Hermione Granger

Hermione hasító fejfájással ébredt.  Mi történt? kérdezte magától.
Konyitotta a szemét, és egy ismeretlen hálószobában találta magát.  Rendkívül díszes volt, hatalmas ágyon feküdt fekete selyem ágyneművel.  A szobában körülnézve látta, hogy egyedül van, de amikor megpróbált felülni, rájött, hogy a karja a feje fölé van kötözve. Próbált szabadulni és a pálcája után kutatni ám mindhiába.
Nyugodj meg Hermione, gondolkodj ésszerűen, hogyan tudsz kiszabadulni... Csillapította az eluralkodó pánikot ami nyomta a mellkasát, majd körülnézett a szobában, hátha észrevesz valami ismerőset. Ráncigálni kezdte a kötést a csuklóján, ám az túl szorosnak bizonyúlt ahozz, hogy kibújhasson belőle. Hol a francba vagyok?!  Valami ismerősnek tűnt ebben a helyiségben de nem tudott rájönni hol van és kié a szoba. Mivel nem tudta meddig lesz egyedül, adott néhány percet magának, hogy gondosan feltérképezze a szobát.   Több ajtó is volt, és megpróbálta kitalálni, melyik a kijárat és melyik a fürdő.  A dupla ajtó lesz az, az ággyal szemben! Suttogta maga elé Hermione, ám akkor a dupla ajtó kinyílt és belépett az egyik Halálfaló Rabastan Lestrange.

- Ébren van! - kiáltott vissza a válla fölött, miközben Hermione felé közeledett. Rövidesen bátyja, Rodolphus is követte, aki baljós tekintettel kémlelte Hermionét. 

-Hermione Granger! A legokosabb boszorkány!- nevetett gonoszul Rabastan

- Tudod.... - kezdte Rodolphus leülve az ágyra - Igazából a Weasley lány után jöttem. Meg fogom ölni! Megtorlás lesz az anyjának, amiért megölte a feleségemet. Ám, nem látom okát annak, hogy miért ne játszadozhatnánk el veled, amíg azt a ribancot elkapjuk! Fel fogunk téged  használni, csalinak.... Tudjuk, hogy érted fognak jönni, hisz te vagy a fény hercegnője nem de? Ráadásul annak az ocsmányképű Weasley-nek a kurvája vagy!

Hermione megborzongott, de nem szólalt meg. Önmagát kényszerítve állta a hálálfaló ördögi pillantását

- Erre nincs valami bölcs megjegyzésed?  - ugratta Rodolphus      - Ch, ch,ch nem ezt vártam tőled szépségem! Mindegy, remélem élvezni fogod a vendég szeretetünket!

- Nem tudsz megijeszteni!- sziszegte Hermione higgadtságot színlelve

- Hmmmm.  - húzta mosolyra a száját Rodolphus - Egyelőre kislány, egyelőre!

Rodolphus ekkor megfordult, hogy elhagyja a szobát, majd az ajtónál vissza szólt a testvéréhez

- Ne az arcát, annak felismerhetőnek kell lennie....

Rabastan ravaszan bólintott, és előhúzta a pálcáját.
************************************
Draco Malfoy

- Hogy érted, hogy elvitték?! - ordította kikelve magábol Draco- Kik vitték el? Ki volt ott?!

- Halkabban Draco!  - szisszent fel Ginny - Azt akarod, hogy megtudják mi van közted és Mione közt?

- Ez most kibaszottul nem érdekel! Meg kell találnunk Hermionét! - nézett kétségbeesetten Draco az előtte álló Ginny-re

- Épp ezen dolgozunk most....  - mondta Ginny szétnézve a folyosón

- Kik azok a mi? A Rend? - faggatózott Draco mire Ginny bólintott egyet

- A szükség szobájában vannak...

- Hagyják, hogy segítsek? - túrt bele a hajába türelmetlenül Draco

- Nos, a halálfalókkal kapcsolatos információid pontosak voltak, és szerintük jól jönne a segítséged.  - magyarázta Ginny  - De értsd meg, itt senki sem bízik benned...

- Téged is beleértve... Figyelj Weasley nem érdekel, hogy mi történik velem, csak vissza kell szereznünk Hermionét, mielőtt valami borzalmas dolog történne vele! - mondta Draco tompán, majd elindult a szükség szobája felé

- Milyen borzalmas dolog?  - kiáltott  Ginny megpróbálva utolérni Dracot

- Hidd el Weasley, nem akarod tudni.  - nézett a válla mögé Draco

- Valóban? - Ginny felszisszent amikor végre sikerült felvenni Dracoval a lépést - Ő a legjobb barátom!

- Épp ezért nem akarom elmondani! - állt meg Draco egy pillanatra Ginny szemébe nézve - Bárcsak ne ismerném őket ennyire! - suttogta, majd beléptek a szükség szobájába

- Malfoy! - bólintott Harry köszönés képpen  - Lestrange elvitte  Hermionét. Van valami ötleted, hová mehettek?

-Van egy fél tucat menedék ház, amiről tudok.  - mondta Draco, majd odalépett az asztalhoz, és megfogott egy tollat
- Van Romániában, Bulgáriában, Skóciában és szétszórtan Angliában is menedék házuk...De biztosan több is van amit Voldemort titokban tartott.

Ginny meglepődve pislogott amikor meghallotta, hogy Draco a Voldemort nevet használja.  - Szóval szerinted ezek közül valamelyik védett házba vannak?

- Nem hiszem... Nagy valószínűséggel egy új helyen vannak. - csóválta a fejét Draco - Kétlem, hogy bíznak bennem, miután pontosan tudtátok hol fognak felbukkani.

- Nos, tesztelhetjük ezt az elméletet.  - szólalt meg Ron megdörzsölve a halántékát  - Küldj nekik egy baglyot.  Mondd meg Lastrenge-nek, hogy hallottál a rajtaütésről, és aggódsz a biztonságáért.... Hátha beveszi!

-Nem fog működni, hacsak nincs némi közvélemény a razziáról valamelyik újságban. - mondta Draco leülve az egyik székre - Tedd be először a Prófétába vagy valamelyikbe, és akkor megpróbálhatom ... de kifutunk az időből, mielőtt a cikk megjelenhetne.

- Egyetértek. - helyeselt Kingsley - Úgy gondolom, hogy a csapatoknak először át kellene nézniük a védelmi Hazákat, hogy kiderítsük ott tartják e fogva Hermione Granger-t...

- Az Auror részleg beleszólhat ebbe?  - állt Arthur Weasley az asztalhoz  -Végül is az információt nem szankcionált művelet útján szerezték, hanem a Rend által amiben Draco Malfoy sokat segített...

- Nem igazán, de Hermionét elrabolták és az információkat egy általunk próbaidőre bocsájtott tag adta át.

- Azt hittem, nem lehetek informátor, ha próbaidő alatt vagyok. - mondta szárazon Draco - Ezek szerint le vagyok minősítve második fokozatra?

- Nos, mondtam, hogy a próbaidejét leminősítjük, ha a ma reggeli információk helyesek. Tekintse magát második szintű próbaidősnek.

- Oké és most hogyan tovább? Mi segítene megtalálni Hermionét?

- Van Lestrange-nek barátja?  - kérdezte Harry - Olyan, akikben megbízna?

- Elég rövid a lista... - válaszolta Draco a fejét rázva  - Akikben megbízott, az vagy halott vagy az Azkabanban van.  Bellatrix és a testvére, Rabastan voltak a legnagyobb bizalmasai...

- De Rabastant nem gyűjtötték össze a háború után, és ma reggel sem vettük őrizetbe! - pattant fel a székétől McGalagony rémülten

- Rabastan még szabadon van?! - Draco ügyetlenül próbálta elrejteni a félelmét

- Igen.... Valahogy ő mindig kicsúszik a kezünk közül!-  ismerte el Kingsley megfeszült arcal

- Akkor ez azt jelenti, hogy még kevesebb időnk van mint gondoltuk!  - mondta Draco sápadtan - Rabastan volt Voldemort hóhérja. Nála jobban senki sem élvezte ha valakit meg kelett kínozni!

- A kurva életbe!  - sziszegte Ron, és öklével az asztalra csapott - Kingsley, vigyél ki néhány csapatot, és nézzék át azokat a kibebaszott házakat! Meg kell találnunk Hermionét!
************************************

Hermione Granger

- Nos, Miss Granger?  - vigyorgott Rabastan, és ráfeküdt Hermionéra.  Egy kezével végigsimította a testét, majd megállt a nyakánál, és miután végig nyalta, erőszakkal elfordította a fejét, hogy Hermione a szemébe nézzen - Kár, hogy a bátyám azt mondta, nem nyúlhatok az arcodhoz! Így kissé unalmas!

Hermione megpróbálta elrántani a fejét, de Rabastan erőssen tartotta.

- Ch,Ch,Ch...Ne is próbálkozz szépségem! Várj, megmutatom, mi történik, ha ellenállsz!

Hirtelen Hermione vállába éles fájdalom ült, amikor Rabastan eltalálta őt a Cruciatus átokkal. Hermione Addig harapta a nyelvét, amíg nem érezte a vérét, de nem volt hajlandó sikítani. Amikor Rabastan abbahagyta, Hermione felemelte a lábát és a férfi hasába rúgott.

- Nagy hiba volt te kurva! - nyögött fel Rabastan

- Valóban? - húzta mosolyra a száját Hermione - Akkor ez is nagy hiba lesz!

Újra megrántotta a lábát, és közvetlenül az orrát célozta meg Rabastan-nak, aki egy kielégítő ropogás után a földre térdelt

- Ezért most megfizetsz ribanc!- préselte ki a szavakat Rabastan, majd miután  letörölte a vért ajkáról, újra felemelte a pálcáját.

Hermione nem volt biztos benne, mennyi idő telt el Rabastan átkai között. A férfi folyamatos kínzásai teljesen elvették Hermione tudatát, ám belül kőkemény harcot vívott magában, hogy ne törjön meg. Majd egy örökkévalóságnak tűnő kínzás után, Rodolphus belépett a szobába.

- Azt mondtam, hogy ne nyúlj az arcához!- sziszegte Rodolphus

- Nem nyúltam! Véresre harapdálja az ajkát! - emelte fel a kezeit védekezően Rabastan

- Mindegy, elég durván néz ki ahhoz, hogy készítsünk néhány képet. - mondta Rodolphus, és hozzá vágott Hermionéhoz egy fehér inget - Öltöztesd át látszódjanak csak a sebei! Mutassuk meg a kis barátainak, hogy mennyire jól érzi magát nálunk a kis boszorkány!

- Ne merjetek hozzám érni! - ficánkolt Hermione mire Rabastan felnevetett

-  Szeretnél egy újabb Cruciatus átkot? Be kell valljam, csodálatra méltóan tűröd az átkokat...  A legtöbb ember már rég sikítozva kérné a kegyelmünket!

- Inkább meghalok, minthogy kegyelemért könyörögjek! - köpött Hermione a férfi felé

- Hmmm.... - Rabastan megkerülte az ágyat majd leült Hermione mellé és végigsimította Hermione arcát.
- Mit kezdjek most veled? - nyalta meg az ajkát a férfi, maj hirtelen megragadta Hermione pulóverét, és letépte róla.  Hermione még soha nem volt olyan boldog, hogy a pulóver alá húzott egy inget is.

- Egyenlőre ne nyúlj hozzá! - mondta  Rodolphus ahogy kilépett a szobából - Csak küldj néhány fotót, kíváncsi vagyok hogyan reagálnak!

-Kár...  - mondta Rabastan hátborzongatóan - De eljutunk oda is ne aggódj kis cicám... Most pedig,  eloldom a csuklódat, és átöltözöl abba a ruhába. Ha elkészültél, vissza kötözlek!

- Nem fogok átöltözni! - nézett undorral Hermione az előtte álló férfire

- Jó, de akkor újra használnom kell a Cruciatus átkot! - mondta Rabastan vigyorogva

- Ha ez eddig nem törtél meg, miből gondolod, hogy most másként lesz?

- Nem mondtam, hogy rajtad fogom elvégezni!- nevetett Rabastan, majd csettintett az ujjaival. Ekkor a sarokban egy apró házi manó jelent meg. Nagyon fiatal volt, és látszólag nagyon félt.

- Úgy hallottam, ragaszkodsz ezekhez a lényekhez.... Vagy betartod az utasításomat, vagy addig kínzom, míg meg nem hal! - vicsorgott ördögien Rabastan. Hermione érezte, hogy eluralkodik rajta a pánik. Az a szegény manó rémült volt és reszketett. Ekkor
Rabastan felemelte a pálcáját, és a kis manóhoz tartotta.

- Ne!  - kiáltott Hermione
- Megteszem, csak ne bántsd!

- Ne már!  - fújtatott Rabastan, és leemelte a pálcáját.  - Azt hittem, legalább egy kicsit kínozhatom!

A férfi ezután odalépett az ágyhoz, és elkezdte kioldani Hermione csuklóját.  - Ne feledd, egyetlen rossz mozdulat és a kis manó meghal! - húzta fel a szemöldökét Rabastan majd kioldotta a kötelet. Amikor Hermione csuklója szabad lett, megforgatta a vállát, amely már őrjítően fájt neki.

- Gyerünk, öltözz át!-  Csattant fel Rabastan, és az ágyon lévő ingre mutatott.

- Nem fogok átöltözni előtted! - tette keresztbe a karját Hermione mire Rabastan kajánul elvigyorodott

- Ó dehogy nem! Vagy átöltözöl előttem, vagy a manónak annyi... A döntés a te kezedben van! -   Rabastan ismét felemelte a pálcáját, egyenesen a manó fejéhez

Hermione megpróbálta mérlegelni a lehetőségeit, de minden döntés oda vezetett, hogy a szegény manót megkínozzák miatta. Végül felkapta a fehér selyem inget ami a combjáig ért, és vetkőzni kezdett. Rabastan minden mozdulatát figyelte Hermionénak, ahogyan egyenként megszabadult a ruháitól.

- Ügyes kislány! Most menj vissza az ágyra! - intett a pálcával Rabastan. Hermione undorral az arcán végig nézett a férfin, majd vissza feküdt az ágyba és hagyta,hogy Rabastan ismét megkötözze.

- Gondolod, hogy a zúzódások eleget mutatnak a képen?  - kérdezte Rabastan Rodolphus-t aki épp akkor lépett be a szobába

- Azt hiszem, ez elég lesz..egyelőre.  - mondta Rodolphus, miközben Hermione csupasz combjait fürkészte

- Ne is gondolj ilyesmire Lestrange!  - kiáltotta Hermione haraggal teli hangon. Rodolphus megharapta az alsó ajkát majd Rabastan felé fordult

- Készítsd el a képeket!

- A legnagyobb örömmel!  - bólintott Rabastan, és a sarokban lévő szekrényhez lépett, majd kivett egy mardekáros nyakkendőt és betömte vele Hermione száját.