-Itt vagyok! -értem elé és a két térdeimen megtámaszkodva fújtam ki magam. Nem arról volt szó, hogy a suli előtt vár meg? De most a kocsiának dőlve nézte végig, ahogy odarohanok hozzá.
-Végre itt vagyok! De nem arról volt szó, hogy a suli előtt vársz meg és úgy indulunk el együtt?

-De, de így kisebb volt az esélye, hogy valaki észre vesz minket. Csak tudd, amit csinálunk az még mindig nem megengedett. -lépkedett felém és arcomra simít, közben végig szemeimbe nézett.

-P..persze tudom cs..csak -egyszerűen nem tudtam folytatni, teljesen zavarba jöttem.

-Nagyon szeretlek zavarba hozni. Olyankor olyan aranyos és ártatlan vagy. -simít végig ajkaimon, majd közelebb hajolt, de egy centire megállt tőlem.
-Szeretlek! -mondta, majd finoman összeérintette ajkainkat.

Kicsit váratlanul ért ez a kijelentése. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar ki fogja mondani ezt az egyszerű, mégis szívmelengető szót.

-Én is szeretlek! -mondom mosolyogva miután elváltunk.

-Na gyere, szálljunk be a kocsiba és menjünk hozzám. Ott pedig elmesélheted, hogy miért tetted Taehyunggal azt, amit tettél. -mondta, majd beszállt az autóba.
Igaz is...azt mondtam, hogy majd elmondom, hogy miért húztam magamra szegényt, mikor nem is volt szokásom. Igazából miatta van, furcsa, hogy még nem jött rá magától. Mióta ő kielégített csak arra az érzésre vágyom.

Útközben elég sokat beszélgettünk. Mesélt a családjáról. Elmondta, hogy amikor a családja megtudta, hogy meleg, mindenki teljesen lesokkolódott és csak néztek ki a fejükből, de utána szorosan magukhoz ölelték és azt mondták neki, hogy rájuk bármikor számíthat és soha nem fogják elítélni emiatt. Nagyon aranyos családja van. Az enyém nem egészen így fogadta ezt a dolgot, de mindegy...az már a múlt, nem foglalkozok vele többet.

-Megjöttem! -kiálltja el magát Jungkook. Szép ház...elég tágas és olyan...Jungkook-os.

-Van itthon valaki Kook? -kérdezem, miközben leveszem a cipőimet.

-Nem tudom...szerintem most nincs itthon senki. -mondja, majd megfogja a kezem és az emelet felé kezd húzni. -Gyere, menjük be a szobámba és ott mesélhetsz.

-De...ha valaki hazajön nem fogja gyanúsnak tartani, hogy egy nálad jóval fiatalabb srác van a házban, akit te hoztál fel?

-Ne agyalj ezen ennyit! Nem hiszem, hogy egyből azzal fognak jönni, hogy egy pedofil állat vagyok...ha meg mégis, akkor így jártam. A családom majd egy pedofilnak fog tartani. -egy darabig csak nagyokat pislogtam, majd mindkettőnket elkapott a nevetés.

-Jó, oké. Akkor nem agyalok ezen tovább. -mondom még mindig nevetve.

-Na, mesélj. Hiszen azért jöttünk el hozzám. -ül fel törökülésbe az ágyon. Követem a példáját és egy nagy levegő utána neki is kezdek.

-Hát...az úgy vooolt -nézek oldalra. -Mint ugye mondtam, Tae-nek nem szokása tövig bekapni, max a feléig. -megálltam egy kicsit, de egy bólintással jelezte, hogy felfogta és folytassam. -Gondolom emlékszel, amikor...először kielégítettél... -erre újból kaptam egy bólintást egy mosoly kíséretében. -Na...hát azóta igazából csak arra az érzésre vágytam, mint amit akkor kaptam. De ugye Tae ezt nem tudta megadni én pedig...

-Te pedig erőszakosan magadra híztad, mert nem bírtad, hogy csak félig nyel el.

-Hát...valahogy úgy...

-Hm... -elmosolyodik és közelebb csúszik hozzám.

-Mit mosolyogsz?

-Huhh de kedves vagy. -neveti el magát.

-Tudom... -miközben hajol felém, én eldőlök az ágyon és nézem a plafont. Egy idő után csak azt látom, hogy Jungkook már felettem van és engem néz.

-Ismerős ez a pozíció Jimin?

-Nagyon... -lassan lehajolt hozzám és összeérintette az ajkainkat.

A csókcsatánk eltartott egy darabig, valamiért nem volt hajlandó elszakadni tőlem. Miközben faltuk egymást meghallottam a telefonom csörgését lentről. Fasza, szóval lent hagytam azt a foskorbácsot...most mehetek le érte. Eltoltam magamtól Jungkook-ot és kikeltem az ágyból.

-Hova mész? -kérdezi meglepetten.

-Lemegyek, mert lent maradt a telefonom és csörög...lehet valami fontos...

-Oké...megyek veled.

Leértünk, de mivel fogalmam sem volt, hogy hova a gyászba tettem le, ezért felforgattunk majdnem az egész nappalit, mire megtaláltuk. Addig legalább 10-szer hívott újra az a valaki. Mikor ránéztem a képernyőre, hogy ki hív azt hittem megáll a szívem. Taehyung volt.

-Jézusom!

-Mi az?

-Tae vagy ezerszer hívott...és most is hív!

-Vedd fel...

-Jó...de maradj csendben!

-Nem...mit hittél? Szerinted majd beleordítok a telefonba, hogy "szia Taehyung, képzeld Jimin, a párod, nálam és végig hazudott neked...haha"...komolyan?

-Neeem...mindegy! Csend! -felvettem és ki is hangosítottam a telefont, hogy Jungkook is hallja.

-Szia Tae...

-Jimin! Végre felvetted! Hol vagy? Miért ilyen sokára vetted fel? Minden rendben? -jött sok kérdés egyszerre, azt sem tudom melyikre válaszóljak.

-Nyugi, jól vagyok, de miért kérdezed, hogy hol vagyok...mondtam nem?

-De, azt mondtad a szüleidhez mész...és én itt vagyok a szüleidnél. -na bazdmeg...most mi lesz? Ránéztem Kook-ra, aki szintén olyan fejet vágott, mint én...teljesen le voltunk döbbenve és fogalmunk sem volt, hogy mi tévők legyünk. Egy jó ideig nem szólaltam meg és ez Tae-nek kicsit felhúzta az agyát.

-Jimin! Válaszólnál?! Hol a retkes, mákos, túrós, penészes, gombás faszomba vagy?! -ha most elmondom neki, hogy a tesi tanárunknál vagyok...vajon megtalálna? Kicsit összeszedtem magam és elővettem a bátrabb énem.

-Nyugi, egy parkban vagyok. Nem sokára megyek haza.

-És azért nem szólaltál meg, mert egy parkban vagy?

-Éppen idejött hozzám egy nő és kérdezgetett tőlem, nem akartam, hogy te is hallgasd, ezért lenémítottam magam.

-Aha...oké, ezesetben...siess haza. -kicsit szomorkás hangja volt, de nem értettem miért.

-Rendben, szia! -letettem és eldőltem a kanapén. -Ez meredek volt basszus.

-Az. Képzeld el milyen szép lenne, pár percen belül beállítana hozzám, hogy nem-e láttalak véletlenül. -nevet fel és én is csatlakozom hozzá. Csak nem tenne ilyet.
Miután befejeztük a nevetést a csengő hangjára leszünk figyelmesek...remélem nem tényleg Taehyung az.

-Kinyitom.

Már egy ideje nem jött vissza...vajon ki lehet az?

-Ki az Kook? -lehet kár volt megszólalnom...? -odasétálok az ajtóhoz és egy lefagyott Jungshook-ot és egy szintén lesokkolódott Taehyung-ot láttam.

-Tae... -nem tudtam többet mondani, ugyanis ő sírva elrohant. Gyorsan felkaptam a cipőm és utána rohantam. Remélem Kook megérti és nem lesz mérges, amiért ott hagytam.

-Tae! Állj már meg! -egy park felé futott, ahol szerencsére utol is értem.
-Tae...beszéljük meg jó?

-Mit akarsz ezen megbeszélni Jimin? Megcsaltál! Ráadásul a tesitanárral...miatta történt az az eset ugye?! Tuti leszopott és annyira élveztem, hogy azt akartad én is úgy csináljam, ahogy ő igaz?! Mekkora egy ribanc vagy istenem és én...

-Taehyung nyugi! Könyörgöm beszéljük meg... -kicsit hezitált, de végül belement. Leültünk egy padra és úgy tűnt, mintha most várná, hogy én kezdjem el.
-Figyelj Tae, szerintem...szakítanunk kéne. Már nincs meg az a tűz, ami az elején volt...én nagyon szeretlek, de már nem tudnék veled úgy együtt lenni, meg amúgy sem volt semmi a kapcsolatunkban, ha érted mire célzok...

-Értem Jimin, értem. Lehet igazad van...lehet tényleg szakítanunk kéne.

-Igen, de barátok attól még lehetünk...nem?

-De, persze, hogy lehetünk. Akkor mostantól...nála fogsz élni vagy...

-Nem tudom...nem valószínű, szerintem még maradok veled.

-Oké...egyébként már én is mondani szerettem volna, hogy valami nincs rendben velünk és lehet szakítani kéne. Hehe...

-Akkor miért akadtál ki emnyire? -kérdezem nevetve.

-Csak azért, mert váratlanul ért és nem gondoltam, hogy pont te fogsz megcsalni...azt meg főleg nem, hogy az új tesi tanárunkkal.

-Ne haragudj...

-Nem haragszom...na menj vissza hozzá és kézdezd meg van-e egy helyes haverja, aki meleg és szingli. -villant egy tipikus tégla mosolyt.

-Hát te nagyon hülye vagy. -mondom nevetve és átölelem.
-Meglesz, ne aggódj. Kerítek neked egy jó palit.

-Köszönöm Jimin, te vagy a legjobb! Ebből a szempontból kár érted...na mindeeegy...

-Taehyung!

-Jó csak vicceltem na, menjél! -nevetve megöleltük egymást, majd én visszaindultam Jungkook-hoz, Taehyung pedig hazament. Biztos, hogy találni fogok neki egy nálam is jobb srácot, aki meg is érdemli őt. Kook biztos segít majd.

----------------------------------------------------------

OMG! Megíródott ez a rész is *-*
Nagyon sajnálom, hogy lassan több, mint 3 hónapig nem volt rész, csak egyszerűen se kedvem, se ihletem nem volt, viszont (talán) egy hete kaptam egy kis löketet és így meg tudtam írni ezt a részt :3
Utólag is bocsi a helyesírási hibákért...gyorsan írtam és késő is van (hajnali 3 :"))
Mégegyszer nagyon sajnálom, hogy ilyen lustaihlethiányosvasbólkészűltparafatábla voltam >-<
A nyuszi ereje legyen veletek!🤞🐰💜

----------------------------------------------------------

2020.06.29.