Szőke hajam lágyan omlott a vállamra, onnan pedig az ágyra. A mennyezetre szerelt tükörben teljes alakomat láttam. Arcom kipirult, szemhéjam megrebegett, szám égett a harapdálástól, melyet vágyam okozott. Pihegve vettem a levegőt, s végig magamat figyeltem, ahogy izgatottan vártam fekete fűzőmben azt, aki megparancsolta, hogy feküdjek az ágyra. Alig bírtam magammal. Minden porcikám azt kiáltotta, keljek fel és keressem meg őt, de nem moccantam, csak átéltem minden egyes gyötrelmes vággyal teli pillanatot, míg meg nem nyikordult az ajtó. Csendes lépteit hallottam magam körül, s azt, hogy halk mormogással adta tudtomra tetszését.

– Szót fogadtál – törte meg érces, mély hangja a feszültséggel teli csendet.

– Tudod, mit jelent ez? – tette fel a kérdést, én pedig csak huncutul nemet intettem a fejemmel, és bárgyún mosolyogtam továbbra is a saját tükörképemnek.

– Dicséretet – jelentette ki, és abban a kínzó pillanatban láttam meg a tükörben, ahogy lassan elkezdett fölém mászni, közben keze végigsiklott a combomon, föl, egészen a derekamon át a nyakam vonaláig, majd hüvelykjével cirógatni kezdte érzékeny bőrömet, mellyel, ha lehet, még jobban feltüzelt.

Testét csak egy vékony boxer borította, melyen keresztül már érezhető volt az izgalma. Lassan, komótosan csókolta végig a nyakam, kínzó lassúsággal lefelé haladva, s mikor már gyötrelmessé, szinte elviselhetetlenné vált minden csók, minden egyes érintés, nyögve, szinte könyörögve mondtam ki a nevét, kérlelve, hogy ne kínozzon tovább. – Andy, kérlek – sóhajtottam fel.

Ma este nem vágytam gyengédségre. Azt akartam, tegyen velem, amit csak akar. Az övé vagyok, ma nem én osztom a lapokat, nem én döntöm el, miképpen alakul az éjszaka. Ma csak egyet akartam, magamban érezni őt.

***

A mobilom, mint minden hétköznap reggel, hat órakor jelezte, hogy ideje felkelni. Általában ez nem okozott gondot, de ma a pokolra kívántam a készüléket, mert életem legszebb álmát szakította félbe. Amint kikapcsoltam az átkozott tárgyat, rögvest próbáltam visszazárni a szemhéjam, és visszarepülni a csodás álmomba. Még éreztem keze nyomát, csókja puhaságát a testemen. Izgalmam egy csöppet sem lankadt, de sajnos lassan kiment a szememből az álom, s úrrá lett rajtam a keserűség, tudatosult bennem, hogy csak álmodtam. Nagy lendülettel, fújtatva indultam meg a fürdő felé, egy hideg zuhany és reggeli után pedig a munkahelyemre. A hétvégi álmodozásomat az éjszaka koronázta meg, de ideje volt végre újra a Föld nevű bolygóra lépnem, és kivernem a fejemből ezt a csodás, gyönyörű és iszonyatosan szexi férfit.

– Miss Anderson! Lenne szíves felfáradni az irodámba? – hallottam meg főnököm ellenvetést nem tűrő hangját a házi telefonon át. – Természetesen, Mr. Matthews! – feleltem, és már indultam is az iroda felé a hosszú üvegfallal körbevett folyosón át. Magas sarkúm kopogása visszhangzott, arra sarkallva, hogy még gyorsabban elérjem a célom. Sosem szerettem a feltűnést, jobban kedvelem, ha megbújhatok a tömegben. Halk kopogtatás után, melyet egy még halkabb tessék követett, beléptem a tágas és világos irodába, ahol őszülő főnököm fogadott a hatalmas mahagóni asztala mögül. Ahogy beléptem, olvasó szemüvegét levéve enyhén felemelkedett székéből, kezével a szemközt elhelyezett székre mutatott, majd kedvesen hellyel kínált.

– Miben segíthetek, Uram? – tettem fel a szokásos kérdésemet, mint minden alkalommal, mikor főnököm hívatott.

– Nos, hamarosan érkezik egy férfi, egy új programot szeretne eladni a cégnek, mellyel gyorsabban és egyszerűbben haladna a könyveléssel és a bérszámfejtéssel. Mivel mind a kettőnk tisztában vagyunk azzal, hogy a tudása kiemelkedő, szeretném, ha először megnézné a programot. Csak akkor vagyok hajlandó megvásárolni, ha maga rábólint.

– Értem, Uram, akkor, mikor meglesz a program, lefuttatok rajta egy algoritmust, és akkor...

– Miss Anderson! – szólt közbe főnököm, mert már megint olyan dolgokról beszéltem, amit általában senki nem ért a környezetemben rajtam kívül.

– Ebből sem értett egy kukkot sem, igaz? – dadogtam, és közben szemlesütve sóhajtottam. Megint hülyét csináltam magamból. Nem meglepő...

***

A főnököm a szokásos tárgyalási formát követve, kedvesen csevegett az imént érkezett férfival, aki átadta nekem az említett programot. Miután megvizsgáltam, elkönyveltem magamban, hogy a program elég kezdetleges, de az alap jó. Tulajdonképpen a cégnek megfelel, én viszont ki tudnám egészíteni néhány elemmel, amivel gyorsabban és egyszerűbben teljesítené a feladatát. Az unalmas beszélgetés alatt a gondolataim újra a Haven's Hotel felé terelődtek.

Vajon milyen lehet? Valahogy mindig koszos, büdös lepratelepként gondoltam az ilyen típusú helyekre, ahol dohos ágyakon, öreg kiélt nők várják az elkeseredett vagy épp kielégítetlen férfiakat, erre szinte szembe jött velem ez a hely, a képek alapján tiszta és rendezett, a hostessek pedig fiatalok és igényesek, ez pedig szöges ellentéte annak, amit eddig valaha gondoltam az egészről. Arról ne is beszéljek, hogy ott az a srác, Andy. Azok a szemek, az a sok tetoválás... nem bírom kiverni a fejemből, teljesen fanatikus módon viselkedem, azt sem tudom, kicsoda. Olyan szinten foglalkoztat, hogy az éjszaka vele álmodtam, de nem is akármit. Sosem fordult velem elő ilyesmi. Még most is megborzongok, még mindig érzem, ahogy a keze felsiklik a derekamon, csókokkal borítja el az egész testem, a vágy, amit átéltem, talán soha életemben nem éreztem ehhez hasonlót...

– Miss Anderson, figyel maga?

Rémülten rezzentem össze, és pillantottam fel, mikor meghallottam a főnököm hangját, ami visszarántott a valóságba. Még mindig a tárgyalóban ültem, mellettem az említett férfi, aki a programmal kapcsolatban érkezett, de azt sem tudtam, miről van szó. – Megismételné a kérdést, Uram? – kérleltem akadozó hangon, pirulva.

– Azt kérdeztem, mit szól a programhoz? – ismételte meg kérését, kissé ingerült hangon.

– Ja, igen, a program, persze – köszörültem meg a torkom – a program megfelelő a cégnek. A lányok a könyvelésen biztos izgatottan fogadják majd – próbáltam viccel enyhíteni a zavarom, kis sikerrel, megint csak azt értem el, hogy kínos helyzetbe hoztam magam.

A két férfi ügyet sem vetve a butaságomra, folytatták a beszélgetést ott, ahol abbahagyták. Végül a cég megvette azt az átkozott programot, "a lányok a könyvelésen örülhetnek". Alig vártam, hogy elhúzhassam a csíkot, mielőtt még kínosabb helyzetbe hoznám magam annál, mint ami. Munka után a Rebel's-be találkozót beszéltünk meg Nancyvel. Mikor beestem a bárba, barátnőm már egy Light Cola mellett várt rám. Nagy sóhajjal és lendülettel vetettem le magam a szembe lévő székre, és borultam az asztal lapjára.

– Neked is szia! – köszönt játszott sértettséggel – talán hosszú volt a napod?

– ...és hosszú éjszakám is. – vágtam rá hirtelen azt az információt, amit meg akartam tartani magamnak. Én, és a nagy szám.

– Mi történt az éjszaka? – döbbent le rögtön, mikor meghallotta a válaszom.

– Tudod, tegnap meséltem arról a hotelről. Az oldalon láttam egy srác képét, és valahogy annyira belemászott a fejembe, hogy vele álmodtam – vallottam be, nagy sóhaj kíséretében.

– És mi történt álmodban? – tette fel a várható kérdést nagy mosollyal.

– Hát igazából, nem túl sok minden, egy szobába voltam, és őt vártam.

– Vártad, hogy?

– Vártam, hogy bejöjjön és együtt legyünk – pirultam el.

– És jött?

– Igen. – zártam rövidre a témát.

Nem akartam elmesélni neki, mit csináltunk Andyvel, elsősorban azért, mert nem valószínű, hogy vissza tudnék emlékezni rá anélkül, hogy újra abba az állapotba kerüljek, másodsorban pedig csak egy álom volt.

– Tényleg el kellene menned, nem vicceltem. Átgondoltad már?

– Talán gondolkoztam rajta egy kicsit. – feleltem pironkodva.

– Nagyon remélem, hogy belevágsz, csak azért is, mert van egy meglepetésem a számodra. – jelentette ki büszkén. Nancy és az ő meglepetései. Sosem jövök ki belőle jól.

– És mi lenne az? – kérdeztem félve.