Tehát Potterék követnek engem..  kuncogott Draco magában, amikor visszament Hermione harmadik emeleti hálószobájába. A lány épp egy könyvet olvasott, ám amint meglátta Dracot az ajtóban, felült az ágyban kíváncsi tekintettel

- Mi történik valójában odalent?

- Van néhány csatlós kint, Potter azt akarta, hogy azonosítsam őket...

- Tudják, hogy itt vagyunk?- borzongott meg Hermione Draco szavait hallva

- Nem...Valószínűleg nem.  - mondta Draco megigazítva a függönyt az ablaknál -  Azt hiszem, csak feltételezik, hogy itt vagyunk valahol. 

- A Fidelius bűbáj erős, és amíg az rajta van a házon, senki sem juthat be... - suttogta Hermione maga elé ám ez nem Draconak szólt, sokkal inkább saját maga megnyugtatására

- Apropó, Murphy gyógyító mikor jön? - kérdezte Draco témát váltva

- Azt mondta, hogy ebéd előtt megérkezik. 

- Nos.... Az előbb, amikor Ron betört a szobába, szerettem volna mondani valamit. - kezdte Draco leülve Hermionéval szemben - Mi van, ha megkéred Pottert, hogy segítsen a Legilimenciában. Azt mondtad, hogy jó legilimens, és nyilvánvalóan tud azokról a titkokról, amelyeket próbálsz  eltitkolni a Gyógyító előtt...

- Nem is tudom..  - fújtatott kétkedve Hermione -  Nem hiszem, hogy a Legilimencia lenne a megfelelő számomra. Az emlékek, amelyek néha előtörtek, azokat mindig valami kézzelfogható dolog váltotta ki.

- Valóban, ám nem tudom miként lehetne ezt megoldani... - töprengett Draco mire Hermione izgatottan félre söpörte a könyveit az öléből, és közelebb húzódott Draco-hoz

- Én....van egy ötletem. - szorította meg a fiú kezét  - Nem fog tetszeni, de szerintem ez a legjobb megoldás.

- Ó!!! Na nem, azt biztosan nem! - háborodott fel Draco kirántva a kezét Hermione szorításából   - Tudom, mire megy ki ez az egész, és a válaszom nem!

- Draco, el kell mennem a kúriába! Azt hiszem, ez segít visszahozni az emlékeimet!

- Hermione, megígértem, hogy soha nem viszlek oda vissza... Egyébként sem hiszem, hogy a traumatizálás megoldja a problémát.  - érvelt Draco fel-alá járkálva a szobában

- Hiszen már mindent megpróbáltunk és nem segített! - ellenkezett Hermione  - És ne is tagadd, hogy csak akkor jönnek elő az emlékek, amikor valami fizikai dolgot csatlakoztatok hozzájuk, például a köntöst....

- Akkor sem engedlek oda! - csattant fel Draco szikrákat szórva a szemével   - Nem teszlek ki megint ilyen szörnyűségeknek.... Nem kellenek azok az emlékek, elég rémálmaid vannak így is!

- Hát jó. Ahogy akarod.. Egyedül megyek! - mondta makacsul Hermione  - Bár a segítségeddel könnyebb lenne bejutni....

- Á, szóval ez a terved... - morogta Draco - Hogy betörj az otthonomba,  megpróbálva helyrehozni az emlékeidet? Kis sárkány ez a Malfoy kúria! A bejárati ajtóig sem jutnál el!

- Tudom, hogy milyen erős mágia veszi körül...  - forgatta a szemét Hermione, és keresztbe tette karját - De én más módon mennék be....

- Ez egy haszontalan beszélgetés!  - vitatkozott továbbra is Draco, miközben felvette Hermione testtartásának a tükörképét  - Megmondom Potternek, hogy mire készülsz! Ő majd segít távol tartani téged attól a kastélytól.

- Honnan kellene távol tartanom?  - jött Harry hangja az ajtóból

- Malfoy kúria...  - sziszegte unottan Hermione, megsem szakítva  a szemkontaktust Dracoval.

- Bármennyire is útálok igazat adni Malfoynak, ebben az egyben egyetértek. - mondta Harry belépve a szobába - Mond csak Mione, miért akarsz oda menni?

- Úgy gondolom, hogy ez segít visszaszerezni az emlékeimet. - sóhajtott Hermione, Harry felé fordulva

- Vagy csak felforgatja a régi emlékeket, és újabb rémálmokat okoz. - nézett szúrossan Harry a lányra

- Nos, te is gond nélkül visszamentél, újabb rémálmok nélkül! - makacskodott Hermione továbbra is mire Harry keserűen felnevetett

-  Igaz, csak hogy az első látogatás nagy részében bezárva tartottak. - magyarázta Harry, majd Dracóra meredt.  - Az a hely számomra nem ugyanazt a traumát hordozza, mint neked.  A pokolba is, Ronnak sokkal rosszabb volt, mint nekem!

- Ezt hogy érted?!- kérdezte Hermione zavartnak látszódva.  - Mi történt Ronnal?

- Hallhattuk sikolyaidat.. Azt hittem, hogy Ron puszta kézzel szétszedi a Kúriát....

- Ron? Miért tenne ilyet?

- Tudod, hogy miért Hermione... - mondta Harry, kissé szomorúan a lány szemébe nézve

- Azt hiszem igen... - hajtotta le a fejét Hermione és a nadrágján lévő láthatatlan szöszöket kezdte lesöpörni

- Khm.. - rázta meg a fejét Harry vissza térve a valóságba- Igazából csak szólni akartam, hogy itt van Murphy gyógyító... én csak ... felküldöm.

  Hermione elvörösödött, tudta, hogy Harry arra utalt, hogy Ron még mindig  érez iránta valamit. Draco furcsán nézett Hermionéra egy pillanatig, hisz jól látszódott a lány zavara

- Kérdezd meg a gyógyítót, hogy mikor térhetsz vissza az iskolába...

  - A kúriáról kérdezem majd.  - dünnyögte  makacsul Hermione

Draco ekkor idegesen felsóhajtott, és követte Harryt aki lement az emeletre. Murphy gyógyító egy pillanat múlva már az ajtónál kopogtatott

- Hogy érzi magát ma Miss Granger?

- Szarul...  - motyogta Hermione.

- Hogyan? - kérdezett vissza Murphy gyógyító, miközben kibontotta a készletét.

- Semmi. Jól vagyok. - válaszolt unottan Hermione

- Nos, egy kicsit jobban néz ki, mint tegnap. Van már színe is az arcának!

- Van valamilyen esély arra, hogy hamarosan kijussak ebből a börtönből?  - kérdezte  reménykedve Hermione

- Lássuk csak! - húzta fel a szemöldökét  Murphy gyógyító kihúzva a palástja alól a pálcáját - Szédülsz?

- Nem...nem túl gyakran.

- Oké, megnézem az oldaladat.  - mondta Murphy gyógyító, és bonyolult mozdulatot hajtott végre Hermione törzse felett.

- Rendbe jöttem már?  - kérdezte türelmetlenül Hermione

-Elég gyógyultnak tűnik. Végre követted az utasításokat, hogy az ágyban kell maradni?

- Én inkább úgy mondanám, hogy van egy túl lelkes házimanó, aki nem engedi, hogy a lábam akárcsak a  padlóhoz is érjen.. - forgatta a szemét Hermione mire a gyógyító felnevetett

- Köszönöm Sipor! Most már elég erős vagy ahhoz, hogy tegyek valamit a hegesedés ellen. Persze csak ha akarod...

- Megszabadulhatok a hegtől?- csodálkozott Hermione az oldalán lévő heget fogdosva

- Persze. Nem mágia által lett, így semmi sem akadályozza, hogy elbűvöljem a heget. - mosolygott Murphy gyógyító mire Hermione zavartan pislogni kezdett

- Soha nem gondoltam arra, hogy eltávolítják valaha is a heget az oldalamról....

-Mint mondtam, csak ha akarod persze. Ez csak egy lehetőség, hogy újra olyan legyen mint régen.  - magyarázta kedvesen a gyógyító. Hermione egy pillanatig elgondolkodott, majd megszólalt

- Én… nem hiszem, hogy szeretném.   A hegek az élet része....

-  Miss Granger, biztos vagyok benne, hogy hallott már ilyet, de túl bölcs a korához képest! - kacagott fel a gyógyító mire Hermione is kissé halványan elmosolyodott

- Azt hiszem, az én generációm korán megtanulta az élet leckéit.

- Valószínűleg igaza van. - sóhajtott fel a gyógyító - Rengeteg tinédzsert látok ugyanolyan kísérteties tekintettel a szemükben, mint amilyen az öné kisasszony....

- Az én tekintetem nem kísérteties! - állt fel Hermione az ágyról és az ablakhoz sétált

- De igen, Miss Granger. Minden alkalommal, amikor látom önt.  Még a csata után is, amikor mindannyian ünnepeltek... Ön, Mr. Potter és Mr. Weasley. Malfoy úr szemében is ott van, ám más okokból kifolyólag. 

- Nem vettem észre.... - suttogta maga elé Hermione miközben az utcán járkáló embereket nézte. Mind boldogok voltak és békések.

- A változás szele, akárhogy is szeretnénk, nem jön el olyan hamar. - lépett a gyógyító Hermione mellé, a kezét lágyan rátéve a vállára

- Igaz. - bólintott Hermione szomorúan - Ám ettől függetlenül nem kell eltávolítania a heget.

- Rendben van Miss Granger. Mivel a gyógyulása remekül halad, azt hiszem a hét végére teljesen fel is fog épülni!

-Fantasztikus! Akkor visszatérhetek az iskolába! - lelkendezett Hermione átölelve a gyógyítót

- Azért még várunk egy kicsit, hogy mi történik péntekig.  - nevetett a gyógyító - Ám még nincs rohangálás!

- Ígérem! - vigyorgott Hermione.

- És azt is szeretném, ha holnap újrakezdené a Legilimencát.

- Erről ... - kezdte Hermione lesütött szemmel - Nem hiszem, hogy ez segít nekem.

- Ki a gyógyító ebben a beszélgetésben?  - kérdezte Murphy gyógyító

- Ön az.  - mondta Hermione.  - De van, amit el kell rejtenem. Háborús ​​dolgok.   Nehéz úgy a legilimenciát csinálni, ha közben el kell zárni egy csomó dolgot a fejemben...

- Beszerezhetek neked egy Auror gyógyítót. Engedélyük van a minősített információkkal való együttműködésre.

- Ez nem ilyen egyszerű. - próbálta Hermione elmagyarázni - Még az aurorok többsége sem ismeri ezeket a részleteket. Csak körülbelül pár ember ... Nem veszélyeztethetem az információkat, még a saját jólétem érdekében sem...

- Ez nehéz helyzetbe hoz minket. - helyeselt Murphy gyógyító

- Bár van egy másik ötletem. Az a néhány emlék, amelyet fel tudok idézni, kézzelfogható kapcsolat által jött elő. Érintés vagy szag váltja ki őket.  Azt hiszem, ha visszamennék a Kúriába, az helyre hozna mindent. - állt elő az ötlettel Hermione, mire Murphy gyógyító felkapta a fejét

- Erre már én is gondoltam. De hogy őszinte legyek, nem vagyok biztos benne, hogy megéri-e, talán csak egy újabb  lehetséges traumát szerez majd ott.  Olyan rosszul reagált amikor megtudta hol tartották fogva...

- Sokkos állapotban voltam. - ismerte be Hermione lesütött fejjel 

- Még megfontoljuk, hogy valóban jó ötlet lenne e vissza térni oda.  - mondta Murphy gyógyító, miután egy pillanatig elmélkedett - Ám most fókuszáljunk arra, hogy  visszatérjen a Roxfortba.  Pénteken visszatérek, hogy megnézzem, hogy javul az állapota.  Nem hiszem, hogy már naponta szüksége lenne rám.

  - Oké, pénteken találkozunk. - bólintott mosolyogva Hermione

- Mostmár kiléphet a szobából és járkálhat, de a lépcsőtől még el van tiltva! Szóljon valakinek, aki lebegteti míg az alsó emeletre nem ér. - adta ki az utasítást a gyógyító. Hermione elmosolyodott majd az ajtóhoz sétált Murphy gyógyítóval, és mielőtt elköszöntek egymástól, Hermione így szólt

- Kérem mondja el Malfoyéknak is, különben nem engednek ki innen!