-Boros Margaréta?

Ahogy hátra pillantottam, egy Robihoz nagyon hasonló férfit láttam meg, aki felém közeledett. Meglepett, hogy már itt vannak és egyszerre meg is ijedtem, hogy talán túl sokat vártak rám, pedig azt gondoltam időben vagyok. Az arca egészen megviseltnek tűnt, mint aki napok óta nem aludt, de az is lehet, hogy a hosszú út miatt volt, amit levezetett és még engem is meg kellett keresnie ebben a nagy tömegben. Igyekeztem jobban felmérni a férfit, aki egyre közelebb ért hozzám. Egy kék inget és egy farmer nadrágot viselt, így, ha nem tudtam volna, hogy Robi a birtokon van még azt is elhittem volna, hogy ő az. A hangjuk is egészen összecsengett mikor megszólított, egyedül az a kis játékosság hiányzott, amit én már az évek alatt megismertem.

-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! Én Antal Tamás vagyok, bizonyára feltűnhetett neked, hogy Robival nagyon hasonlítunk, azért mert az ikertestvérem. Ő mondta, hogy te jössz le a fiamért, mert neki sürgős dolga akadt a telken. Fogalmam sem volt, hogy ismerlek meg, de segített, hogy azzal az autóval jöttél, amit én ajándékoztam a bátyámnak– nagyon elszégyelltem magam mikor rájöttem, hogy ilyen feltűnően végigmértem egy ismeretlen férfit és bár én vagyok a fiatalabb mégis neki  kellett hamarabb köszönnie, mert én teljesen belebambultam abba, hogy mennyire is hasonlít a testvérére. Az is meglepett, hogy Robi ezt a piros autót a testvérétől kapta, hisz erről se mesélt még nekünk. Ilyenkor jövök rá igazán, hogy bármennyi éve ismerhetünk valakit mégis vannak dolgok, amiket nem tudhatunk róla.

-Jó napot kívánok! Én is nagyon örülök a találkozásnak. Tényleg nagyon hasonlít Robira, ő pedig sose említette, hogy az öccse valójában az ikertestvére, szóval kissé meglepődtem. Elnézést, hogy itt kellemetlenkedtem. – Tényleg zavarban éreztem magam amiatt, hogy így megbámultam őt. Pedig már megszokhattam volna, hogy el tudok időzni a tájon, az embereken és ezzel magamra hozok egy kisebb szégyent, bár a legtöbb ember mindig kedvesen reagál le.

-A fiam épp elment szétnézni a kikötőben, de mindjárt megkeresem és idehozom. Te maradj csak nyugodtan itt. Illetve tegezz csak bátran kérlek – egy bólintással jeleztem, hogy rendben van és, hogy itt megvárom őket. A tegezés is azt hiszem menni fog, ha már a bátyját és Zsuzsát is tegezem.

Tamás is, úgy mint Robi nagyon kedves embernek tűnik, szóval nem is értem, hogy miért kellet ilyen rosszakat mondania Robinak az unokaöccséről. Minden bizonnyal ő is, olyan lesz, mint a testvérpár, csak fiatalabban.

 Most először lestem körül, hogy milyen is a tihanyi kikötő hangulata ma. A tegnapi napon én is ide érkeztem meg, hisz vonattal Balatonlelléig utaztam, hogy onnan a szokásaimhoz híven áthajókázzak ide. Túlságosan is szeretem, mikor a nagy jármű dülöngél a hullámok hatására. Onnan teljesen más a rálátás mindenre és sokkal különlegesebb így találkozni minden évben a Balaton vízével.

 A nagy tömegben pár perc után megjelent Tamás és a fia, aki miután széttekintve meglátott csábos mosolyra húzta ajkait. A fekete szemeit az én zöld íriszeimbe mélyesztette, de én akaratomon kívül őt is felmértem tetőtől talpig, mint az édesapját. Nagyon hasonlított az apukájára, ugyanaz a barna haj és izmos testalkat volt jellemző rájuk, bár ő sokkal fiatalosabban öltözött. Egy egyszerű szürke melegítőt és fehér pólót viselt. Még elidőztem volna az arcán is, ha nem értek volna hozzám közelebb és mivel már Tamás előtt is sikerült megszégyenülnöm, így nem akartam még egy emberre ilyen benyomást tenni.

-Boros Margaréta vagyok, nagyon örülök – kezemet is nyújtottam, hogy üdvözölhessem a legújabb tagot nálunk, mire nagy meglepetésemre azután, hogy elfogadta ajkaihoz emelve hintett rá egy apró puszit.

Megilletődtem ettől a gesztustól, de igazán udvariasnak is gondoltam. Emiatt végképp nem értettem Robi aggódását, hisz ez a fiú nagyon aranyosnak tűnik. Már előre láttam is magam előtt, hogy Ábellel mennyire fog szimpatizálni, hisz ő is ugyanilyen kedves és lovagias.

-Antal Botond személyesen. Én is nagyon örülök, hogy egy ilyen gyönyörű hölgyet ismerhetek meg személyedben. – Azt gondolom, hogy itt kezdtem el érezni, hogy Antal Botond talán nem is annyira illedelmesen, inkább csak tényleg a lányok szívét akarja elrabolni ezekkel a gesztusokkal és szavakkal.
Debrecenben is volt már szerencsém hasonló fiúkkal találkozni, akik ilyen szép szavakkal próbáltak többet elérni nálam. Ha valaki magától értetődően udvarias az mesebelinek hangzik és tökéletesnek, viszont ha ezt megjátsszák az mindig elvesz a varázsból.

- Remélem, hogy minden rendben lesz a fiammal és tanul is tőletek valamit. Robi sokat mesélt, hogy milyen fiatalokkal dolgozik együtt évek óta, és hogy milyen szorgalmasak, tisztelettudóak és kedvesek vagytok. Bízom benne, hogy nyár végén, ha addig is bír a bátyám Botival, ő is olyan lesz, mint ti. A feleségemmel nagyon sokat dolgozunk, hogy boldog élete legyen, de néha visszaél ezzel. – Mielőtt Tamás folytathatta volna, amit akart még nekem mondani a fia közbeszólt.

- Senki nem kérdezett az életünkről, sem az életemről, szóval örülnék, ha a hölgynek sem tárnád ki minden rossz tulajdonságom. Elijeszted még azelőtt, hogy megjegyezné a nevemet. – Én örömmel végig hallgattam volna, amit Tamás szeretett volna nekem mesélni, hisz mindig is érdeklődéssel hallgattam az embereket, viszont megértettem Botondot is. Ha az én anyukám elmondaná mindenkinek, hogy milyen álmodozó és béna vagyok néha, bizonyára én sem örülnék, hiszen az embernek nem csak rossz tulajdonságai vannak, így kellemetlen, ha mások csak ezt hallják rólad és így alkotnak rólad véleményt.

Az viszont tévedés volt a részéről, hogy elijeszt az apukája még azelőtt, hogy megjegyezném a nevét, egyrészt nagyon jó a névmemóriám másrészt viszont elég karakteres ahhoz, hogy az Antal Botond nevet valaha is elfelejtsem.

-Akkor még mielőtt bárkit is megrémisztek – felelte Tamás – én elköszönök, még hosszú az út hazáig és titeket se akarlak feltartani. Maja neked úgyis van még dolgod Robinál, a fiamnak pedig ideje megismerkedni a munka fogalmával.

-Minden jót, majd találkozunk hamarosan – láttam, hogy Botond rákacsintott az apjára, aki azonnal megrázta a fejét, de erre már nem szólt vissza inkább semmit. Azt hiszem, hogy jobb néha ráhagyni a dolgokat, hisz nem tűnik olyannak, mint aki könnyen feladja az elveit.

-Köszönöm, hogy befogadjátok Botit. Tudod Ő nem egyszerű eset és sokat kell még arcra esnie, hogy tanuljon egy kicsit az életből, mert a feleségemmel úgy tűnik elkényeztettük, de Robinál tudom, hogy nem lesz erre példa. Örülök, hogy megismerhettelek Maja és csak óvatosan Vele – Tamás ezeket már azután mondta, hogy a fia beült a piros autóba. Nagy meglepetésemre az anyósülésre pedig arra számítottam, hogy már csak büszkeségből is vezetni akar majd, de tévedtem.

-Jó utat haza, és nyugodj meg vigyázni fogok magamra – bár nem tudtam, hogy miért kell óvnom magam Botond mellett, de úgy gondoltam ezzel a válasszal megelégszik Tamás lelke is, mert láttam rajta, hogy tényleg aggódik valami miatt.

-Elég a mesedélutánból, ideje elengedni a nagykorú fiad kezeit – gúnyos hangsúllyal mondta ezt az apjának, aki nem is foglalkozott ezzel a mondattal, hanem még utoljára elköszönt tőlem mielőtt még elveszve a tömegben indult volna a saját autója felé. – Na végre megszabadultam tőle.

Nem értettem miért mond ilyet egy fiú, az apjáról, hisz egy rossz szót se mondott róla, pár számára kínosabb mondaton kívül, és még el is hozta Tihanyba, pedig biztos jobban örült volna neki Tamás, ha otthon pihenhet, de inkább nem is agyaltam többet a szavain, hanem beültem a vezető ülésbe, hogy elindulhassunk vissza a telekre. Botondnak is biztosan meg fog változni a munkához való hozzáállása, ha meglátja azt a gyönyörű helyet, amit a nagybátyja álmodott meg és hozott létre a legszebb városban, amit ismerek.

-Van barátod Virágszál? – éppen, hogy beültem, de a mellettem lévő fiú azonnal a tárgyra is tért. Nem gondoltam, hogy ezt megkérdezi, és ez a becenév is eléggé meglepett. Sokféleképp neveztek már, de így még sosem, pedig egészen találó a nevemhez.

- Nem nincsen, de még nem is érzem úgy, hogy feltétlenül szükségem lenne valakire – ezzel szerintem éreztettem, hogy nem is szeretnék még barátot. Igazából tényleg nem érzem a hiányát, de nem is találkoztam még olyan fiúval, aki jobban felkeltette volna az érdeklődésem. Óvodában volt egy csoporttársam, akibe azt hittem milyen szerelmes vagyok, de ez csak gyermeki érzések voltak és később arra is rájöttem, hogy azért hitte ezt a kicsi én, mert nagyon tetszett a kék kismotorja, amit sokszor odaadott nekem, hogy játsszak én is vele.

- Szóval ez két dolgot jelenthet, vagy nem volt még senkid vagy egy kellemetlen szakításon vagy túl, de ha tippelnem kéne az elsőre raknék nem is keveset – hitetlenül lestem rá a fiúra. Szerintem nem vagyok nyitott könyv mások számára, Botond mégis úgy olvasott belőlem, mintha az lennék számára, pedig alig fél órája ismert.

- A lényegen ez nem változtat, hogy nem keresek senkit se jelenleg magam mellé. Elég dolgom van ahhoz, hogy lefoglaljam magam és ne azon agyaljak, hogy magányosan halok meg, ha tizenhét évesen nincs senkim.

- Meglepő, hogy ilyen harcias is tudsz lenni. – Nem gondolom, hogy durvák voltak szavaim, inkább csak őszinték. Mindig is olyan ember voltam, hogy ami a szívemen az a számon, és ebben a kapcsolati témában is megvolt az őszinte véleményem. – Tudod, ha lett volna már valakid tudnád, hogy mennyire élvezetes és ezt én örömmel meg is mutatnám neked.

Örültem, hogy hamarosan a birtokra érünk ugyanis kezdtem kínosnak érezni, hogy Botond olyan flörtölős szövegekkel próbál felszedni, amik egy idő után már inkább nevetségesek, mint csábítóak. Helyes fiú, de nem hinném, hogy a hosszú kapcsolatok híve lenne és a belső tulajdonságai sem fogtak meg eddig. A külső pedig eltörpül a belsővel szemben, főleg, ha valaki ennyire szembesít is az értékeivel.

-A birtokra holnaptól érkeznek vendégek, akikkel foglalkozni kell, de szerintem Robi még nem fog hozzájuk beosztani téged, így a telek többi részén kell majd segítened. Van esetleg olyan munkakör, amiben szívesen dolgoznál? Esetleg állatokat vagy növényeket gondoznál inkább? – Igyekeztem előző mondatát figyelmen kívül hagyni, mintha meg sem hallottam volna. Teljesen eltereltem a témát, de igazából nem bántam, mert ezekkel a kérdésekkel jobban megismerhetem, hisz végre talán nem a flörtölős szövegeit fogom hallgatni.

- A növények unalmasak, az állatok pedig büdösek, maximum a hölgy vendégekkel foglalkoznék jobban, de ezt majd Robival lebeszélem. Biztosan meg fogja érteni, és valakinek csak kell majd utódokat nemzeni ebbe a családba, ha már ő nem tette. – A növények gyönyörűek és a vitaminjaik jó hatással vannak a szervezetünkre. A virágokkal alig kell foglalkozni, csak gondoskodni kell róluk és vigyázni, hogy épségben felnőjenek. A gyümölcsök a kedvenceim, hisz annyiféle van és mind más. Például az alma az egyik kedvencem, mert olyan alapvető a létezése, de mégis az egyik legfinomabb. A zöldségek közül én is tudok válogatni, de leszedni vagy locsolni őket szintén nem bonyolult. Az állatok pedig majdnem olyanok, mint az emberek. Mindegyiküknek van egy jellegzetes illata, de emellett van saját hangjuk, tulajdonságaik és gondolataik. Lehet, hogy némelyikük szagosabb, de egyáltalán nem megszokhatatlan és ha ők nem lennének talán mi sem léteznék most.

Robinak nincs gyereke, és amióta én őt ismerem komolyabb kapcsolata sem volt, viszont mindene az álma, és az álma egy saját birtok volt Tihanyban, ami egy vendéglátó iparrá nőtte ki magát. Ott pedig olyan személyek dolgoznak, akik tisztelik őt és azt, amit megépített magának. Ebből pedig nekünk is adott, ha nem lenne ez a hely fogalmam sincs, hogy hol tölteném a nyaraim, hogy hol lennék minden nap legszívesebben. Ez a birtok számomra maga a paradicsom, és mindezt Robi hozta létre, rengeteg áldozattal, mi pedig minden beleölt percéért hálásak vagyunk neki. Olyan ő nekünk, mint egy apa figura és a tudat, hogy apa is ennyire kedvelte ezt a helyet és Robi személyét, még inkább különlegessé teszi számomra ezt a birtokot.

-Ilyen hamar elnémítottalak? Ugyan, hisz csak az igazságot mondtam ki, ezt ne vedd magadra Virágszál. – Az agyamban csak Robi tegnap esti szavai szólalnak fel újra és újra. Nem egyszerű eset, de türelmesnek kell hozzá lenni. Hiszem, hogy ő is tud változni és hatással lesz rá az Antal birtok, hogy ne legyen ekkora szájhős.

-Nem némítottál el, csak gondolkodtam. Miért nem jártál eddig még Robinál a telken? – tényleg érdekelt a válasza, hogy azon kívül, hogy nem szeret dolgozni mi volt az, ami megállította, hogy ne jöjjön el a nagybátyához.

-Tudod, a nyár nekem nem arról szól, hogy szart szedjek össze vagy szedegessem a kis növényeket, amiknek a fele úgy is rohadt. A nyár a buliról, fesztiválokról és a csajozásról szól, na meg az alkoholról. Ezt viszont te nem értheted, hisz be vagy fásulva, egy kis izgalom kellene az életedbe, és továbbra is fenntartom, hogy ebben én tudok neked leginkább segíteni – mindvégig éreztem magamon az igéző fekete tekintetét, viszont a vezetés miatt nem nézhettem meg jobban, mit is üzennek számomra íriszei.

A telekre tartó útra tértünk, ami már egyenesen vitt fel a dombhoz, ahol én és a mellettem lévő is lakni fog az elkövetkezendő hónapokban. Szinte hihetetlen, hogy még ilyen hosszú ideig itt lehetek, és igyekszem minden percét kiélvezni a helynek, mert gyorsan itt lesz az augusztus vége és a nyárzáró buli, amit aztán a búcsúzás követ. Utána pedig visszacsöppenek az átlagos életemben, ahol gimnáziumba járok és a legtöbb időmet a szobámban vagy egy kávézóban töltöm. A nyári ittlét az, ami számomra izgalmat hoz az évbe, hisz ott lehetek, ahol a leginkább önmagam vagyok és, ahol még inkább közelebb érzem magam az apukámhoz.

A birtokra úgy lehet belépni, hogy egy nagy fa kapun kell áthaladni, ami felett egy léc található, amibe az Antal birtok név van vésve és mindez át van lakkozva, hogy még szebb, fényesebb és hívogatóbb legyen.

- Szólni fogok, ha érdekelne az ajánlatod, – végre ránézhettem, mikor áthajtottam a birtok kapuja alatt – de ne hidd, hogy élni fogok valaha is vele. Nekem itt van minden izgalom, amire szükségem van – leállítottam a piros autó motorját és már kezdtem volna kiszállni, mikor egy erős kéz megakadályozott benne, azzal, hogy csuklómra fogva nem engedett el.

-Ne bízd el magad annyira, sok lány gondolta már azt, hogy nem tudom őket betörni és mégis sikerült. – Nem akartam Botondnak elmondani, hogy téved, mert én tudom, hogy be tudna törni, ha nagyon próbálkozna. Hiszem, hogy képes lenne rá, hisz természeténél fogva csábít, viszont az a nagy különbség köztem és más lányok között, hogy én egyszerűen nem akarom, hogy megtörjön.