- Anyád elég romantikus volt ma... – mondta Hermione Dracónak, amikor visszatértek a birtokra.

- Boldogabbnak tűnik, mint ahogy valaha is emlékszem rá. - nevetett fel Draco majd Jean megrángatta az anyja ruháját

- Anya, mi az a romantikus? 

Hermione tágra nyílt szemekkel Dracóra nézett, miközben próbált gondolkodni

- Azt jelenti, hogy… szereti, ha az emberek szerelmesek.

Draco ekkor vigyorogni kezdett. Hermione pedig dühös pillantást vetett rá, nehogy gúnyolódni kezdjen

- Gyerünk Jean, öltözzünk tiszta ruhába, keressük meg Scorpiust aztán kicsit lepihentek jó? Ti és apa ma sokat játszottatok. - nézett gyengéden Hermione a lányára

- Apával sokat kvidiccseztünk! Ő volt a seprű, mi pedig a hátán repültünk!

- És még ők azok, akiknek pihenniük kell.... -  motyogta Draco az orra alatt, ami Hermionét megnevettette.

- Megyek zuhanyozni. - mondta Draco majd otthagyta őket a folyosón

-Szóval jól szórakoztál? - kérdezte Hermione miután Draco eltűnt a folyosó végén

- Igen. -  bólintott határozottan Jean ám kissé aggódónak tűnt  - Te jól szórakoztál, anya? Apa nem játszott veled...

- Természetesen jól szórakoztam - nevetett idegesen Hermione -  Szokott velem játszani?

- Nem ülsz apa hátára kvidiccsezni, de mindig átölel és megcsókol, és akkor sokat mosolyogtok.

Jean nagyon figyelmes volt és rájött, hogy valami nincs rendben. Vajon Scorpius is észre vette már? Neki és Dracónak óvatosnak kell lenniük, nehogy összezavarják a gyerekeket.

- Tudod Jean, mondtam apának, hogy ne öleljen meg, mert kicsit rosszul érzem magam, és nem akarom, hogy ő is beteg legyen.

- De én megölelhetlek? - kérdezte Jean aggódva

- Igen, mert te még kicsi vagy. - mondta Hermione halványan elmosolyodva - Nem úgy, mint az apukád, aki már kezd öreg lenni.

- Apa nem is öreg! -kacagott Jean majd felnézett az anyjára - Most megölelhetlek anya?

- Hát persze, drágám! - Hermione felkapta a kis Jeant akinek apró karjai körülölelték a nyakát, majd egy ragacsos csókot nyomott az anyja arcára. Hermione szorosan magához szorította, és azon töprengett, hogy hogy a fenébe felejthetett el egy ilyen tökéletes kislányt.

Fél órával később, amikor Scorpius és Jean mélyen aludtak, Hermionének sikerült megtalálnia a Malfoy-könyvtárat. Tátott szájjal nézett a szoba hatalmas méretére és a polcokra amelyek roskadásig voltak.  egy pillantra eltöprengett, vajon elolvasta-e az itt található összes könyvet?

Eltartott egy ideig, mire Hermione összpontosítani tudott, és talált néhány ígéretesnek tűnő könyvet, majd egy kényelmesnek tűnő kanapéhoz vitte őket, és olvasni kezdett.
Draco félórával később csatlakozott hozzá

- Gondoltam, hogy itt leszel. – mondta, és helyet foglalt Hermione mellett a kanapén

-Kicsit nehezen találtam meg a helyet... – ismerte el, és végül felnézett a könyvből  - Aludtál?

-Fárasztó apának lenni. - dőlt hátra Draco hosszasan kifújva a levegőt
- Legtöbbször fogalmam sincs, hogy helyesen cselekszem-e vagy sem.

- Azt hiszem, ez mindig így van.. – mosolygott kissé Hermione.  Kicsit kínos érzés volt Dracóval beszélgetni, és nem vitatkozni.

- Találtál valamit? - kérdezte Draco az egyik könyvre pillantva

- Semmi hasznosat. - sóhajtott Hermione. Jól esett neki, hogy Draco is aggódik mert úgy tűnt, senki más nem aggódott amiatt, hogy elfelejtették a kapcsolatukat.  Mindannyian annyira pozitívnak tűntek, hogy a dolgok majd rendbe jönnek...

- Ha… Ha várunk még egy kicsit, talán képesek leszünk emlékezni arra, amit elfelejtettünk. De arra is van esély, hogy már soha nem jönnek vissza. - mondta Hermione letéve a könyvet a kanapé előtti kis asztalra

-De az emlékek valahogy még mindig ott vannak! - csattant fel Draco majd ujjaival a hajába túrt, és hanyagul hátradőlt  - Tudom... Tudok dolgokat, anélkül, hogy tudnám!

- Én is ugyanezt érzem. De nem vagyok biztos abban, hogy ezek a tudatalatti emlékek, mint minden más feledésbe merülnek-e idővel.

- Korábban kipróbáltam egy merengőt. – ismerte el Draco egy pillanat múlva.  - Azt gondoltam, hogy talán ez vissza hozza az emlékeket. De nem működött. Először nem találtam semmit. Aztán Scorpiusra koncentráltam, de minden olyan homályos volt...Mintha soha nem is létezett volna. Az emlék ott van. Ott kell lennie de eltakarva, letakarva...

- Mint egy sűrű köd?  – kérdezte Hermione, mire Draco megrázta a fejét

- Nem egészen. Inkább egy fekete homály vagy elmosódás volt. Nehéz pontosan leírni... - mondta Draco
- Minden életlennek tűnt, és amikor megpróbáltam egy bizonyos dologra koncentrálni, például ahogyan játszom a gyerekekkel, nem tudtam...

Hermione elgondolkodva bólogatott

- Tegyük meg, amit Luther bácsikád  mondott, és keressünk fel egy magángyógyítót. Aki az emlékezeti varázslatokra specializálódott.

- Jó ötlet, de mi lenne ha mást is kipróbálnánk? - egyenesedett fel Draco a kanapén

- És pedig? - nézett kíváncsian Hermione Dracora

- Csókoljuk meg egymást! Tudom hülye ötlet, de mindenki azt mondja milyen szerelmesek voltunk... Talán egy csók vissza szerezné az emlékeket.

- Rendben van. Csináljuk de csak is a kísérlet miatt! - egyezett bele Hermione ami meglepte Dracot

- Oké, hogyan csináljuk? Álljunk fel vagy ilyesmi?

- Nos, akkor álljunk fel. - mondta Hermione idegesen majd mind a ketten felálltak - Gyere közelebb Malfoy, két méterről nem tudjuk egymást megcsókolni!

Draco ekkor izgatottan közeledni kezdett Hermionéhoz, és amikor már csak pár centire voltak egymástól, Draco lehajolt és megcsókolta Hermionét. Az ajkuk egy pillantra össze forrt de hamar el is távolodtak egymástól

- Éreztél valamit? - kérdezte rekedt hangon Hermione

- Nem. Semmit és te?

- Semmi. Egyetlen emlék sem jött vissza... - Hermione csalódottan ült vissza a kanapéra

- Talán azért mert csak egy szájra puszi volt. Lehet, hogy szenvedéllyel kellene csinálni vagy ilyesmi... - mondta Draco leülve a felesége mellé

- Ennyi elég volt Draco!- nézett szúróssan Hermione a szőke férfire mire az értetlenül bámult vissza rá.

- Oké de nem tudhatod mitől jön vissza... Mivan ha... Azt még nem próbáltuk..

- Mit? - Hermione kezdett egyre feszültebb lenni Draco pimasz viselkedése miatt

- Tudod....Azt! Szóval, hogy te meg én egy ágyban azt csináljuk...

- Ne is gondolj ilyesmire Malfoy! - sziszegte Hermione vörös arcal - Nem hiszem, hogy ha lefeküdnénk az vissza hozná az emlékeket! Egyébként is soha nem feküdnék le veled!

- Pedig már megtettük egy párszor, és lett is két gyerekünk... Ha szerettük egymást akkor biztosan gyakran csináltuk és nem csak gyermek nemzés céljából. - ugratta Draco Hermionét aki majd el süllyedt szégyenében

- Elég Malfoy! Ezt gyorsan verd ki a fejedből! Egyébként holnap az Odúban ebédelünk csak, hogy tudd..szóval utánna elmegyünk egy gyógyítóhoz aki remélhetőleg jobb ötlettel áll majd elő mint te!

- Ebéd az Odúban? - nyögött fel Draco - Abba a koszos Weasley kunyhóba megyünk?

- Az Weasleyék háza! Egy csodálatos otthon és nem egy kunyhó! - Hermione érezte, hogy Draco visszatért egy ismerősebb területre. Újra a bunkó, sznob Malfoy lett

-  Nem lehet más mint kunyhó. Úgy hallottam, nem engedhettek meg maguknak egy rendes házat. Még a neve is nevetséges. Méghogy Odú!

Hermione mély levegőt vett, és megpróbált tízig számolni

- Bárcsak ne sértenéd meg azokat az embereket, akik segíthetnek nekünk. A bulin voltak, lehet, hogy valamelyikük tud valamit.

- Lehet.. - mondta Draco majd az orra alatt hozzátette: - Az egyetlen dolog, amit tudnak, az a szaporodás.

- Merlinre, Malfoy, anyádnak igaza volt, fogalmam sincs, miért mentem hozzád feleségül! – csattant fel Hermione  - A legjobb lesz, ha keresek egy ügyvédet, és beadom a válókeresetet!

Draco dühös pillantást vetett rá

- Szerinted nekem ez nem jutott eszembe?! Nagyon szívesen megtenném, ha a gyerekek nem lennének!

Hermione bólintott igazat adva Draconak. Abban a pillantban hangulat a könyvtárban teljesen megváltozott 

- Ez nem fair velük szemben. – mondta halkan  - Jean és Scorpius Okos. -  tette hozzá  - Jean ma észrevette, hogy valami nincs rendben közöttünk.

- Túl okos a lányom.  – mondta Draco, a hangjában összetéveszthetetlen büszkeséggel

- Remélem, nem fogja túlságosan felzaklatni őket az egymás iránti romantikus érzelmeink hiánya.

- Nagyon szépen fogalmaztál Granger! – vigyorgott Draco - De még nem öltük meg egymást, szóval...

- Jean ma szóvá tette, hogy soha nem csókoljuk meg egymást, nem ölelkezünk...Mondtam neki, hogy beteg vagyok, és nem akarom, hogy megfertőződj, de ő és Scorpius immunis, mert még kicsik.. Nem tudom, meddig hiszik ezt el.

- Milyen csaló vagy, Granger! – kuncogott Draco – Becsapni egy ártatlan kislányt!

Hermione elvörösödött, és frusztráltan beletemette tenyerébe az arcát

- Te mit mondtál volna neki? Bárcsak ne kellene hazudnunk nekik...

- Kinek kell hazudni?

Draco és Hermione hirtelen megfordult, és Scorpiust találták az ajtóban.  Hermione éles pillantást vetett Dracóra amiért elfelejtette becsukni az ajtót, és a fiuk tudtukon kívül meghallotta őket.

- Hol van a dasus? -kérdezte Hermione

- Jean-nel játszanak. - mondta Scorpius és odalépett a szüleihez - A hazudozás rossz.

- Nagyon rossz. - értett egyet Draco majd intett a fiának, hogy menjen közelebb.

- Mi az a kezedben Scorpius? - kérdezte Hermione, remélve, hogy eltereli a gondolatait a hazugságról

- Rajzoltam!

- Hadd nézzem. -  mondta Draco elvéve fiától a papírt - Scorpius, ez csodálatos! - ekkor felnézett a fiára, aki sugárzott, majd átadta Hermionének, aki elmosolyodott, amikor meglátta.

- Apa és én épp játszunk. – magyarázta Scorpius  – Látod, nagyobb nálam, ezért magasabbra rajzoltam!– mutatott a kis szőke fiú egy hosszú firkára

- Gyönyörű... - mondta Hermione halkan, könnybe lábadt szemmel
- Felírom neked a dátumot, és segítek ráírni a nevedet, aztán bekeretezzük, és apu berakhatja az irodájába.

- Remek ötlet! - értett egyet Draco, és ismét a rajzra nézett.  – És ha belefáradok a munkába, csak ránézek a rajzodra, hogy új erőre kapjak!

Hermione nézte, amint Draco és a fia a rajz minden egyes elemei felett hosszasan elbeszélgetnek.   Megdöbbentette, hogy egy gyermek rajza hogyan válhat felbecsülhetetlen értékű remekművé a szülő szemében.

Scorpius hosszadalmas és kissé fantáziadús magyarázatának egy pontján a házimanó belépett, hogy bejelentse a vacsorát.

Vacsora után, amíg a gyerekek fürödtek, Hermione visszatért a könyvtárba.  Kevés előrehaladást ért el, és egyik sem volt konkrét.  Fáradtan dörzsölte halántékát, és azon töprengett, vajon valaki szándékosan törölte- e az emlékeit Dracóval kapcsolatban. Nem látta tisztán mit nyerhet ezzel bárki is. A gondolattól megborzongott és újabb teóriákat kezdett gyártani.
Mi van, ha másnap reggel felébrednek Dracóval, és még több emlékük elvész? Mi van, ha újra elfelejtenek mindent?  Mi van, ha újra és újra átélik majd ugyanazt a napot.....