Másnap reggel szombat volt, így sem Draco, sem Hermione nem állította be az ébresztőt. Hét óra felé Hermione ennek ellenére mégis felkelt. Önhibáján kívül. Arra ébredt, hogy valaki hangosan szuszog a fülébe. Scorpius, gondolta behunyt szemmel. Elégedetten felsóhajtott, kellemesen meleg volt a takaró alatt. Aztán hirtelen megdermedt, kinyitotta a szemét, és realizálódott benne, hogy Scorpius és Jean, Potteréknél vannak. Draco szuszogott a fülénél. Karja szorosan ölelte derekát, míg Hermione feje a férje mellkasán pihent. Hermione ösztönösen ellökte magától, majd gyorsan felült.

- Még korán van, gyere bújj vissza! -morogta Draco, a fejére húzva a takarót

- Csak kimegyek a mosdóba... - dadogta Hermione óvatosan kikelve az ágyból

- Jó, de utánna gyere vissza aludni!

Hermione bement a fürdőszobába, becsukta az ajtót, majd felsóhajtott és nekidőlt a hideg csempének. Nem tudta, miért volt olyan sokkoló, amikor arra ébredt, hogy Draco és ő ölelkezve aludtak el. Még mindig élénken emlékezett az előző éjszakára. Draco csókjaira, izmos mellkasára, ahogyan fölé fekszik és magáévá teszi. Az éjszaka történtek még mindig ott lebegtek a szeme előtt. Térdei még mindig bele remegnek, ha rá gondol. Mégis, Hermione nem tudta el dönteni, hogy ez a dolog megrémítette, vagy inkább izgalomba hozta őt. Ezért eldöntötte, hogy amikor elvégzi a dolgát a fürdőben, azonnal a naplója után kutat majd és próbál minél több információt megtudni a múltjáról Draco-val. Fél órával később Hermione óvatosan kiment a szobából, csendesen becsukta az ajtót, és a könyvtárba sietett. Ott aztán leült a kanapéra és fellapozta a régi iskolás naplóját

Október 16.

Kedves naplóm.
El sem tudom képzelni, mi késztetett arra, hogy segítsek Malfoy-on. A lépcső alatt állva, olyan elesettnek nézett ki. Aznap sokat beszélgettünk, és az igazat megvallva, egész jó fej is tud lenni.

November 7.

Kedves naplóm.

Ma újra le feküdtem Draco-val. Az éjszaka csodás volt! Nem is tudom, miért nem közeledtünk hamarabb egymáshoz ....

Kedves naplóm.

Miután elraboltak, kiderült, hogy Draco mindent megtett azért, hogy megtaláljanak. Ginny szerint soha nem látta még Draco-t ennyire magánkívül.

Kedves naplóm.

Terhes vagyok! Vajon mit fog szólni Draco, ha megtudja? Na és a családom? Harry? Ron?

Kedves naplóm.

Draco halála olyan volt, mintha én is meghaltam volna vele együtt. Ha nem lett volna az időnyerő, és Harry-vel nem mentettük volna meg, az életem nem ért volna semmit! Merlinnek hála ez már elmúlt és most, most várjuk a szerelmünk gyümölcsét! UI: Hamarosan férjhez megyek!!!!

Hermione annyira bele merült a naplójába, hogy észre sem vette amikor Draco kinyitotta a könyvtár ajtaját és szórakozottan leült mellé a kanapéra

- Kész a reggeli! - jelentette be Draco mire Hermione összerezzent - Mit olvasol?

- Csak a naplómat...semmi fontos. - hadarta el Hermione gyorsan becsukva a naplót. Kellemetlenül érezte magát amiért ekkora szerelmet elfeledett

- Akkor megyünk enni? Farkas éhes vagyok, és ma reggel végre nem kell a két rosszcsont álmait hallgatni. Esküszöm, nem normális, hogy ilyen ékesszóló mind a kettő. Honnan veszik azt a rengeteg szót? Esküszöm felét még magam sem hallottam soha! Hermione, mit olvassol fel nekik lefekvés előtt? A szótárt?

- Igen, néha! - mondta Hermione finoman mosolyogva

- Valóban? Képes vagy a szótárból felolvasni nekik?

- Csak vicceltem! - nevetett jó ízűen Hermione - Habár, a szókincsükből kiindulva, még az is meg lehet! Sajnos nem emlékszem rá, hogy valaha is olvastam e nekik bármit is lefekvés előtt...

- Igaz...annyi mindent nem tudunk, a saját gyerekeinkről. - bólogatott Draco, miközben egymás mellett haladtak az ebédlő felé - Olyan okosak! Scorpius már most, okosabb mint a társai. Nagyszerű Mardekáros lesz belőle!

- Draco! - szidta le Hermione kedvesen - Mindegy hova fog kerülni. Mardekár vagy Griffendél...a lényeg, hogy jó ember váljék belőle

- Tudom. A lényeg, hogy ne legyen olyan mint az apja volt. - sóhajtott fel Draco majd leült Hermionéval szemben az asztalhoz.

- Ne mondj ilyet Draco! Te nem vagy rossz ember...csupán rossz példa volt előtted egész gyerekkorod alatt....Sorpiusnak remek apja van, és nem hagyná, hogy szenvedjen a fia. Ebben biztos vagyok!

- Köszönöm Hermione. - mondta halkan Draco - Scorpius és Jean csodás kölkök, akikre büszke vagyok. Csupán túl sokat fecsegnek. Ezt biztosan tőled örökölték!

Hermione ekkor felkacagott és játékosan hozzá vágott Draco-hoz egy olivabogyót

- Szóval azt akarod mondani, túl sokat beszélek?

- Csak egy kicsit! - mosolyodott el Draco hüvelyk és mutató ujját össze érintve

- Igaz, hogy  fiatalabb koromban egy kissé túlbuzgó voltam és okoskodó, de mára felnőttem - viszonozta a mosolyt Hermione - Miért? Te egy szelíd, csendes, félénk kisfiú voltál?

- Nem! - nevetett fel ismét Draco - De én halkabb voltam, és kevesebbet beszéltem mint Scorpius, az biztos! Amúgy mikor kell értük mennünk?

- Ebéd előtt. Harry és Ginny vendégeket várnak.

- Mit csináljuk akkor délután ? - Draco elgondolkodva rágta a pirítóst - Mit szeretnél csinálni ma? Van valami hely ahová el akarsz menni?

- Nem különösebben... - mondta Hermione kinyitva az újságot - Nézzük van e benne valami érdekes!

- Menjünk el színházba a gyerekekkel? - kérdezte Draco mire Hermione megrázta a fejét

- Kétlem, hogy Jean végig tudna ülni egy darabot. Mit szólnál egy kiállításra?

- Egy kiállítás? Nem hangzik ez egy kicsit unalmasan? - ráncolta össze az orrát Draco - Találj ki valami mást drágám.

- Igazad van. - Hermione belekortyolt a kávéjába, ami kezdett kihűlni - Talán menjünk el egy Mugli helyre? Lego Land, vagy esetleg Disney Land?

- Mugli helyre?

- Igen Draco, Mugli helyre. - mondta Hermione határozottan, miközben egy pajkos mosoly terült el az arcán - Így legalább túl leszel azon az ostoba elképzeléseden, hogy a muglik nem szórakoznak!

- Miért, hogyan szórakoznak ott a Muglik?

- Imádni fogod, ígérem!

- Akkor ez lesz a második randink? - vonta fel a szemöldökét Draco, kíváncsivá tette Hermione viselkedése. Úgy beszélgettek reggeli közben, mint akik valóban férj és feleségnek érzik magukat

- Pontosan! Ez lesz a második randink, bár most velünk lesz két szószátyár gyerkőc is! - kacagott Hermione és meg magát is meglepte mennyire egyszerű, mennyire könnyű Draco-val beszélgetni

******************************************************************************

Aznap este mind a négy Malfoy fáradtan, de lelkesen tért haza. A kis Jean, Draco karjában szundított, míg Scorpius túl nehéznek bizonyult ezért csak lebegtették miközben aludt. Hermione a gyerekek szobájába érve úgy döntött, hogy ma este már nem fürdeti meg a kicsiket. Egy éjszakát ki bírnak maszatosan is. Reggel majd le mossák magukról a port.
Később, amikor Hermione és Draco lefeküdni készültek, a lány még mindig mosolygott magában. Sokkal jobban érezte magát, mint gondolta, de ez nem a kirándulás miatt volt. Hanem Malfoy miatt. Bár nem beszéltek az előző éjszakáról Draco-val, mégis minden percét élvezte, amit Malfoy-al töltött  délután.

- Mi az? - kérdezte Hermione, amikor észrevette, hogy Draco őt nézi

- Eszembe jutott, milyen viccesen sikoltoztál a hullámvasúton!

- Még mindig ezen gondolkodsz? - Hermione ingerülten emelte fel a kezeit - Órák óta csak azon nevetsz, hogy milyen hangokat adtam ki a hullámvasúton!

- Csak azért, mert még soha nem hallottalak sikoltozni. Vagyis, hallottalak már... - Draco elmosolyodott ahogyan eszébe jutott az előző éjszaka - De az a sikoly más volt és jobban is tetszett!

- A hullámvasúton mindenki sikiltozik! -mondta védekezően Hermione vörös arcal - Ami pedig az előző éjszaka történt, neked is ugyan olyan jó volt!

- Csodálatos éjszaka volt! -  vigyorgott pimaszul Draco. Hermione ekkor megforgatta a szemét, és az orra alatt motyogva bemászott Draco mellé az ágyba

- De be kell valljam, a mai nap is klassz volt! - mosolygott Draco Hermione felé fordulva

Draco mosolya eltüntette Hermione haragját. A lány bele nézett Draco kék szemébe és úgy érezte, hogy az egész teste elgyengül. Legszívesebben megcsókolta volna és átadta volna magát újra az éjszakának. Ám még mielőtt ez megtörtént volna, Hermione erőt vett magán és elkapta a fejét

- Igen, jó kis nap volt a mai!

- Szóval akkor, jöhet még egy randi? Tudom úgy sem tudsz ellen állni Draco Malfoynak!

- Annyira el vagy szállva magadtól! - kuncogott Hermione, majd megfordult és lekapcsolta az éjjeli lámpát. Amikor vissza feküdt az ágyra, véletlenül túl közel került Draco-hoz. Egész testén végig futott a hideg és mindenhol libabőrös lett

- Nos, eljössz velem egy újabb randira? - kérdezte halkan Draco miközben cirógatni kezdte Hermione selymes vállát

- Igen...

Nyögte ki végül Hermione. Túl gyengének érzete magát Draco mellett főleg, hogy a fiú minden egyes érintése egyre fokozta a vágyát. Hermione egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy megfordul és enged az érzelmeknek

- Draco, kérlek, eltereled a figyelmemet!

- Miről? -  nézett rá ártatlanul Draco

- Az alvásról. - mondta bénán Hermione, és remélte, hogy Draco nem vette észre mennyire felforrósodott a teste - Próbálok aludni...

-  Akkor jó éjszakát, Hermione! - mondta Draco és egy lágy csókot lehelt Hermione vállára

- Jó éjt Draco!

Hermione egy ideig még ébren feküdt, jóval azután is, hogy Draco elaludt. Hermione fel könyökölve  hallgatta,  ahogyan Draco szuszog, miközben legbelül átkozta magát amiért ennyire bele habarodott Draco-ba.

- Végül is Draco a férjem!

Suttogta Hermione és vigyázva, hogy ne ébressze fel Draco-t, befészkelte magát a férfi karjának hajlatába. Draco a hátán feküdt, így Hermione könnyedén rá tehette fejét a mellkasára. Egyik karját Draco a dereka köré fonta, és mélyen beszívta a levegőt. Behunyva a szemét elmosolyodott és most, ebben a pillanatban helyesnek érezte Draco karjaiban feküdni.