– Gyere, üljünk le – fogta meg a kezem, majd a kanapéhoz vezetett. Az asztalon már ott várt egy pohár mézédes bor. A kezembe adta azt, miközben felém fordulva leült mellém.

– Na, nem eszlek meg, ne nézz rám ilyen riadtan – mosolygott.

– Pedig pont úgy nézel rám. – feleltem pironkodva.

– És ez baj? – kérdezte a zavaromon mulatva.

– Igen! Vagyis nem, dehogy, csak nem szoktak így rám nézni, és feszélyez egy kicsit... Na jó, nagyon – vallottam be, majd kínomban kacagtam egyet és a poharamra pillantottam.

– Senki nem nézett még így rád? – érdeklődött.

– Hogyan is pontosan? – tettem fel a kérdést, hogy húzzam az időt, mert sejtettem, hová lyukad ki ez a beszélgetés.

– Akkor helyesbítek a kérdésen. Senki sem nézett még úgy rád, mintha helyben letépné rólad a bugyit? – Hirtelen rá kaptam a tekintetem, és kérdő szemekkel néztem rá, majd visszapillantottam a nyugalmat sugárzó poharamra, és ittam egy kortyot.

– Ez egy hosszú történet. Maradjunk annyiban, hogy nem vagyok szerencsés a férfiakat illetően – zártam le a témát, melyre Andy csak meglepődötten hümmögött párat. Pár másodperc elteltével, én is kérdeztem tőle.

– Andy, neked mi tetszik egy nőben? – tettem fel a kérdést, és mélyen a szemébe néztem.

– Nos, imádom a puha bőrt – felelte, majd még közelebb húzódott hozzám, olyannyira, hogy egy apró mozdulat kellett volna csak, hogy ajkunk összeérjen. – A nyak ívét – húzta végig mutatóujját a nyakamon – a domborulatokat – felelte, s a keze már a szegycsontomon keresztül vándorolt lassan lefelé. Én pedig lélegezni is elfelejtettem, de nem hagyta abba, folytatta, s minden szóval, minden egyes betűvel, mely elhagyta a száját, én még jobban kívántam őt. – Ahogy a derék átolvad a csípőbe, majd eggyé válik a combokkal – s keze már a belső combomon nyugodott. A csókolni való ajkakat – suttogta, mielőtt ajkait a sajátomon éreztem volna. Csókja pont olyan édes és követelőző volt, mint amire emlékeztem. Csípőmet megemelve húzott az ölébe, miközben szája egy pillanatra sem távolodott el az enyémtől. Kezei fenekembe markoltak, s én egyre jobban éreztem azt a bizonyos meleg, bizsergető érzést. Kezével szakszerűen húzta le cipzáromat, majd a ruhámat a vállaimról letolva, szabadított meg félig a feleslegessé vált textiltől. Mást sem akartam, mint újra magamba érezni őt, s hagyni, hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne. Ami jó volt neki, nekem még jobb, s nem kívántam mást, csak azt a jót, amit nekem adhat ezen az éjszakán.

Ajka eltávolodott az enyémtől, de én rögtön utána kaptam. Nem akartam, hogy abbahagyja, többet akartam még annál is, amit adni tudott. Minden másodpercben akartam őt, de ő csábos kacagással nyugtázta hevességem, majd a karfára terített fekete selyemkötőt vette a kezébe.

– Bízol bennem? – kérdezte, miközben mélyen a szemembe nézett. Én nagyot nyelve pillantottam a fekete anyagdarabra, majd újra rá, s bizonytalanul bólogattam. – Ez nem volt túl határozott, de nem baj, majd az leszel – mosolygott, majd a szemem elé kötötte az anyagot, s fenekemnél fogva felemelt, én pedig kezemet a nyaka köré fontam, úgy tartottam magam, míg fenekem alatt meg nem éreztem a puha ágyat.

Lassan lehúzta rólam a ruhámat, mely eddig a derekam köré fonódott, és a fehérneműmtől is könnyen megszabadított, majd lágy hangon kért meg, hogy feküdjek hanyatt az ágyon. Eszembe jutott az álom, mely azelőtt gyötört, hogy megismertem volna, s még jobban felizgultam a gondolattól, hogy akkor is hasonlóképp vártam, hogy hozzám érjen. Alig bírtam magammal. A másodpercek óráknak tűntek, míg meg nem éreztem lágy újbegyeit alsó ajkamon, majd nyakamon, s lefelé a mellemen, hasamon, majd szemérmem felső részén, kerülve csiklómat. Lentebb haladt a combomon, én pedig kétségbeesve emeltem meg csípőmet, és nyögtem halkan fel, hisz annyira vágytam már arra, hogy hagyja abba a játszadozást, és tegyen magáévá. Kezei elemelkedtek testemtől, s bennem újra feltört a hiányérzet és a vágy.

Lehelete megcirógatta fülemet, s testem rögtön, lúdbőrrel felelt.

– Tudod már, mit szeretnél, Molly? – szájából olyan lágyan és kedvesen csengett a nevem, hogy rögtön mosolygásra sarkallt. – Mondd ki, Molly, hallani szeretném.

– Azt akarom, hogy... – vettem mély levegőt – hogy tégy azt velem, amit csak szeretnél.

– Csak tudsz te pontosabban fogalmazni, ezt már hallottam tőled a múltkor – incselkedett, majd újbegyével megérintette a jobb mellbimbómat, melyre azonnal reagált a testem. Nagyot nyeltem, hogy enyhítsem a száraz érzést a számban, melyet izgalmam okozott.

– Szeretnélek magamban érezni úgy, mint legutóbb – sutba dobtam a szemérmességet, újra kihozta belőlem azt a nőt, akit talán ő is, de én biztosan szeretek.

– Alakul – mondta – most szeretném, ha a szemedet csukva tartanád. Leveszem a kendőt, de azt akarom, hogy csak akkor nyisd ki, mikor azt mondom. Rendben?

– Rendben – feleltem. Szívem a torkomban dobogott, fülemben hallottam, ahogy szívem hevesen pumpál. Szinte csak pihegtem, annyira izgatott voltam. Szemem elől elvette a kendőt, s bármennyire is hajtott a vágy, nem tettem. Hallgattam rá, s szorosan csukva tartottam a szemem. Anyag susogását hallottam, majd halk lépteket; végül az ágy megmozdult mellettem, s Andy újfent odahajolt a fülemhez.

– Emlékszel, arra kértél, ne itt találkozzunk, de nálam nincs ilyen. Nyisd ki a szemed – búgta a fülembe mély, férfias hangján. Lassan nyitottam ki a szemem, majd körülnéztem, de nem láttam semmit, amire gondolhatott volna, ezért oldalra billentve a fejem, kérdően néztem rá, melyre ő csak fej rázva, újabb mosolya az arcán nézett a plafon irányába. Lassan követtem a tekintetét, s a látványtól elállt a lélegzetem. Ott feküdtem, meztelen, mellettem pedig az a férfi, akire talán mindig is vágytam, szintén anyaszült meztelenül. Tekintetemet végigfuttattam a testén. Szeméből sütött a vágy, s ahogy rám nézett, talán életemben először azt éreztem, hogy kívánatos és szép vagyok.

Közelebb húzódott hozzám, majd nyakamat kezdte csókolni, lentebb haladt a dekoltázsomra, s millió égető csókkal borította el a testem, míg én a tükörből néztem, ahogy csókolt, s keze közben lágyan a csípőmön pihent. Megállt, majd felnézett rám, mire én szégyenlősen ránéztem.

– Azt akarom, hogy te nézd, míg én szépen, lassan a csúcsra juttatlak. Szeretném, ha végignéznéd, ahogy beléd hatolok, majd addig duglak, míg el nem élvezel. – Furcsa volt ez a nyíltság és a konkrét szóhasználat. Senki nem mondott nekem még ilyesmit, s eme szavak nem csak a gondolataimra, de a testemre is hatással voltak. Mosolyogva dőltem hátra, majd tekintetemet testünkön legeltettem. Láttam, ahogy az éjjeli szekrény fiókjához nyúlt, majd kivett belőle egy fényes tasakot, megbontotta, és felhelyezte meredező péniszére. Újra fölém hajolt, megtörve a látványt, de nem bántam, mert egy gyönyörű kék szempárral találtam igazán közel magam. Ahogy lassan belém csúszott, végig a szemembe nézett. Szeme vágytól ködösen csillogott, s arcán látszott, hogy legalább ő is annyira érzi a helyzetet, mint én. A lassú tempó egyre fokozódott, légzése elakadt, s ahogy éreztem, hogy elér a csúcsra, s férfiassága bennem lüktet, az orgazmustól én is elértem az áhított pillanatot, és egy halk sikollyal én is követtem a beteljesülésbe.

Mikor légzésünk lelassult, legördült rólam, majd pár másodpercre kiment a szoba túlsó felén lévő fürdőszobába, én pedig erőtlenül húztam magamra a vékony takarót. Akkor tűnt csak fel, hogy a szobát csupán néhány gyertya világítja be. Az ágy besüppedt, s Andy befeküdt mellém, és bal karját a feje alá támasztva pihent. Szeme nyitva volt, engem figyelt a tükörből, mely néhány perce még akkora gyönyört nyújtott nekem. Végül a csöndet kérdésével törte meg.

– Idebújsz? – tartotta ki jobb kezét, hogy a mellkasára hajthassam a fejem. Kis gondolkodás után megtettem, és mellére hajtottam a fejem, de egy kérdés nem hagyott nyugodni.

– Te minden vendégeddel összebújsz szex után?

– Nem, de te olyan nőnek tűnsz, aki szex után odabújik a partneréhez – válaszolta természetesen, majd puszit nyomott a fejem búbjára. Szemem sarkából föl-föl pillantottam magunkra. A régi barátaimmal sosem feküdtünk így, mert mindig kényelmetlen volt, de Andyvel nem. Ennél kényelmesebben nem is fekhettem volna, s a tükörből nézve a testünk úgy passzolt egymáshoz, mint még soha senkivel. A nyugalom és a biztonság érzése miatt kezdett elnyomni az álom, de nem hagyhattam, haza kellett induljak, bármennyire is szerettem volna örökre ebbe a békés pillanatba ragadni. Felemeltem a fejem, majd álmos tekintettel néztem Andyre, mire ő is kinyitotta már csukva tartott szemét.

– Ideje hazamennem – mondtam letörten, apró sóhajjal, s az arcát fürkésztem.

– Szerintem nem – felelte, s kinyújtotta felém a karját, hogy közelebb húzzon magához és megcsókoljon. – Maradj itt velem ma este – kérlelt suttogva, s én meglepődve néztem rá.

– Maradjak itt? Miért? – kérdeztem.

– Csak. Maradj itt – nézett a szemembe, s tekintetének nem tudtam ellenállni.

– Rendben – dőltem le mellé az ágyra, majd megigazítottam magamon a takarót, és neki háttal kényelmesedtem el. Ő hátulról átölelt, s ha az előbb azt mondtam, nyugalmat éreztem, ezt a pillanatot nem tudom szavakba önteni. Már épp elmerültem volna az nyugalom tengerébe, de Andy álomittas rekedt hangja visszarántott.

– Ha szeretnéd, hogy ne itt találkozzunk, benne vagyok. Nem akarom, hogy egy ilyen apróság miatt ne találkozzunk többet. Csak rajtad múlik, hogy ide jössz, vagy hozzám, rendben?

– Köszönöm – csengett álmatag hangom, majd amint arcát a tarkómhoz dörgölte és elhelyezkedett, én már aludtam is.