"Úgy is elfelejtjük"

Akárhányszor eszembe jutott ez az egy mondat az elmúlt pár hét alatt, rám jött a sírva nevethetnék. Mert akármennyire is próbálkoztam, képtelen voltam elfelejteni az idegent. Mindig mikor lecsuktam a szemeimet, az Ő gyönyörű szempárja jelent meg előttem. Ha kimentem az erdőbe, hogy rajzoljak, akkor is csak az ő arcát voltam képes papírra vetni. Az egész jegyzetfüzetemet ő töltötte ki meg a lova.

Annyira szánalmasnak éreztem magamat, amiatt hogy csak ő járt a fejemben, hogy már az orvoshoz menetelről is gondolkodtam. Igaz HanSu-t egy jó ideig nem akartam látni, de kezdtem megőrülni saját magamtól.

Szüleimmel még azóta sem javult a kapcsolatom. Apám behódolósat játszott és anyám még mindig nem tett le arról, hogy hozzáadjon az egyik szomszédos király fiához. Lehet ostobán fog hangzani, de azokban a napokban csak is az idegenhez mentem volna hozzá. Viszont persze a makacskodása édes jó anyámnak addig fajult, hogy egy nap bejelentette, hogy meghívtak minket - micsodavéletlen - a szomszédos királyságba.
Igaz tagadta, de egyértelműen kerítőnőset játszott, hogy összehozzon valakivel.

Nem értettem, hogy miért kellett nekem 23 évesen férjhez mennem. Igaz, volt egy monda, miszerint aki 20 éves korára nem talál magának párt, az egyedül hal meg, de már úgyis lekéstem, így nem kellett volna magát törnie miatta. Na mindegy.. a lényeg, hogy ezek miatt ültem egy hintónak nem nevezhető kocsiban, útban Gwacheon felé, miközben kifele bámultam az ablakon, hogy az odavezető utat jól a fejembe véssem. Hátha szökni kell.

Csak a formalitás kedvéért húzták a kocsit lovak, hisz modernebb korban éltünk, így simán gurulhatott volna magától is. Ez nekem azonban jól jött, ugyan is ha tényleg hamarabb elkéne mennem, a többiek tudta nélkül, akkor az egyik lovat simán magammal vihettem volna.

- Jaj annyira kedvesek, hogy meghívtak minket. Meglátod kislányom, nagyon jól fogsz szórakozni. Talán még egy.. férjet is találsz magadnak. - mondta anyám, zavaróan nyávogós hangon, ami nem volt megszokott tőle.

- Igen, biztos. - mondtam csöpögő szarkazmussal a hangomban, de szerencsémre szüleim ezt nem vették észre, különben még egy szidás is becsúszott volna, az - amúgy sem túl fényes - napomba.

- Nézzétek. Már innen látszik a kastély. - mutatott ki az ablakon izgatottan apám. Anyám röviden felsikítva furakodott arra az oldalra - közben összenyomva engem - és izgatottan forgatta a fejét minden irányba.

- Azt a fényűzést. Biztosan nagyon gazdagok. - csiripelte a nő, s szinte láttam megcsillanni a szemében a dollár jeleket.

- Igen anyám, biztosan. De kérlek ülj vissza a helyedre, mert kicsit sem finom a szoknyád fodra. - mondtam fuldokolva, közbe pedig igyekeztem kitolni az arcomból anyám csicsás ruhájának alját.

- Igaza van a HaRo-nak. Ez így veszélyes is lehet. - szólt lágyan a király, feleségéhez, mire ő felhúzott orral ült vissza az eredeti helyére.

- Te csak ne parancsolgass nekem. - fenyítette apámat sértődötten, míg ő lehajtott fejjel alázkodott meg. Megint.

- Anyám kérlek nyugodj le. Nem parancsolgatott, csak megakart téged védeni, nehogy valami bajod essen. - szólaltam életemben először közbe, de azonnal rájöttem, hogy miért is nem tettem eddig.

- Te aztán igazán csöndbe maradhatnál. Te akinek még udvarlója sincs. Ez most a felnőttek dolga. - szidott le, mintha valami hű de nagy bűnt követtem volna el ellene.
Szemforgatva néztem el róla, de nem állhattam meg, hogy ne nézzek az apám szemébe, nagyon is kifejezőn. Egy másodpercig ha tudta állni a tekintetemet, mivel aztán szégyellve magát azonnal lesütötte a szemeit. Feladóan sóhajtva néztem ki inkább a tájra, hátha az el tudja vonni a figyelmemet a furcsa családomról.

Rövid időn belül megérkeztünk a kastélyhoz, ami mi tagadás, tényleg hatalmas volt. Őrségtől kezdve, díszesen felszerelt lovakig, minden olyan fényűző volt, mint ahogy azt az anyám is megjegyezte. Szolgák sürögtek-forogtak a kertekben és lefogadom, hogy ez bent is ugyanígy zajlott. Talán még meg is csodáltam volna az egészet, ha nem jutott volna eszembe az ott létem oka.

- Jaj de jó. Megérkeztünk. - ugrott egyet anyám, majd bepörögve fordult felém és kezdte el igazgatni a hajamat, amit ajkaimat összeszorítva tűrtem.

- Elég lesz... - toltam el magamtól a kezét, mikor is megállt a hintó és már nyílt is az ajtaja, hogy kiszállhassunk. Már említettem, hogy utáltam a ruhákat, amiket rám aggattak mindig. Ez az ellenszenv csak fokozódott, mikor valahonnan le kellett szállnom.

Szorított a fűzőm, az abroncs alig fért ki és a sok anyagtól majd megsültem. Ha nem szoktam volna hozzá, szerintem ott helyben elsírtam volna magamat. Tartva a "nem akarok itt lenni" kifejezéstelen arcomat léptem le a talajra és míg anyám csodálkozva nézett körbe addig én kitartóan csak előre.

- A király és a királynő már vár minket. - mondta izgatottan és meg sem várva a férjét a kiszállással, már indult is a bejárati kapu felé. Unottan követtem, de picit lemaradtam, hogy az apámat valamennyire bevárjam.

- Bált fognak tartani holnap... vagy ma este. Meghívtak nagyon sok hercegnőt és herceget, úgyhogy HaRo akkor jön el az időd. Nem érdekel mennyire utálod a sminket és a parfümöt. Muszáj lesz kicsinosítanod magad. - magyarázott nekem anyám, miközben kitartó gyorsasággal tipegett be a hatalmas épületbe.

Bent is meglátszott a család gazdagsága. Szinte minden aranyból, ezüstből és bíborból volt, ami adott egy kicsi felsőbbrendűséget a palotának. Nem akartam azonnal elítélni a "tulajdonosokat", de nem épp kedves és alázatos embereknek gondoltam őket a látottak után.

Mikor beértünk a hatalmas méretekkel rendelkező előcsarnokba, két elegánsan öltözött személy közelgett felénk. A férfi mellei dagadtak, fejét pökhendien emelte fel, járása, mint egy bikáé, vonásai pedig markánsak és élesek voltak, szinte félelmet keltőek. Az aranykiegészítők csak úgy csörömpöltek lépteinél, miközben egymásnak ütköztek, s a gazdagságtól súlyos ruhái csoda, hogy nem estek le róla.
De mellette igyekezett lepést tartani egy aprócska nő. Vékony volt, szinte már betegesen. Ruhái egyszerűek voltak, egyedül egypár fülbevaló és egy sima nyaklánc díszelgett rajta és ha nem lett volna a fejébe tűzve pluszba egy tiara, akkor senki sem mondta volna meg róla, hogy Ő bizony a királyné. Arca egy kicsit beesett, de ennek ellenére is szép volt a lágy vonásaival. Teljes ellentétei voltak egymásnak, s hirtelen nem is tudom miért voltak annyira ismerősek. Jah tényleg, a szüleim (szarkazmus). Igaz náluk apámon nem látszott meg, hogy elnyomják.

- Istenhozott titeket szerény hajlékomban. - tárta szét karjait a ház ura, miközben burkoltan körbemutatott a "dicsőségén". Szemet forgatva fogtam meg a szoknyámat két oldalt és rogyasztottam meg kicsit a térdeimet, hogy ezzel kifejezzem a tiszteletemet.

- Köszönjük a szívélyes fogadtatást. - hajolt meg apám, akinek nehezen sikerült átvennie a hatalmát anyámtól.

- Igazán nincs mit köszönnötök. Nemsokárra megmutatja az egyik szolga a szobáitokat. Remélem nem gond, hogy a gyönyörű lányotokat egy másikban helyeztük el. - mondta a király, miközben valakit keresett a szemével. Ismét csak szemet forgatva hajoltam meg, amivel magamra vontam akaratlanul is a figyelmüket.

- Köszönöm. Egészséggel fogom használni. - húztam ki magamat és néztem a csodálkozó házaspárra.

- Jaj de gyönyörű vagy. - szólalt meg akkor először a királyné. Hangja lágy volt és egy kicsit gyenge. Komolyan elgondolkozta azon, hogy a férje mindig eleszi előle az ételeket.
- Nem is hasonlítasz a szüleidre. - jegyezte meg halkan, miközben közelebb lépett hozzám és úgy "csodálta" az arcomat.

- K.. köszönöm? - motyogtam értetlenül, hisz utáltam ha belemásznak a magánszférámba.

- Eddig te vagy a legszebb az itt lévő hercegnők közül. - suttogta nekem bizalmasan, mire zavartan lehajtottam a fejemet egy pillanatra. - A mi fiúnk is... - kezdett bele, de valaki közbeszólt.

- Apám. Anyám. - biccentett az ismeretlen, ezek szerint a szüleinek. - Elintéztem, amit kértetek. - mondta kihúzva magát. Nem néztem eleinte rá, mert még mindig egy kicsit zavarban voltam a királyné miatt, viszont mikor a tekintetem az arcára terelődött, szinte leesett az állam.

- Idegen??

----- nah meg hoztam. Nem tudom, hogy hamarabb sikerült-e, mint az előzőtt, de remélem tetszett. Ha gondoljátok írjátok le kommentben a véleményeteket. Kiváncsi vagyok :) xXSunnyXx