Draco becsukta a szekrény ajtaját, és Hermione felé fordult. 

- A házimanók gondoskodni fognak róluk. Nem szükséges megkeresni őket! – mondta Draco elutasítóan mire Hermione dühösen nézett rá. 

- Miből gondolod, hogy házimanóink vannak?

- Granger, hatalmas ez a birtok!  Kellenek házimanók, hacsak nem vagy háziasszony, aki minden idejét takarítással tölti...- Draco gonoszul elmosolyodott tudván, hogy Hermione idegenkedik a rabszolgamunkától amit a házimanók végeznek.

- Ők akkor is a gyerekeink akiket meg kell keresnünk! - tette csípőre a kezét Hermione

- Azok. Valami csoda folytán...– motyogta Draco - Teljesen lehetetlen, ahogy te és én…

- Malfoy hadjuk ezt most! Inkább menjünk!

- És hol akarod először keresni őket Granger?!

- Nem tudom... - valotta be Hermione -Talán a régi szobáddal kezdjük.

- Akkor jó szórakozást! Menj csak és keresgélj egyedül! - dőlt hanyagul a szekrénynek Draco. Hermione össze ráncolta a szemöldökét és közelebb lépett a szőke férfihoz

- Te is jössz, idióta! Te vagy az, aki ismeri ezt a helyet, szóval mutasd az utat!

- És te, így akarsz kilépni a szobából? - kérdezte Draco, Hermione kócos hajára és gyűrött koktél ruhájára mutatva - Még mindig a tegnap esti ruha van rajtad.

Hermione elpirult, ahogy lenézett

- Gyorsan átöltözöm...– motyogta, és a szekrényéhez lépett, hogy előhúzzon néhány kényelmes otthoni ruhát.
Miután Hermione végre átvette a ruháját, kilépett a szobából és a lábával dobogva vissza nézett a tejföl szőke férjére. Draco vonakodva, de követte Hermionét

- Mit mondunk a házimanóknak?  – kérdezte, miközben végigmentek a folyosón

- Miért? Kellene valamit mondani? - kérdezte Hermione meglepetten

- Biztosan észre veszik majd, hogy valami nincs kettőnkel rendbe...

- Azt hiszem igazad van. - bólogatott Hermione -  Talán elmondhatjuk az igazat. Így esetleg, tudnak nekünk segíteni.

Hermione kissé összeráncolta a homlokát a meglepettségtől miután Draco nem szólt semmit. Azt hitte, hogy Draco majd vissza vág és elhordja a házimanóit esztelen rabszolgáknak, de nem tette és ez új volt a lány számára.

- Itt is vagyunk! -  Draco hátralépett, hogy előre engedje Hermionét de nem azért mert udvarias akart lenni, hanem mert félt. Hermione megforgatta a szemét és benyitott a szobába

- Anya! – hangzott a kisfiú kiáltása. Scorpius odaszaladt hozzá, figyelmen kívül hagyva a nadrágját tartó házimanót. Hermione egy pillanatig döbbenten bámulta a szőke mini Malfoyt. Scorpius ebből mit sem vett észre, az anyjára nézett csillogó szemekkel és felemelte karjait jelezve, hogy vegye fel.

- Apa, jó reggelt!– visította Jean  miután észrevette Dracót, aki még mindig az ajtó előtt állt. Draco mintha citromba harapott volna, próbált mosolyogni a barna hajú kislányra. Hermione a látványra összerándult, és felvette a karjába a fiát.

- Jó reggelt, Scorpius! – mondta, remélve, hogy vidámnak hangzott.  Hermione még soha nem képzelte el milyen lenne a gyereke, főleg nem Malfoy-tól. Ám most mégis ott tartotta a karjába az ellensége fiát. Szőke haj, szürke szem...Tagadhatatlan, hogy ő Draco fia, lehetetlen, hogy  bárki másé legyen mert pontosan olyan volt mint Draco csak mini változatban.

- Jobb lesz, ha felveszed a nadrágot. - Hermione finoman megcsípte a csupasz lábát, mire Scorpius felkacagott

Draco ekkor letette a kis Jeant és intett a fejével Hermionénak, hogy engedje el Scorpiust

- Gyere ide! -   Scorpius azonnal a  karjaiba szaladt, Draco pedig a nadrágért nyúlt, amit a házimanó tartott - Gyere, öltözzünk fel.

Dracónak nagy nehézségek árán, de sikerült felhúznia a nadrágot fiára, míg Jean percenként legalább 5000 szót hadart el.  Draco bólogatott és  úgy tett, mintha tényleg megértené mit mond a lánya. Miután végzett ránézett a gyerekekre, és azon töprengett, mi a fenét csináljon ezután. Mit kell csináljon egy apa ilyenkor? Hermione eközben halkan beszélgetett a házimanóval. 

- Jó reggelt. Ettek a gyerekek?

- Igen asszonyom.– válaszolta udvariasan a manó  - Önnel és  gazdámmal akartak enni, de azt hittem, még az ágyban vannak, így jobbnak tartottam, ha a két kicsi megreggelizik...

- Rendben van. -  Hermione egy másodpercig habozott, majd folytatta - Tudja, hogy van-e valami programunk erre a napra? 

- Igen asszonyom, egy pillanat kérem. - mondta a manó, és csettintett az ujjával. Mikor megjelent egy kis barna notesz, a manó lapozgatni kezdte. Hermionét kissé megdöbbentette a manó kiváló nyelvtana és beszédmódja. Hátra nézve diadalittasan vigyorgott Dracóra, aki a két gyerekkel volt.

- Ön és a családja ma ebédelni mennek Narcissa asszonyhoz és Luther úrhoz

- Kicsoda Luther úr? - kérdezte Hermione

- A gazdám nagybátyja asszonyom. - közölte segítőkészen a manó. Úgy látszott a házimanó gyanította, hogy valami nincs rendben, de nem tette szóvá

- És mikorra kell ott lennünk?

- Másfél óra múlva. - válaszolt a manó, és diszkréten az órájára nézett - Scorpius úrfi már izgatottan várja, hogy meglátogassák Narcissa asszonyt.

- Köszönöm, Sindarin. – próbált mosolyogni Hermione, miközben félelem költözött a szívébe. Egy ebéd a Malfoy családdal. Ez volt az utolsó dolog a világon amire Hermione vágyott ebben a pillanatban. Aztán eszébe jutott, hogy valamiért tudta a házimanó nevét. Hogyan lehetséges ez? Gondolta, majd suttogni kezdett

- Sindarin, nem akarlak megijeszteni, de van valami, amit tudnod kell...

Hermione gyorsan felvázolta a helyzetet, és megkérte, hogy tájékoztassa a többi manót, de a gyerekek érdekében viselkedjenek normálisan. Bár Sindarin azonnal megértette, és megfogadta, hogy amennyire csak lehetséges, segít gazdájának és felségének, nem tudott hasznos információval szolgálni az előző esti eseményekről. Hermione megköszönte és igyekezett nem kimutatni csalódottságát miközben Dracohoz fordult.

Draco épp Scorpiust és Jeant csiklandozta.  A gyerekek imádták, sikoltottak a nevetéstől, ahogy apjuk karjaiban ficánkoltak 
Hermione türelmesen várt, amíg ők hárman játszottak.  Úgy látszott, Draco sem kételkedett abban, hogy tőle vannak. Jean és Scorpius azonnal elbűvőlték. Nem is csoda, hisz ők voltak legaranyosabb gyerekek akiket valaha látott. Csupa mosoly, csupa nevetés.  Imádnivalóak voltak.  Hermione érezte, hogy a csalódottság könnyei lassan végig folynak az arcán.  Sietve elnézést kért, és visszament a hálószobába. Szörnyen érezte magát, amiért nem ismerte fel a saját gyerekeit. Jean és Scorpius nyilvánvalóan mindkettőjüket szerették, és a tudat, hogy ő nem tudta annyira viszonozni amennyire ez elvárható lett volna, darabokra törte a szívét. Kis idő múlva Draco kopogtatott az ajtón.

- Tessék! - szipogta Hermione mire Draco lassan benyitott. A felesége az ágyon ült egy fotóalbumot szorongatva a kezében.

-  Még több rossz hír?- kérdezte halkan Draco. Hermione megrázta a fejét és letörölte a könnyeit

- Nem, én csak… ez most csak rám tört, azt hiszem. - vallotta be szagatottan véve a levegőt-  Van két gyönyörű gyerekem. Anya vagyok és feleség. Elfelejteni a házasságunkat egy dolog, de ez?!  – mondta felemelve az albumot -  Nem csak mi vagyunk érintettek. Mi van, ha soha többé nem leszünk szerelmesek? Mi lesz Jean-el és Scorpius-al? Elmondjuk nekik végül az igazat? Biztosan imádtuk őket és most....most hat évnyi emlék veszett el! Az első szavuk, a mosolyuk, minden emlék...

-  Nem tudom, Granger. Talán visszakapjuk az emlékeinket. Talán ez csak átmeneti...- próbálta vigasztalni Draco a feleségét bár számára ez a helyzet nagyon kényelmetlen volt

- Minden lehetséges bűbájt kipróbáltam, hogy helyre hozzam. – mondta Hermione. Draco ekkor észrevette a pálcát Hermione mellette az ágyon

- Semmi sem működik Malfoy...  - Hermione ismét szipogott, Draco pedig elfordította a tekintetét. Fogalma sem volt, hogyan vigasztalja meg a lányt

- Mit mondott a házimanó?  – kérdezte  Draco témát váltva

- Ebédelni megyünk a Malfoy kúriába – közölte Hermione a szemét törölgetve

- Nem mondhatjuk le? - kérdezte Draco ingerülten - Ez vészhelyzet.  Nem találkozhatunk anyámmal, miközben utáljuk egymást!

- Sindarin azt mondta, Scorpius nagyon várja, hogy ott legyünk. Csalódna ha nem mennénk el. Egyébként a nagybátyád is ott lesz...

- Kurva jó! Tökéletes! Az élet nem is lehetne jobb, igaz?

- Látom, imádod a családod. - húzta fel a szemöldökét Hermione mire Draco felhorkantott

- A nagybátyám nem éppen mugli kedvelő...

- Mindegy. Akkor is oda megyünk, hisz Narcissa szereti az unokáit. Legalábbis a képeken úgy tűnik... - mondta Hermione lerakva az albumot maga mellé

- Szerinted mondjuk el anyámnak mi történt? - ült le Draco a lány mellé az ágyba. Hermione vállat vonva Dracora nézett

- Te jobban ismered, mint én. Mit gondolsz?

- Azt hiszem, el kellene mondani. - mondta Draco mire Hermione felállt

- Gyorsan lezuhanyozok, mielőtt elindulunk. Aztán, ha lesz időm...- pillantott az órára majd folytatta - Benézek a könyvtárba, hátha találok valamit!

- Granger... -  kezdte Draco tétován – Akarsz saját szobát?

Hermione kissé megnyugodott, amiért ezt nem neki kellett felhoznia bár tudta, hogy nem azt a szobát ajánlja fel neki, amiben most vannak, de valójában ez Draco háza volt és nem az övé.

– Igen az jó lenne....