Hermione túl korán ébredt ahhoz képest, ahogyan szerette volna. Az asztalon lévő óra hetet mutatott, és bár kétségbeesetten szeretett volna még aludni, tudta, hogy nem fog menni. Mindig is az volt a szokása, hogy korán ébred. Sóhajtva kikelt az ágyból, összeszedte az előző este összekészített ruháit, és kiment a fürdőszobába. Néhány percig szótlanul nézte a tükröt, és próbált kutatni az emlékei között. Mindhiába. Kicsit később amikor reggelizni indult, meghallotta Scorpius sírását ezért gyorsan a szobájához szaladt.

- Mi a baj?

Sindarin az ágyat igazgatta, Scorpius pedig az ablakok közelében állt, haja furcsán kócos volt. Alsó ajka remegett, és erősen szorongatta plüssmaciját. Amikor meglátta Hermionét, mégjobban zokogott

- Mi történt? - szólalt meg Draco is a szobába érve, majd mind ketten oda léptek a fiukhoz. Scorpius megpróbált válaszolni, de túlságosan sírt, ezért a szülei Sandarinra nézve keresték a válaszokat.

- Történt egy kis baleset az éjjel gazdám... - magyarázta a házimanó - Tudja, hogy ilyenkor szégyelli magát emiatt.

- Sajnálom! - zokogta Scorpius, és végül felemelte könnyes szemét, hogy a szüleire nézzen majd újra a mackójába temette a fejét, és tovább sírt.

- Ó Scorpius! - kezdte Hermione megértően, és azon töprengett, milyen gyakran nedvesíti be az ágyat a fia éjjelenként - Ne sírj, még csak 6 éves vagy, néha megesik az ilyen...

Draco ekkor felkapta a fiát, figyelmen kívül hagyva a nedvességet Scorpius pizsamáján

- Hé, nincs semmi baj törpe... - mondta a lehető legmegnyugtatóbb hangon - Mikor történt utoljára?

Eltartott egy ideig, mire Scorpius válaszolni tudott

- Hét...hétf..

- Hétfőn. Ma pedig vasárnap van.. - mondta Draco, és elővett egy zsebkendőt, hogy megtörölje Scorpius arcát
- Több nap eltelt anélkül, hogy benedvesítetted volna az ágyat. Szóval minden rendben, igaz?

- Még nem vagyok nagyfiú.. - mondta Scorpius duzzogva - Azt mondtad, a nagyfiúk nem nedvesítik be az ágyat.

- Tévedtem. Mindenkinek vannak néha rosszabb éjszakái. - válaszolt Draco megsimítva a fia arcát

- Veled is szokott ilyen történni apa?

- Néha. - hazudta Draco némi habozás után - Nos, mit szoktunk mondani neked, amikor vizes lesz az ágy?

- Nem szabad sírnom valami miatt, amin nem tudok változtatni. - mondta Scorpius engedelmesen, és kézfejével megtörölte az orrát - Segítenem kellene Sandarinnak

- Menni fog? - nézett Draco a fiára mire az hevesen bólogatni kezdett

- Kérem, húzza fel a párna huzatot Scorpius úrfi!

Scorpius kisebb nehézségek árán elvégezte a feladatát, miközben Sandarin befejezte az ágy többi részét.

- Kész is van! - mondta a fiú büszkén, és óvatosan a megfelelő helyére tette a párnát

- Tökéletes! - jelentette ki Draco, Scorpius munkáját vizsgálva - Most öltözz át, aztán csatlakozz hozzánk reggelizni, rendben?

- Segítek neked kicsim. - mondta Hermione, és megfogta a fia kezét. A szekrényhez mentek, hogy kiválasszák a ruháit, míg Sandarin segített a reggeliben

- Sajnálom Scorpius... Ez az én hibám, elfelejtettelek elvinni a mosdóba, mielőtt lefeküdtél volna aludni.

Ismét ott volt, egy emlék amire Hermione nem tudott vissza gondolni. Bűntudata volt amiért a fiát ilyen helyzetbe hozta.

- Semmi baj anya. Én is elfelejtettem! - mosolygott Scorpius. A kedve sokat javult, mert nem haragudtak rá a szülei

Reggeli után Draco és Hermione felváltva játszott Scorpius-al, és Jean- nel míg a másik elvégezte a munkáját. Tizenegy órakor aztán elkezdtek készülődni az ebédre Weasleyékkel. A kis Jean izgatottan toporgott a kandalló előtt, Scorpius- ra várva.

- Légy jó, rendben? És ne légy bunkó mint az szokásod! - kérte Hermione Dracót, mire az morogott egy kicsit de végül megígérte, hogy nem támad, hacsak nem provokálják. Ekkor Scorpius berohant a nappaliba, és közvetlenül Draco előtt állt meg

- Nézd a cipőmet!

- Nagyon szép! - bókolt Draco kínosan, és nem volt biztos benne, hogy azt tőle kapta, vagy ajándék valakitől.

- Különlegesek. Nagyon gyorsan futok, ha ez rajtam van, és még csillámokat is szór! A haverom adta nekem! - Scorpius arca ragyogott miközben az apjához beszélt

- Hogy ki?!

- A haverom. Emlékszel, apu?

- Ó, igen, most már emlékszem! A haverod. - Draco ekkor megfordult, hogy Hermionére nézzen, és tátogni kezdett - A haverja?

- Nos, menjünk. Itt az idő különben lemaradunk az ebédröl! - mondta Hermione a családjára nézve, majd felemelve Jeant, elővett a zsebéből egy marék port és a kandallóba léptek

-Az odú!

Másodpercek múlva megérkeztek majd enyhe köhögéssel kiléptek a régi, öreg kandallóból

- Mione! - köszöntötte Ginny a barátnőjét - Már kezdtünk azon aggódni, hogy nem értek ide élve!

- Tudod, az elmúlt egy órában többször is eszembe jutott, hogy átkot küldök rá!

Ginny el nevette magát és a többiek felé fordult

- Szia, Draco! Jó látni téged! - mondta Ginny, mielőtt teljes figyelmét Scorpius-ra és a kis Jean-re fordította

- Ginny néni! Nézd a cipőmet! A haverom adta!

Draco-nak furcsa volt az Oduban lenni, látni ezeket az embereket és rájönni, hogy nagy valószínűséggel összebarátkozott velük. Feltételezte, hogy Hermione is ugyanígy érzett előző nap, amikor találkozott Narcisszával

- Gyerünk, Scorpius keressük meg a haverodat! - mondta Ginny, és megfogta a kis szőke fiú kezét majd rá nézett Hermione-ra és Draco-ra - Gyertek, a kertben ebédelünk!

- A kertben? -kérdezte Draco kétkedve - Nincs egy kicsit hideg ahhoz?

- Melegítő bűbáj. Ilyen nagy családdal soha nem férünk el bent! - magyarázta Ginny - Ne aggódj, anya és apa tökéletesre fejlesztették!

- Csak úgy, mint a szaporodást...- dünnyögte Draco amit szerencsére csak Hermione hallott. A lány úgy tett, mintha nem hallotta volna, csak szemforgatva elindult a kert felé. Ekkor Ron megjelent és hatalmas vigyorral köszöntötte a vendégeket

- Hermione! Örülök, hogy itt vagytok!

- Ott a haverom! - bömbölte Scorpius és Ronhoz rohant, majd a lábára mutatott - Nézd a cipőmet!

- Hé kis haver! - hajolt le Ron, és felemelte a kezét - Adj egy ötöst! - Scorpius engedelmeskedett, Ron pedig összeborzolta a haját

- Meg mutatom Harry bácsinak is! - mondta Scorpius büszkén és kiszaladt a kertbe

- Te vagy a haverja? - kérdezte Hermione meglepetten. Draco felháborodottnak tűnt.

- Tényleg nem emlékszel? Ginny említett valami hasonlót, de én nem hittem neki!

- Miért vagy a haverja? - nézett Draco Ron-ra már már fenyegető hangon. Abból amit Scorpius mesélt a titokzatos „haverról", Draco valaki sokkal menőbbet képzelt el

- Nos, belefáradtam abba, hogy állandóan azt hallgatom, hogy Ron bácsi, ezért mondtam neki, hogy hívjon inkább havernak.

Draco kínosan felnevetett, mire Ron még kínosabban elmosolyodott

- Én legalább emlékszem a gyerekre! mondta Ron védekezőn.

- Épp ezért, valószínűleg te voltál az, aki valamilyen módon elvette az emlékeinket! - mondta Draco vádlón, miközben Ron felé bökött az ujjával

- Már miért tennék ilyet?!

- Mindenki tudja, hogy mennyire oda vagy Granger- ért! - Draco ahogy kimondta, most először őrült hogy Hermione az ő felesége, nem pedig Roné.

- Az már régen volt, Malfoy - morogta Ron élénk vörös fejjel - Azóta feleségem van és családom! Bíztam benne, hogy nem ásod majd fel a múltat...

Hermione elpirult, és megpróbált témát váltani

- Menjünk ki, hátha tud még valaki valamit!

Az ajtó felé indult, Draco pedig sietett mellette maradni. Nem akart egyedül maradni idegen területen.
Amikor a hátsó udvarra értek, Scorpius és Jean már a többi gyerekkel játszott, a felnőttek pedig várták érkezésüket. Harry megölelte Hermionét, miközben aggódva nézett rá. Úgy tűnt, nem tudta, hogyan üdvözölje Dracót, aki dühös pillantást vetett rá, ezért csak biccentett egyet a fejével. Mr. és Mrs. Weasleynek nem voltak ilyen aggályai, és úgy üdvözölték a házaspárt, mint mindig.

- Rendben, gyertek! - mondta végül Mr. Weasley - Az ebéd tálalva!

Mindannyian leültek a hosszú piknikasztal köré. Ginny és Fleur a gyerekekkel egy másik asztalhoz ültek, míg a többiek a nagyobbiknál ​​maradtak

- Most pedig mondjátok el nekünk, hogy pontosan mi történt, és talán kitalálunk valamit. - mondta Mr. Weasley Draconak és Hermionének, miközben szedett magának egy kis káposztát

- Tegnap reggel kezdődött... - kezdte Hermione, magára vállalva a magyarázatot - Amikor Dracoval felébredtünk, teljesen elfelejtettük, hogy házasok vagyunk. Ez... enyhén szólva is kínos és zavaró volt.

- Szörnyű lehetett ezt átélni! - mondta Bill együttérzően, és megkínálta a burgonyával - Úgy értem, hogy elvesztek az emlékeid.

Hermione bólintott, miközben elvette a tányért

- Átmentem Ginnyhez, és ő azt mondta, hogy Malfoy és én már hat éve házasok vagyunk. És hogy van két gyerekünk. A helyzet az, hogy mindenre emlékszünk, kivéve a házasságunkra. Tisztán emlékszem az iskolára és mindenre. De arra nem emlékszem, hogy Draco valaha is tett volna értem bármit, vagy egyáltalán szerettük volna egymást.

- Hogy érted? - kérdezte Harry a homlokát ráncolva.

- Például tudom, hogy tavaly Franciaországban jártam, és a naplóm szerint Draco és a gyerekek is ott voltak. De az emlékeim szerint egyedül voltam ott! - mondta Hermione zavartan majd hozzá tette - A Malfoyokkal... nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam velük, miután legyőzted Voldemortot, Harry. Egyáltalán nem emlékszem, hogy találkoztam velük, akár Draco-val, akár anélkül.

Mindenki Dracóra nézett, mire az igazat adva Hermione-nak bólintott

- Hasonlóan érzek én is. Nem emlékszem, hogy valaha is közöm lett volna Granger-hez. - mondta, és a csirke után nyúlt

- Gondolom, nem emlékszel, hogy történt-e valami azon az éjszakán, mielőtt mindent elfelejtettél? - kérdezte Ron

- Ne hülyéskedj, Ron! Már, hogy is emlékezne! - sóhajtott Hermione megdörzsölve a homlokát

- Igen, Weasley. Gondolj csak bele, milyen hülyén hangzik a kérdésed! - Draco élvezte, hogy Hermione kiállt mellette. Ron összevont szemöldökkel nézett rájuk

- Úgy értettem, hogy talán Harry és Ginny bulija után elmentetek valahova? Talán van valami érzésed, homályos elképzelésed?

Mindketten megrázták a fejüket

- Nem történt semmi a bulin? - kérdezte végül Draco

- Nos, emlékeim szerint nem. Volt egy kis vitátok, de ez teljesen normális. - mondta Bill végig nézve a többieken

- Hát nem... voltunk boldogok? - Hermione kissé szégyellte magát, amiért kérdeznie kellett

- Te és Draco vagy a legboldogabb pár, akit ismerek! - válaszolt Bill őszintén

- Egy olyan fiúval, mint Scorpius és egy olyan kislánnyal mint Jean, ti négyen egy tökéletes családnak tűntetek. - tette hozzá Mr. Weasley megnyugtatás ként

- És mindketten nagyon szerelmesek vagytok! - mosolygott Mrs. Weasley, mire Draco és Hermione összenéztek

- Szerelmesek?! - horkantott fel Draco - Hogy a fenébe szerettünk egymásba?!