Hermione körülnézett a szobában, amelyet úgy alakítottak ki, mint egy régimódi szobát, sötét színű fa ággyal, zúgó kandallóval és magas könyvespolcokkal.

- Mire gondoltál, amikor kinyitottad az ajtót? - kérdezte a tejföl szőke Malfoyt

- Nem tudom, arra gondoltam, hogy mivel fáj a bokád, esetleg szeretnél valami kényelmes helyen lenni.. - vont vállat Draco majd ránézett a még mindig karjaiban heverő Hermionéra.

- Ez kedves volt tőled - suttogta Hermione a fiú szemébe nézve

- Ugyan kis sárkány! - húzta mosolyra a száját, miközben óvatosan az ágyra tette Hermionét.

- Köszönöm... - mondta a lány kissé elpirulva.

- Igazán nincs mit! - válaszolt Draco, és hirtelen azt kívánta, bárcsak megkérte volna a szobát, hogy adjon neki még egy kis kanapét ahová letudott volna ülni. Hermione túl vonzó volt Draco számára, túl szép volt ahozz, hogy Malfoy ne akarná csak egy pillanatra is maga alá gyűrni a lányt. Draco gyorsan megrázta a fejét és leült az ágy másik szélére.

  - Szóval miért voltál Roxmortz-ba, Granger?- terelte el a fegyelmét Draco egy semleges témával

- Elmentünk a szárnyas vadkanba...

- Elmentünk? - kérdezte Draco neki dőlve az ágy támlájának.

-  Ginny, Luna, Neville és én ... aztán találkoztunk Harryvel és Ronnal....  - magyarázta Hermione.

- Két auror és pár Roxforti diák!  Draco nevetett - Az öreg Aberforth biztosan el volt ragadtatva.

- Mindegy is, mostmár úgy is mindegy... - mormolta Hermione lesütött fejjel

- Hogy érted, hogy mindegy? Miért jöttél egyedül az alagúton keresztül? - érdeklődött Draco az oldalára fordulva

- Ron és én... szóval mi szakítottunk. - nyögte ki Hermione pár pillanat hezitálás után - Tudod Malfoy, fura, hogy ezt épp veled beszélem meg!

- Ezt még csak most veszed észre Granger? Hetek óta játszunk macska egér módjára és még csak most veszed  észre, hogy fura?

- Te ezt nem értheted Malfoy! - fakadt ki Hermione - Ron és én együtt jártunk, oda adtam magam neki és bíztam benne! Erre ő titkolózik és össze szűri a levet Lavender-rel!?

- Te is titkolózol Granger! Titokban velem töltöd az időd nagy részét, és ne felejtsd el mi történt a bál napján.... - informálta Draco Hermionét aki elpirulva hallgatta szavait

- Az nem ugyan az Malfoy....Mármint majdnem ugyan az, de a mi kapcsolatunk teljesen más...

- Hogy melyik a rosszabb, amit mi vagy az a vörös fejű Weasley tett, arról vitatkozhatnánk! - nevetett fel Draco gonoszul mire Hermione felvette a mögötte lévő párnát és neki dobta a fiúnak.

- Te most kinek a pártján állsz?!

- Hé nyugi kis sárkány én csak azt mondom, hogy mindenki követhet el hibákat! - emelte fel a kezét védekezően Draco

- Igazad van... - helyeselt Hermione felülve az ágyon - Csak tudod, ő volt a legjobb barátom hosszú évekig és most vége.

- Szereted Ront?- tette fel Draco azt a kérdést, amit már oly rég óta szeretett volna feltenni Hermionénak. A lány erre méllyen Draco szemébe nézett és elkomolyodott

- Igen szeretem. De azt hiszem csak mint barátot...Sokáig azt hittem, szerelmes vagyok belé, de ez inkább volt ragaszkodás mint szerelem... - Hermione egy pillanatra elhallgatott majd folytatta - Nem válthatnánk témát?

- Honnan tudja Longbottom, hogyan kell csinálni a Patronus bűbájt?  - kérdezte Draco témát váltva.

  - Nos, tudod, hogy Harry szervezett egy csapatot amikor Dumbledore-t leváltották.

Draco bólintott.  - Igen, mindannyian segítettetek Dumbledore-nak, hogy kitúrja Umbridge-t.

- Ott tanultuk a Patrónus bűbájt... Igen hasznos bűbáj volt, főleg hogy Denem vissza tért!

- Miért hívod Denem-nek?- ült közelebb Draco Hermionéhoz

- Nos, ez a neve nem? Tom Denem.

- Senki más nem hívja így.  - suttogta Draco.  - Mindenki Sötét Nagyúrnak, vagy Tudodjuk kinek, vagy Voldemortnak hívja.

- Ha már tudjuk mit tett, honnan jött és mi a valódi neve ... meglehetősen abszurdnak tűnik másként hívni.  - nézett Dracora Hermione.  - Bár sokat elmondhat egy emberről, hogy ki minek nevezte.

-Hogy érted?  - pislogott értetlenül Draco.

-  Például te!  - mutatott Dracora Hermione.

-Én?!  - kérdezte idegesen Draco.

- Igen te! - folytatta Hermione.  - Sötét Nagyúrnak hívod.  Nem hiszem, hogy valaha is hallottam volna, hogy másként hivatkoznál rá.  Ami logikus, mert tisztavérűként nőttél fel, és a szüleid halálfalók, ahogyan te is....

Draco kényelmetlenül érezte magát amit a lány észre is vett, de folytatta.
  - A rend emberei, Voldemortnak hívták.  Nyilvánvalóan nem hívnák Sötét Nagyúrnak, mert harcoltak ellene. Akik féltek tőle, tudjuk kinek nevezték.  A halálfalók nem hívták így, mert tisztelték, és talán szerették is... Ezért ők sötét nagyúrnak hívták....

- Ezen még soha nem gondolkodtam el....- valotta be Draco és felállt az ágyról. A könyves polchoz ment és elvett egy könyvet. Hermione figyelte Draco minden mozdulatát. A fény megvilágította Malfoy erős és izmos karját ami a fehér ing alól is jól látható volt. Az arca kipirult volt, a haja pedig tökéletesen vágva.

- Hermione! Mesélj nekem a Horcruxokról és, hogy hogyan tudtátok legyőzni őt!  - könyörgött Draco.  - Kérlek! Tudnom kell mindent! Ígérem, nem mondom el senkinek.  Nincs is kinek elmondanom!

- Rendben de akkor megtörhetetlen fogadalmat teszel?  - kérdezte Hermione felemelt fejjel

-Ez olyan fontos? - állt meg Draco mire Hermione bólintott

- Igen!

- Hermione, ehhez sötét varázslat kell....  - mondta szomorúa Draco.

- Tudom! - mondta Hermione komolyan.  -  De ez olyan dolog, amit nem tud senki csak a beavatott tagok..

- Rendben megtörhetetlen fogadalom.- nyújtotta a kezét Draco

- Rendben - vett nagy levegőt Hermione.  - Megtehetjük ezt harmadik személy nélkül is ?

Draco elvigyorodott.  - Korábban nem tettél törhetetlen fogadalmat?

- Nem...-  Hermione megrázta a fejét.

- Van egy bűbáj...  - gondolkodott Draco, és visszalépett a könyvespolchoz.  Rövid keresés után kiválasztott egy könyvet, és visszavitte Hermionéhoz.  - Ebben benne kell legyen.

- Tudod, hogyan kell csinálni?  - kérdezte Hermione.

- Igen, de ez egy sötét varázslat.  Nem tudom megtenni a mágia detektor miatt, így neked kell csinálnod, ha azt akarod, hogy tegyem meg a fogadalmat....

- Ok, mond meg, mit tegyek!  - erősködött  Hermione.

- Nem.  - rázta a fejét Draco, és a könyvre mutatott.  - Azt akarom, hogy olvasd el.  Nem tanítok neked sötét varázslatot, magadnak kell eldöntened, hogy akarod e ezt a bűbájt!

- De ha hallani akarod a történetet?  - mondta Hermione kényelmetlenül.

- Hermione, minden sötét varázslat elveszi a lelked egy részét.  - mondta Draco szomorúan  -  A lelked egy részét elveszi, és sötéttel helyettesíti.  És végül már nem vágysz másra csak a sötétségre, mint egy függő.

- Úgy hangzik, mintha tudnád, milyen érzés.  - suttogta halkan Hermione.

-Ezért nem foglak megtanítani!  - válaszolt Draco egyszerűen.  - Nem tudom megcsinálni a bűbájt, és nem a próbaidőm miatt...

- Te is a sötétségre vágysz?  - kérdezte Hermione szomorúan.  -Mindig?

-Mindig. - bólintott Draco, és a szeme sötét és ijesztő volt.  - Látod, apám soha nem adott választási lehetőséget nekem. Nem érdekelte, hogy elveszek a sötétségben... Mindig is a nagyúr szolgájaként éltünk. Ezért nem akarom, hogy te is így járj...

- Miért védsz ennyire? - állt fel Hermione az ágyról

- Mert túl fontos vagy nekem! Mert te vagy a mindenem! - ezzel Draco oda lépett a lányhoz és megcsókolta, majd az ölébe emelte Hermionét, anélkül, hogy megtörte volna a csókot.  Nem tudta, hogy ennek mikor lesz vége, de most csak a pillanat számított. Draco óvatosan letette Hermionét az ágyra, és fölé hajolt.  Nyelvével végig nyalta a lány az ajkát, majd letért a nyakához. Hermione halkan felnyögött, ami mégjobban feltüzelte Dracot. Kezét a lány pulóvere alá csúsztatta, elveszve a vágyban.  Levetette róla a bézs színű pulóvert és csókolgatni kezdte a selyem melltartón keresztül a mellét. Hermione beletúrt Draco hajába és kéjjel teli hangon kérte, hogy ő is szabaduljon meg a ruháitól. Mikor már mindketten meztelen feküdtek egymáson, Draco zihálva nézett Hermione szemébe.

- Biztosan szeretnéd?

Hermione válaszként elmosolyodott és bólintott egyet. Draco ekkor újra megcsókolta Hermionét, és mindketten átadták magukat az oly sok ideje felgyülemlő kínzó vágynak....

************************************
Fél óra múlva egymás melett feküdve lihegtek. Hermione oda bújt Draco mellkasára és megfogta a karját

-Mit csinálsz kis sárkány? - kérdezte Draco

- Shhh!  - mondta Hermione, és végighúzta ujjait Draco karján lévő sötét jelen.  Aztán felemelte az ő karját is felfedve azt a heget, amelyet Bellatrix a karján hagyott.

-Nézzd, mindkettőnket megbélyegeztek, de ez nem azt jelenti, hogy életünk végéig úgy kell éljünk ahogyan azt mások elvárják.... Te és én egyek vagyunk Draco!

- Hmmm...  - válaszolta Draco, és végighúzta ujját, a Hermione karjába vésett szón.  - Nem tudták meggyógyítani?

- Nos, sok minden történt, a háború alatt.  - magyarázta Hermione.  - Mire eljutottam egy igazi gyógyítóhoz, már késő volt.  Nyilvánvalóan Bellatrix valahogy elátkozta a kését és a gyógyítók nem tudták kitalálni, milyen átokkal.

- Valószínűleg egy Permanens-átok volt. - suttogta Draco majd folytatta - Sokat használta ezt.

- És mi van a tieddel?  - kérdezte Hermione, megfogva Draco kezét.

- Ez már örökké itt marad- sóhajtott szomorúan Draco. - Ez egyfajta törhetetlen fogadalom, jobb kifejezés híján.....

Néhány pillanatig még csendben feküdtek, majd Draco csendesen megszólalt

- Soha nem féltem még annyira, mint aznap.  Csak azt akartam, hogy vége legyen.  A Sötét Nagyúr bámult rám, és a karomra égette a jelet. Amikor meg kelett volna ölnöm Dumbledore-t,    valóban elgondolkodtam rajta, hogy kilépek, de aztán Piton megölte őt, így én maradtam...

- Pito kettős ügynök volt, de mindig is a mi oldalunkon állt... - emlékezett vissza Hermione mire Draco felnyögött

- Nem! Hisz megölte Dumbledore-t!

- Draco, Perselus megölte Dumbledore-t, mert Dumbledore arra kérte.  - mondta gyengéden Hermione.  - Dumbledore már haldokolt, és tudta, mit kért tőled Voldemort.  Nem akarta, hogy te tedd meg.

- Nem mondod komolyan! - döbbent meg Draco

-Teljesen komolyan mondom. - szólalt meg Hermione, és megszorította Draco kezét.  - Valószínűleg mindez nyilvánosságra kerül, és Harry megpróbálja megszerezni Perselusnak a posztumusz díjat.  Ő volt az, aki megmondta Harrynek, hogyan kell legyőzni Riddle-t.

- Mindig is kísértett az a nap.  Tudom, hogy valójában nem én tettem átkot rá, de mindig is éreztem, az én hibám.  - mondta Draco keserű felismerésben.  - Ez az öregember jobban törődött velem, mint a saját szüleim, akik a Sötét Nagyúr kegyelmeiben próbáltak maradni.

- Természetesen törődött veled.  Nem vagy olyan gonosz, mint gondolod.- Hermione megsimította Draco arcát, mire Malfoy felült, és ránézett Hermionéra sötét és félelmetes arckifejezéssel.

  - Pontosan tudom, milyen gonosz vagyok valójában. Ideje lenne abba hagynod, hogy megpróbálsz megmenteni a sötétségtől! Nem vagy biztonságban mellettem!

Ezzel Draco felállt, gyorsan felöltözött, majd a falon lévő kis tükörben megigazította a haját.

- Vissza tudsz térni a kollégiumba?  - kérdezte hidegen Hermione bokájára mutatva.

- Mi a franc ütött beléd?! - pattant ki az ágyból Hermione magára kapkodva ruháit. Nem értette Draco miért kezeli hirtelen ilyen ridegül.

- Azt kérdeztem, eltudsz e menni egyedül is a kollégiumba? - kérdezte ismét Draco ugyanolyan gúnnyal mint az előbb. Hermione nem szólalt meg, csak idegesen kapkodva felhúzta a cipőjét.

- Hát jó! - sziszegte Draco és a lányhoz lépve újra felkapta, és kivitte a szobából.

- Draco nem akarom, hogy a karodban cipelj! Tegyél le most azonnal! - préselte ki fogai közül dühösen a szavakat Hermione, de Draco nem engedett a szorításból

- Nem foglak lerakni Granger! Ha jól tudom fáj a bokád nem? Vagy ez csak egy színjáték volt?!

- Te meg miről beszélsz? - kérdezte Hermione összeráncolt homlokkal, de Draco rá sem hederítve  végigsétált a folyosón, mígnem észrevette Neville-t és Ginnyt, akik akkor tértek vissza Roxmortz-ból

- Hé! Weasley! - kiáltott Draco undokul

- Hermione! - rohant oda Ginny Nevillel - Mi történt?

- Kificamította a bokáját - informálta őket  Draco hidegen, majd Hermione-t Neville karjaiba dobta és elindult a Mardekár ház felé.  - Legközelebb ott hagylak, Granger!

A lépcső tetején Draco bebújt egy üres osztályterembe, leült a padlóra és zokogni kezdett. 

-Fogadd el! Nem lehetsz vele, nem is lehetsz a közelében.  Hermione túl jó egy olyan halálfaló söpredékéhez, mint te!

  Draco abban a pillanatban megígérte magának, hogy nem fog többet beszélni Hermionéval. Bármennyire is szerette volna újra és újra átélni a szükség szobában történteket, nem engedhette a közelébe Hermionét.  Szerencsére hamarosan karácsonyi szünet lesz, és Hermione néhány hétre távozik. Draco talán addig megtisztíthatja majd a fejét.....