Hát nem tudom...elég gyorsan történnek a dolgok, de remélem így is tetszik majd nektek😅 Jó olvasást!💜

Jungkook pov.:

Lehet kezdek bekattanni, de Jimin egyre vonzóbb számomra. Ma nem is tudtam takargatni a vágyam és félek, hogy egy kicsit megijedt. Remélem ez nem így van. Még csak ma ismertem meg és már így viszonyulok hozzá. Szeretnék mindig mellette lenni és vigyázni rá, ölelgetni, szeretgetni...úristen mikre gondolok. Jimin csak az egyik diákom! Nem kezdhetek el érzelmeket táplálni iránta!

Jelenleg a tesi tanáriban ülök és írom be a hiányzókat, mikor meghallok egy halk, bizonytalan kopogást. Ez Jimin lesz! Nem tudom miért örülök ennyire, hogy idejött.

-Gyere! -szóltam ki. Lassan kinyitja az ajtót és eltipeg az asztalomig, majd megáll.
-Ülj le nyugodtan. -mondom neki mosolyogva és végig nézem, ahogy helyet foglal, végül ő is a szemembe néz.

-Mit szeretett volna tanár úr? -kérdezi félénken. Valószínű, hogy nem szokták gyakran tanáriba vagy igazgatóiba küldözgetni.

-Tudod...ha nem fogsz tesizni, nem tudok majd jegyet adni neked és így nem is tudlak majd lezárni. -vázolom fel a "problémám" még mindig mosolyogva.

-De...én...nem...nem szeretnék... -nem folytatja...nem folytatja csak lehajtja a fejét és enyhén elpirosodik. Vajon mit nem szeretne? Jobb, ha rákérdezek, mert akkor soha nem fogja folytatni.

-Mit nem szeretnél Jimin? -kérdezem a lágy hangon, hogy érezze, bennem megbízhat bármiről is van szó.

-Én...nem...ahh ez olyan nehéz és kínos téma... -mondja elcsuklott hangon. Ha elkezd nekem itt sírni megőrülök. Nem szeretném sírni látni ezt az angyalt.

-Nyugodtan mond el. Kettőnk közt marad, bízz bennem. -mosolygok rá bíztatóan, hátha kicsit feloldódik.

-T...tudja é..én... -lehajtja a fejét és látom, hogy pár könnycsepp legurul az arcán. Fájdalmas látvány. Lassan felállok a székből, majd elé sétálok, leguggolok és állánál fogva felemelem a fejét és bíztatóan mosolygok fel rá.

-Mond csak...esküszöm, hogy soha nem mondom el senkinek és minden köztünk marad.

-B..biztos?

-Tuti! Hallgatlak, mi nyomja ennyire a pici lelked? -mondom, miközben ujjaimmal könnyeit törölgetem le arcáról.

-Rendben. Tudja én...azért nem szeretnék tesizni, mert...akkor át kéne öltöznöm...a fiúk előtt és...én...n..nem nagyon bírom a...félmeztelen fiúk látványát.

-Értem...akkor van erre egy nagyon egyszerű megoldásom. -mosolygok.

-És mi lenne az?

-Ha tesizni fogsz, nyugodtan bejöhetsz ide átöltözni. Én addig kimegyek és utána együtt is indulhatunk a terembe. Mit szólsz?

-Hát...rendben, köszönöm.

-Semmiség, ha így tudok segíteni neked, akkor így segítek. -modom felállva tőle és visszaülök a székembe. -Egyébként már 10 perce becsengettek. Menned kéne, majd én szólok, hogy velem voltál és ne írjanak be hiányzónak.

-Öhm...tanár úr?

-Igen?

-Köszönöm...még egyszer. -mosolyog rám és érzem, hogy kezd olvadozni a szívem. Ha jól szűrtem le a srác meleg és azért nem öltözik szívesen fiúk közelében, mert nem szeretne álló farokkal tesizni...logikus.

-Nincs mit, de várj egy kicsit Jimin. -lépek oda hozzád, majd szorosan megölelem. Nem tudom miért tettem, de muszáj volt. Éreztem kis kezeit derekamon és alig tudtam visszfogni magam, nehogy megcsókoljam. Sokszor el szeretett volna már válni tőlem, de nem hagytam. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak.

-Tanár úr...mennem kéne, hiszen...maga mondta, hogy már becsengettek. -kuncogott édesen, ami még inkább arra késztetett, hogy szorosabban öleljem magamhoz.

-Nem baj...majd igazolom ezt az órát...meg talán a következőt.

-De...a barátom aggódni fog... -a barátja? Szóval van barátja...ez egy szomorú tény, de az még szomorúbb, hogy velem soha nem lehet kapcsolatban, mert a diákom...és ha mégis összejönnénk, vagy őt vagy engem rúgnák ki.

-Nyugi...látni fog még, nem foglak megölni és eltemetni. -kuncogok.

-Oké... -szorosan magához ölelt és sokáig bent tartotta a levegőt. Nem tudtam mi van, ezért próbáltam elszakadni tőle, de ő még jobban húzott magához és közben szakaszolva engedte ki a levegőt. Sírt.

-Minden rendben Jimin? -kérdezem lágy hangon.

-Nem...de most...nem szeretnék beszélni róla csak...csak ne engedjen el! Most ne! -mondja és sírása egyre hangosabb lesz.

-Várj egy kicsit...öhm...gyere. -mondtam majd vele együtt elindultam az ajtó felé és bezártam azt, hogy senki ne tudjon megzavarni. Olyan mintha valami rosszra készülnék és azért zártam be az ajtót. Pedig nem, csak szeretném megtudni, hogy mi nyomja a lelkét ennek az angyalnak és ha valaki megzavarna az nem lenne túl jó.
Nekidőltem az ajtónak és magamhoz szorítottam Jimint.
-Jimin... -kezdem lágy hangon. -Nincs semmi baj...ha elmondod mi bánt, lehet tudok segíteni. -folytatom ugyanolyan hangnemben.

-Nem hiszem, hogy tudna segíteni és nem is várom el...sajnálom, hogy eddig is csak húztam az idejét. -mondja még mindig sírva.

-Ugyanmár...ne mondj ilyeneket! Mond el mi bánt, biztos tudnék segíteni vagy esetleg tanácsot adni. -mondom mosolyogva.

-Hát...rendben... -kibontakozik ölelésemből és leül egy székre. Amíg megfordult, elsétált a székig és leült, addig végig nézhettem azt a formás feneket. Ha barátja még nem rakta meg...kurva nagy balfasz lehet.
Én is helyet foglaltam a mellette lévő széken, majd rápillantottam és kissé végig mértem. Szőke haj, barna, kisírt szemek, cseresznye piros ajkak, gyönyörű állkapocs vonal, jobb oldalt kicsit kilátszik a kulccsontja, felső testét, ami eleg kidolgozottnak tűnik egy fekete póló fedi, nadrágja egy szűk fekete farmer, ami nagyon jól kiemeli a comjait, a formás fenekét és...igen, ott elől is szépen kiemeli azt, amit kell. Így egybe gyönyörű láványt nyúlt...ha jobban megismerhetném a személyiségét, biztos még jobban belehabarodnék...igen, már most be kell vallanom magamnak, hogy megtetszett Jimin, pedig még csak most találkoztunk először. Nem csodálom, hogy van barátja...

-Hallgatlak Jimin! -mondom miután kibámészkodtam magam rajta.

-Hát...ugye én...m..meleg vagyok és van barátom, Taehyung...de nagyon sokan bántanak minket, amiért együtt vagyunk. Taehyung mindig megvédett engem, mert én nem tudom magam megvédeni...inkább mögé bújok és hagyom, hogy elintézze...de amikor nincs mellettem és olyankor bántanak, akkor...én nem tudom megvédeni magam és ezt sokszor ki is használják. Bántanak lelkileg és nagyon ritkán testileg is. Tudja...szükségem lenne valakire, aki mindig mellettem van és egy percre sem hagy magamra. -itt befejezi és csak néz rám. Én szívesen lennék az a személy, aki mindig mellette van, de nem lehet...meg amúgy is ez a Taehyung gyerek miért nincs mindig vele? Nem az lenne a dolga, hogy megvédje a szerelmét bármitől és bárkitől?

-Értem...figyelj...én mindig itt leszek neked, ha valaki bánt vagy csak társaságra lenne szükséged, mert Taehyung nincs a közeledben...én itt vagyok egész nap, nyugodtan lejöhetsz és beszélgethetünk. Mit szólsz? -kérdezem mosolyogva. Jól esne, ha néha lejönne ide és beszélgethetnénk. Legalább jobban megismerhetném őt, ami jelenleg a legnagyobb vágyam.

-Rendben, akkor majd keresni fogom, ha nincs társaságom...lehet sokszor fog itt látni. -vakarja meg zavartan tarkóját.

-Nem baj, szívesen látlak itt. -mosolygok.
-De amikor beszélgetni jössz nyugodtan tegezz. Nem lehet úgy normálisan beszélgetni, hogy én tegezlek te pedig magázol. Oké?

-Oké...akkor...itt maradhatok szünetben? Úgyse lenne társaságom a teremben.

-Persze, maradj csak. Azt javaslom...ismerjük meg egymást egy kicsit. A nevem Jeon JungGuk, de jobban szeretem, ha Jungkook-nak hívnak. Te is nyugodtan hívj Jungkook-nak, amikor itt vagy. 23 éves vagyok, van 2 bátyám...velük nagyon jó a kapcsolatom, szinte mindent megbeszélhetek velük és segítenek is ha kell. -felyezem be a kis bemutatkozásom. -Most te jössz, de ne feledd! Tegezz bátran. -mosolygok rá.

-Oké...nos, a nevemet már...tudod. 16 éves vagyok, van egy bátyám, akivel elég jó kapcsolatot ápolok, bár néha össze szoktunk kapni...van barátom több, mint két éve. Mmm...szerintem egyenlőre elég ennyi. -mosolyog. Úristen de édes mosolya van! Egész életemben ezt a mosolyt szeretném látni. Egy darabig csak mosolyogva nézek szemeibe, amik úgy csillognak, mint a legfényesebb csillag.
Viszont ez a barátos sztori nem tetszik...zavar, hogy van barátja, így sokkal kevesebb esélyem van nála...mondjuk...nem is baj, legalább nem tudják kirúgni se őt, se engem.

-Rendben...következő szünetben is lejöhetsz és...például elmesélheted, hogy mi volt órán, kibeszélheted a tanárokat...esküszöm soha nem fogom elmondani nekik. -teszem jobb kezem a szívemre mosolyogva.

-Oké, akkor következő szünetben is itt leszek. -mondja vigyorogva. Olyan édes, istenem!

-Majd kopogj be...valószínű, be fogom zárni, hogy senki ne zavarjon. -mondom megvillantva a fogaimat.

-Jó jó -mondja kuncogva, majd elindul az ajtó felé, kinyitja és még visszafordul egyszer.
-Jungkook...

-Hm?

-Köszönöm. -mosolyog...ez sokkal többet jelent nekem jelenleg, mint bármi más ezen a világon.

-Nincs mit...rám bármikor, bármiben számíthatsz. Szünetben jobban kifejtem majd, hogy mikben tudnék neked segíteni, ha szükséged lenne rá.

-Oki, köszi és szia. -kilép az ajtón, majd becsukja azt. Odasétálok és bezárom az ajtót, majd nekidőlök. Hogy szerethettem bele egy diákomba úgy, hogy közben csak most ismertem meg? Nem tehetek róla...ez a srác egy angyal! Valószínű, hogy azt hiszi rólam, hogy hetero vagyok és ezért nem közeledik annyira, de nagyot téved...én is meleg vagyok. Vagy csak azért nem közeledik annyira, mert szereti a barátját és nem akarja megcsalni? Mindegy...nekem már az is elég, ha boldognak látom...egyenlőre...

----------------------------------------------------------

Meg is hoztam a 3. részt☺️ Ma még egy részt fogok publikálni, ha minden igaz.
Remélem tetszik ez a rész is, ha igen jelezzétek nekem!
A nyuszi ereje legyen veletek!🤞💜🐰

----------------------------------------------------------

2020.02.15.