Hermione és Ginny, a kórház termében ültek, és vacsoráztak.  Madame Pomfrey ragaszkodott hozzá, hogy Hermione maradjon ott lefekvésig, hogy megbizonyosodjon róla, nincs semmi baj a bokájával.

- Szóval, magyarázd el, hogyan kerültél végül Malfoy közelébe? - kérdezte Ginny falatozás közben

- Nos, leestem arról a létráról a Szükséghelyiségben, miközben lemásztam Ariana portréjánál. - magyarázta Hermione
-Megpróbáltam felmenni a körletünkbe, de hamar feladtam és leültem az egyik lépcső aljához. Aztán megtalált Malfoy...

- Ezt a részt értem. Viszont amit nem értek, az az idő. Sokáig kóboroltunk még Roxmortzba miután elmentél....

- Nem tudom, meddig ültem ott, mielőtt Malfoy megtalált volna...  - mondta Hermione vállat vonva .

- Mione, óra van a csuklódon! Hogy hogy nem tudod meddig ültél a lépcsőn? - hunyorított Ginny gyanúsan mire Hermione beleharapott egy hatalmasat a pitébe, hogy elkerülje a választ. Ginny  türelmesen megvárta, míg Hermione csiga lassúsággal megrágja, majd lenyeli a pitét és újra megkérdezte

- Tényleg Hermione, mi történt? És ne merj még egy adag pitét a szádba tömni!

Hermione erre motyogott valamit.

- Mit mondtál? - túrt türelmetlenül a hajába Ginny

- Azt mondtam, hogy csak beszélgettük.  - sziszegte végül Hermione.

- Te és Malfoy? Úgy mint múltkor az osztály teremben?!

- Ginny! Tényleg csak beszélgettünk!

-Szóval azt akarod bemesélni nekem, hogy  néhány órán át csak barátságosan beszélgettél egy halálfalóval?  - kérdezte Ginny hitetlenkedve.

- Malfoy nem olyan mint amilyennek sokan gondolják... Már nem...- mondta Hermione az üres tálcájára meredve

- Hermione, ő akkor is egyhalálfaló!

- Erre emlékeztet is, folyamatosan...

- Emlékeztet, hogy halálfaló? Mégis miért? Hogy ne feletkezz meg róla mi is ő valójában?! - állt fel Ginny az ágyról és kissé idegesen lecsapta a tálcát az ágy meletti asztalra.

- Nem, ez inkább olyan, mintha saját magát emlékeztetné folyamatosan...  - ismerte be Hermione.  - Egyszer különösen kedves velem és olyan mintha megállna a világ körülöttünk, de aztán előjön belőle a szörnyű múltja...

Ginny nem tudott erre mit mondani, ezért csak bólintott.

- Már nem hív sárvérűnek, helyette Granger-nek vagy kis sarkány-nak hív!- folytatta beszámolóját Hermione

- Kis sárkány?! - huppant vissza az ágyra Ginny zavart tekintettel
- Mione, azt hiszem, valóban érez irántad valamit...

Hermione erre nem szólt semmit, ehelyett halványan elmosolyodott

- Hermione Granger!  - emelte fel a hangját Ginny.  - Mit nem mondasz el nekem? Tudom, hogy titkolsz valamit!

- Ööö, hát én ... Ginny, ez szigorúan titkos!  - kezdte komolyan Hermione.  - Úgy értem, hogy nem mondhatod el Lunának, Neville-nek vagy Harrynek ... főleg nem Ron-nak!

- Oké,nem mondom el. - ült közelebb Hermionéhoz Ginny -Ígérem!

- Lefeküdtünk egymással...  - suttogta Hermione.

- Mivan???? - kiáltotta Ginny mire Hermione gyorsan a szájára tapasztotta a kezét, majd szétnézett a kórterembe

- Ginny! megígérted!

- Tudom, hogy megígértem, de Hermione, lefeküdtetek? Ő egy halálfaló!- szisszent fel Ginny miután Hermione elengedte a száját

- Tudom! És ezzel végeztem is a beszámolóval!  - mondta Hermione, és keresztbe tette a karját.

- Ó, nem, nem végeztünk még!  - rázta a fejét Ginny de Madame Pomfrey épp akkor lépett be a terembe, hogy ellása Hermionét szigorú utasításokkal, hogy a közeljövőben semmilyen mászást ne végezzen. A két lány kisietett a kórház korterméből, és befordúlt a griffendéles torony felé.

- Szóval, jó volt ?!  - kérdezte kíváncsian Ginny, miközben felmentek a lépcsőn.

- Igen, jó volt! - vágta rá Hermione  - De ez már nem számít, nem hiszem, hogy újra megtennénk... Mielőtt kiléptünk a szükség szobájából, valamiért kifordúlt magából és rideg volt velem... Sőt azt mondta, hogy ne hangoztassam folyton, hogy ő nem gonosz! És hogy nem vagyok biztonságban melette.

- Merlin szakállára! - mondta hallkan Ginny majd folytatta vigyázva, nehogy más is meghallja- Egyébként Malfoy jó az ágyban?

-Nos, nincs pontosan mit összehasonlítanom... Hisz nem volt senkim előtte csak a bátyád. De igen, tökéletes volt!- ismerte el Hermione majd beléptek a kövér dáma portréja mögötti lakrészbe.

- Nem igaz, hisz Viktorral is...szóval vele is..  - lökte oldalba Ginny Hermionét majd gonosz mosolyra húzta a száját

- Ki mondta ezt?- állt meg a lépcsőn Hermione nagyokat pislogva

- Ööö, mindenki?  - nézett kínosan Hermionéra Ginny.

- Soha nem történt ilyesmi Viktor és köztem! - oktatta ki a barátnőjét Hermione majd nagy léptékkel felsietett a szobájába

- Mione várj! - kiáltott Ginny Hermione után, majd szélsebesen utánna futott. Mikor utolérte a szobában, gondosan becsukta az ajtót és leült mellé az ágyra - Szóval mi lessz most Malfoy-al?

- Nem tudom...- válaszolt Hermione őszintén  - Valószínűleg semmi. Komolyan, azt sem tudom, hogy fogunk e még beszélni....

************************************

A napok lassan teltek Hermione számára, a szükség  szobájában történtek után. Ginny segítőkészen próbálta elterelni Hermione figyelmét Malfoy-ról, és Védelmi Klubként újraindították Dumbledore seregét.  Nem csatlakozott annyi ember, mint az Umbridge-i napokban, de jót szórakoztak a varázslatok kipróbálásában és a párbajozásban. Hermione minden szabad idejét a könyvtárban töltötte, remélve, hogy találkozik Dracoval, de a fiú soha nem tette be a lábát oda. Ez nagyon fájt Hermionénak, mert szeretett volna beszélni vele, és ha csak egy pillanatra is, de látni akarta. Csalódottságára, ez sem valósult meg, mert Draco profik módjára kerülte Hermionét. Malfoy tökéletesen megjegyezte mikor, és hol jár Hermione. Mikor mit csinál, kivel beszélget és mikor megy a nagyterembe. Így tökéletesen távol tarthatta magát a lánytól. Draco próbált minden szabad idejében a Mardekár körletében  tartózkodni, ami szörnyű magánnyal és szívfájdalommal járt. Annak ellenére, hogy a barátai sokat lógtak vele, még soha nem érezte magát ennyire elveszettnek. Draco csak magában ült, és Hermionéra gondolt.  Az egyik ilyen estén Zambini, a Próféta egyik példányát az asztalon hagyta. Draco felvette, hogy olvashasson valamit, de rossz választás volt a figyelemelterelés szempontjából, mert a címlapon természetesen a hős hármas volt.

A történetben nem volt semmi új, csak találgatások az életükről. De ami Draco közvetlen figyelmét felkeltette, az Hermione képe volt, amelyet a cikk mellékelt.  Valaki Roxmortz-ban fényképezte le őket, azon a napon, amikor Hermione és ő lefeküdtek.  Hermione Harryvel és Ronnal sétált, és nevetett valamin.  Nyilvánvalóan nem tudta, hogy valaki épp lesifotózza, mert nem a kamerát nézte.  Nyugodtnak és boldognak tűnt, miközben a két legjobb barátja kísérte Auror ruhájukban.

- Úgy néznek ki, mint a testőrök.  - gondolta magában szomorúan Draco.  - Csak egy újabb ok, amiért nem tölthetsz vele semennyi időt sem.  Potter és Weasley nem engednék hogy vele légy!

Miután Draco elolvasta a cikket, amely rengeteg hülyeséget tartalmazott arról, hogy Ron eljegyezte Hermionét, Pottert pedig varázsminiszternek tekintették, Draco gondosan kivágta a képet az újságból.  Kivágta belőle Harryt és Ront, így a téli estén csak Hermione sétált a macskaköves utcán.  Gondolatai a csipkés melltartóra terelődtek, amelyet Hermione a pulóvere alatt viselt.

- Fejezd be Draco!- utasította magát, majd betette a képet a jóslástan tankönyvébe, és miután kidobta a megmaradt cikket az újságból, kisietett a körletéből, hogy idejében megvacsorázzon mielőtt Hermione elhagyja a Dumbledore serege klubját.

~~~Sziasztok! Ez a rész nem lett valami izgalmas és cselekménnyel teli, de szerettem volna leírni, hogyan éli meg a két főszereplő azt, hogy direkt kerüli az egyik a másikat... mindenesetre remélem tetszett ez a rész is 😊😘~~~