A szoba berendezését talán Mia élvezte a legjobban. Amit elért, kipakolta, lepakolta és átrendezte. Nagyon édes volt, ahogy hordta velünk a dolgokat. Bevontuk őt is a pakolásba. Úgy csinált, mint aki tényleg igazán érti a dolgát, közben még magyarázott is. Megmutatta, mit hova kell tenni, nagyokat nyögött, mikor egy nagyobb plüsst emelt fel. Így kicsit tovább tartott, de legalább lefoglaltuk őt is. Miután mindennel elkészültünk, megvacsoráztunk és megfürdettük Miát. Nem sokra rá Tina is megérkezett a kislányért. Engem nagyjából levegőnek nézett, beszámoltatta Andyt, mi történt, mit csináltunk, és megnézte a szobát is. Nem volt annyira elragadtatva, de nem is vártam tőle többet. Fura egy nő, az egyszer biztos. Miután elmentek, úgy éreztem, nekem is ideje hazamennem.A kanapén ültünk, mikor Andy közelebb húzódott és lágyan megcsókolt, majd a nyakammal folytatta.– Andy – szólítottam, majd elhúzódtam tőle, mire kérdően nézett rám. – Ideje indulnom. Hazavinnél? – kérdeztem.– Nem maradsz még? – kérdezte, majd újabb puszit adott a nyakamra – egész nap erre a pillanatra vártam – dörmögte a nyakamba.– Azt hiszem, most nem – feleltem, melyre elhúzódott tőlem, és csalódott arccal nézett vissza rám.– Rendben – válaszolta – akkor mehetünk? – kérdezte, és már indult is a kulcsai felé.– Persze – feleltem, majd felhúztam a cipőmet, beültünk a kocsijába, és elindultunk a lakásom irányába. Egész úton csendben voltunk. Egyikünk sem szólt, de ezúttal nem volt kínos a csend. Inkább jóleső. Tudtuk, ott ül a másik, de nem azért nem szólunk, mert nincs miről, hanem csak szimplán, így volt jó.– Akkor, jövő héten? – fordult felém, ahogy leparkolt a lakásom előtt.– Igen, jövő héten – feleltem, majd a kilincs után nyúltam, de visszafordultam – Jól éreztem ma magam. Köszönöm – mondtam, majd egy apró puszit adtam a szája sarkára, és kiszálltam az autóból. Még a lépcsőről intettem neki, és beléptem a folyosóra, onnan pedig a lakásomba. Hosszú nap volt és tanulságos.Rádöbbentem, nem várhatom azt, hogy majd megtalál a nagy ő. Esélyt kell adnom magamnak arra, hogy megtaláljam az igazit, akivel majd családot alapítok. Lehet, hogy csak a mai nap miatt, de annyira vágytam arra, hogy én is tartozzak valakihez, hogy én is feleljek valakiért, s megtaláljam a helyem az életben, hogy ezért bármit megadnék. Ezen merengve jutott eszembe Dean. Akkor nem válaszoltam neki, de úgy döntöttem, itt az ideje. Bármit is tervez velem kapcsolatban, adok rá egy lehetőséget. Lehet, hogy csak barátkozni szeretne, de lehet, hogy többet akar. Ez csak akkor derül ki, ha megadom neki az esélyt.Miután válaszoltam a levelére, melyben leírtam, hogy szívesen találkozom majd vele, szinte rögtön válaszolt. Napok teltek el, és mi szinte végig leveleztük azokat. Megtudtam róla, hogy egy új ügyvédi irodában fog dolgozni, a város másik végén talált magának lakást, még mindig szereti a focit, de már csak nézni, és imád túrázni, hegyet mászni és síelni. Tulajdonképpen szöges ellentétem, mert én viszont otthon ülő fajta vagyok, hamarabb veszek a kezembe egy könyvet, mint a lábamra túrabakancsot, de az ellentétek vonzzák egymást, legalábbis ezt szokták mondani.Újra eljött az Andyvel való találkozásom ideje, és én újfent izgatottan vártam. Bevallom, hiányzott. Jó vele beszélgetni, a jelenléte pedig megnyugtat. Azt érezteti velem, hogy szép vagyok és szexi, hiába tudom, hogy ez csak színjáték, nem valós, de azért jól esik elhinni azt, amit mond, mikor vele vagyok.Gyorsan szedtem a lábamat az ajtaja előtti lépcsőn, majd kissé izgatottan kopogtam be a mahagóni színű bejárati ajtón. Mikor kinyitotta azt, mosollyal és egy kedves puszival üdvözölt, majd szélesebbre tárta az ajtót, hogy be tudjak lépni.– Milyen volt a heted? – kérdezte, ahogy a kezembe adott egy pohár édes bort, és leültünk a kanapéra.– Fárasztó, azt hiszem. Kicsit sok a munka mostanában – feleltem, majd kortyoltam egyet a vörös nedűből, melytől egy jóleső hümmögés hagyta el a számat.– És neked? – kérdeztem vissza.– Unalmas. Nem sokat dolgoztam a héten – felelte titokzatosan, arra sarkallva, hogy rákérdezek az okára.– Hogyhogy?– Nem tudom, nincs hozzá kedvem, azt hiszem – felelte, melyen meglepődtem, hisz én itt vagyok, és jelenleg is dolgozik.– Ha nincs kedved, elmehetek – tettem le a borospoharat az asztalra, és már készültem is indulni, mikor megállított.– Hozzád mindig van kedvem, Molly – szólt érces hangon.– Oh – döbbentem meg a válaszán, és gyorsan vissza is ültem a kanapéra, melyen ő csak mosolygott, majd megcsókolt, melyre a testem rögtön reagált. Elöntött a forróság, éreztem, ahogy az a bizonyos bizsergető érzés elindul a gyomromból, majd lassan vándorol lefelé. Egyik keze a tarkómon, a másik pedig a belső combom vonalát simította, lassan egyre feljebb, míg meg nem érintette újbegyével a vékony selymet, melyet csak erre az alkalomra vettem.– Ne itt – szólt vágytól túlfűtött hangon, majd felállított és lassan lehúzta fekete ruhám cipzárját, a feleslegessé vált anyag pedig a földre hullott, rajtam pedig nem maradt más, csak a harisnyatartóm és a bugyim. Az eddig mögötte lévő díszpárna alá nyúlt, és kivett onnan egy szemkötőt, majd óvatosan a szememre helyezte, melytől semmit sem láttam. Lassan elkezdett vezetgetni, majd megállított. Egyik kezét a csípőmre helyezte, míg a másikat végigvezette gerincem vonalán, és óvatosan megdöntött, míg meg nem éreztem az üveg ebédlőasztal hideg lapját a tenyerem és a mellkasom alatt. Lassan simított végig újra a hátamon, majd a fenekem vonalán. Ujját a bugyim szegélyébe akasztotta, majd halk reccsenést hallatva távolította el a felesleges anyagot, melytől, ha lehet, még izgatóbbá vált a helyzet. A kinti fényt csak a sötétítők takarták, így halvány sziluettje kirajzolódott előttem, ahogy elkezdte megfosztani magát a nadrágjától, majd lassan fölém hajolt, és lágyan megcsókolt.A kis tasak zörgését hallottam, majd az óvszer hangját, ahogy a helyére illesztette. Egészen lehúzott a matrac széléig, majd az ágy mellett térdelve hatolt belém. Első, lassú mozdulataitól kellemes érzés járta át a testem. Úgy éreztem, mintha világ életemben erre a pillanatra vártam volna, és mintha őrá vártam volna. Mozgás közben végig csókolta a szám, a nyakam, olykor a mellem, a kezem pedig bejárta a felső testét, a vállát és a hátát. A kezdeti lassú tempó egyre intenzívebbé, egyre ritmusosabbá vált, s ahogy éreztem a gyönyör kezdeti bizsergését, úgy adtam hangot a kellemes érzésnek. Ő is közel járt már, hallottam a szakadozott levegővételein, éreztem a mozdulatain.A gyönyör kapujában jártam, ahogy ő is. Ahogy közeledtem a beteljesülés felé, kezeimmel a hátát szorongattam. Először csak a hasamban éreztem ezt a csodálatos bizsergető érzést, majd ahogy teltek a másodpercek, ez felkúszott a gerincemen, s végül egész testemben megremegve értem el az áhított gyönyört. Mozdulatai lelassultak, majd végleg abbahagyta a ténykedést, és homlokát az enyémnek támasztotta. Csak csendben, szó nélkül próbáltunk magunkhoz térni és elegendő oxigénhez jutni. Pár perc elteltével, továbbra is csendben, felfeküdtünk az ágyra. Behunytam a szemem, míg Andy egy hajtincsemmel játszott. A nyugalom, ami megszállt, semmihez sem volt fogható. Épp a semmin gondolkoztam, mikor megtörte a csendet.– Molly! – szólított. Hallottam, de nem akartam hallani. Olyan jóleső volt az érzés, hogy ha csak pár percre is, de nem akartam megtörni, így csendben maradtam.– Mi a francot csinálok? – csengett hangja nyugtalanul. – Molly, ébredj! – szólított lágyan, s megsimította az arcomat, melyre kinyitottam a szemem. – Mennem kell, de maradj csak, ameddig szeretnél.– Oh, rendben, persze – ültem fel rögtön, a vékony paplant magam elé tartva. Ahogy ültem ott, és néztem, ahogy öltözik, úgy nehezedett rám a valóság s a tettek súlya. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem helyes, hiába volt átkozottul jó, azt, amire én vágyok, nem lehet pénzen megvenni.Odasétált hozzám, majd lágy puszit adott az arcomra, és az ajtó felé vette az irányt, hogy távozzon.– Jössz még? – tette fel a kérdést visszafordulva a háló ajtajából.– Nem tudom, még nem gondoltam át – feleltem, pedig tudtam, ez volt az első, de biztosan nem az utolsó alkalom, hogy így találkoztunk.