dracotól megtudta, a heg egy metszőollótól származott, amelyet a kezében tartott, amikor menekülni próbált.

- Nem tudta eltávolítani?  - jött az ajtóból Draco hangja.

- Felajánlotta.  - mondta Hermione elpirulva  - De nem engedtem, hogy eltüntesse...

- Akarod a heget?  - kérdezte Draco hitetlenkedve

- Ez csak egy heg...több is van a testemen amit még gyerekként szereztem.  - vont vállat Hermione - Emellett a hegek csak azt mutatják, hogy erősebb voltam annál, mint ami megpróbált bántani.

- Ez akkor is egy ostoba döntés volt. - fújtatott  Draco, keresztbe téve a karját

- Nem tetszik?  - nézett Hermione aggódva a fiú tükörképére

- Nem úgy értettem kis sárkány! - sóhajtott Draco, és a karjába húzta a lányt  - Természetesen a hegeid azt mutatják, hogy erős vagy.  Csak meglepődtem, hogy nem távolítod el annak ellenére, hogy van választásod.

- Mugli születésű vagyok Draco. - magyarázta Hermione egy lágy csókot nyomva Draco ajkára - Úgy nőttem fel, hogy a hegek az élet része, nem pedig valami, amit el lehet varázsolni csak úgy...

- Hát... ahogy akarod.  - mosolyodott el Draco, és szorosan magához húzta   - Szóval, Murphy gyógyító engedélyt adott a felkeléshez?

- Igen! És először is, ebédelni akarok a konyhában, mint egy normális ember! - vigyorgott Hermione  - Annyira belefáradtam, hogy mindig az ölemben lévő tálcából egyek!

- Rendben. Akkor le viszlek az ebédlőbe, aztán pedig együtt alszunk végre ebben a ágyban!  - kacsintott Draco végignézve Hermionén

- Már alig várom, hogy a karjaidban legyek! - suttogta Hermione pajkosan megsimítva Draco mellkasát. Malfoy ekkor az ölebe emelte Hermionét és megcsókolva belemart a fenekébe

- De ugye tudod, hogy ki vagyok éhezve rád!

- Sejtettem... - kacérkodott Hermione miközben kéjesen megnyalta a fiú nyakát - Viszont most menjünk enni! Éhen halok!

- Akkor induljunk is! Nem szeretném ha az én kis sárkányom éhen maradna! Ám a lépcső egyenlőre még tabu ugye tudod?! - mondta Draco letéve Hermionét. A lány megforgatva a szemét nagyot sóhajtott

- Murphy gyógyító megtiltotta, de én egészen biztos vagyok benne, hogy gond nélkül sikerül lemennem azon a lépcsőn...

- Valószínűleg. - vigyorgott  Draco - De nem hagyom, hogy lépcsőzz, amíg Murphy gyógyító azt nem mondja, hogy rendben van!

Amint Draco ezt kimondta, kezeit Hermione térde mögé akasztotta, és a karjaiba emelte

- Erre igazán semmi szükség Draco!Csak lebegtess ahelyett, hogy cipelnél mint egy zsák krumplit!

- Nagyon könnyű krumplis zsák vagy. Ne aggódj nem fog beállni a derekam!  - ugratta Draco  - Azt hittem, hogy tetszenek neked a mugli módon csinált dolgok...

Hermione válaszként csak bosszúsan megforgatta a szemeit, majd szótalanul hagyta, hogy Draco lecipelje a konyhába. Az asztal egyik végén, pergamenekkel körülvéve Harry könyökölt és fújtatva megpróbált rendet tenni a káoszban.

- Jé Mione te még élsz?  - ugratta a lányt Harry miközben felnézett rájuk

- Ha-ha vicces vagy!   - morogta Hermione, majd amikor Draco végre letette, kihúzott egy széket Harry közelében - Min dolgozol?

- Probálom magam utolérni a sok munkában...  - mondta Harry tintába mártva a tollát.

- Túl sok a rajongói levél Potter?  - viccelődött Draco, a régi cinikus hangján

- Többé-kevésbé...  - válaszolt őszintén Harry  - De leginkább interjúkérések.

- Ó, a szegény fiú!  - mosolygott  Hermione gúnyosan - Remélem Sipor nem zavarja hírességedet!

- Nem.  - vigyorgott Harry - Sőt feltűnően bújkál..

- Miért mi baja Sipornak? - kérdezte kíváncsian Draco

- Hermione megzsarolta, így most békén hagy minket. - nevetett Harry

- Mardekárban a helyed ugye tudod? - - nevetett fel Draco hangosan - A zsarolást már az első évben elsajátítjuk!

- Hmmm, köszönöm, de nem... Nem áll jól a zöld. - vágott vissza Hermione

- Szóval mi a délutáni program?  - kérdezte Harry, lezárva a tintásüvegét.

- Ebéd! - mondta mohón Hermione  - Aztán ki tudja? Kár, hogy nincs tévéd...

- Igen, tudom.   - nevetett Harry  - Túl sok varázslat van e falak között. Soha nem működött megfelelően.

- Hát... akkor maradok a könyveknél.  Hacsak nem sikerül meggyőznöm valakit, hogy menjen el Roxfortba és hozza el a házi feladataimat....- mondta Hermione Dracora pillantva

- Majd fontolóra veszem, ebéd után. 

- Igazán?!

- Igen, de az elmúlt hetekben ágyban feküdtél. Meglátjuk, hogyan reagál a tested a hirtelen mozgásnak. - simította meg Draco kedvesen Hermione arcát mire a lány szégyenlősen  lesütötte a szemét.

- Igaza van, Mione.  - mondta Harry helyeselve  - Amúgy is szükségem van ma délután Malfoy-ra. Tervezünk egy  rajtaütést, és minden kézre szükségünk van a fedélzeten.

- Tehát őrizetlenül hagyjuk Hermionét?  - kérdezte Draco durván

-Nem. Valaki majd figyel rá. Kingsley téged is akar, hacsak nem maradnál inkább Mionéval. Persze azért jobb lenne ha te is ott lennél. Ebben az esetben Mione kapna egy vészhelyzeti zsupsz kulcsot...

- Még nem elég erős a zsupszkulcshoz! - emelte fel a hangját kissé Draco

- Helló, itt ülök melettetek!  - szólt közbe Hermione ám a két fiú rá sem hederített

-Tudom, hogy nem az, de a vészhelyzeti zsupszkulcs jobb, mint hogy újra elfogják nem? - nézett szurossan Harry Malfoy-ra

- Igaz. - valotta be Draco - És amúgy sem tudnak erről az épületről.

- Srácok! Már ne is haragudjatok de mindent hallok ám! - próbálta meg újra Hermione, ismét hiába

- Így van Malfoy. Itt biztonságban van..

- Figyeljetek már!  - kiáltotta Hermione, majd szikrákat lőtt ki a pálcája végéből. Harry és Malfoy meglepetten fordultak Hermione irányába

- Ne beszéljetek úgy rólam, mintha itt sem lennék! - sziszegte dühösen Hermione -  Ne akarjatok helyettem dönteni mintha egy gyenge rokkant lennék! Mindkettőtöket kihoztam már nem egyszer a szárból! Vészhelyzetben pedig aktiválom a zsupszkulcsot ne aggódjatok! Ne kezeljetek már úgy mint egy csecsemőt!

- Nagyon is jól tudom Mione... - mondta Harry halkan - De szankcionált minisztériumi védelem alatt állsz.  Vannak speciális protokollok, amelyeket be kell tartani...

 - Oké, Auror Potter. - húzta a száját Hermione

- Mione, ne légy ilyen!   - könyörgött Harry - Tudod, hogy csak a munkámat végzem!

- Hát persze Auror Potter. - préselte ki a szavakat Hermione, majd felállt az asztaltól - Hagyom, hogy ön és Malfoy úr tovább cseveghessen...

Hermione dühösen kiviharzott a konyhából az előszobába, ahol Sipor már várta. A lány fújtatva kikerülte a manót, és besietett a szalonba ügyelve arra, hogy jól becsapja maga mögött az ajtót

- Utálja, hogy nem tud segíteni. - sóhajtott Draco, mire Harry egyetértően bólintott. 

- Megnyugszik majd...

- Szóval?  - kérdezte Draco Harryvel szemben ülve - Mit kell tennem?