- Még mindig azt mondom, hogy nekem is innom kellene abból a főzetből! - vitatkozott Hermione, miközben Harry átadta neki láthatatlanná tevő köpenyét

- Mione, az a terv, hogy bárki aki meglát minket azt higgye, hogy egy varázslót hoztunk a mugli kórházból és nem fordítva. Egy Auror már a mugli kórházban van álcázott sérüléssel, aztán amikor a mugli mentő ide szállítja, felrakunk a hordágyra és kiviszünk innen... Érted már miért kell a köpeny?

- Igen, de a főzet még mindig jobb ötlet lenne!   - fújtatott unottan Hermione

- Itt vannak! A mentő épp most ért ide! - lépett be a szobába Ron, majd egy pillanattal később két mentős sietett be a hordággyal, rajta egy meglehetősen szórakozott külsejű Auror-al. Harry sietősen becsukta az ajtót, és elővett egy lombikot. Harry és Ron gyorsan megitták a százfűlé főzetet, átalakítva magukat a mentősök külsejévé, majd ruhát cseréltek velük. A másik Auror, aki eddig a hordágyon feküdt, elővett egy zsupszkulcsot, és elvitte a mentősöket  az Auror központba, hogy módosítsák emlékeiket. Ekkor Ron óvatosan felemelte Hermionét a kórházi ágyról és átrakta a hordágyra, majd a köpennyel letakarták.

A kórházból kiérve Harry és Ron feltették a hordágyat a mentőautóba, majd a sofőrt rábírták, hogy vigye  őket a Grimmauld térre. Miután megérkeztek a Fidelius bűbájjal védett házba, Ron ismét a karjaiba vette Hermionét

- Ron, tegyél le kérlek! - mondta Hermione ingerülten  - Eltudok sétálni egyedül is a nappaliba!

- Szó sem lehet róla!  - nevetett Ron kicsit erősebben szorítva magához Hermionét  - A gyógyítód azt mondta, hogy ágyban kell maradnod!

- Egyébként is, szólni fogok Sipor-nak, hogy figyelje nehogy felkelj az ágyból, szóval semmi trükközés!  - mondta  Harry Ron háta mögött lépdelve mire Hermione lesütötte a szemét, és felsóhajtott

- Egész héten ágyban voltam....

- Nos, ez az egyetlen módja annak, hogy meggyógyúlj!  - válaszolt Ron, miközben gondosan letette Hermionét az ágyra

- Nem vagyok üvegből! Tudok vigyázni magamra!  - motyogta Hermione  felülve az ágyán

- Senki sem mondta ezt Mione... - mondta Ron elkeseredve - De ha folyton járkálsz, soha nem leszel jobban...

-Igen igen tudom...  - legyintett a kezével Hermione - Csak vissza akarom szerezni az emlékeimet, és nem hiszem, hogy ez egész nap az ágyban ülve fog megtörténni.

- Adj egy kis időt magadnak Mione...-  sóhajtott fel Ron - Szeretnél egy könyvet vagy ilyesmit?

- Miért elmész?  - kérdezte Hermione meglepetten

- Harrynek és nekem el kell mennünk Kingsley-hez, és jelentést kell tennünk.  - magyarázta Ron  - Azt hiszem egyszerre csak az egyikünk lehet  itt veled...

Hermione bólintott, majd halványan rámosolygott Ron-ra. A fiú egy pillanatig habozott, de aztán szorosan megölelte Hermionét.

- Köszönöm Ron. - suttogta Hermione Ron mellkasához bújva - Annyira sajnálom, hogy így alakult köztünk...

- Ne Mione... - kezdte Ron és egy csókot nyomott a lány hajába - Az a legfontosabb, hogy meg gyógyúlj. A többiről még ráérünk beszélni!

- Szeretlek Ron...

- Én is szeretlek Hermione. - suttogta Ron majd felállt az ágyról és kisétált az ajtón.

Hermione körülnézett az ismerős, sötét térben. Különös volt itt lenni a háború után. Harry csaknem hat hónapja élt Sirius házában, de azon kívül, hogy eltávolította a manók fejét a falon lévő korábbi helyükről, nem sok mindent változtatott meg. Hermione hátra dőlt a párnára és hagyta, hogy a gondolatai vissza sodródjanak a háború kezdetére, amikor Horcruxok után kutatva elbújtak a Grimmauld téren. Annyira naivak voltak akkoriban, annak ellenére, hogy mennyi mindent átéltek a Roxforti éveik során. Hermione keserűen felnevetett, miközben a könnyei végig folytak az arcán. Stresszes volt, fájdalmai voltak és aggódott Draco miatt.

- Ne hülyéskedj, Draco jól van ő egy erős és szivós varázsló!  - nyugtatta magát Hermione, mégsem érzett megnyugvást a szívében. Hermione letörölte a könnyeket az arcáról és behunyta a szemét, hogy megpróbáljon aludni de akkor valaki kopogtatni kezdett az ajtón

- Bejöhetsz! - kiáltott ki Hermione. A hangja még rekedt volt a sírástól. Az ajtó kinyílt, majd megjelent Kingsley. Halkan köszönt és leült az ággyal szemben lévő székre

- Hogy érzed magad?

-Én...jól vagyok. - ült fel Hermione hátrafésűlve a haját

- Kiváló! - mosolygott Kingsley - Nos, elakartam mondani, hogy megtaláltuk Dracot..

- Hol van most?!- kérdezte Hermione miközben a szíve majd kiugrott a helyéről.

- Ron tálalt rá az egyik Mugli hídon London-ba. Épp Yaxley-el találkozott... Miután Ron behozta hozzám, az osztályunk gyógyítója ellenőrizte, én pedig elküldtem Roxfortba, hogy beszéljen Minerva-val és ide jöhessen hozzád.

- Hagyjátok, hogy itt maradjon?  - nézett Hermione döbbenten Kingsley-re

- Igen, már beszéltem erről Potterel, és amúgy sem tudok annyi aurort idehozatni a Fidelius miatt... Draco Harry és Ron a legmegfelelőbb emberek, ha a védelmedről van szó. Egyébként is Draco még mindig a Rend tagja, így ide jöhet megbízás céljából...

- Így szemmel tudod tartani Dracot...Két legyet egy csapásra!- hunyorított sejtelmesen Hermione

- Túl okos vagy Hermione!- kuncogott  Kingsley - Draco most legbelül harcol önmagával és olyan helyen akarom őt tudni, ahol nem tudja elszigetelni magát.

- Szemmel tartom Dracot. - bólintott Hermione elgondolkodva

- Reméltem, hogy ezt mondod majd.  Jobban ismered, mint bárki más közülünk. - mondta Kingsley felállva a székről

- Nem fogok Draco után kémkedni, de segítek neki amiben csak tudok.  - szólalt meg Hermione, megredten nézve Kingsley-re

- Az erkölcsi iránytűd abszolút csodálatra méltó Hermione.  Biztos vagy benne, hogy nem csatlakozol az osztályhoz? Felzárkózhatnál ehhez a csoporthoz, minden gond nélkül. Ismerlek téged és tudom, hogy kiváló Auror lenne belőled.

- Sajnálom Kingsley, de ez nem nekem való.. - mondta halkan Hermione

- Rendben de az osztályon lenne más hely is a számodra. Gondoltál már arra, hogy jogot tanulj? - kérdezte Kingsley kíváncsi tekintettel

- Jogot?  - ismételte Kingsley szavait  Hermione - Még nem igazán gondoltam erre...

- Hát pedig  kellene. Sok törvényünket át fogjuk írni, és nem tudok senkit rajtad kívül, aki jobban dolgozna ezen a projekten.

- Átgondolom még..  - ígérte meg Hermione

- Jólvan.  - mondta komolyan Kingsley  - Most pedig térjünk a lényegre!

Kingsley gondosan elmagyarázta a Hermionének elrendelt gyógyító kúra minden részletét. Hermione kapott egy pánikgombot, amit megnyomhat, ha elveszíti a pálcáját, és nem tud patronust küldeni. Kingsley elmagyarázta azt is, hogy Murphy gyógyítót naponta kétszer kísérik át a házba, hogy ellenőrizze Hermionét, de azon a néhány emberen kívül, akiknek már megmutatták a házat, senkit sem engednek be.

- Megfogok itt örülni! - siránkozott  Hermione

- Ez ellen nem tehetek semmit.  kuncogott Kingsley  - Kivéve, hogy emlékeztetlek arra, a 3. emeleten van egy könyvtár...

- Ó, igaz! - kiáltott Hermione, majd hirtelen fel akart kelni az ágyból. Kingsley már épp megakarta állítani, de amint Hermione lába a padlóhoz ért, Sipor megjelent a szobába

- Hermione nem kelhet fel az ágyból! A gazdám azt mondta, Sipornak kell vigyáznia rá. Van valami amiben segíthet Sipor?

- Nos, látom, hogy jó kezekben vagy Hermione. Én most megyek van még pár dolgom amit el kell intéznem. - kuncogott Kingsley majd elköszönve kilépett a szobából.

- Sipor, csak fel akartam menni a könyvtárba! - nyögött fel Hermione miután a házi manó vissza húzta az ágyba

- A gazdám azt mondta, hogy Miss Granger-nek nem szabad addig felkelnie az ágyból, amíg nem lesz jól!

- Rendben. Hoznál nekem néhány könyvet Sipor?  - kérdezte halkan Hermione  - Csak válogass bármiből, mindegy amúgy sem tudom milyen könyvek vannak oda fent...

-Igen kisasszony!- bólintott Sipor, majd  csettintett az ujjaival, és egy nagy halom könyv jelent meg az  éjjeliszekrényen - Sipor hamarosan elkészíti a vacsorát! - a házi manó újra csettintett, majd eltűnt a szobából....