- Szóval azt mondod nekem, hogy Potter nem játszotta meg a halálát?  - kérdezte Draco döbbenten - Valójában meghalt?

- Nos, amikor Hagrid kivitte őt az erdőből, akkor élt. Élt akkor is, amikor édesanyád azt mondta Voldemortnak, hogy meghalt.  - magyarázta Hermione  - Egy pillanatig tényleg halott volt, bár azt mondta, hogy ő óráknak érezte, mert hosszú beszélgetést folytatott Dumbledore-al.  Aztán úgy döntött, hogy visszatér.  Ha nem tette volna, a lelke elhagyta volna a testét, és holt maradt volna örökre...

- Jó Isten...- suttogta Draco a levegőbe   - És Dumbledore tudta, hogy Potternek a végén meg kell halnia?

- Igen. Miután rájött, hogy Harry egy Horcrux.  Amiről egyébként nagyon utál beszélni, ezért nem említeném meg a helyedben.

- Amikor azt mondtad, hogy Voldemort átadta az erejének egy részét Harrynek, erre gondoltál...A Horcuxra.  - gondolkodott hangosan Draco mire Hermione  ásítva bólintott

- Egyébként ezért lett Tom Denem olyan instabil, különösen a vége felé. Dumbledorral az élen, mindannyian lassan öltük meg a háború elmúlt 2 évében...

- Valóban te pusztítottad el az egyik Horcruxot?  - kérdezte Draco, Hermione arcát fürkészve

- Aha. Hugrabug Helga kelyhét. Egy Baziliszkusz foggal szúrtam át.  - bólogatott Hermione kimerűlten
-  Draco, ha jobban érzed magad, vissza hívom a vidrát...

- Ó, persze, sajnálom!  - mondta Draco, majd a karjaiba zárta Hermionét  - Közel egy órája tartod a Patronust, biztosan kimerültél...

Hermione ekkor letette a pálcáját maga mellé, Draco pedig óvatosan lefektette a párnára

- Túl sok energiát használtál fel.  Nem kellett volna engednem, hogy ezt tedd. - nyomott egy szerelmes csókot Draco a lány puha ajkaira

- Hmmm, de visszakaptam az én édes Dracomat! - mosolygott Hermione

- Ah kis sárkány! Nem érdemellek meg...- simította meg Draco a lány arcát mire Hermione motyogni kezdett

- Ne kezdjük újra!

- Rendben. De most pihenj kérlek, később beszélünk... - suttogta Draco majd felállt és elindult az ajtó felé

-Ne menj el!  - sziszegte Hermione, Draco ingét szorongatva - Ne tűnj el újra!

- Itt leszek, amikor felébredsz. - mondta Draco halvány mosollyal az arcán  - Ígérem.

- Maradj itt kérlek! - mormolta Hermione lecsukott szemmel. Draco még egy darabig nem mozdult, csak figyelte, ahogy Hermione engedett kimerültségének, és elaludt.  Aztán összeszedte a bátorságát, és lement a földszintre, hogy megtalálja Harryt.
Draco a nappaliban találta meg. Az auror könyvei szétterülve dohányzóasztalon, a kandallóban égett a tűz, Harry pedig az ablaknál állva nézett ki az utcára.

- Potter. -  szólalt meg Draco, megtörve a csendet

- Malfoy.  - fordult meg Harry, majd az asztal felé intett a kezével  - Jobban nézel ki.

- Jobban is érzem magam... - ismerte be Draco leülve a régi fa székre -Köszönöm.....hogy itt maradhatok.

-Nincs mit.  - válaszolt Harry, letéve a könyvet a kezéből   - Amúgy is tetszik az ötlet, hogy valaki folyton itt legyen vele.  És már bizonyítottad, hogy mindent megteszel, hogy megvédd Mionét.

- Bármi áron...- nézett egy pillanatra Draco Harry-re aki bólogatva elvigyorodott

- Már rég óta figyellek és tudom, hogy ez így van Malfoy. Ez az én munkám...

- És mégsem öltél meg. - nevette el magát Draco

- Átvészeltem a háborút anélkül, hogy bárkit is megöltem volna, ezért nem látok okot arra, hogy most kezdjek neki....Szóval ne addj rá okot, hogy ez megváltozzon rendben?

- Hermione elmondta...- sóhajtott fel  Draco  - Beszélt nekem a tavalyi évről.

- Elmondta?  - kérdezte Harry kissé ingerülten

- Megígértem, hogy nem mondok el senkinek semmit.  - nyugtatta Draco a vele szemben ülő fiút - Még arra is rávett, hogy megszeghetetlen esküt  tegyek.  Azt akarta, hogy megértsem, mit élt át tavaly...

- Ahhh Hermione! - rázta a fejét  Harry, majd kínos csend következett, amelyet Draco végül megtört

- Gyerekkorom óta nem voltam ebben a házban...

- Jártál már itt?  - nézett Harry meglepődve Dracora

- Persze, anyám Black volt. Ünnepeken szoktunk ide jönni meg ilyesmi.

- Mindig elfelejtem, hogy édesanyád Sirius unokatestvére volt. - nevetett Harry

- Határozottan mások voltak. - valotta be Draco - Tudod, te és én  valószínűleg rokonságban állunk egymással.

- Hogy érted?  - pislogott Harry szkeptikus arcot vágva

- Nos, a Potterek aranyvérű család.  Minden aranyvérű,távoli kapcsolatban áll egymással...  - mondta Draco vállvonogatva  -Tudom, hogy volt Black házasság egy Potterrel néhány generációval ezelőtt, ezért valószínűleg unokatestvérek vagyunk,  persze nagyon távoli, de azok vagyunk.

Harry úgy nézett ki, mintha savanyú tejet ivott volna. Kelett neki néhány másodperc míg felfogta Draco szavait

- Elfelejtettem, hogy a Potter család aranyvérű vonalról származik...

- Hát persze, mert a Potterék olyanok, mint a Weasley család... nem foglalkoznak a származással. A szüleim vérárulónak hívták volna a családodat. Főleg, hogy félvér vagy....

-A szüleid?-kérdezte Harry felhúzott szemöldökkel - Te nem?

- Nem, nem hiszem.  - mondta Draco őszintén - Az elején amikor találkoztunk, talán igen de mostanra ez már megváltozott. Belezúgtam egy mugli születésűbe, aki erősebb és okosabb, mint bármelyik aranyvérű akivel találkoztam! Hogyan hívhatnálak bárminek is, amikor egy mugli boszorkányt szeretek?!

- Ez igaz...  - mondta elgondolkodva Harry - Hermione valószínűleg a legerősebb boszorkány, akiről valaha is hallottam.

- Te sem vagy önimádó Potter! - nevetett Draco - Te vagy az egyik leghíresebb, és legerősebb varázsló!

- Malfoy, ez most bók volt?  -húzta vigyorra a száját Harry

- Merlinre tudtam, hogy félre érted majd! - mondta Draco, és felvette arrogáns álarcát - Nem szokásom  bókolni!

- Oh persze, hisz te Draco Malfoy vagy! - kuncogott Harry mire Draco is elmosolyodott

- Kérhetek egy szívességet?

- Hmmm, ez attól függ.  - dőlt hátra a székében Harry

- Hermionérol van szó...

- Neki bármit... - mondta Harry komolyan

- Nem vagyok bolond, tudom, hogy ő és én nem lehetünk együtt.. - sóhajtott szomorúan Draco - Az emberek nem fogadnák el, és nem akarom, hogy  árnyékban élje az életét, csak mert egy halálfalóval van... Amikor ennek vége lesz, Te és Ron gondoskodtok róla?

Harry döbbenten nézett Draco-ra.

- Természetesen igen, Malfoy.

-Köszönöm.  - mondta Draco megkönnyebbülten.

- Hogyan akarsz kilépni Mione életéből?

- Még nem tudom...- válaszolt halkan Draco - Talán törlöm az emlékeit velem kapcsolatban, hogy csak Ron legyen a szívében. Azt hiszem ez lenne a legjobb számára.

- Malfoy. - kezdte Harry komoly hangon - Bármennyire is szeretném, hogy Hermione és Ron újra együtt legyenek, nem tudom elfogadni ezt a döntést. Hermionénak joga van az emlékeihez. Nem veheted el tőle...

- Igazad van. Még nem tudom mit fogok tenni, mindenestre szüksége lesz valakire, akihez fordulhat majd. Valakire, aki tud rólunk.  Te és Ginny, tudom, hogy melette lesztek.

- Úgy lesz.  - bólintott Harry, majd kinyújtotta a kezét  - Jó ember vagy Malfoy.  Örülök, hogy Mione veled van, akármeddig is tart a kapcsolatotok.

Draco megrázta Harry kezét, és felállva megszólalt

- Jobb, ha visszatérek az emeletre, megígértem, hogy ott leszek, ha felébred.

- Megkérem Siport, hogy vigyen neked enni.  - mondta Harry a távolodó Draconak

- Köszönöm.  - válaszolt  Draco Harry felé biccentve.

- Malfoy?  - kiáltott Harry, amikor Draco kiment a szobából. Draco visszafordult és megállt az ajtóban.

- Ez nem jelenti azt, hogy kedvellek!  - mondta Harry vigyorogva

- Ahh! Isten ments Potter! - mosolygott Draco-  Én sem bírlak téged!