Hermione és Ron, egy újabb Roxmortzi találkozás során, kibékültek egymással és úgy döntöttek, barátok maradnak. Ron ezen alkalmat megragadva, meghívta Hermionét karácsonyra hozzájuk, amit a lány kisebb gondolkozás után el is fogadott. A Weasley családban, a karácsony meglehetősen látványos esemény volt.  Az összes Weasley, Harry és Hermione társaságával,  csurdultig töltötték a konyhát. Csodálatos ételeket ettek, ajándékokat cseréltek, és úgy ünnepelték a szentestét, hogy nem kellett a hátuk mögé nézniük. Bill és Fleur bejelentették, hogy tavasszal babát várnak, Mrs. Weasley pedig öröm könnyekre fakadt. Még George is részt vett egy kicsit a mulatságon, annak ellenére, hogy Fred halála még mindig lesújtotta a gyászoló fivért. Így telt Hermione karácsonya Draco Malfoy nélkül, aki még mindig kerülte őt. Vacsora után, amikor már a csillagok feljöttek az égre, Harry, Ginny, Hermione és Ron a földön ültek a ropogó tűz mellett, és mindeféle ízű drazsékat próbálgattak, amikor egy furcsa bagoly kopogtatott az ablaknál.

- Hát ez meg honnan jött?  - kérdezte Ron, kinyitva az ablakot.

- Nem tudom!- mondta Harry, az ablakhoz lépve és leszedett egy kis csomagot a bagoly lábáról  - De Hermionénak jött valami!

- Nekem?  kérdezte zavartan Hermione. Már minden ajándékot kinyitott a Weasley család, Harry és szülei részéről. Hermione felállt, elvette a csomagot Harrytől, és feltépte az egyszerű barna papírt, amiben egy fekete bársonydoboz rejtőzött.  Volt a dobozon egy kis kártya, fekete szalaggal amin a következő állt.
GONDOLJ A KÖRÜLÖTTED LÉVŐ SZÉPSÉGRE, ÉS LÉGY BOLDOG MERT MEGÉRDEMLED KIS SÁRKÁNY!

Hermione szíve nagyot dobbant, és egy pillanatra vissza tartotta a lélegzetét. Legszivesebben öröm táncot járt volna, amiért Draco gondolt rá és mégsem utálja, de nem tehette révén Harry és Ron is bent volt a szobában.

- Ki küldte? - érdeklődött Ron egy ujjabb drazsét befalva mire Hermione megköszörülte a kiszáradt torkát

- Nem tudom...nincs rajta név...

- Igazán?  - kérdezte Ginny tettetve a meglepődést, hisz tudta jól kitől is jött a csomag. Gyorsan elvette a kártyát Hermionétől és úgy tett, mint aki gondosan vizsgálná.
Hermione kinyitotta a dobozt, és megállapította, hogy egy nyers fekete selyemben csomagolták az ajándékot.  Egy kis gömb volt váltakozó fekete és kristály kövekkel, ezüst színben. A középén pedig egy apró sárkánnyal.

- Ó, merlin!- álmélkodott Hermione

- Ez csodálatos Mione! - zihált Ginny Hermione mellé állva.  - Ez úgy néz ki, mint a kobold ezüst.

- Igen?  - kérdezte Hermione, még mindig meglepődve az ajándékon.

- Igen, nem hasonlít rendes ezüstre.  - informálta Ginny a barátnőjét.  - A kobold ezüstöt általában nem használják ékszerekhez mert túl drága dolog...

- Ginny, szerinted miért küldte ez Draco? - suttogta Hermione Ginny fülébe amikor Harry és Ron kimentek a szobából

- Bocsánatkérés? Vagy csak mert szeret téged Mione! - vont vállat Ginny mire Hermione elpirult

- Szeretném tudni mi ez a gömb.. - mondta Hermione az ékszert szorongatva - Szerinted Gringotz tudná mi ez?

- Lehet.  - bólintott Ginny - De inkább próbáljuk meg elvinni Diagon Ally ékszerészhez, ők mindent tudnak a furcsa tárgyakról.
************************************
Másnap Hermione és Ginny felkeresték Dragon Ally boltját. Ahogy beléptek, a harangok csilingelése figyelmeztette a tulajdonosot a jelenlétükre.

- Merlin, mit tehetek önért Hermione Granger kisasszony?   - kérdezte az öreg varázsló meglepődve

- Kíváncsi voltam, tudna e nekem mondani valamit erről?  - mondta Hermione, és elhelyezte a dobozt a lakkozott fa pulton.

- Nos, nézzük csak... - hunyorított az öreg varázsló, és a szeme elé nyomta a kis gömböt.  - Érdekes...Nagyon érdekes..-  mondta végül, miután alaposan megvizsgálta az ékszert.

- Mi érdekes? - nézett Hermione kíváncsian az ékszerészre

- Úgy tűnik, hogy újonnan készült darab, ám régi dolgokból van.- magyarázta az ékszerész
- Úgy tűnik, sárkány pikkelyből származik, elég régi. Talán 200 éves. A kobold ezüstöt egy másik darabból alakították át, valószínűleg egy kardból, mivel több helyen elszíneződött. Ékszereknél elég szokatlan. A gyémántokat pedig újonnan olvasztották bele.

- Gyémántok? - lihegte Hermione.

- Igen, szinte tökéletes fekete és színtelen gyémántok. Honnan van? - kérdezte az ékszerész kíváncsian

- Ajándék... - mondta Hermione és elvette a gömböt az öreg varázslótól

- Ha hajlandó lenne elválni tőle, jó árat adnék érte. Mit szólna 8000 gallonhoz? - nézett az ékszerész kapzsin Hermionéra

- 8000 gallon egy sárkány pikkelyért?  - kiáltott fel Ginny

- Nos, teljesen egyedi ékszer, és a kövek önmagukban közel 6000 gallont érnek - mondta az ékszerész vállrándítással.

- Nem, köszönöm.  - utasította vissza az ajánlatot Hermione - Ez ajándék volt, nem fogok megvállni tőle!

- Megértem. - mosolygott  az ékszerész - De ha valaha meggondolná magát, tudja, hol talál engem.

Hermione bólintott, majd kilépett Ginnyvel a boltból. Ekkor Ginny átkarolta Hermionét és megszólalt

- Mit fogsz most tenni Mione?

- Azt hiszem, amint vissza tértünk az iskolába, megkeresem Malfoy-t ha akar velem beszélni, ha nem!
************************************

A karácsonyi szünet után Hermione boldogan szállt le a Roxforti vonatról. Ginny, Luna és Neville társaságában felültek a diákokat szállító hintókra és berobogtak a kastély elé. Hermione amilyen gyorsan csak tudott, felsietett a körletébe és kipakolt, majd leszaladt a nagy terembe. Megállt a nagyterem robosztus ajtajában és diszkréten a Mardekár asztalhoz nézett, de nem volt ott a keresett személy.

- Hol vagy Draco? - suttogta maga elé Hermione, majd hirtelen kifordult a teremből és a könyvtár felé kezdett rohanni. A helyiség csendes volt és kietlen. Hermione körbenézett a sorok között de nem látott senkit a könyvtárban. Már majdnem feladta, amikor az utolsó sor kis zugában megpillantott egy tejföl szőke hajú alakot, aki egy könyv fölött görnyedt.
Hermione lassan oda sétált az asztalhoz, és megköszörülte a torkát

- Megvagy Malfoy! - mondta, mire Draco összerezzent és ijjedt arcal nézett fel a lányra.

- Hermione! - sziszegte Draco rekedt hangon- Mit keresel itt?

- Na mégis mit? Egy Draco Malfoy nevű fiút... Azt hiszem Mardekáros. Nem ismered véletlenül? - incselkedett Hermione

-  Ahhh kis sárkány! Ez nem fog menni... senki sem hagyja, hogy együtt legyünk. Értsd meg kérlek!

- Akkor nem mondjuk el senkinek! - erősködött Hermione. - Titokban tartjuk!

- Tartsuk titokban?-  kérdezte Draco szkeptikusan- És mégis hogyan akarod ezt kivitelezni?! Találkozzunk egy eldugott zugban kijárási tilalom után, hogy senki ne lásson meg minket?

- Nem akarsz velem lenni Draco? - ráncolta össze a homlokát Hermione mire Draco keserűen felnevetett

- Mindennél jobban vágyom rá Hermione! Senki nem tudja mit éltem át ebben a pár hétben... De akkor is ez lehetetlen..

- Szerintem nem lehetetlen. Inkább izgalmasnak mondanám! Mindenesetre én most megyek és benézek a szükség szobájába! Ha szeretnél velem lenni, gyere utánnám 5 perc múlva! - mondta Hermione diplomatikusan és sarkon fordulva kilépett a könyvtárból. Draco hátradőlt a székén, és nagyokat lélegezve felnézett a plafonra. A fejében cikáztak a gondolatok, és próbált racionális döntéseket hozni. Nem ment neki.

- Granger megőrjítessz! - mondta Draco majd minden cuccát ott hagyva, nagy léptekkel haladt végig a folyosón. Hamarosan el is érte a szükség szobájának ajtaját. Reszketve nyúlt a kilincshez, de aztán erőt véve magán benyitott. A szoba most is ugyan azt a helyszínt vette fel, mint utolsó talalkozásukkor. A régi módi szoba halvány fényei bevilágították a helységet, ami hangulatossá tette az elképzelt teret. Hermione a könyves polcnál állt és mosolyogva nézett Draco-ra. 

- Hát eljöttél! - suttogta Hermione boldogan

- Hát...Más dolgom nem nagyon volt, így gondoltam elütöm az időt a legokosabb, legszebb boszival akit ismerek! - nevetett Draco, és oda lépve Hermionéhoz magához szorította és szenvedélyesen megcsókolta.
Hermione érzékei életre keltek, de milyen izgalmas, vad életre! Csak úgy feszítette egy felajzó érzet, amit Draco ajkának forrósága váltott ki. A gyomra beleremegett, melle pedig bizsergett, pedig Malfoy egyelőre meg sem érintette, csak az arcát fogta két tenyere közé. Draco kis idő múlva  lefektette az ágyra Hermionét, és lassan csókolgatni kezdte. Hermione  belesóhajtott Draco szájába, s kezét a a mellkasára tapasztotta. Nem azért, hogy eltolja magától, hanem hogy érezze a szíve dobbanását. Mintha Draco csak erre a jelre várt volna, mert azonnal magához rántotta, hogy gömbölyű idomai pontosan odasimuljanak az ő szikárabb formájához. Nyelve már érzékibb játékba fogott, s mélyebbre hatolt Hermione szájában. Keze végigsiklott a lány karján, majd a csípőjén s egyre erősebben szorította kemény testéhez, egyre közelebb húzta a belőle áradó forrósághoz, majd végül finoman belemarkolt a combjába. Hermionét abban a pillanatban magával ragadta az érzéki öröm, amiben a férfi részesítette. Aztán eszébe jutott, hogy nem védekeznek, de semmiféle hajlandóságot nem talált magában arra, hogy megakadályozza Dracot abban, hogy beléhatoljon. Ha volt is gondja, az inkább arra irányult, hogy siettesse Dracot. Csakhogy Malfoy-nak esze ágában sem volt elkapkodni valamit, amit újra és újra meg akart tenni már hetek óta. Draco vágya tüzet gyújtott, amelynek parazsát lassan, nagyon lassan kívánta élesztgetni, de hogy élesztgette, az tagadhatatlan volt. Hermione beleremegett, amikor a Draco nyelve rátalált a fülére, majd belecsókolt.

- Oh Istenem Malfoy ! - nyögött fel Hermione, amikor Draco a szájával ingerelni kezdte mellbimbóját, ami megkeményedett és ágaskodni kezdett. Aztán kis hiján leesett az ágyról, amikor Draco lassan végignyalogatta a hasát, s ott nem állt meg... Draco mintha eltökélte volna, hogy a lány testének minden centiméterével behatóan megismerkedik, s rázúdít minden élvezetet, amit csak lehet. Amikor magával ragadták a gyönyör lüktető hullámai, Hermione szinte már abban sem volt biztos, hogy elviselhet egy ember ennyi örömet. Még utána is meg-megrázta testét a vágy,  amikor Draco beléhatolt,  forró húsa pedig teljesen betöltötte. Hermione szinte azonnal eljutott a csúcsra, majd percekkel később újra, amikor Draco is felnyögött gyönyörüségében. Pár perc múlva egymás melett feküdtek, és simogatták egymást. Draco belecsókolt Hermione lágy selymes hajába, majd észrevette, hogy a lány  lélegzete még egyenletessé sem vált, máris elnyomta az álom, Olyan mélyen aludt, hogy nem érezte, amikor Draco magához ölelte, és nem hallotta elégedett sóhajtását sem.

- Most már az enyém van kis sárkány, és nem engedlek el soha többé..