Malfoy a nyakkendőjét igazgatva állt a tükör előtt. A reggeli hangos zsivaly átszürődött a szobák falán. A fiú álmosan, szemétforgatva  dobta  vállára a fekete talárját, majd felkapta az ágyról a táskáját és kilépett az ajtón.  A mardekár háza kész tébolyda volt aznap reggel. Mindenki rohangált fel- alá és lelkesen készültek az órákra. Kivéve Draco Malfoy-t... grimasszal az arcán sétált végig a keskeny folyosón.

- Jó reggelt Draco! - köszöntötte Pansy végig húzva ujjait Draco mellkasán - Miért nem maradhattam veled az éjjel? Féltem valaki meglát kiosonni a szobádból!

- De nem buktál le igaz?! - válaszolt Draco szemeivel a barátait kutatva - Nem láttad Zambini-t és a többieket?

- Mit adsz ha elmondom? - flörtölt Pansy a szőke fiúval mire az magasra emelte a szemöldökét

- Csak mond meg hol vannak Pansy....

- Lemenetek reggelizni! Zambini azt mondta ma derül ki mikor lesz a bál... Ugye engem hívsz el magaddal?

- Ja.. persze, de most mennem kell! - hadarta el gyorsan Draco majd sietve a barátai után ment. Hamarosan meg is tálalta őket, a mardekár asztalánál ültek és hangosan gúnyolódtak a mellettük lévő hugrabugros diákokon.

- Na? Miről maradtam le? - ült le Zambini mellé Draco beletúrva a hajába

- Mc.Galagony igazgató nő kitette a táblát a bálról. Jövő hét pénteken lesz! - informálta Monstro az előtte ülő Draco-t

- Én asszem az egyik csajt hívom el a Hollóhátasok közül. A neve Minerva durván jó bige! - mondta Zambini majd átkacsintott az egyik asztalnál ülő fekete hajú lányra.

- Gondolom te Parkinson-t hívod el!- harapott bele a szendvicsébe Crack mire Draco felnyögött

- Miből gondoljátok, hogy őt fogom elhívni! Az a csaj kezd komolyan az agyamra menni! Legszivesebben átkot tennék rá...

- Ugyan már mindenki tudja mennyire beléd van zúgva már rég óta! - lökte oldalba Zambini a tejföl szőke fiút. Draco válasz helyett átnyúlt az asztalon és elvette Monstro elől a vajat majd vissza huppanva a helyére ösztönösen átnézett a Griffendél asztalhoz. Hermione épp akkor tömött Ronald Weasley szájába egy kisebb mandarint. A lány boldognak tűnt. Hátradobta a kiegyenesített barna, hoszzú haját majd megcsókolta Ront. "Az a patkány Weasley! Bárcsak eltűnne Hermione életéből! "  gondolta magában Draco. Hirtelen harag gyűlt össze benne, a sebhely a karján égette és legszivesebben felállt volna, hogy agyonüsse Ronald Weasley-t. " Menj oda és öld meg Ron-t!"  Szólt egy hang a fejében mire Malfoy megrázta a fejét és folytatta a reggelit.
************************************
                ~Hermione Granger~

Éjfél felé járt, amikor Hermione óvatosan kikászálódott Ron mellől az ágyból. Ránézett Ron-ra, aki édesdeden aludt, majd gyorsan Harry láthatatlan köpenyét a feje fölé dobta, ami alatt csak hálóinget és papucsot viselt.  Csintalan mosoly terjedt el az arcán, amikor kilépett a Griffendél- hálókörletéből. A sötét folyosókon végighaladva, a falak mindkét oldalától horkoló zajok szűrődtek ki.  Nem volt szüksége fényre, nem volt teljesen sötét, és fejből tudta a könyvtár felé vezető utat.  Emellett minden portré valószínűleg kiabálni kezdene ha valaki felébresztené őket. Hirtelen az egyik festményben Mrs.Noris felhorkantott, majd tágra nyitotta a szemét. Hermione a láthatatlan lepel alatt dermedten a falnak préselte magát. Megvárta, míg a festményben lévő nő újra elalszik, majd tovább indult. Szerencsére Flich nem volt a közelben, így Hermione a könyvtár ajtajához szaladt.

- Alohomora - suttogta, és kinyílt a könyvtár öreg, nyikorgó ajtaja.

Az elmúlt napokban Hermione próbált mindennél jobban a tanulásra figyelni, de diáktársainak zaja nem segített.  A könyvtár mindig tele volt, és a griffendéles társalgó is.  Találnia kellett egy helyet magának. Először  a szükségszobára gondolt, de azóta, hogy újra felfedezték, az emberek azt használják, amikor „privát helyre” volt szükségük.  A lánynak szüksége volt valami kisebbre, egy szobára, titkosra, valamire, ami csak hozzá tartozik. Így esett a választása a könyvtárra. Végülis ki az olyan hülye, aki éjfélnek idején a könyvtárban keres menedéket? 

Amikor megérkezett a szokásos asztalához, letete a köpenyt az asztalra és könyveket kezdett gyűjteni. 
Hermione végigsétált az egyik könyves sorron, amikor motoszkálás hallatszott a könyvtárban. Hermione felnézett, és megpróbálta felfedezni annak eredetét. A hang abba maradt, ő maga pedig visszatért a kutakodáshoz. Könyvről könyvre finoman végigment, nem találta meg azt, amit keresett.  Aztán eszébe jutott a korlátozott részleg.

- Varázslatos Építészet: Hogyan lehet házat és egyéb titkos termeket építeni  varázslónak, Germanus Goetheanum. - suttogta maga elé majd a pálcájával felemelte a könyvet a polcról.
Óvatosan kinyitotta, és végiglapozta az oldalakat. Tudta, hogy a Korlátozott Szekció könyvei bonyolultak lehetnek.  Amikor megtalálta a megfelelő fejezetet, szinte felsikított az izgalomtól.  Hogyan varázsolhatunk el egy rejtett szobát.  Intette pálcájával, hogy lemásolja a fejezetet, de a pálca nem mozdult.  Újra megpróbálta de hiába.  A könyvet elvarázsolták.

- Még mindig itt van a régimódi módszer! - sóhajtott, elővett egy tollat, és egy füzetet majd másolni kezdett. Miután végzett, elkezdte visszapakolni a könyveket a helyére.

- Lámcsak, Hermione Granger a könyvtárban van ilyenkor! - szólalt meg egy túl ismerős hang a lány hatamögött. Hermione ijedtében eldobta a könyveket a kezéből, mire Draco Malfoy pálcájának egyetlen suhintásával megállította őket a levegőben.

- Ez nem a te dolgod - mondta Hermione, miután összeszedte magát és szembefordult vele, tudva azt, hogy csak egy átlátszó hálóinget visel.  Szinte érezte, hogy Draco szeme átfúrja a vékony szövetet, miközben  tetőtől talpig végigpásztázta. Hermione felnézett Draco-ra akinek szürke szemei belefúródtak a lány lelkébe. Pár másodpercig mélyen egymás szemébe néztek, majd a könyvtár ajtaja kinyílt. Hirtelen mindketten vissza zökkentek a jelenbe, és egy halk macska nyávogás  figyelmeztette őket a bajra.  Amikor Draco megfordult, hogy megnézze merre van Flich, Hermione átnyúlt az asztalon, hogy megragadja a Palástot.  Visszafordúlva Draco megállapította, hogy egyedül maradt.

- Granger! Granger, hol vagy? - suttogta majd idegesen körülnézett.  Lépések hallatszottak, amik egyre közeledtek. Flich lámpása a könyvespolcok köré nyúlt, és megnyalta Draco bakancsának hegyét.

- Granger, kérlek! Ha segítesz jövök neked eggyel!

Draco szinte azonnal megbánta ezeket a szavakat.  Neki, Malfoy-nak, egy lány  segítségét kellett kérnie.  De Filch nem lenne kedves vele, és tudva, hogy nem ez az első alkalom, hogy éjfél után barangol a kastélyban, komoly bajban lenne. Egy láthatatlan erő hirtelen megfogta a kezét, és húzni kezdte a könyvtár hátulja felé, közvetlenül  két könyvespolc közé.  A falhoz nyomta majd megjelent Hermione.

- Tartozol nekem - mondta a lány , miközben a köpenyt Draco feje fölé dobta.  Mivel a köppeny csak egy embert volt képes láthatatlanná tenni, így Hermione kénytelen volt szorosan átölelni Dracot, hogy mindketten takarva legyenek. Hermione, Malfoy mellkasához tette a fejét. Hallotta a szívverését, érezte a mellkasának emelkedését, vékony fehér pólóján át Hermione érezte Draco meleg és kőkemény hasfalát. Hermione reszketni kezdett amint átengedte magát a melegségnek, amelyet Draco sugárzott. Draco, ugyanolyan tudatában volt közelségüknek, bár kicsit több gond volt neki közömbös maradni.  Persze, Hermione sárvérű volt, de gyönyörű lány is volt akit Draco titokban szeretett. Malfoy kezei a lány hátát ölelték, Hermione kerekded formás mellei pedig szorosan a mellkasához értek. Malfoy felemelte a fejét, és behunyt szemmel próbált nem a lányra koncentrálni.

- Malfoy! - szólalt meg végül Hermione. Draco lassan kinyitotta a szemét és lenézett a lányra. Hermione elengedte a fiút, aminek Draco most örült, mert nem tudta volna tovább tűrtöztetni magát.

- Filch elment... Senkinek egy szót sem az előbb történtekről!

Draco bólintott, és megköszörülte a torkát.  - Értettem...

Hermione figyelte, ahogy Malfoy lassan távolodni kezdett és elhagyja a könyvtárat. Nem tudta, mi keresni valója volt a fiúnak éppen ott ahol Hermione is volt, de ez most nem is érdekelte. A lány  mély lélegzetet vett, vállai megereszkedtek.  Megkönnyebbülést vagy csalódást érzett amiért Draco ott hagyta? Nem tudta megmondani. Hermione zavartan állt a polcnál. Mintha egy álom lett volna Draco-t ölelni, mint egy görbe fantázia. Hermione vissza emlékezett azokra az időkre amikor Malfoy mocskos sárvérűnek hívta őt. Folyton megalázta és most, most mintha valami megváltozott volna. Már nem hívta őt sárvérűnek sőt! Hermione úgy érezte, mintha Draco közelsége megnyugtatná őt. Újra akarta érezni Malfoy erős karjait, újra akarta látni azokat a csodás szemeket.  Egyáltalán nem volt tagadható, a lánynak tetszett Draco Malfoy. 
Annyira összeférhetetlennek érezte  magát, gyűlölte a fiút ám ugyanakkor vágyakozik rá. Hermione vegyes érzelmekkel bújt vissza az ágyba Ron mellé. Felejthetetlen egy éjszaka az már biztos! Gondolta Hermione, majd behunyva a szemét elaludt.