Rájöttem arra a nagy evészet közben, hogy fogalmam sincs miért viselkedett az anyám úgy ahogy. Láthatóan baja volt azzal, hogy nem őt dicsérték, hogy nem ő volt a királyné kedvence.
De hogy mindezt a lányára mondják és ő ki van akadva.. nem büszkének kéne lennie rám?

Különben is. Hogy kellene kiviteleznem az ő hatalmas tervét, miszerint férjet találok magamnak, ha nem öltözhetek szépen?

Ott lesz még egy halom másik hercegnő, akik minden nyavaját magukra fognak aggatni és valószínűleg a világ összes drága sminkjével mázolják majd ki magukat. Akik lehetséges, hogy első látásra sokkal szebbek lesznek, mint én. Nekem mégis hogy kéne akkor tetszenem egy férfinak, ha nálam több tucat hercegnősebb feleségjelöltet lát?

Egyszóval egy hatalmas káosz volt a fejemben, amit azért indítottam el, hogy a mellettem ülőről teljesmértékben elvonjam a figyelmemet. Nem akartam azon agyalni, hogy mi történt majdnem a lépcsőnél, hogy ezt az anyja valószínüleg látta, s kicsit nagyobb lelkesedéssel fogadta, mint kellett volna. Hogy rásimított a karomra és hogy a lábait közvetlen az enyémek mellé helyezte, hogy néha "véletlenül" egymáshoz érjenek azzal is az őrületbe kergetve. Nem voltak tolakodóak az apróbb gesztusai, viszont a világomat rendesen a fejetetejére állította ezekkel.
Viszont mikor már a keze is véletlen az enyémekhez ért, akkor teljesen feladtam a figyelmem elterelésének kísérleteit és torok köszörülve húztam összébb magamat, hogy minden testi kontaktust megszüntethessek vele. Nem tetszett, hogy egy halom ismeretlen dolgot váltott ki belőlem mindez..

- Királyné, szabad esetleg érdeklődnöm, hogy mikor lesz az a bál, amit mindenki emleget? - fordultam inkább az anyuka felé, mivel a király valamiért kicsit ijesztően nézett rám. Komolyan összehozom anyámmal...

- Oh! Jó, hogy kérdezed, mert különben elfelejtettem volna. Holnap után tartjuk végül, egy kisebb változás miatt. Remélem nem gond, hogy még maradniuk kell egy pár napot pluszba. - fordította sunyi ábrázatát a szüleim felé, akik persze azonnal biztosították, hogy minden rendben, és hogy úgy is akartak egy kisebb "nyaralást".

- Remek. Akkor holnap lenne egy körbevezetés a palotában. - mesélte izgatottan a terveit.
- Arra gondoltam, hogy mivel HaRo és Jinnie majdnem ugyan annyi idősek, lehetne hogy ők együtt mennek, mi pedig (szülők) külön csoportban. - mosolygott rám egy pillanatra, majd várta az idősebbek reakcióját. Az kéne még... nem elég hogy a világ legkényelmetlenebb ruháit kell majd ismét felvennem és járkálnom bennük, hanem mindezt readásul SeokJinnel. Érdekes holnapnak nézek elébe az biztos...

- Szerintem jó ötlet. - ragadott ki engem a mentális kiakadásomból apám mély hangja. Anyám szinte már ugrott is, hogy ellent mondjon neki... vagyis hogy megkérdőjelezze.

- De biztosan jó ötlet ez? Olyan fiatalok még.. mi van ha eltévednek? - kérdezte nagyon is színlelt aggódással. Megtetszett neki SeokJin vagy mi a fra... franciakrémes?

- Anyám, semmi okod az aggodalomra. 23 éves vagyok és felteszem, hogy a herceg eléggé jól ismeri ezt a helyet ahhoz, hogy ne tévedjünk el. (mivel itt él!) - próbáltam meg a legmézesmázosabb hangomat magamra erőltetni, nehogy jelenetet rendezzen. Bár a szemei csak úgy okádták a lángokat felém, sikerült erőt vennie magán és nem rendezett semmit.
Érzetem magamon a mellettem ülő furcsálló tekintetet, de akármennyire is gondoltam a családom egyik felét cikinek, inkább csak az ételre fókuszáltam.

A beszélgetés befejezése után, pár percen belül végeztünk az ételek elfogyasztásával. Köszönetet nyilvánítva hajoltam meg, majd még mielőtt a szüleim és a mellettem ülő reagálhattak volna, kisiettem a teremből. Hangosan kopogott a cipőm minden egyes léptemnél, de mivel úgy is tudta mindenki, hogy melyik szobában helyeztek el, így nem törődtem nagyon vele.

Egyetlen dologra vágytam úgy igazán: Ki szerettem volna menni a szabadba. A palotához közel lévő erdőbe és szerettem volna kiüresíteni a fejemet. Viszont ki vagyok én, hogy nekem ebben bárki ellenálljon?

Amint beértem a szobámba, kapkodva túrtam fel a bőröndöm és kutattam az után a bizonyos szett után, miközben félkézzel a ruhámat aggattam le magamról. Hamar kezembe akadt egy bakancs - amit nem rég szereztem -, egy nadrág és egy trikó, amiket azonnal felvettem, ahogy lekerült rólam a ruha. Teljes megkönnyebbülés volt számomra, végre olyan összeállításban lennem, amiben kaptam is levegőt. Felkaptam a rajzkészletem - csak a biztonság kedvéért - és bezárva az ajtómat tártam ki az ablakot.

Tüzetesen megvizsgáltam minden egyes szegletét a helynek, ami elém tárult, majd még felkapva egy zseblámpát, másztam ki a párkányra. Óvatosan helyeztem egyik lábamat a másik után, míg nem sikerült közelférkőznöm ahhoz a fához, amin lemászni terveztem. Úgy festhettem, mint egy kém, számban a zseblámpával és balkezemben a rajztömbömmel, miközben fél kézzel kíséreltem meg a földre jutást. Mindeneggyes lépésemet kétszer ellenőriztem, hogy véletlenül se essek le abból a magasságból.

Nagy nehezen, de sikerült lejutnom, amit egy boldog levegőbe boxolással ünnepeltem meg, s végül lazán besétáltam az erdőbe. Szemeimmel elemeztem ki a fákat, hogy megtaláljam a tökéleteset. A választás végül egy közepesen magas, nagy lombkoronájú példányra esett, mivel az kellően takarta a zseblámpa fényét, de a mérete és az ágak elhelyezkedése pont segített abban, hogy észre vegyem ha valaki jön. Megmászva a növényt kényelmesen helyezkedtem el az egyik vastagabb ágon, s egy ideig csak csendben figyeltem a palota fákon átlátszó részeit. Mélyet szippantottam a levegőből, ahogy egy gyenge szellő - melynek sikeredett átfurakodnia magát a lombkoronákon - belekapott a hajamba. A levelek halkan megzörrentek, de aztán rögtön el is csendesedett minden. Olyan megnyugtató volt az egész. Mivel még nem ment teljesen le a nap, így nem volt szívem a papíroknak szentelni a figyelmemet, ezért azokat az egyik kisebb odúba helyeztem.

Csendben figyeltem a tájat - már amennyi látszott belőle - és hallgattam a természet gyönyörű hangját. Órákat ülhettem így fent. Az ég már majdnem teljesen besötétedett, de én akkor is ott ücsörögtem a hűvösebb idő ellenére is.

- Te mindig ilyen sokáig vagy fent? Fánlakó? - törte meg a természet varázsát egy ismerős hang. Picit megrezzentem a váratlansága miatt, de utána egy lágyabb mosoly kúszott az arcomra.

- Sajnos nem. Ilyen sokáig még egyszer sem sikerült kint maradnom. - fordítottam kicsit oldalra a fejemet, hogy rálátást nyerjek a lent ácsorgó férfira.

- Tudod, sokáig próbáltam összerakni, hogyha hercegnő vagy akkor még is hogy találtál meg az erdőben, de azt hiszem most már mindent értek. - csúsztatta a zsebeibe kezeit, ezzel is lazítva a testtartásán.

- A lovadnak köszönd. - dobtam át a lábamat az ágon, hogy a testemmel is felé tudjak fordulni. - Ha ő nem nyihog, akkor nem talállak meg. - néztem le rá, miközben ő majd kitörte a nyakát.

- Jah, persze. El is felejtettem megköszönni neki, hogy a csinos kis patáival gondozott. - forgatta meg a szemeit, így szinte magamat láttam csak pasi változatban. Kuncogva a saját fantáziámon rugaszkodtam el az ágról és landoltam egyenesen előtte.

- Hogy van a lábad? - kérdeztem mosolyogva, de akkor már ő nézett le rám. Szemei a sötétnek köszönhetően még feketébbek voltak és a kevés fény, amit a palota körüli lámpák adtak, eszeveszett csillogásra késztették az íriszeit.

- Leszámítva azt, hogy még nem tudom rendesen forgatni, szinte jobb, mint újkorában. - lóbálta meg az említett végtagjait.

- Nos ennek nagyon örülök. Féltem is, hogy mit fogsz kezdeni azzal a sok lépcsővel, bicebóca. - löktem meg a vállát játékosan, mire megtántorodott egy aprót.

- Van lift. - vigyorodott el fölényesen, amire eltátott szájjal reagáltam.

- Van lift? - kérdeztem csodálkozva, mivel akkoriban csak a nagyon gazdag rétege a királyoknak engedhette meg magának az afféle luxust. - És én a lépcsőn próbáltam lerepülni? - vágtam hitetlenkedve a combomra, hogy az csak úgy csattant.

- A holnapi körbevezetésen megmutatom. - biccentett szórakozottan, mire izgatottan elvigyorodtam.

- Ajánlom is SeokJin. - néztem a szemeibe.

- Simán csak Jin..

-----------------------
huh aludnom kéne, de gondoltam kirakom, hátha látja még valaki.
Ismét meglepi🙌
Nagyon sok kommentet kaptam az előző részhez,  amiért hálás vagyok. Ha gondoljátok írjátok le megint a véleményeteket, reakciótokat,  mivel szeretem őket olvasgatni és válaszolni rájuk.

Továbbá Boldog szülinapot Jungkooknak. Remélem érzi  majd azt a sok szeretetet amit kap tőletek 💕

Uh! Majd elfelejtettem. A telefonomon egyszer beállítottam az autocorrectet ezért nagyon sokszor hagyja el az ékezeteket. Nagyon bocsánat ezért, ha esetleg volt amit utólag nem sikerült kijavítanom.

Jó éjszakát🙌❤❤

xXSunnyXx