Az utolsó kapcsolatomnak nagyjából két évvel ezelőtt lett vége. Én vak voltam, ő meg meleg, a lényegre mégis mellettem döbbent rá, így egy újabb szégyennel gazdagodott a tárházam. Persze, neki azóta szerencsés az élete, összeismerkedett egy női szemmel kifejezetten cuki sráccal, aki a szegényeken segít, ételt és takarót oszt a hajléktalanoknak, néha napján pedig Afrikába és különböző elmaradott országokba utazik iskolákat és kórházakat építeni. Nem is csodálom, hogy Alex lecserélte rá, Noah tökéletes, kedves, helyes és hatalmas szíve van. Az egész történetben, aki pofára esett, az én vagyok. Persze, mikor ez az ügy kiderült, minden barátunk és a családom is rajtam röhögött, vagy bárgyú, sajnálkozó tekintettel néztek rám, jobb szó híján vállon veregettek, majd mentek tovább a dolgukra.

Azóta, ha mondhatjuk, a szerelmi életem leszűkült. Fogalmam sincs, miért, de bármikor próbálok közeledni a férfiak felé, azok csak a barátot látják bennem. Lehet, hogy én leszek az új macskás néni, de én hamarabb kezdem, huszonhét évesen ideje beszereznem egy kedvencet, aki legalább szeret, ha már a férfiak nagy ívben kerülnek. Mikor ezt ugyanígy elmeséltem a barátnőmnek, Nancy-nek, ő körbe röhögött, és közölte, hogy kezd elmenni a józan eszem az orgazmus hiányától. Lehet, hogy igaza van, magam sem tudom, mikor éltem át a gyönyört utoljára, de az tuti, hogy azt is csak magamnak köszönhettem.

Hétvége révén végre otthon üldögéltem a dolgozó szobám hatalmas irodai székében, a neten böngészve. Lábamat kényelmesen felvetettem az asztallapjára, így laptopomat könnyen az ölembe tudtam tenni. Épp a közösségi hálón barangoltam, mikor az egyik kedves ismerősöm kiírásán megakadt a szemem.

"Kizárólag szexuális célra keresek jóképű, ápolt fiatal férfit. Max 38 éves korig. Jelentkezni privátban. Kösziii!"

Először jót nevettem, hisz mégis milyen már, hogy valaki csak így kiírja azt, hogy ágyast keres, de aztán elgondolkodtam. Mi lenne, ha én is keresnék valakit? Eleget hallgattam már Nancy dumáját a kielégületlenségről és arról, hogy enélkül nem lehet élni. Ami azt illeti, hiányzik egy kapcsolat fizikai oldala, így elgondolkoztam, majd hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem böngészni, hátha találok egy oldalt, ahol hirdetésekre lelek.

Rövid keresgélés után ráakadtam egy Haven's Hotel nevű oldalra. Ránézésre egy hagyományos alkalmi szállásnak tűnt, de amikor jobban beleolvastam az oldal tartalmába, egyértelművé vált, hogy ez a hely nem akárkinek szól. Itt pénzért nyújtanak szolgáltatásokat, többek között férfiak nőknek. Kívülről a helyet talán egy régi kastélyra hasonlított a legjobban, hatalmas előkerttel, szökőkúttal és az égbe emelkedő, kovácsoltvas kerítéssel, belül viszont a megtestesült bujaság. Vörös tapéta, gyönyörű barokk bútorok, tágas helyiségek, hatalmas ablakok tárultak elém az oldal galériájában.

Az ajánlataink menüpontra kattintva belepirultam a látottakba. Három oldalon keresztül válogathattam a szolgáltatást nyújtó férfiak között. Először egy Robert nevű srácon akadt meg a szemem. Izmos, kidolgozott test, rövid szőkésbarna haj, elragadó arc, maga a megtestesült férfiasság, minden nő álma. Mivel minden névhez kép és adatlap is társult, rákattintottam, és elkezdtem olvasni.

Név: Robert Down. Becenév: Rob. Kor: 35

Rövid bemutatkozás

"Üdvözlöm, hölgyem! Rob vagyok. Szeretek sportolni, a szabadban lenni és kielégíteni minden nő vágyát. Bármit szeretne, én teljesítem, csak kérnie kell."

Tátott szájjal bámultam a rám visszatekintő férfit, a fejemben pedig lejátszódott minden, amit velem tehetne. Gyönyörű volt, szinte már művi. Kíváncsivá tett, így tovább görgettem a lehetőségeim között, és akkor megpillantottam őt. Magas, szálkás test, bőrét különböző motívumok díszítették. Sötét haja oldalt felnyírt, a tetején hosszabbra hagyva. Tengerkék szemei áthatóan lestek, így képen látva is belepirultam. Az övénél szebb arcot soha életemben nem láttam. Erős, markáns, férfias, mégis van benne valami gyermeki, valami huncut. Nagy levegőt szippantottam, majd rávettem magam, hogy elolvassam a képhez csatolt szöveget.

Csak néztem a sorokat, és azon agyaltam, mi a francot csinálok. Szégyenkezve, némi fájdalommal csaptam le a laptopomat. Érthetetlennek tartom, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat, és azt is, hogy Nancy szekálása ebbe a helyzetbe sodort. Nagy dirrel-durral indultam a fürdő felé, hátha egy tusolás lemossa a szégyent, amit most érzek, de hiába próbáltam ellazulni, mindig egy arcot láttam magam előtt. Egy tengerkék szempárt, ami nem, hogy ellazított, épp az ellenkező hatást gyakorolta rám.

Név: Andrew Graham.Becenév: Andy.Kor: 28

Rövid bemutatkozás

"Üdvözlöm! A nevem Andy, és felteszem, azért olvassa most soraimat, mert megtetszett az, amit látott. Szerencsére élőben sokkal jobb a profilom, ha maga is úgy érzi, forduljon hozzám, és higgye el, nem fogja megbánni."

A nap folyamán folyamatosan felsejlett bennem Andy arca. A fantáziám szárnyakat kapott, és csak az ég tudja, mivel tudnám elterelni róla a figyelmem. Hihetetlen, hogy egyáltalán megfordult a lehetőség a fejemben, hogy felkeressek egy kuplerájt. Ez az elkeseredettség és a szégyen felsőbb foka.

***

– Jól van, és elmész a hotelbe? – kérdezte izgatottabban a kelleténél Nancy, a legjobb barátnőm.

– Dehogy megyek! Ennyire azért nem vagyok elkeseredett, hogy kurvához kelljen járnom – vágtam elborzadva, melyen barátnőm csak még inkább nevetett, majd mikor észrevette, hogy én ezen nem nevetek, gyorsan megemberelte magát.

– Jól van, ez nem vicces, igazad van, de szerintem nincs semmi gond azzal, ha elmész. Egyszer mindent ki kell próbálni, és mikor tennéd meg, ha nem addig, míg fiatal vagy és szabad? Molly, én nem gondolnék rosszat rólad, csak mert párszor ellátogatsz oda, sőt örülnék, mert biztos vagyok benne, hogy csak jót tehet veled az a hely. Túl feszült vagy, kell néha egy kis lazítás. – Biztatott, s közben megértően érintette meg a kézfejemet. Én is elmennék, ha nem lenne Mike, ebben biztos lehetsz! Csak gondold át a dolgot. Nem akkora cucc, mint ahogy gondolod! – javasolta, majd fogta kabátját és táskáját, elköszönt és magamra hagyott lakásomban, azon agyalva, jó ötlet-e ez az egész.