~Pár nappal később ~

- Vigyél ki innen! Draco! - kiáltott fel Hermione - Tudsz mindenféle alattomos trükköt amivel ki tudsz vinni innen!

Draco felkuncogott, majd tovább olvasta a könyvet ügyet sem vetve Hermione kérésére

-Ez nem vicces! - mondta Hermione, és keresztbe tette a karját, akaratlanul is oldalba bökve  magát - Auuu!

- Nyugi kis Sárkány. Tudom, hogy unatkozol, de még nem vagy felgyógyúlva, így maradsz a kórházban!

- Ah, még egy normális ruhám sincs amit felvehetnék!- hisztizett tovább Hermione

- Oh jut eszembe, van valamim a számodra ... - mondta Draco, és ki horgászott valamit a zsebéből - Már rég nem kaptál ajándékot!

Draco a pálcájával megérintett egy fekete dobozt, amelynek mérete megnövekedett, majd átadta Hermionének.

- Ez gyönyörű Draco! - kiáltott fel Hermione amikor kivett a fekete dobozból egy drága fekete selyem köntöst, amelynek a hátán arany sárkány volt - Köszönöm! - suttogta majd feltérdelt, és megpróbálta felvenni. Draco segített neki a vállára csúsztatni a selyem köntöst mire Hermione unottan felsóhajtott

- Most úgy nézek ki, mint egy rokkant aki kórházi ruhában van!

- Nem, te biztosan nem! - nevetett Draco

- Sok fekete ruhát veszel nekem, ugye tudod?  - kérdezte Hermione vigyorogva  - Ugye, nem próbálod befolyásolni a divatérzékemet?

- Hermione, szeretlek, de nincs valami jó dívatérzéked! - kuncogott Draco mire Hermione felhúzta a szemöldökét

- Azt akarod mondani, hogy a fekete selyem és a kifakult kék csíkos kórházi pamut nem passzol össze?

- A legkevésbé sem. - ugratta Draco Hermionét majd oda hajolt hozzá és a fülébe súgott - Azért veszek neked mindig feketét, mert abban vagy a legszexibb kis sárkány!

Hermione megremegett és elpirult
- Valóban?

Draco ekkor a hüvelykujját végighúzta Hermione gallércsontján, majd felemelte az állát és megcsókolta - Merlinre olyan könnyű téged zavarba hozni!

- Ez nem igazságos! - mondta Hermione, még mindig vörös arcal

- Persze, hogy nem az! Soha nem mondtam,  hogy tisztességesen játszom. - mondta Draco baljós vigyorral az arcán

- Ez a hálálfalós vigyorod! - kiáltotta Hermione, és Draco felé hajította az egyik párnáját  - Túl hátborzongató!

- Rendben, nyertél. A hátborzongató Draco visszatér a doboz legaljára!
- Ült le Draco az ágy szélére. Hermione ujjai közé futtatta új köntösének szövetét, mire egy éles fájdalom hasított belé

- Fekete lepedők!

- Mi?- kérdezte Draco értetlenül

- Emlékszem a fekete lepedőkre!- sziszegte Hermione, és megragadta Draco karját - Fekete selyem lepedő ... nálatok van ilyen?

- Igen...az az én szobám. - mondta Draco halkan - Ott tartottak téged fogva...

- A szobádban tartottak fogva? Miért?

- Fogalmam sincs, szerelmem.. - suttogta  Draco

- Fekete lepedő van az ágyadon? - nézett Hermione kíváncsian  - Nagyon szereted a feketét, igaz?

- Fekete, mint a lelkem. - kuncogott Draco

- Ez nem vicces!  - vágta rá Hermione

- De valójában az!

- Draco!  - korholta le Hermione a tejföl szőke hajú fiút  - Tényleg újra itt tartunk? Nem vagy gonosz hányszor mondjam még el?!

- Hermione, miért látja mindenki mi vagyok valójában, kivéve téged?  - csattant fel Draco. A szeme elsötétedett, az arca pedig egyre keményebb lett.

- Mert jobban ismerlek bárkinél! - vitatkozott Hermione

Draco nem szólt semmit, csak lehunyta a szemét, és megdörzsölte a halántékát. Ekkor egy gyógyító jelent meg az ajtóban aggódó tekintettel

- Miss Granger jól van? A pulzus mérő jelzett...

- Igen igen.  Jól vagyok.  - mondta Hermione, és átkozta a pulzus bűbájt amit Murphy gyógyító akaratosan kierőszakolt magának - Azt hiszem, eszembe jutott valami a múlt hétről...

- Ó, hát ezt azonnal jelentenem kell Murphy gyógyítónak!  - mondta mosolyogva a gyógyító - Ám engedje meg, hogy először ellenőrizzem a pulzusát.

A gyógyító egy függönyt húzott közéjük és Draco közé, majd néhány bűbájjal gyorsan ellenőrizte Hermione vérnyomását és pulzusát.

-Miért emlékeztél a lepedőkre?- kérdezte Draco miután a gyógyító kiment a szobából

- Nem tudom...  - mondta őszintén Hermione - Talán mert ugyan olyan anyagú mint a köntös?

- Sajnálom, hogy ezt az emléket az ajándékomhoz kell társítanod...

- Jól hallom miss Granger? Eszébe jutott valami? - tört be a szobába  Murphy gyógyító

- Eszembe jutottak a fekete lepedők.  - magyarázta Hermione - Draco azt mondja, hogy ilyen lepedő van az ágyon, ahol fogva tartottak...

- Rendben, a legegyszerűbb módja ennek a kiderítésének, ha az emlékeket átadja mr. Malfoy számára. - mondta Murphy gyógyító

- Rendben, van merengőjük?- kérdezte Hermione remegő hangon

- Máris hozom! - bólintott a gyógyító majd kisietett a szobából

- Biztos, hogy ezt akarod?  - kérdezte Draco nagyot nyelve - Tudom, hogy vissza akarod szerezni az emlékeidet, de még gyenge vagy.  Az oldalad sincs teljesen meggyógyulva....

- Draco, nem vagyok olyan...

-Tudom, tudom....nem vagy olyan törékeny, mint gondolom. - fejezte be a mondatot Draco  - És általában ez igaz is, de most kórházban vagy kis sárkány.

- Nem védhetsz meg mindentől Draco! - sziszegte Hermione kissé felemelve a hangját

- Persze ezt el is felejtettem..  - mondta sötéten Draco. Hermione mérgesen nézett rá, de nem volt ideje reagálni mert Murphy gyógyító épp akkor lépett be a szobába a merengővel kezében. Hermione elővette a pálcáját, kivette az emléket, és a tálba helyezte. Draco habozott egy pillanatig, majd hagyta magát Hermione emlékeibe sodródni.  Elég rövid volt, csak néhány pillanat, de ennyi elég is volt, hogy tudja Hermione szenvedett. Draco testét hirtelen elképzelhetetlen düh járta át.
Annyira összpontosított Hermione megmentésére hogy nem gondolt arra, mit kezdjen a Lestrange testvérekkel.

- Igen ez az.  Ez a múlt hétből származik... - emelte fel a fejét Draco a merengőből

- Kiváló! - kiáltott fel Murphy gyógyító - Itt hagyom a merengőt, és bármikor, amikor ilyen emlékek törnek fel azt akarom, hogy Malfoy ellenőrizze őket!

Murphy gyógyító nem vette észre Draco hangulatának változását, Hermione azonban igen.  Visszatért az igazi Malfoy. Az érzelmek nélküli arc, a rideg testbeszéd, és baljós szem.
Hermione megvárta gyógyítójának távozását, majd megkérdezte:

-Draco, mi a baj?

- Semmi Hermione. - mondta Draco az arcához illő hangnemben - Megyek sétálni!

- Nem!  - kiáltott Hermione, és megpróbált kiszállni az ágyból, hogy megakadályozza Draco távozását a szobából.  Mikor oda ért, mindkét kezét a fiú mellkasára tette, és ellökte az ajtótól.

- Hermione! - Draco ingerülten sóhajtott  - Menj vissza az ágyba!

- Nem!- erősködött Hermione az ajtóban állva - Valami nincs rendben, és el fogod mondani, mi az!

- Először vissza kell térned az ágyba...  - mondta Draco ingerülten

- Akkor mond el mi a baj! - vitatkozott Hermione.  - Arrogáns vagy és rideg úgyhogy tudom, hogy készülsz valamire. Nem néztél rám így már...már vagy egy éve!  - Hermione elakarta torlaszolni az ajtót a testével, de az oldalán lévő fájdalom ugrásszerűen megnőtt, és szédülni kezdett.  Hideg verejték tört ki a homlokán, ezért támaszként az ajtónak dőlt.

- Gyere, Hermione.  Nem állsz készen erre a beszélgetésre.  Még önállóan sem vagy képes felállni!

-Jól vagyok Draco Malfoy!  - erősködött Hermione, - Mond.... el nekem.... mitől...

Draco egy pillanatig figyelte Hermionét ahogyan zihálva vette a levegőt. Olyan makacs, mint amilyen gyönyörű.  Gondolta Draco, majd ki akart térni Hermione elől, de a lány szeme ekkor felakadt, és zuhanni kezdett. Draco reflex szerűen elkapta, mielőtt a padlóra esett volna.

- A fészkes fenébe! - káromkodott Draco, majd felemelte Hermionét, és visszafektette az ágyra.

- Kaphatnánk segítséget? - kiáltott ki Draco az ajtón, mielőtt visszafordult Hermione felé, aki éppen kinyitotta a szemét

- Mondtam, hogy feküdj vissza az ágyba! - Draco mogorván nézett a lányra keresztbe tett karral

- Mi történt?- futott be a szobába Murphy gyógyító

- Kiszállt az ágyból, majd elájult.- magyarázta Draco

- Nemrégiben egy műtéten esett át miss Granger, nem kelhet ki az ágyból bármikor amikor szeretne! -  a gyógyító körbehúzta a függönyt Hermione ágya körül. Draco hallotta, hogy Hermione megpróbálja meggyőzni arról, hogy minden rendben van, miközben a gyógyító ellenőrzte a sebét

- Ne is próbálkozzon! - csattant fel a gyógyító

A gyógyító hamarosan előjött a függöny mögül, és gyorsan elkészített  több főzetet is.
- Most megkapja az altató bájitalt. Nem engedem, hogy szaladgáljon a sérüléseivel! Nyugton kell maradnia amíg a seb begyógyul!

A Gyógyító újra elment, és a függöny visszakerült a megfelelő helyre.  Draco a szoba túloldaláról nézett Hermionére. Sápadtnak és csalódottnak tűnt.

- Hermione, rengeteg időnk lesz később a "mi a baj Malfoy-al beszélgetésre."  - mondta halkan Draco mire Hermione megrázta a fejét

- Tudom, hogy valami nincs rendben, Draco.  Azt hiszed, nem ismerlek elég jól ahhoz, hogy lássam hogyan küzdöttél az elmúlt pár napban?  Olyan vagy, mint amilyen voltál, amikor vissza tértünk az iskolába. Rideg és kedvetlen, és folyamatosan dörzsölöd a halántékod, mintha nem szűnő fejfájásod lenne!

Draco felsóhajtott, és visszaült Hermione mellé

- Szerettem használni a varázslatokat.  A sötét mágia ... jó érzés volt, és már régóta vágytam rá.  És most kétszer olyan keményen kell küzdenem, hogy ellenálljak a késztetésnek.  Látva ezt az emléket, látva téged abban a helyzetben... Az én hibám volt.

- De ez nem a te hibád Draco! - erősködött Hermione, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán        - Miattad vagyok életben!  Nem emlékszem a múlt hétre, de ezt tudom.  Harry mindent elmondott nekem.

- Egyetlen jó cselekedet nem vonja vissza azt a sok gonoszságot... - mondta szomorúan Draco

- A sok gonoszság nem azt jelenti, hogy az ember nem tehet jót!  - erősködött Hermione az alvás bájitalával küzdödve. Draco várt egy kicsit, míg el nem aludt Hermione, majd felállt és homlokon csókolta

- Bárcsak tudnád, hogy a lelkem utolsó álma voltál kis sárkány!