17. fejezet
Két hét telt el, és Hermione úgy döntött elfogadja a minisztérium ajánlását, és vissza megy dolgozni. Egy korai és sietős ebéd után Hermione megpróbált egy délután alatt megcsinálni minden papírmunkát. Négy órakor aztán úgy döntött, hogy egy bagoly segítségével tudatja Draco-val, hogy késni fog, és ne várják meg a vacsorával. Nem kapott választ, de feltételezte, hogy a bagoly elérte Malfoy-t.
Draco és a gyerekek, a vacsora felénél jártak, amikor végre hazaért. A kis Jean és Scorpius vidáman üdvözölték az anyjukat, ám Draco komor volt és az étkezés hátralevő részében alig mondott valamit. Csak azután váltott pár rideg szót Hermione-val, hogy a két gyerek elaludt
- Mi a bajod, Draco? Mondtam, hogy késni fogok nem? Bagollyal küldtem neked üzenetet!
- Hát persze! - gúnyolódott Draco - Megkaptam a baglyodat ne aggódj Granger! Csak azt nem tudom, miért vetted a fáradságot, hogy ezt közöld velem!
- Miről beszélsz? - kérdezte dühösen Hermione. Draco ekkor megfordult és vádlón előre lépett egyet
- Mi történt ezen a hétvégén, ami miatt nem akartál haza jönni? Ma reggel korán indultál, későn értél haza! Olyan jól megvoltunk az elmúlt hetekben! Már azt hittem kezdünk helyre jönni! Vagy talán én voltam az egyetlen, aki így gondolta....
Fejezte be Draco keserűen. Hermione meglepetten meredt rá. Felállt az ágyról és értetlenül nézett rá a férjére
-Azt hiszed, hogy miattad nem jöttem időben haza? Megegyeztünk, hogy ha valami közbe jön, baglyozunk egymásnak! Vagy csak neked szabad néha későn hazaérned?
- Ó, az a múlt héten volt! Egy sürgős megbeszélésem volt. Ráadásul Hermione, ha jól emlékszem nagyon is dühös voltál rám emiatt, és megcsalással vádoltál!
- Akkor nem kellene olyan csinos titkárnőt alkalmazni! - akadt ki Hermione majd észbekapva mit is mondott, kissé halkabban kezdett beszélni - Azért voltam mérges, mert nem küldtél baglyot, hogy késni fogsz. Ellenben én értesítettelek...Akkor mi a baj?
- Hogy, mi a baj?! - nevetett fel Draco a hajába túrva - Te, menekülsz előlem Hermione!
- Menekülés? Te így hívod? A levelemben konkrétan elmondtam, hogy dolgoznom kell! - vágott vissza Hermione - Olyan nehéz elhinni? Miért akarnék menekülni előled amikor szeretlek!
Legnagyobb rémületére Hermione úgy érezte, forró könnyek homályosítsák el a szemét, miközben az aznap átélt stresszre gondolt
- Korán bementem az irodába, abban a reményben, hogy mindent elintézhetek egy nap alatt. És majdnem sikerült is, de közbe jött egy rendkívüli megbeszélés... Vacsora előtt akartam haza jönni, nagyon igyekeztem!
Draco ekkor elővett egy zsebkendőt az éjjeli szekrényből, és leülve az ágyra megfogta Hermione kezét, majd leültette maga mellé
- Sajnálom, ne haragudj! - mondta tétován Draco. Nem volt szokása bocsánatot kérni; mégis utálta magát, amiért Hermione miatta sírt - Nem akartalak felzaklatni édesem!
- Semmi baj...- válaszolta Hermione halkan. - Nem akartam sírni. Csak tudod, annyi stressz ért ma, és még itthon is veszekedni kell....
Draco felállt az ágyról és lekuporodott Hermione elé. Elvette tőle a zsebkendőt, és olyan gyengédséggel törölgette az arcát, amilyen gyengédséggel csak tudta
- Ne sírj tovább kérlek! Azt hittem, szünetet akarsz tartani, vagy csak menekülni akarsz...Bocsájs meg nekem!
- Nem akartam se menekülni se szünetet tartani... - szipogta Hermione megtörőlve az orrát - Az igazat mondtam, rengeteg dolgom volt ma...
Draco ekkor felemelte a kezét, és hüvelykujjával végigsimította a lány arcát, mielőtt odahajolt volna. Hermione, aki pontosan tudatában volt annak, milyen szörnyen néz ki mindig sírás után, megállította
- Ne....Sírás után borzasztóan nézek ki!
Malfoy halkan felkuncogott. Bárcsak tudná Hermione milyen gyönyörűen néz ki!
- Nem Hermione, te mindig csodálatosan szép vagy! Még sírás után is!
Draco, a lány tarkójára csúsztatta a kezét, és előrehúzta, hogy ajkaik találkozzanak. Hermione lehunyta a szemét, és hagyta magát elveszni a csókban, mindent elfelejtve. Nem volt szüksége az emlékezetére, hogy tudja, Draco a férje, az egyetlen férfi, akit valaha is szeretni fog, és az egyetlen férfi, akit valaha is így akarna csókolni.
Végül elszakadtak egymástól, és mindketten lélegzetvisszafojtva nézték egymást. Hermione homlokát Malfoy-éhoz nyomta, és magához szorította. Mondani akart valamit, de nem tudta, mit. Végül Draco szólalt meg először
- Olyan jó lenne emlékezni! - mondta Draco kissé hátrahúzódva, hogy a felesége szemébe nézzen. Hermione halkan kuncogni kezdett
- Az nagyon jó lenne! Mi lenne ha újra megcsókolnál, hátra attól emlékeznénk!
Malfoy jóízűen felnevetett, megcsókolta Hermionét, majd felegyenesedett, és leült mellé az ágyra. Egyik kezét a vállára téve gyengéden közelebb húzta. A szájuk újra és újra találkozott, és amikor Draco hátradőlt, Hermione követte. Fejét a férje mellkasára helyezte, és behunyta a szemét
- Nehéz elhinni hogy..... - suttogta Hermione majd gyorsan elhallgatott
- Mit? Mit nehéz elhinni?
- Semmiség...hagyjuk. - mondta Hermione, Draco mellkasát cirógatva
- Hermione! - Draco finoman meglökte, majd felült és szigorúan nézett rá - Mond el!
- Nem tudom, hogyan....- mondta őszintén Hermione kissé lesütve a fejét
Draco csak felvonta a szemöldökét, és türelmesen várt, míg Hermione megadva magát felsóhajtott
- Rendben! Te győztél! Nehéz elhinni, hogy… ilyen egyszerű lehet belédszeretni!
- Ugyan ezt mondhatnám én is! - nevetett Draco - De Szeretlek és ez ellen nem tehetek semmit!
- Nem gondolod, hogy túl gyorsan haladunk? Mármint, ha bele gondolsz nem emlékszünk semmire, mégis szeretjük egymást. Van két gyerekünk akiket szintén nem ismerünk...
- Azt hiszem, nincs más választásunk Hermione. - mondta Draco megfogva Hermione kezét, ezzel is próbálva lenyugtatni őt - Az elmúlt években szerelmesek voltunk. Harcolni ellene… hiábavaló lenne!
- A szívnek nem lehet parancsolni!
- Pontosan! - Draco rámosolygott Hermione- ra, és felállt - Te zuhanyzol előbb, vagy én? Vagy zuhanyozzunk együtt???
- Kettesben zuhanyozni? - Hermione felállt és színlelt meglepődést mutatott, majd felnevetett - Naná! De csak ha hagyod, hogy fürödjek is!
Draco mosolya a füléig ért, és gyorsan ledobálva magárol az ingjét, felkapta Hermionét és be vitte a fürdőbe. Elképesztő volt, hogy egy ilyen hülye nap, hogyan fordulhatott Hermione élete egyik legjobb napjává.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top