Másnap reggel, amikor Draco ismét a szerelme melett kelt, finoman megsimogatta Hermione arcát, hogy felébressze.
  - Jó reggelt kis sárkány!

Hermione szeme felnyílt, és rájött, hogy a toronyban aludtak, ahol bárki megláthatta volna őket.  Mégis  jobban kipihentnek érezte magát, mint hetek óta bármikor. Draco és Hermione lassan felkeltek és vissza gyűrtek mindent a lány táskájába, majd elindultak a lépcsőn.

- Na jó! Öltözzetek át, mielőtt mindenki más észre vesz titeket! - jelent meg hirtelen Ginny a lépcső alján, majd odadobott Hermionénak egy inget és egy farmert.

- Te mindig feketét viselsz, így kétlem, hogy bárki észreveszi, hogy tegnap is ugyanezt viselted! - nézett végig Ginny Draco ruháján kissé megvetve a fiút

- Köszönöm Ginny.....  - motyogta Hermione, majd vissza sietett a toronyba. Gyorsan felvette a ruhákat, amelyeket Ginny hozott neki, és összezsugorítva az előző esti ruhákat bedugta őket a táskájába. Miután mindennel végzett, lerohant a lépcsőn egyenesen ki a folyosóra, ahol Draco és Ginny dühösen vitatkoztak

- Nem keverheted bajba! - sziszegte Ginny

- Nem fogom bajba keverni Weasley! - csattant fel Draco szikrákat szórva a szemével

- Hé, mindketten hagyjátok abba!  - emelte fel a hangját Hermione, és közéjük lépett.  - Senki nem fog senkit bajba sodorni!

- Jaaa, biztos vagyok benne, hogy a te  ötleted volt, hogy egész éjjel kint maradj Malfoy-al a toronyban! - forgatta a szemét Ginny

- Ginny! - kiáltott fel Hermione- Igen is az én ötletem volt! Draconak ehezz semmi köze!

Ginny erre szkeptikusan nézett Hermionére.  - Nos, akárhogy is srácok, óvatosabbnak kell lennetek ha ezt a dolgot titokban akarjátok tartani....

- Nem mehetnénk végre, hogy találkozhassunk a többiekkel?  - tette fel a kérdést Draco unottan, majd megsem várva a választ ott hagyta a két lányt és elindult a folyosón ügyelve arra, hogy távozásakor jól megbökje a vállával Ginny vállát.

- Jobb, ha mi is elindulunk! - nézett Ginny a tejföl szőke fiú után, majd kinyitotta a tekergők térképét   - Harry és Ron épp most érkeztek meg!

- Már itt is vannak? - csodálkozott Hermione a szükség szobája felé tartva

- Hát, legalább egy jó dolog van abban, hogy az Auror képzőbe járnak! - nevetett fel Ginny, majd átkarolva Hermionét beléptek a szobába. A két lány gyorsan átváltoztatta a szobát majd kiterítettek egy nagy térképet a terem középén fekvő asztalra.

- Minden készen áll? - lépett be a terembe Harry és Ron. Draco a terem ajtajánál állt a falnak támaszkodva. Bármennyire is szerette Hermionét, és be akarta neki bizonyítani, hogy méltó hozzá, kényelmetlenül és feleslegesnek érezte magát ebben a csoportban.  Figyelte, ahogy Hermione átöleli a barátait, és megkezdik az előkészületeket.  A farmer, amelyet Ginny hozott neki, Draco-tól származott amelyet az egyik ajándékként adott neki. Varázslatosan állt Hermionén. Draco alig bírta levenni a szemét a lány kerekded fenekéről. Hermione egy pillanatra elkapta Draco-t amint épp őt figyeli. Draco ekkor rákacsintott, Hermione pedig ismét elpirult, majd vissza fordult a többiekhez.

-… Malfoy?  - szólt hátra Harry türelmetlenül

- Hm?  - köszörülte a torkát Draco, majd közelebb lépett az asztalhoz
- Mit mondtál?

- Azt kérdeztem, hallottál-e azóta  valamit a halálfalókról?! - ismételte Harry. A hangja talán az Auror ruhának köszönhetően, de tekintélyt parancsoló volt.

- Nem, azóta, hogy utoljára küldtem nekik baglyot..  - válaszolta Draco -Hogy őszinte legyek, meglepő, hogy nem kértek segítséget!

- Na vajon miért? Azért arra kíváncsi lennék!  - nézett mereven Ron Dracóra

- Fejezd be Ron ! Draco azért van itt, hogy segítsen.  - vágta rá Hermione mire Ron felhúzta a szemöldökét

- Draco mi?!

- Ron kérlek most ne ezzel foglalkozunk! - forgatta a szemét Hermione - George, készen állsz azzal a ragadós mocsárral?

- Minden készen áll! - felelt George tompán  - Már átadtam Neville-nek.

- Jólvan. Akkor nézzük át újra a tervet!  - mondta Harry, és gyorsan kipipálta a ragadós mocsarat.
- Ginny, Luna, Hermione, Neville és Malfoy a szokásos módon reggeliznek.  Miután a diákok mindannyian a nagyteremben vannak, Malfoy kivételével mindnyájan távoztok és elfoglaljátok a helyeteket. Malfoy mint kém marad a Mardekár asztalánál.  Ginny, Luna és Hermione a bejárati ajtón menjetek ki. Ezután Neville a mocsarat az ebédlő ajtajánál kiönti, bezárva ezzel a diákokat a nagyterembe!

Mindannyian bólintottak majd Harry folytatta

- A mocsár bevetése után Neville visszatér ide a szükség szobájába, és Arianna portréján keresztül távozik a csapat többi tagjával.  Miután mindannyian elfoglaltuk a helyünket, McGalagony lemondja a Roxmortzi utat, amíg a mocsarat el nem távolítják...  Flitwick professzor gondoskodik arról, hogy a mocsár a  teremben maradjon, amíg a teljes harc befejeződik, hogy a hallgatók biztonságba legyenek.
A lányok a híd iskolai oldalán biztosítják a pajzsokat , míg a csapat többi tagja Roxmortzba néz szét... Malfoy, Hagriddel együtt a nagyteremben figyelni fogja a mardekárosok asztaláról érkező összes beszélgetést. Lehet, hogy a hálálfalók felvették valakivel a kapcsolatot.  - fejezte be Harry a terv kiosztását

- Ne felejtsétek el, hogy ha az érmék jeleznek, mindenki térjen vissza Roxfortba, mivel az azt jelenti, bejutottak az iskolába! Minden esetre  Arthur figyelni fogja a tekergők térképét, hogy a kastély biztonságban maradjon. - szólalt fel Ron is, aki inkább beszélt Hermione-hoz mint a többiekhez

- Rendben... - bólintott  Hermione -Essünk túl rajta!

Akik Roxfortban éltek, elindultak reggelizni, míg a Rend többi tagja a szükség szobájában várakozott.
Draco kissé lemaradva a a többi diáktól kullogott a folyosón a nagy terem felé.

-Mi a baj?  - suttogta Hermione bevárva Dracot 

- Aggódom érted....  - ismerte be Draco miután hallótávolságon kívül voltak a többiektől - A terv jó, csak annyi minden van ami miatt elbukhatunk!

-Sok trükk van a tarsolyomban.  - vígasztalta Hermione Dracot egy apró mosollyal

- Tudom, csak… nem akarlak elveszíteni. Nem ismered ezeket az embereket, úgy mint én.  Mind gonoszak. Azok, akik ma itt lesznek, valóban hittek a Sötét...Voldemortban...

Hermione elmosolyodott Draco önkorrekcióján.  Ez volt az első alkalom, hogy Voldemortnak nevezte. 
- Sokkal rosszabbat is túl éltünk már Draco... Nem lesz baj hidd el!

Draco szomorúan bólintott
- Tudom, de attól még aggódom.
************************************

Hagrid „véletlenül” felborította a hosszú fa asztalt, felhívva a hallgatók figyelmét, így a lányok és Neville kicsusszanhatott a nagyteremből. 

- Rendben, induljatok!  - mondta Neville, és kiöntötte a George által létrehozott ragadós  mocsarat.

- Nemsokára találkozunk!  - köszönt el Luna, majd Hermione és Ginny társaságában kifutottak az iskolából.
Távozásukkor még hallották Neville ordítását, amikor a ragadós mocsár növekedni kezdett a nagyteremben.
Hermione óvatosan ám annál sietősebben lépdelt a dombról lefelé.  Szerencsére a tavaszhoz közeledve a hó nagy része elolvadt, így képesek voltak úgy menetelni, hogy nem sok lábnyomot hagytak maguk után.
A nagy, robosztus hídhoz érve, Hermione elkezdte a védő pajzsokkal körül venni a területüket, majd vártak, hogy az aurorok és a Rend többi tagja a kastély felé tereljék a halálfalókat. Egy örökkévalóságnak tűnő fél óra múlva, egy csapatot láttak futni a fák között.  Ahogy közelebb értek, Hermione, Ginny és Luna meglátták a halálfalókat rohanni a tisztás felé.

- Induljunk! - kiáltotta Ginny pálcával a kezében.

Hermione visszavonta a védő pajzsokat és rohanni kezdtek le a hídról. A kis tisztáson hat hálálfaló  volt. A csapat tagjai villám gyorsan körülvették őket egy kört alkotva.

- Nincs értelme próbálkozni! - fogta rájuk a pálcáját Harry - Körülvettünk titeket, ráadásul túlerőben vagyunk!

- Szánalmas vagy Potter! -  Sziszegte egy hosszú sötét szakállú férfi a fák közül kijőve, majd még egy tucat hálálfaló jelent meg. Ebben a pillanatban minden hálálfaló súlyos átkokat kezdett szórni minden irányból. Hermione és a többiek szétszéledtek és próbáltak kitérni az átkok elől. Lassan, de biztosan sikerült lefegyverezniük a Halálfalók nagy részét, ám az egyikük elérte
Kingsley-t a Sectumsempra átokkal, aki azonnal a földre rogyott.

- Kingsley! - órdított Hermione odaszaladva hozzá, miközben egyenként kitért a feléje süvítő átkok elől. A pokol abban a pillanatban elszabadult, és hirtelen rájuk zúdúlt mindenféle átok a bokrokból, és a fákról.

- Többen vannak a fák között! - ordította Ron leterítve két hálálfalót

- Valaki fedezze Hermionét!  - kiáltotta Ginny a tisztás túloldaláról

- Megyek már! - jött a válasz valahonnan Lunátol

Teljes káosz volt amikor Hermione a földre vetette magát Kingsley mellett.  Testét óvatosan megtartva ismételt varázsigékkel próbálta meggyógyítani a Kingsley testén megnyílt vágások sokaságát.

- Mione!- ordította Harry, amikor megölt egy hálálfalót épp Hermione melett  - Vulnera Sanentur!

Hermione riadtan bólintott, és elmotyogta a bűbájt.  Gyors megkönnyebbülést érzett a mellkasában, amikor meglátta, hogy a vér már nem folyik Kingsley testéből.  Újra megismételte a varázsigét, és látta, hogy a vágások bezáródnak.

- Kingsley?  - rázta meg kissé Hermione a férfit

- Jól vagyok hála neked! - mondta Kingsley, és megpróbált felülni.

- Ne ne ne... - dadogta Hermione, és gyorsan elbűvölte a zsebében lévő csomót egy zsupszkulcsá
- Ne aggódj a Szent Mungoba mész! - Kingsley kezébe nyomta a kulcsot aki abban a pillanatban eltűnt.
Hermione ekkor felpattant, és felemelte a pálcáját az egyik felé rohanó Halálfalóra

- Petrificus totalus!

A hálálfaló megdermedt és a földre esett mint egy deszka. Hermione ekkor behunyva a szemét felsóhajtott ám az egyik Hálálfaló a háta mögé lépett és egy átkot szórt rá. Hermione előtt homályosodni kezdett minden majd össze rogyott és elsötétült a világ......