Egész este róla gondolkodtam.

Meg sem próbáltam meg kiverni a fejemből őt, hisz tudtam, hogy az csak még több szenvedést adna a lelkemnek. Így hát mikor ismét a szobámban voltam, átöltözve és betakarózva, csak lehunytam a szememet és hagytam had gondolkodjon kivételesen a szívem.

Láttam magam előtt ahogy a fától visszafele sétálunk. Hogy eleinte herceghez méltóan hátratett kezekkel lépked mellettem, majd óvatosan maga mellé engedi őket, hogy véletlenül hozzáérhessen a balja az enyémhez. Éreztem parfümének illatát bekúszni az orromba, majd ahogy az megtelíti tüdőmet. Hallottam kellemes hangját és azt a röhejes nevetését, pedig visszafele nem is beszélgettünk. Csendes társasága voltunk egymásnak.

Még éppen sikerült felmásznom az ablakom melletti fán, mikor minden egyre élethűbb lett, ezzel tudatva velem, hogy átléptem az álmok birodalmába, ahol Ő továbbra is velem lesz

~~~

- Jó reggelt mindenkinek. Tudom, hogy az emberek többsége nem szereti a reggelt járkálással tölteni, de hivatalosan is elkezdődött a körbevezetés. - tájékoztatott minket kicsattanó örömmel a ház királynője.

- Miért kell ennyire nagy feneket keríteni egy körbevezetésnek. - mormolta az orra alatt anyám és ha nem lettem volna közvetlen előtte, akkor valószínüleg nem is hallottam volna.

Jin aznap is lehengerlő volt. A hajának nagy része oldalra fésülve pihent fején, ezzel amolyan forgós hatást keltve. Ruhái tökéletesen passzoltak rá és még mindig teljesen friss és kipihenten festett. Ellenben én. A smink alatt húzódott minden egyes bőrhibám beleértve a szemem alatt elterülő sötétebb lila karikákat. Sokszor keltem fel az éjszaka, számomra is megnevezhetetlen okokból és mégha viszonylag hamar is sikerült visszaaludnom, a szervezetemet ez megviselte. Az ételt vagy az idegen ágyat tudom felelősnek tartani.

- Nos akkor. Jin és a hercegnő a kert felé kezdik, mi pedig a borospincével, ha nincs senkinek sem kifogása ellene. - csapta össze a kezét SeokJin anyja, majd kis időt hagyva az ellenkezésnek elindult az egyik folyosó felé. Anyám megforgatta a szemét és még utoljára pár szúrósabb pillantást küldött felénk, fiatalok felé, majd követte a többieket. Szótlanul ácsorogtunk egymás mellett a férfivel, míg az idősebbek eltűnésére vártunk. Amint ez megtörtént és elnyelte őket egy kanyar, a mellettem lévő úrfi összeütötte a sarkait és energikusan felém fordult.

- Nos, erre tessék. - intett az ellenkező irányba szórakozottan, mire meghajolva és egy hatalmas vigyorral az arcomon indultam meg, amerre mutatta. Gyorsan beelőzött, így nyugodtan mehetett néha háttal mikor gyorsan felvázolt nekem pár érdekességet a kastélyról.

- Mint észrevehetted, ez épület melyben most lábaiddal kopogsz végig, egészen figyelemre méltó. - mutatott körbe.
- Nem csak a pompa, az a sok csicsa és a feleslegesen elköltött milliárdok egy új parkettára - ami igazából csak egy árnyalattal tért el az azelőttitől - teszi ezt lehetővé. Hanem, hogy engem tudhat a fedele alatt. - bólintott egyet, amolyan "bár ezt ki nem tudja" stílussal.
- Ha előre tekintesz - már pedig jobban teszed, mert simán eleshetsz egy-egy poénomtól - láthatod a kertre nyíló ajtót. - egy elegáns mozdulattal lendítette kezeit abba az irányba, de én össz-vissz csak mosolyogni tudtam rajta.

- És most, hogy ezt láttuk, vége is a túrának. - fordult sarkon és tett úgy, mintha komolyan beszélne.

- Mi a szöszt reggeliztél te, hogy ennyire fel vagy pörögve? - nevettem el magamat hátra pillantva, miközben lassú léptekkel tovább sétáltam SeokJinnek ellenkező irányba.

- Oké, csak vicceltem. Ki nem hagynám ezt a több órás körbe-körbe járkálást veled. - hajolt földig "udvariasan".
- De válaszolva az utóbbi kérdésedre, ma még nem ettem semmit. Csak is kegyed éltet. - drámaian kinyújtotta felém a kezét, mire felnevettem.

- Nem kéne valahol máshol bolondnak lenned ? - kérdeztem vigyorogva, mire már majdnem a kerthez értünk.

- Nem, négyig nem. - nézett rá láthatatlan karórájára, majd egy szórakozott mosoly kíséretében elém sietett és meghajolva engedett előre engem a szabadba. Habár Jin nagyban elvonta a figyelmemet, egy kusza pillanatra sikerült értékelnem a kert szépségét. Gondozták rendesen és tele volt mindenféle növénnyel (meglepő módon).

- Nos, Lady HaRo. Ezek itt azok a gizek-gazok amiket az egész város oly nagyra tart, hogy még egy kocsmát is elneveztek róla. ,,Bogáncs"-nak. - nyögte ki borzasztó egyszerűséggel, míg az én tüdőm szinte szétszakadt a visszatartott röhögőgörcstől.

- Példának okáért vegyük ezt a nemes növényt, hogy tudjam érzékeltetni anyám kertjének különlegességét. - nyúlt egy hatalmas ciklámenszínű virágos növényhez, aminek egész véletlen tudtam a nevét.
- Ez kérlek szépen, kedves HaRo, ez a nevezetes pirosvirágú Egyefene. Mellette található a zöld Kitudjamicsoda. Hát nem pompás? - fordult felém "izgatottan".

- Találó megnevezése a Mocsári Hibiszkusznak és a... hm.. a másikat én sem tudom, szóval egye fene. - vontam vállat, miközben nagyon büszke voltam magamra, amiért a mondatomba tudtam helyezni Jin poénját. A férfi csak mosolyogva nézett engem, miközben valami megcsillant az igéző szemeiben. Mintha megtetszett volna neki az, hogy beszálltam az elcsépelt játékába.

- Még egy utolsó észrevétel, aztán abbahagyom. - fordította ismét a fejét a kert irányába.
- Látod ott azt a gyönyörűen lemázolt fehér kerítést, ami körül veszi ezt a gazos csodát? - kérdezte, mire csak bólintottam. - Na, az azért van, hogy nehogy elszökjenek a növények. - fordította a fejét felém, mire mindenem feladta a hadakozást és egy cseppet sem nőies nevetés tört fel belőlem.

Talán kicsit túlzok és nem voltam annyira vészes, de mindenesetre még a könnyem is kifolyt, ahogy a mellkasom fogva hahotáztam. Jin eközben furcsa tekintettel és egy idétlen vigyorral figyelt engem, míg én szinte fuldokoltam. Sokáig tartott és nem csak az oldalam fájt a végére, hanem az arcom és a hasam is.

- Most már kezdek tartani attól, hogy megfulladsz. - kissé oldalra döntött fejjel vizslatott engem, azokkal a túlságosan is tökéletes szemeivel.

- Minden porcikám fáj. - nyöszörögtem mosolyogva és kicsit pihegve, miközben csillogó szemekkel néztem fel rá.

- Ha tudom, hogy fájdalmat okozok, nem mondok neked ennyi béna poént. Csak eddig te vagy az egyetlen, aki értékeli.... Nem is! Akinek elmondhatom őket. - mosolya egy pillanatra kicsit fájdalmasan festett, de egy századmásodperc alatt vissza nyerte az eredeti ajakgörbületét.

- Ugyan, ne kérj bocsánatot. Szerintem még soha sem nevettem ennyire. - mondtam neki felvillanyozódva.

- És még csak a kertet láttuk. - mutatta fel a mutatóujját emlékeztetőként, mire szusszantottam egyet.

- Akkor fel kell készítenem a tüdőmet, mert ez hosszú egy túra lesz neki. - simítottam meg a kulcscsontom alatti bőrfelületem.
- És mi a következő állomás? - kérdeztem kíváncsian, mivel szerettem volna tudni, hogy miből akar még kihozni valamit. Csettintve egyet a nyelvével, fordult meg a tengelye körül és mutatott egy épületnek az irányába.

- Örömmel mutatom be neked a családi borkészletet. - mondta tárgyilagosan, de én csak értetlenül összevontam a szemöldököm.

- Nem ott vannak a szüleink? - kérdeztem enyhén aggódva.

- Dehogy nem...

----------túl sok a suli. Nincs szabadidő. Ez a két fő ok amiért nem posztoltam részt már egy ideje. Remélem tetszik és bár tudom, hogy nagy kérés ennyi kihagyás után, de.
Örülnék, ha leírnátok a gondolataitokat, észrevételeitekez...stb. Szép napot. xXSunnyXx