Másnap megbeszélést tartottak a következő célpontról. Rei és Steve ellentétes oldalon ültek, egymással szembe. Megbeszélték hogy nem hozzák még nyilvánossá hogy együtt vannak, de nem is titkolják. Ha valaki gyanakszik és megkérdezi, nem fogják titkolni mint legelőször.
-Mikorra tervezzük a rajta csapást?-kérdezte Rei.
-Ha minden igaz két nap múlva, itt lesz!-mutatott a térképre.-Természetesen úgy kell mindent intéznünk, hogy ne legyenek civil áldozatok!
-Nem lehet kiűríteni a környéket?-kérdezte Steve.
-Elég gyanús lenne ha hirtelen az egész várost kilakoltatnánk! Pont ezért kell időben és a legpontosabban eljárnunk!-Steve sűrűn kereste Rei tekintetét. Miért is ne kereste volna? Újra úgy érezte az élete helyes útra tért, boldogabb nem is lehetne.-Még a küldetés előtt egy megbeszélést fogunk tartani!-mondta Fury, miközbe Steve a telefonjával kezdett babrálni. Rei telefonja zúgott a farzsebébe és ahogy megnézte a vele szemben ülő fél küldött neki üzenetet.
S: Eszméletlenül nézel ki az asztal mögött.-Rei elmosolyodott.-De még jobban mutatnál rajta!-Rei azonnal Steve tekintetét kapta el és tudta hogy ha most nem kaphatja meg őt, fel fog robbani.
-Rendben a megbeszélésnek vége!-rekesztette be a megbeszélést Fury ahogy mindenki elkezdte elhagyni a termet. Rei követte volna az embereit amikor Steve utána szólt.
-Reinna beszélhetnénk egy kicsit?-kérdezte.
-Baj van kapitány?-kérdezte Fury.
-Nincs semmi, négyszemközt akarok beszélni Reinnával!-mondta a férfinak.
-Rendben!-hagyta el a termet, aminek az ajtaját Steve azonnal bezárta kulcsra.
-Baj van?-kérdezte Rei.
-Baj!-sietett oda a lányhoz ahogy vadul esett az ajkainak.-Alig bírtam ki már hogy ne essek az ajkaidnak!
-Steve nem otthon vagyunk!-nevette el magát Rei.
-Annál izgalmasabb!-csókolgatta a nyakát.
-Tehát végül csak az asztalon kötök ki?-kérdezte mosolyogva ahogy egyre nagyobb hozzáférést adott a nyakához.
-Mondtam hogy eszméletlenül néznél ki rajta!-mondta ahogy folytatta a nyaka csókolgatását.
-Fél óra! Ennyi időm van az edzésig!-kezdte el lebontani a kapitányról a nadrágot.
-Az még két menetre is elég!-nevette el magát ahogy megszabadította Reit a nadrágjától és az asztalra ültette. Az a fél óra pedig elég volt hogy mindketten elérjenek a gyönyör útjára. Úgy hagyták el a termet mintha mi sem történt volna.-Örülök, hogy megbeszéltük a dolgot Reinna!-mondta Steve ahogy kiléptek az ajtón.
-Ha máskor is problémája van kapitány, nyugodtan szóljon és megoldjuk!-ez a kijelentés pedig nem hogy segített de csak fokozta a nemrég történt helyzetet.
-Ne akard hogy újra elbeszélgessek veled!-mondta halkabban egy apró mosollyal.
-Szörnyen félek!-játszott vele.
-Rei!
-Steve!-ez valami szokás lett hogy bizonyos pillanatokban egymás nevét mondták hátha le tudják egymást állítani kisebb nagyobb sikerrel.
-Rei!
-Este találkozunk!-mondta halkan Rei.-Most mehetek nedvesen edzeni!-nevette el magát ahogy hátat fordított a kapitánynak.
-Megőrjít...teljesen elveszi az eszem!-mosolyodott el Steve ahogy a szemével követte a távolodó lányt.
Az edzés elhúzódott Reinek, valójában miután már mindenki elment ő még egyedül folytatta egy picit a gyakorlatokat. Szeretett egyedül edzeni, akkor tényleg csak ő volt és a terem. Fáradtan, az aznapi megbeszélés anyagainak mappájával indult ki az épületből mikor meglepetésére a falhoz támaszkodva megpillantotta a kapitányt. Egy sötét nadrág, fehér póló és egy dzseki volt rajta, a fején pedig egy baseball sapka.
-Szia!-köszönt lelkesen Rei.-Csak nem rám vársz?-kérdezte ahogy hozzásétált.
-Te tényleg hozzám beszélsz?-nézett körbe Steve.
-Mi?-nevette el magát Rei.
-Te tényleg hozzám beszélsz!-játszotta a meglepődöttet.-Egy ilyen bomba nő akar velem beszélgetni?
-Oh, nem!-nevette el magát.-Csak egy gyors orgazmusra vágyom aztán megyek is!-mondta gátlástalanul Rei.-Elvörösödtél!-jegyezte meg széles mosollyal.
-Nem!
-Dehogynem! Mi lenne veled ha ki is mondanám amit akarnám hogy tegyél velem?-kérdezte kuncogva.
-Miért mit akarsz?-nézett rá kíváncsiskodva.
-Oh, te túl konzervatív vagy ehhez!-kezdett el sétálni Rei, persze a kapitány minden szó nélkül követte.
-Most már kíváncsi lettem!
-Attól félek utána annyira ledermednél hogy itt fagynál meg az éjszaka közepén!
-De te miattad még megfagyni se lenne esélyem!
-Miért?-állt meg Rei ahogy egy édes mosollyal nézett a kapitányra. Steve pedig ahogy nézte őt elmosolyodott.
-Ezért!-mondta ahogy megrázta a fejét ahogy az arcáról képtelen volt eltűntetni a mosolyt.
-Mi? Nem értem!-nézett rá kíváncsiskodva továbbra is Rei.
-Annyira hevesen ver a szívem miattad hogy csodálkozom hogy még nem betegedtem le miatta!
-Hevesen ver?-lépett közelebb Rei ahogy a kezét a mellkasára rakta.-Lázas is vagy?-emelte a kezét az arcához.
-Életem legnagyobb hibája volt hogy téged elengedtelek!-nézett mélyen Rei szemeibe.
-Akkor többet ne tedd!
-Mi van ha most te fogsz elmenni?-kérdezte meg félve.
-Nélküled nem megyek sehova!-nyugtatta meg ahogy a kapitány ajkaiért nyújtózott.-Most már értem a heves szívverést!
-Szeretlek Reinna Stark!
-Tudod jobban tetszett mikor jövendőbeli Mrs. Reinna Rogersnek hívtál!-Steve lehajtotta a fejét. Valójában nem csak Reinnának volt nagyobb öröm az hanem neki is.-Van egy meglepim neked! Igaz otthon akartam odaadni de úgy érzem most pont alkalmas!-kapott elő egy kis dobozt a táskájából.
-Emlékeim szerint nincs születésnapom!
-Előszülinap!-nevette el magát Rei.-Tessék!-Steve óvatosan nyitotta ki a dobozt, a tartalma pedig igazán meglepte.
-Ez...ez mióta....végig nálad volt?-lepődött meg Steve.
-Tegnap nagyon vad éjszakánk lehetett mert a ruháim között találtam meg a nyakláncom amire rá voltak fűzve!-mosolyodott el.-Talán egy jel volt hogy nem jó helyen tartom, és oda kellene valakinek adnom aki talán tudni fogja mit is kell vele kezdeni!
-Rei...!
-De most ne merészelj letérdelni! Mert esküszöm nemet mondok! És nem azért mert nem szeretlek! De ha holnap teszed talán már igent mondok!-mosolygott a kapitányra ahogy továbbsétált a lakásuk felé.-Gyere szépfiúm!-kiabált hátra. Steve szíve pedig még hevesebben dobogott mint valaha.