A KIRÁLYI PALOTA díszes, mégis hideg tárgyalóterme börtönként emelkedik körénk. A teret még hűvösebbé teszik az élettelen arckifejezésű szobrok, és a fehérre vakolt falak, a hatalmas könyvespolcok. A virágmotívumos mintákkal díszített, faragott kerekasztal körül ül Nüx, Khaosz, Zeusz, Rhea, Kronosz és a két család tanácsadói. Akhilleusszal és a többi testőrrel némán állunk a fal mellett, figyelve a túlságosan is udvarias bemutatkozásokat. Mintha nem tudnák, kivel fognak beszélni. Röhejes az egész.

Ahogy az is, hogy régimódi érdekházasságba akarja taszítani Nüxöt az itt jelen lévő összes befolyásos ember.

Hihetetlen, hogy egy kis pénz, kapcsolatok és altató mire képesek.

– A tárgyalást elkezdhetjük – töri meg a teremre szállt feszült csendet Zeusz a szinte dörgésként erős hangján. Összekulcsolja ujjait a borostás álla előtt, és szinte birtokló tekintettel kezdi el fürkészni Nüx megkeményedett arcát. – A Thanatosz és Urania család, mint tudjuk, ősi gyökerekkel rendelkeznek. Nem is lenne a két család számára jobb sors, mint egyesülni a nagyobb hatalom érdekében.

Khaosz előre hajol, alkarjával az asztal lapjára támaszkodik.

– Mélységesen egyetértek önnel, Felséges Úr – bólint Khaosz.

A nehéz diófaajtó alig észrevehetően kinyílik, és az a felszolgálólány, akit lefizettem, rutinosan tolja be a zsúrkocsiját, amire már előre odakészítették az italokat. A hölgy szinte észrevehetetlenül surran be a sarokba, hogy ott várja a megfelelő alkalmat, hogy felszolgálja az italokat.

A sarokban lévő kamerára pillantok. Nem világít a működését jelző apró piros kamera.

Nemsokára megszabadulhat Nüx a tárgyalás nyomasztó légterétől.

– Az utódlásról ne is beszéljünk, fiam! – nevet fel Kronosz. Kronosz Zeusz apja, Olümposz előző királya. – Ki ne akarna egy olyan feleséget, mint Nüx hercegnő? Okos, gyönyörű, erős, talpraesett...

Nüx törékeny vállán egy izom alig láthatóan megfeszül, székében apró mozdulatokkal kezd el helyezkedni. Végül keresztbe rakja a lábát. Ettől a mozdulattól a fekete selyemszoknyája felhasítása alól kibújik a combja, bőre a felszínre kerül.

– Szerencsés lenne az ő kezébe adni a trónörökösök kérdését – folytatja Kronosz, és hogy valamennyire próbálja feloldani a társaságra telepedett feszültséget, érdes hangján kacagni kezd. Nüx szemöldöke remegni kezd, fekete szeme mély harag színeiben csillog a megjegyzésre.

A hercegnő nem egy túlszexualizálható politikai haszonállat, és ezt ő is pontosan tudja.

A felszolgáló óvatos lépekkel elkezdi tolni zsúrkocsiját, és mindenki elé lerak egy kis kancsó vizet és egy poharat. A mozdulatai szinte észrevehetetlenek. Nem hiába választottam őt. Túl ártatlannak tűnik ahhoz, hogy bármi rosszat elkövessen – de egy kis pénz, ugyebár, mindenkit motiválhat.

– Atyám, köszönjük a szellemes hozzászólásait, de itt az ideje annak, hogy már a tárgyra térjünk – köszörüli meg a torkát Zeusz, és sötétkék tekintetével végigméri az asztal körül ülő embereket. A szeme végül Nüxön állapodik meg. Ki máson? – Feltett szándékom, hogy elvegyem magát, Nüx hercegnő. Az apjával, Khaosz herceggel ebben már megállapodtunk. Az előnyöket bizonyára ismeri.

Nüx összes izma megfeszül, és az asztalra támaszkodik.

– Viszont maga, Felséges Úr, tudja a hátrányokat? – vált keményebb hangnemre és stílusra Nüx, ellenállva Zeusz kihívó viselkedésének. Most a tekintete a király hollóként ülő tanácsadóira siklik, szinte becsmérően figyeli őket. – Elgondolkodtam azon, hogy akkor miért is vannak tanácsadói, hogyha nem sorolják fel Őfelségének a hátrányokat? Vagy elmondjam én?

Khaosz fenyegetően pillant rá a lányára, de Nüx tovább folytatja azt, amit elkezdett:

– Azt remélem, beleszámolta, hogy a hercegi örökség ezzel eltűnne. Márpedig maga is tudja, hogy a Thanatosz család szerves része a királyi dinasztia segítésének, hiszen a herceg a király első embere. – Nüx hanyag eleganciával dől a széke háttámlájának. – És gondolom, nem kell felvázolnom azt, mit a herceg feladata, de ha elfelejtette volna, szóljon nyugodtan, elmondom.

Zeusz ajka féloldalas félmosolyra húzódik, miközben összeráncolja a homlokát. A kancsójáért nyúl, és kiönt magának egy pohár bort, majd belekortyol, hogy enyhísse feszültségét.

– Megeredt a nyelve, hercegnő – sóhajtja. – Csak tudja, a sorsa ellen nemigen harcolhat.

– Erősen téved.

– Nüx, elég legyen! – sziszeg a lányának Khaosz. – Olümposz jövője legyen a szemed előtt!

– Olümposz jövője az is, hogyha felborul a háromezeréves politikai egyensúly, nemde?

Rhea gúnyosan felnevet, hátrabiccentett fejjel.

– A Thanatosz család halálra ítélt így is. – Undorral átitatott tekintettel néz Nüxre. – Hiszen a hercegnek nem fia született, és a felesége meghalt.

Nüx arca Szeléné emlékét hallva megremeg. Sose tűrte jól, hogyha az anyjáról így beszélnek, ilyen lenézően, sértően.

Zeusz megint belekortyol az italába. A torka megugrik, ahogyan lenyeli az italát.

– Inkább fogalmazzunk úgy, hogy a házasság kötelező – folytatja Zeusz. – Érdekházasságról van szó... – tart egy szünetet a mondatában. – Vagy elmondjam, mit jelent? Szívesen felvilágosítom önt, Nüx hercegnő – utánozza Nüxöt Zeusz.

– Maga hataloméhes, önző, zsarnok, kiállhatatlan... – lobban fel hirtelen Nüx haragja. – Ez az egész házasság csak egy újabb módja annak, hogy még több hatalmat szerezzen. – De mielőtt folytatná, az apja a lánya csuklójára markol, ezzel elhallgattatva őt.

Zeusz egyértelmű szándéka az, hogy elvegye a Thanatosz családtól a hatalmat, és ezt nem is akarja tagadni.

– Az esküvőt mikor hozzuk nyilvánosságra? – tör a lényegre Khaosz.

Láthatatlan kezek szorítják össze a mellkasomat Nüx kétségbeesett, de ügyes próbálozását nézve.

Mindig is kiállt magáért a hercegnő. Régebben is ilyen volt: nem tűrte el, hogyha nem fogadják el, neki van igaza, vagy csak egyszerűen nem értik az ő nézőpontját. Azt, hogy harcoljon magáért, az apja tanította neki. Aki szemmel láthatóan most ellent mond a saját nézőpontjainak és elveinek.

– Amilyen hamar csak lehet – bólint Kronosz.

– Legkésőbb – vesz egy mély levegőt Zeusz –, legkésőbb decemberben egybe kell kelnünk.

Nüx teste megint alig láthatóan összerándul, arca eltorzul.

– Nem, azt nem tehetik meg – tiltakozik már szinte suttogva, belefáradva abba, hogy senki se áll mellette. – Nem vagyok egy politikai báb.

– De, megtehetjük – feleli lassan Zeusz.

Majd egy szempillantás alatt Olümposz dicső királya belefejel a hatalmas asztalba. A boros pohár eldől, az alkohol rácsorog a fehér gallérjára, vörös foltokkal beszínezve az anyagot. A teremre hirtelen jeges csend telepedig, a levegő megfagy. A pattanásig feszült légkört csak az egyik fal mellett álló díszes óra lassú, komótos ketyegése töri meg.

Akhilleusszal és a többi személyzeti taggal rezzenéstelen arccal nézzük a történéseket.

Rhea felpattan a helyéről, szája elé kapja a kezét, és felsikkant.

– Mi a szentséges ég történt? – sápad el Rhea. Kronosz összevont szemöldökkel néz a hirtelen összeesett fiára.

Nüx biztonságáért bármit hajlandó vagyok megtenni. Még azt is megkockáztattam tegnap este, miután megkaptam a mai napról szóló e-mailt Cleótól, és mindenki nyugovóra tért, hogy a királyi palotába veszem az irányt, és lefizetem az egyik felszolgálót, valamint a biztonsági kamerákért felelős őrt.

Ismerős vagyok az Urania palotában, kettő éve dolgozom itt. Ezentúl pedig feéváltva fogok egy-egy hetet szolgálni a két családnak.

A terv pedig a következő: Héraklész lekapcsolja úgy a tárgyalóterem kameráit, mintha üzemzavar lenne, a felszolgálónő pedig – az előre bekevert, altatós italt – odaadja Zeusznak, aki mit sem sejtve, belekortyol borába, majd fél órán belül, méltóságát elveszítve, elalszik a tárgyalás közepén.

Zolpidemet az eddig szolgálatban töltött éveim alatt, mindig tartottam magamnál. Sose lehet tudni, hogy a megvédett személyemnek mikor lesz rá szüksége.

– Mi a fene? – suttogja maga elé Nüx, miközben lassan feláll, és tenyerével az asztalra támaszkodik. Szeme teljesen kitágul. – Nos, nem hiszem, hogy a tárgyalást ilyen körülmények között érdemes lenne folytatni.

A tanácsadók összenéznek, és egyetértően bólintanak.

– Ezennel a tárgyalást lezártuk – hangzik el az egyikük szájából a mondat.

A tárgyalóterem erőszaktól nyomott légköre egy pillanat alatt eltűnik. Elsőként Nüx távozik, de én feladatomhoz hűen követem őt. Nem hagyhatom most magára.

A palota elé kiérve a délutáni napfény szinte égeti a bőrünket. Előveszem annak a Bentley-nek a kocsikulcsát, amit idefelé vezettem, elfordítom a zárban, majd kinyitom Nüxnek az ajtót, és végül én is beülök.

– Van egy olyan érzésem, hogy ehhez köze van magához, kedves testőröm – utal Nüx a tárgyalóteremben történt eseményre, miközben becsatolja magát mellettem az anyósülésen. Féloldalas mosolyra húzom az ajkamat, és beindítom a motort.

– Ugyan már – rázom meg a fejemet. Kivezetek a királyi birtok impozáns birtokáról a hatlmas vaskapun. Nüx felvont szemekkel néz rám, a füstös sminkje tekintetét még sötétebbé varázsolja.

– Ne hazudjon.

Mélyet sóhajtok.

– Valóban – markolom szorosabban a kormányt. – De nem mondok ennél többet.

Nüx szó nélkül hagyja ezt, a tárgyalóból hozott feszültség még mindig érezhetően sugárzik ki belőle. Mellkasa minden egyes lélegzeténél megremeg.

– Megtanított arra, hogyan védjem meg magamat – sóhajt fel Nüx olyan nehézséggel, mintha egy hatalmas kő nyomná a vállát. – Erre most ellenem van – céloz az apja viselkedésére.

Szinte hallom, ahogyan okos kis fejében kattognak a fogaskerekek, amikor kinéz a Bentley ablakán a város panorámájára.

– Másokat kell magam mellé állítanom.

Hosszú percekig csak az autó búgó klímája töri meg a csendet, majd hosszas hallgatás után megszólalok:

– Van terve, hercegnő?

Zeusz hataloméhes, de nem vak. Tudta, hogy Nüx ellenállása nem csak érzelmi reakció volt, hanem egy jól átgondolt stratégia része.

– Van – feleli már sokkal magabiztosabban, és elszántan fordul felém a bőrülésen. – Athéné védelmét megpróbálom megszerezni.

– A hercegnő egyből az igazságügyi bizottsággal kezd – bólintok elismerően, ám egy kis kétely marad még bennem. Athéné kemény kezű, rendíthetetlen politikus, annak ellenére, hogy még a negyvenet se töltötte be. Tökéletesen tudja, hogy máshogy nem maradhat meg a hatalmi játszmák forgatagában, ezért kemény maszkot hord. – Nem lesz nagy falat?

– Van demokráciai érzékem.

Most, hogy belegondolok, nem is tudom, milyen egyetemre járt.

– Hol tanult tovább?

Nüx apró mosolyra húzta vörösre festett ajkát, majd halkan nevetni kezd.

– Nem hiszem, hogy cseveghetnénk ilyenekről. Közel sem olyan a kapcsolatunk.

Némán bólintok, és az útra szegezem a tekintetemet.

Hallani akarom Nüxnek az összes emlékét, ami abból a tíz évből származik, amikor nem voltunk együtt. Magamba akarom szívni az összes kimondott szavát, amit akkor hagyja el az ajkát, amikor mesél nekem. Tudni akarom az összes sérelmét, örömét, sikerét.

Tudni akarom, mennyi mindennek nem lehettem részese, amiért elcsesztem az egész barátságunkat.

– Egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem tudják legalább elfogadni a nézeteimet – bukik ki belőle hirtelen az összes gondolat. – Nem értem, a saját apám miért fordul felém. Senki se fogta fel, amit mondtam – csuklik el a hangja. A szoknyája kivágását kezdi el markolászni, de olyan erővel, hogy az ujjbegye belefehéredik.

Láttam mindent. És elintéztem, hogy ne kelljen ebből mára többet kapnia.

– Azt mondja, hercegnő, nincsen olyan szinten a kapcsolatunk, hogy az egyetemi éveiről meséljen, de a fájdalmáról megnyílik nekem – összegzem.

– Héliosz! – emeli fel fenyegetően az ujját, de megfogom a csuklóját, és a combjára helyezem a kezünket. Vékony csuklója elveszik a tenyeremben, ruhája selyem anyaga és a combja puhasága egy pillanatra elkábít. Hallom, ahogyan Nüx egy pillanatra visszatartja a levegőt, majd alig hallhatóan gyorsabban kezd el lélegezni.

Évekig voltunk barátok, de sose tartottam őt ilyen közel magamhoz. A bőre selymesebb, mint a legfinomabbra szőtt anyag, amit valaha megalkottak. Többet akarnék belőle. Többet akarok belőle érezni. A közelsége úgy szippant magába, mint egy mágnes. Még mielőtt annak a csábító gondolatnak engednék, hogy a combjába markoljak, elengedem a csuklójét, és visszahelyezem a kezemet a kormáynkerékre.

– Kitakarta a teret, hercegnő – hagyja el száraz hangon a torkomat a hazugság.

Újra az élete részese akarok lenni, és ezért bármit megtennék. Még a kicseszett királyt is elaltattam érte, hogy nehogy több időt töltsön az Urania palota nevezetű pokolban. Nem fogok megint abba a hibába beleesni, hogy elengedem Nüxöt.

– Maga másodjára hazudik tíz percen belül, kedves testőröm – dünnyögi az orra alá Nüx, és összefont karokkal a mellkassa előtt, a hátát nekinyomja az ülésnek, szinte teljesen elfordulva előlem.

– Szemen szedett hazugság – mosolygok.

– El tudom intézni, hogy ma este találkozzak Athénéval. – Nüx végre felém fordul. – Szeretném, ha ott is vigyázna rám, Héliosz.