~Egy hét múlva~

A nap már magasan járt az égen, mire Hermione Granger kinyitotta a szemét. Lüktetett a feje.

- Merlinre, mennyit ittam tegnap este? 

Kissé megmozdult, és rájött, hogy az ágy, amelyben fekszik, nem az ő ágya.  Ez volt a legkényelmesebb idegen ágy, amiben valaha feküdt. Hermione  figyelmen kívül hagyva a fejfájást, felült és körülnézett.  A nagy és gyönyörű szoba kissé ismerős volt, bár nem tudta honnan.  Feltételezte, hogy az egyik barátja vitte haza buli után, és adott neki egy szobát, ahol megszállhat, mivel Hermione nyilvánvalóan túl részeg volt ahhoz, hogy haza menjen.
Ujjaival a hajába túrt, és igyekezett kiszabadítani egy makacs gubancot.  Ekkor jött rá, hogy meztelenül van.  Teljesen meztelenül. Hermione felnyögött, és a tenyerébe temette a fejét. 

- Soha többé nem nyúlok alkoholhoz!

 Hermione nem szerette túlságosan az alkoholt, és általában mindig tudta mikor kell abbahagyni. A lány zavarodottan próbált vissza emlékezni a tegnap estére, de akár milyen erősen is koncentrált nem jutott semmi az eszébe. Egyáltalán mikor döntötte el, hogy meztelenre vetkőzik? Ebben a pillanatban rekedt, álmos hang hallatszott az ágy túlsó végéből, ami észhez térítette Hermionét, és döbbenten vette tudomásul, hogy lefeküdt valakivel. Gyorsan elkapta a takarót és a csupasz mellkasára húzta. 
A férfi ismét felnyögött, Hermione pedig lélegzet vissza folytva meredt rá. A takaró a válláig volt húzva, fején párna volt, amely eltakarta az idegen arcát.  Hermionének fogalma sem volt ki ő, és nem is akarta tudni.

- Gondolkodj Hermione, gondolkodj!

Suttogta maga elé Hermione, majd eszébe jutott, hogy talán ki tudna osonni anélkül, hogy az idegen férfi észre venné… Hermione maga köré csavarta a lepedőt, és kikelt az ágyból. Felkapta a szétszórt ruhadarabokat és a pálcáját majd lábujjhegyen osonni kezdett. Hermione egészen biztos volt benne, hogy az ágyban fekvő férfi nem élete szerelme, és a legrosszabb az volt, hogy nem is emlékezett az éjszakára.

- A pokolba az egésszel! - gondolta, miközben kiment a fürdőszobába, és bezárta az ajtót. A fürdőbe érve meglepte a nagy, tágas, fényűző helység. Hermione körül nézett, és megakadt a szeme női termékek sokaságán.

- Remek... - nyögött fel, és azon töprengett, vajon most egy házas férfivel feküdt le? Úgy döntött, hogy ezen most nem gondolkozik, csak  kinyitott egy kis szekrényt, és elővett belőle egy bájitalt, ami azt ígérte, hogy megszünteti a fejfájást.
Miután ez megtörtént, a mosdó fölé hajolt, hogy vizet fröcsköljön az arcára. Miközben mosakodott, észre vett valami nagy fényes dolgot az ujján. Hermione nagyokat pislogva figyelte az ujját, és amint realizálódott benne mi is az, úgy érezte megnyílik alatta a föld.

- Szent szalmaszál! – káromkodott, miközben rémülten meredt az ujját díszítő jegygyűrűre - Nem, nem..nem!

Hermione leült a földre, és összerándult, ahogy fájó izmai nekiütköztek a csempének.  Miért nem emlékezett semmire? Az elméje teljesen üres volt. Ki a fene volt az a rohadt férfi, aki berúgatta, elcsábította, majd feleségül vette?

- Most mit tegyek? - suttogta maga elé próbálva vissza folytani a sírást. Varázslónak kellett lennie az idegennek, hisz fejfájás elleni bájital volt a fürdőszobájában. Hermione nem tudott túl sokat a varázsló világ házassági törvényeivel kapcsolatban, de azt tudta, hogy egy házas ember nem vehet el még egy nőt...Hermione erőt véve magán néhány pálcamozdulattal rendbe tette magát, és olyan gyorsan felöltözött, ahogy remegő lábai és enyhén forgó feje engedte. Utoljára még belenézett a tükörbe, majd halkan lenyomta a kilincset, amikor valaki élesen kopogni kezdett az ajtón.

- Van ott valaki?

Hermione felismerte a hangot és zihálni kezdett. 

- Te?! - Hermione olyan hevesen nyitotta ki az ajtót, hogy a férfi egy lépést hátrált ijedtében - Malfoy?!

- Granger? - Draco rémülten meredt a lányra 

- Ez nem lehet… Lehetetlen! - dadogta Hermione, aki képtelen volt tisztán gondolkodni - Beszélnem kell Ginnyvel. Nem lehetek a feleséged!

Hermione szélsebesen felkapta a táskáját és sietve elhagyta a szobát. Draco, csak úgy mint Hermione nem tudta mi történt az éjszaka.
************************************************************************

Kis idő múlva Hermione eszeveszetten kopogott a Grimmauld téri lakás ajtaján. Pár pillanat múlva, Ginny jelent meg az ajtónál nagyokat ásítva.

- Hermione, mi a baj? -  kérdezte azonnal Ginny, barátja zaklatott arcát megpillantva - Gyere be! -  mondta és félrelépett, hogy beengedje Hermionét

- Harry fent van már?  - Hermione izgatottan tördelte az újjait a nappali felé indúlva

- Nem, de felkeltsem?-  Ginny a lépcső felé indult, feltehetően azért, hogy felébressze Harryt, de Hermione idegesen megragadta a karját

- Ne! Nem kell! Még nem akarom, hogy tudja. Legalábbis addig nem, míg nem tudom valójában mi történt!

Mivel Ginny nem tett fel kérdéseket Malfoyról, Hermione rájött, hogy a vörös hajú lány semmit sem tudott arról, hogy Hermione előző este elment vele.

- Miért nem öltöztél át tegnap este óta?- nézett végig Ginny a barátnőjén.
Hermione erre erőltetetten, reszketeg felnevetett, miközben a kanapéra rogyott

- Soha nem bocsátasz meg nekem, Ginny. Hogy lehettem ilyen hülye? Biztosan hihetetlenül részeg voltam tegnap este! - hadarta el majd  felemelte a kezét, hogy Ginny megvizsgálja a feltűnően csillogó gyűrűt az ujján.

- Mi van vele? - kérdezte Ginny, akit egyáltalán nem döbbentett meg a gyűrű.

- Hát nem nyilvánvaló? Házas vagyok! M....Malfoy és én....- dadogta Hermione, és végre kiadta a könnyeit, amelyek már régóta ki akartak tőrni.
Ginny nagyot sóhajtva letérdelt Hermione elé és a combjára helyezte kezeit. 

- Hé, nyugodj meg, Hermione. Tudom, hogy néha veszekedtek, de mindig megoldjátok. Most mi történt?

- Megoldjuk?! - zokogott Hermione - Ginny én, útálom Malfoyt! 

- Ezt nem gondolod komolyan... – mondta a vörös hajú lány megnyugtatóan - Mi tortent tegnap este?

- Nem emlékszem. Reméltem, hogy te tudod.... Ma reggel arra ébredtem, hogy rohadtul fáj a fejem. Oldalra néztem és ott volt Malfoy az ágyban! Velem együtt! - Hermione hangja elcsuklott, ahogy a könnyei gyorsabban potyogtak.

- Fejfájás? Talán túl sokat ittál! - nevetett fel Ginny  - Szóval csak ez a baj. Már aggódtam, hogy valami rosszabb történt. Ahogy beszéltél…

- Nem, ez nem csak másnaposság! Ez életem legnagyobb hibája! Ginny, nem érted?!

- Hermione jól érzed magad? - Ginny kezdett zavartan pislogni

- Te hogy éreznéd magad, ha egy idegen férfi melett ébrednél?! Ráadásul Malfoy mellett aki minden bizonnyal már házas, nem?

- Oké, azt hiszem, fel kell keltenem Harryt... -  Ginny felállt, és lassan hátrálni kezdett, de Hermione megragadta a kezét, és visszahúzta

- Nem! Nem érted?! Ha Harry megtudja megöl! Biztosan van valami megoldás erre az egész rémálomra!

- Hermione, figyelj rám. Nyugodj le mert úgy beszélsz mint egy őrült...Talán Beteg vagy? - kérdezte Ginny,  Hermione homlokára szorítva a kezét.

- Nem vagyok beteg!– csattant fel Hermione -  Mondtam már, ma reggel egy idegen ágyban ébredtem, az a rohadék Draco Malfoy mellett! És tagadhatatlan, amit tegnap este az említett ágyban tettünk, mert meztelen voltam!

- Elég volt! Hermione hagyd abba!

Ginny megszorította Hermione vállát és belenézett az  egyértelműen kétségbeesett barátja szemébe - Hermione, amit most mondok, meglepő lehet, de esküszöm igaz. Te Mrs. Malfoy vagy már hat éve....Te és Draco házasok vagytok!

Pár másodperc töredéke kellett ahhoz, hogy Hermione agya feldolgozza Ginny szavait. Az idő abban a pillanatban megfagyni látszott, és Hermione úgy érezte, készen áll az ájulásra. Fekete foltok kezdték elhomályosítani a látását. Ginny hangja halk és távoli volt.

- Hermione? Hermione!-   Ginny Hermione szeme elé nyújtotta a kezét, de a lány nem tért magához - Harry! Harry, gyere gyorsan!

Harry leszaladt a lépcsőn. A ruháit nyilvánvalóan sietve vette fel, mert a póló kifordítva volt rajta. Kérdése elhalt ajkán, amikor meglátta, hogy a felesége Hermione testét tartja a karjai között.