Különálló novella. A regény befejezése, tehát a tengerparti jelenet után kb. fél évvel játszódik.

Ryan a cipője orrát bámulta. A tél végi nap kellemesen melegítette az arcát, ahogy átsütött a fák között. Kezében idegesen gyűrögette a térdén pihentetett összecsukott könyv sarkait.

Nem értette magát, a saját érzéseit. Mindennek tökéletesnek kellett volna lennie, itt volt a péntek, a közös hétvége kezdete, de ő mégsem akart hazamenni. Becsukta a szemét, hogy ne lássa az előtte fodrozódó vizet. Nagyra nőtt a nád, levágták év elején, így most tökéletes rálátás nyílt a vízben pihenő fatörzsre.

Úgy érezte, az a kicsit több mint egy évvel ezelőtti nap, amikor megcsinálta a bátorságpróbát Ethannel már túl régen volt. Egyből felzubogott belsőjében a szeretet. Megpróbált belekapaszkodni szíve gyors dobbanásaiba, hogy újra átélje a múltat, de a ritmus elszökött tőle. Vállait megülte a végtelen szomorúság.

- Azt hittem, otthon leszel.

Majdnem lezuhant a padról ijedtében, amikor Ethan megszólalt mellette azon a csendes, mégis sokat tudó hangján.

Ryan elszégyellte magát, és élvezte a fájdalmat, ahogyan sejtjeibe szivárgott a bűntudat. Hogyan is gondolhatta azt, akár egy pillanatig is, hogy már nem szereti? Megkereste a karkötőjén logó a kagylót és rásimította a mutatóujját. Az apró recék segítettek neki, hogy megtalálja a hangját.

- Kellett egy kis egyedüllét.

Ethan nem moccant mögötte. Ryan nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e ennek. Nem érzett magában elég erőt a másik kék szemébe pillantani. Vajon, ha Ethan belelátna a fejébe, képes lenne ugyanígy szeretni őt, mint eddig? Vajon ha azt látná, hogy Ryan gyakran inkább elmenekülne máshová, mint hogy otthon legyen vele a hétvégén, akkor megértené?

Nem valószínű, Ryan sem értette meg önmagát.

Ethan végül elunta a csendet és Ryan arra eszmélt, hogy távolodnak a léptei. Megrémült. Gyorsan felugrott a padról, és Ethan mellé szegődött. Összefűzte az ujjaikat, mert bizsergett a bőre a másik érintése után, de gyorsan el is kellett engednie, mert kiértek a tó melletti sűrű sövény takarásából.

Ryan utálta magát. Megvolt mindene, akkor mégis miért nem boldog?
Megfogadta, hogy kitalál valamit. Nem akarta elveszíteni Ethant.

💙

Anya a befelé fordított tenyerével támasztotta meg a derekát, amikor felegyenesedett. Ryan alig várta, hogy lássa majd, ahogy napról napra változik a teste, és egyre gömbölyűbbé teszi a benne növekvő új élet.

Ryan elmélyülten rágta a ceruzája végét, és közben a füzetébe firkált. Gondolatai megint a szokásos köröket rótták. Vajon miért nem elégedett mindazzal, amit kapott? Hiszen itt van neki Ethan, igaz, hogy csak hétvégente az egyetem miatt, de ez is csak ideiglenes. Nemsokára nagytesók lesznek mind a ketten. Furcsa érzés volt, de ha Ryan befelé figyelt, melegséget érzett a kisbaba gondolatára.

Megrázta a fejét, és megpróbált Anyára figyelni, aki hozzá beszélt.

- ...kell valami a boltból, mert délután megyek.

Ryan elpirult. Soha, de soha nem fogja ezt megszokni. Igen, ez lehet a baj. Néha visszavágyott az előbújás előtti állapotba, az édes titokzatosságba. Most hogyan mondja azt, hogy igen, Anya, légyszi hozz nekünk is egy doboz óvszert, jó lenne a tizenkettes kiszerelés. Ryan leginkább attól jött zavarba, hogy Anya gond nélkül megvenné őket.

Bár ha belegondolt, feltehetőleg egy óvszer sem kell majd. Ezen a hétvégén sem fog történni semmi, és megint ő lesz az, aki elrontja az egészet.

- Nem, köszi, nem kell semmi.

- Biztos? - Anya olyan mindentudóan vizslatta, hogy Ryan attól félt, mindjárt rákérdez, hogy védekeznek-e. Pedig azon a beszélgetésen éppen elég volt túlesni.

- Aha.

- Rendben.

Ryan álmatagon figyelte Anya rövidre vágott haján a meg-megcsillanó napfényt, aztán Anya eltűnt előle a kamra ajtaja mögött.

Míg Anya a kamrában szemrevételezte a vásárolni valókat, Ryan is összeszedte a bátorságát, hogy el tudja mondani, az ötletet, ami pár napja jutott az eszébe, de Anya megjelenése egyből elfújta az összegyűjtött kevéske erejét.

- Terveztek valamit Valentin napra? - ült le mellé Anya, és Ryan elcsodálkozott, vajon minden anyának megvan-e a szuperképessége, hogy ráérezzen, mire gondol a gyereke, vagy csak az övének.

- Igen. Már akartam erről beszélni veletek. Ti mit terveztek?

- Jacob étterembe szeretne menni, de félek, hogy rám jön a rosszullét, szóval inkább szeretném itthon tölteni az estét.

Ryan pont ettől tartott. Ethan és ő alig tudtak hétvégente kettesben maradni a házban. Vagy Anya vagy Jacob mindig otthon volt, ha pedig mégsem, és végre egyedül maradtak, Ryan látta a pillantásokat, amiket az anyjáék a hátuk mögött váltottak. Még akkor is észrevette ezeket, ha éjjel átsuhantak egymáshoz. Ethan szerint csak képzelte az egészet, össze is kaptak rajta, és hetek óta nem voltak együtt.

Ryan hallgatott, Anya tekintete fürkészőn pihent meg az arcvonásain, és rebbent egyik szeplőjétől a másikig.

- Arra gondoltam, elmehetnétek ti valahová.

- Étterembe?

Anya nem válaszolt, csak felmutatta a mutatóujját. Ryan először azt gondolta, eszébe jutott valami vásárolni való, amit gyorsan bepötyögött a listázó appjába, de ehelyett Anya egy perc múlva felé fordította a telefonját.

- Ezt találtam. Arra gondoltam, majd elmegyünk Jacobbal a nyáron ide, de előtte jó lenne, ha valaki megnézné, mennyire kismamabarát a hely. - Anya mosolya Ryanre ragyogott, akinek a sejtjeit megcsiklandozta a szeretet. - Esetleg elmehetnétek a hétvégén.

- Szerintem már biztosan betelt minden hely, és nem lesz szabad szobájuk.

- Az nem baj, mert már két hete lefoglaltam egy szobát péntektől vasárnapig - paskolta meg Anya Ryan asztalon fekvő kezét.

- Köszönjük.

- Én köszönöm, hogy megnézitek, mennyire vállalható a hely.

Ryan szívét csordultig töltötte a hála. A telefonjára pillantott. Még két órát kellett várnia, hogy Ethan megérkezzen az egyetemről. Már elkezdte gépelni az üzenetet, de inkább becsukta az alkalmazást. Majd elmondja személyesen.

💙

Ryan abban a pillanatban, amikor belépett a szobába, még jobban imádta az anyukáját, amiért kitalálta ezt az egészet a számukra.

- Nézd, mekkora az ágy!

- Szép nagy - lépett mögé Ethan és karolta át a derekát.

- Cuccoljunk le, aztán nézzünk körbe! - Ryan ledobta a hátizsákot az ágy lábához.

- Inkább próbáljuk ki az ágyat - csókolt Ethan Ryan nyakába, amitől végigfutott a fiú testén a bizsergés.

Mindennél jobban akarta ezt, de olyan régen volt már idejük ilyesmire, hogy rendesen akarta csinálni: romantikusan, vacsora után, gyertyákkal és virággal, talán egy kis pezsgővel.

- Nézzük meg a fürdőt - javasolta, és gyorsan kicsusszant Ethan karjai közül, aki erre hangosan felszusszantott. Ryan odadermedt az ajtófélfához, amikor a hatalmas jakuzzis fürdőkádat meglátta.

- Ezaz, itt is kezdhetjük, nekem tetszik - mosolygott Ethan, neki pedig csomóba ugrottak a belső szervei. Ethan kék szeme versenyt ragyogott a fürdőszoba kék csempéjével.

- Ez nem is kád, ez egy kibaszott medence! Szerinted a terhes nők jakuzzihatnak? - kérdezte, hogy elterelje a témát, mire Ethan szó nélkül kisétált a fürdőből.

Ryan tudta, hogy béna. Megint csak elcsesz mindent. Hát nem erre vágyott? Nem kettesben akart lenni? És most itt a lehetőség, egy egész hétvége! Talán hónapokig nem lesz újra ilyen lehetőségük.

Belenézett a majdnem egészalakos tükörbe. A háta mögött kék és fehér márványmintás csempe váltakozott. Sápadt volt, a szemei túl mélyen ültek, és idétlenül lógott rajta a pulcsi, mert túl vékony volt. A haját meg lelapította a téli sapka. Összekócolta, hogy jobban álljon. Rendbe kell hoznia a dolgokat!

Ránézett az Iwatchra a kezén. A pulzusa kellemes 81-et mutatott. Helyes, legalább a szíve ne szarakodjon most, amikor végre összeszedte a bátorságát!

- Figyelj, Ethan... - lépett ki a fürdőből a teljesen üres szobába.

💙

Fél kilenc volt, Ryan az elmúlt négy órát egyedül töltötte. Ethan kikapcsolta a telefonját és lelépett. Legalábbis Ryan egy órán át kereste, de a hotelben nyomát sem lelte. Visszament a szobájukba, levetette magát az ágyra, és próbálta magát megnyugtatni, hogy minden rendben lesz.

Amint meghallotta a zár csippanását, egyből felült az ágyon. Ethan csurom vizesen érkezett meg.

- Megeredt az eső, visszajöttem - jelentette be színtelen hangon, amitől Ryan úgy érezte, mintha sót hintettek volna, amúgy is fájó, friss sebeire. Ethan a fürdőbe ment, és becsukta maga után az ajtót.

Ryan nem teketóriázott, egyből talpra ugrott, és Ethan után vetette magát. Ha más nem, az elmúlt négy óra elég nagy tanulság volt, hogy ne akarja még jobban elcseszni.

Ethan a fürdő közepén állt, és vizes haját törölte egy hófehér törülközővel. Kabátjáról vízcseppek hullottak a kék járólapra a bakancsáról leázott sáros tócsába.

- Sajnálom - kezdte Ryan. Egyszerűbb volt így, hogy nem látta Ethan arcát a törülköző miatt. - Azt hiszem, beijedtem.

- Miért?

- Mert szar az egész. - Ethan erre abbahagyta a haja törlését. Ryan rájött, hogy rosszul fogalmazott. - Nem az egész, nem mi! Csak az, hogy csupán hétvégente látlak, mindig otthon van valaki, és tudják amikor átmegyünk egymáshoz, hogy...

Ethan leengedte a kezét, de a törülközőt nem vette le a hajáról.

- Ryan, tudják, hogy mit csinálunk olyankor.

- Pont ez az. Zavar a tudat, hogy mit gondolhatnak.

- Elfogadnak minket, ha másképpen lenne, akkor...

- Tudom, csak... - akadt el Ryan. Annyiszor, de annyiszor lefutották már ezeket a köröket.

- Elhiszem, hogy nehéz, de nekem is az. Egész héten nem látlak, max videócseten, aztán amikor végre megcsókolhatnálak, amikor végre hozzád érhetnék, elhúzódsz. Megértem, hogy nehéz a helyzet, de most, hogy kettesben vagyunk...

- Én csak jól akarom csinálni.

- Tudom.

A csend óriásira dagadt körülöttük, és már az Ethan kabátjáról csöpögő vízcseppek hangja sem törte meg. Aztán Ryan mozdult, és Ethan nyakába vetette magát. Végre lesimította a fejéről a törülközőt, és belenézett a kék szemébe.

- Szeretlek - csókolta szájon Ethant. Hideg és kintízű volt az ajka, de megnyugtatóan ismerős és mégis izgatóan új.

- Én is - lehelte Ethan két csókos harapás között Ryan szájára, majd átkarolta a derekát, és közelebb vonta magához.

Ryan nem hagyta, hogy hülye gondolatok furakodjanak az agyába, csak engedte magát sodródni az árral, és Ethan csókjai nagyon hamar elmosták minden zavarát és félelmét.

- Át vagy ázva - kezdte lesimogatni Ethanről a dzsekijét, ami csattanva esett a földre, a fémgomb ütődése koppanva visszhangzott a csempén. Ryan a pulóver után Ethan ingjének gombjait kereste a nyakánál, de elfelejtette a mozdulatot folytatni, mert Ethan felgyűrte a pólóját a derekán, és a forró bőrére simította a tenyerét. Ryan felnyögött.

- Imádom a hangod ilyenkor, annyira hiányzol - súgta Ethan a torkára, majd kibújtatta Ryant a pólójából.

- Túl sok rajtad a ruha - méltatlankodott Ryan, mert Ethan csupasz mellkasát akarta érezni a sajátjához simulni.

- Akkor tedd a dolgod - emelte fel Ethan a nyakát, hogy Ryan könnyebben gombolhassa a fekete inge gombjait.

Ryan többnyire sikeresen elvégezte a feladatot, csak minden második gomb után csókolgatta, nyalogatta és szívta meg élvezettel Ethan nyakán a forró bőrt.

- Kiöltöztél - nyögte, amikor lesimította Ethan válláról a puha anyagot. Ethan vállat vont, és közelebb húzta Ryant, végre bőrt ért a bőrük.

- Csak év végéig bírd ki, jó? Találtam munkát az egyetem mellett, jövőre kiköltözök a koleszból egy albérletbe. Akár együtt is lakhatunk - súgta Ethan a Ryan füle alatti puha bőrre, és az ígéret végigborzongatta Ryan gerincén a szőrt.

A fürdőkádig hátráltak, és összekapaszkodva csókolták át a másikba a lelküket.

- Fürdödjünk meg, át vagy fázva.

- Már nem annyira - nevetett egy aprót Ethan, és a hangra Ryan minden idegszálán végigtáncolt a szerelem.

💙

Ryan, amint felébredt, Ethan rá mosolygó arcát látta meg először a délelőtti napfényben. Erre már nagyon hosszú idő óta nem volt példa.

Csipp csipp csipp. Jelzett az Iwatch, és a hangra Ethan orrán összefutottak az aggodalom apró ráncai.

- 121. Már a látványod is elég, hogy megdobogtassa a szívemet - ejtette vissza Ryan a karját a takaróra. Az éjszaka sikeresen feltornászták Ryan szívdobogását 245-ösre, aztán az orgazmus után három órán át várták, hogy lassul-e a szíve vagy mehetnek a sürgősségire.

- Biztosan jól vagy?

- Aha. Sajnálom, hogy megint...

- Ugyan, már hiányzott, hogy rekordot döntsünk. 245? Nem rossz - simította Ethan a tenyerét Ryan arcára, miközben felnevetett, majd közelebb vonta magához.