- És most? - állt Draco a fehér fa ajtó előtt. 

- Csengő.  - mondta Ginny, és az ajtó melletti kerek gombra mutatott.

- Milyen csengő? - nézett értetlenül Draco Ginny-re

- Jézusom Malfoy! Menj arrébb! - motyogta Ginny és megnyomta a gombot. Csilingelést hallottak a ház belsejében, amit kopogó  léptek követtek. Az ajtó kinyílt, és Mrs. Granger meglepett arca jelent meg előttük

- Ginny?

- Jó napot Mrs. Granger, bejöhetünk?  - kérdezte Ginny az ajtóban toporogva

- Persze... - Mrs. Granger zavartnak tűnt - Mit csináltok az iskolán kívül a tanév közepén?

- Ez ... egy hosszú történet. - mondta Ginny dadogva - Ő itt melettem Drake, és azért jött, hogy elmondjon valamit...

Draco furcsán nézett Ginnyre, miközben követték Mrs. Grangert a nappaliba.

-Drake? Komolyan? - suttogott Draco Ginny fülébe

- Tudnak arról, hogy Draco Malfoy az iskolában folyton bántotta Hermionét.  - sziszegte vissza Ginny  - Szeretnéd most folytatni ezt a beszélgetést vagy térjünk rá amiért jöttünk?

Draco elpirult, és megrázta a fejét.

- Nos, miújság fiatalok?  - kérdezte Mrs. Granger - Bajban van Hermione?

- Valójában, Mrs. Granger, azért vagyunk itt, mert Hermione kórházban van.  - mondta Draco gyengéden

- Hogy mi? - Mrs. Granger kiugrott a székéből, majd hirtelen visszaült - Mi, hogyan, miért ...

-  Mindent el fogok magyarázni.  - mondta Draco, miközben rátette a kezét Mrs. Granger karjára. - Menjünk a kórházba, vagy először mondjak el mindent?

- Fel kell hívnom Robertet! - suttogta maga elé Mrs.Granger   - Még dolgozik.

- Mondja meg neki, hogy jöjjön ide és akkor mindkettőjüket elviszünk a kórházba! - szólalt meg Ginny a kandalló előtt állva

Miután Mr. Granger-t felhívták, és várták, amíg hazatér, Draco és Ginny elmesélték Mrs.Granger-nek Hermione elrablásának, megmentésének és az azt követő kórházban tartózkodás részleteit.

-Szóval… még nincs eszméleténél? - szipogott Mrs. Granger. A történet nagy részében néma könnyeket hullajtott

- A gyógyítók szándékosan altatják.  - magyarázta Ginny  - Azt akarják, hogy Hermione egy kicsit stabilabb legyen, mielőtt érzelmileg lerohanják őt...

Mrs. Granger bólintott, és egy zsebkendő után nyúlt.  Éppen akkor hallották, ahogy egy ajtó csapódik, és Mr. Granger kiáltani kezd:

- Jean ?! Mi a baj? mi történt Hermionéval ?!

- A nappaliban vagyunk! -  kiáltott vissza Mrs. Granger

Draco és Ginny, ezután újra elmodnták a történetet Mr. Granger számára, majd mindannyian beszálltak az autóba, és a Szent. Mungo-hoz hajtottak. Amikor a Szent Mungo bejáratát elrejtő kirakathoz értek, Mr. és Mrs.Granger szkeptikusnak tűntek, mind addig, míg Draco és Ginny át nem húzták őket a bűbáj fedte falon. Végül a lányuk oldalán, még Mr. Grangernek is könnyek szöktek a szemébe.

- Mindig is távol tartott minket...  Megpróbált megvédeni minket ezektől a halálfaló emberektől.  - mondta szomorúan  - Bárcsak megértené, hogy megbízhat bennünk bármi legyen is az!

- Nem hiszem, hogy ez bizalom kérdése.... - mondta halkan Draco  - Tudja, hogy nem tudtak volna védekezni a halálfalókkal szemben.

- Tehettünk volna valamit! Az Istenért ő a lányunk! - sziszegte könnyes szemmel Mr. Granger

- Azt hiszem, szükségem van egy csésze teára. - szólalt meg kis idő múlva Mrs. Granger

- Jöjjön... - húzta mosolyra a száját Ginny - Megmutatom, hol van a teázó!

A két hölgy elment, és Draco kissé kínosan érezte magát ott ülve a barátnője apjával, bár Mr. Granger nem tudott a kapcsolatukról.

- Azt mondtad, hogy egy titkos szervezet tagja? - kérdezte halkan Mr. Granger, miközben végig húzta ujjait Hermione fürtjein - Ez vitte bele ebbe a kalamajkába?

- Valahogy úgy...  - mondta Draco kínosan - Uram, mennyit mesélt önöknek Hermione a tavalyi évről?

- Nem sokat.. - nézett szomorúan  Mr. Granger a lányára - Tudom, hogy sok mindent ki hagyott a történetből...  Azt mondta, volt egy kis harc, és hogy kapott valami díjat.

- Igen, valóban sok mindent kihagyott... - sóhajtott Draco -  Uram, Hermione valószínűleg dühös lesz rám, hogy ezt elmondom, de ez nem harc volt. Háború volt...Nem is akár milyen háború.

- Háború, mint… Az igazi háborúban?- nézett Draco-ra a férfi tágra nyílt szemekkel

- Igen, uram, valójában ez volt második legnagyobb varázsló háború a világunkban, ami többé-kevésbé az elmúlt néhány évben zajlott.  A legrosszabb a tavalyi volt, amelynek csúcspontja a Roxfort támadása volt..  - mondta Draco, és igyekezett nyugodt maradni  - Hermione döntő szerepet játszott a háború befejezésében.  Több száz, ha nem ezer boszorkányt és varázslót mentett meg!

- Hogyan .. hogy csinálta ezt?  - kérdezte Mr. Granger rekedt hangon  - Harcolt ebben a háborúban?

- Igen, nem is akárhogyan! -  magyarázta Draco  - Tavaly, amikor szökésben volt ő és barátai a Hálálfalók legkeresettebb listájának legfelső fokán voltak.

Draco gondosan elmagyarázta, hogy Hermione hogyan segített Harrynek beteljesíteni a jóslatot.  Hosszasan átbeszélték a háborút, ám Draco soha nem részletezte, hogy ő hol volt és mit tett.

- Nem értem.  - mondta végül Mr. Granger - Hermione nem tudna háborút vívni, hisz még soha nem is tartott fegyvert a kezében!

- Nos, a pálcák halálosak lehetnek, pont mint a fegyverek. - világosíttota fel Draco a vele szemben ülő férfit

- Szóval ... megmentett több száz embert?  - kérdezte Mr. Granger halvány mosollyal az ajkán

- Igen...  - mondta Draco, majd habozott, mielőtt folytatta - És nem is akármilyen díjat kapott! Egy legnagyobb rangú Merlin-rendet kapott. Az önök világában, az egyenértékű a lovaggá avatással...

- Hermione, az én Hermioném? A furcsa, kis könyvmoly ... lovaggá lett, mert egy háborúban védte az elnyomott embereket?  - kérdezte Mr. Granger büszkén mégis szomorúan

- Bizony.  - mosolyodott el Draco

-Miért nem mondta el nekünk mindezt? Miért nem akarta, hogy megtudjuk?

- Nem tudom uram... - mondta őszintén Draco mire Mr. Granger felkapta a fejét és furcsán kezdte bámúlni Dracot

- Már egy ideje beszélgetünk és még a nevedet sem tudom...

- Ööö, Draco vagyok. Draco Malfoy.

- Az a Draco Malfoy, aki annyi éven át zaklatta a lányomat?  - kérdezte Mr. Granger élesen

-Igen Uram.  - válaszolt Draco lehajtott fejjel

- És akkor most mit keresel itt?! - Mr.Granger idegesnek látszott

- Nos, én… szerelmes vagyok a lányába, uram. - hadarta el Draco, miközben szörnyen érezte magát

- Á értem..  - mondta Mr. Granger.  - És Hermione tisztában van az érzéseiddel?

- Igen uram, de tisztában vagyok vele, hogy miket tettem és hajlandó vagyok félre állni Hermione életéből....

- Valóban? - húzta fel a szemöldökét Mr. Granger - Hagynád, hogy mással legyen ha ő úgy döntene, hogy máshol keresi a boldogságot?

- Természetesen!- mondta Draco habozás nélkül - Millió oka van rá, hogy elsétáljon mellőlem, míg egyetlen okot sem tudok felhozni miért maradjon velem.  Csak azt akarom, hogy boldog legyen, akár velem, akár valaki mással....

Draco ekkor felállt és az ajtó felé sétált - Azt hiszem szeretne most a lányával kettesben maradni.. - mondta, majd kisétált az ajtón. Oda kint Ginny már izgatottan várta, hogy beszámoljon neki a szobában történtekről.

- Szóval? - kezdte Ginny csillogó szemekkel - Mi volt?

- Hát nem tört el az orrom, úgyhogy szerintem jól ment!- nevetett fel Draco majd folytatta- Viszont, talán többet is elárultam mint kellett volna... a tavalyi évről.

- Ooooo,  ebből bajod lesz, amikor Hermione megtudja!  - ugratta Ginny a tejföl szőke hajú fiút

- Tudniuk kellett! -  mondta Draco kissé felemelve a hangját- Van egy gyönyörű, erős lányuk, akire büszkék lehetnek.

- És a te szüleidnek van egy fia, akire büszkék lehetnek! - szólalt meg Mr. Granger Draco háta mögött

- Nem uram...én nem az a fajta srác vagyok, akire a szülők büszkék lehetnek. - mondta Draco a férfi felé fordulva

- Ebben nem értünk egyet! - kezdte Mr. Granger komoly arckifejezéssel  - Nézd, fiam, ahogyan beszéltél rájöttem, hogy te és a lányom nem egy oldalon álltatok a háború alatt...

Draco bólintott, és a padlóra szegezte a tekintetét

- Nos, köszönettel tartozom.  - mondta Mr. Granger, mire Draco felkapta a fejét

- Miért?- kérdezte Draco zavartan

- Jean elmondta azt az apró részletet, amelyet kihagytál a történetből, hogy éppen te mentetted meg a lányomat ezektől az emberrablóktól.  Tehát bármilyen hibát is követtél el a múltban, örülök, hogy elkövetted őket, mert egyértelműen csak te rendelkeztél a lányom életének megmentéséhez szükséges információkkal.

- Uram, ön ezt nem érti... - habogta Draco mire Hermione apja közbe szólt

- Csak egy órája ismerlek Draco, és ebben az elmúlt egy órában, többször magad elé helyezted a lányom érdekeit és boldogságát mint a sajátodét.  - mondta Mr.Granger kezét nyújtva Draco felé -  Nekem elég ennyi Draco, hogy tudjam, te igenis jó ember vagy.....

Sziasztok! Tudom, egy kicsit sok már ez a kórházas sztori, de annyira magábaszívott, hogy nem tudok kimászni belőle olyan egyszerűen, és igazából még nem is látom a végét, de ígérem most már nem lesz sok kórházas rész 😃😬😬😊