-Miért kerülsz a tekinteteddel?-kérdezte Rei.
-Rei, kérlek menj el! Mi...lehet jobb ha távolságot tartunk!
-Inkább újra ellöksz magadtól, mintsem elmondanád az igazat?
-Nem akarom, hogy sérülj...!-hajtotta le a fejét Steve.
-Már rég túl vagyok a sérüléses részen!-emelte fel a kezeivel az arcát.-Hallani akarom, mi volt a válaszod!-Steve csak nézte Rei szemeit. Nem akart neki ártani, többé nem.
-Azt írtam, hogy remélem boldog leszel...!-Rei szemeiben könnyek gyűltek.
-Francba veled Steve!-kiabált rá Rei.-Miért hazudsz? Miért?-üvöltötte Rei. A kínos csendet kopogás zavarta meg. Egy pillanatig hezitált Steve hogy ajtót nyisson e hisz a szemei végig a megtört lányt nézték. Mégis azt gondolta ez talán a legjobb ,,menekülés" a válasz elől. Az ajtó mögött Sam állt. Rei a szemeiből azonnal törölni kezdte a könnyeket.
-Haver, azt hittem azt beszéltük meg hogy találkozunk! Minden rendben?-kérdezte az ajtóban, akkor még nem látta a vendégét a férfinak.
-Ne haragudj, közbe jött valami...!-pillantott a lányra. Ekkor vette észre Sam Reit, ennyi év után.
-Rei!-mosolyodott el ahogy meglátta, Rei pedig azonnal egy álmosolyt ültetett az arcára.-De rég láttalak!
-Szia Sam!-ölelte meg őt.
-Hogy vagy? Nagyon dögös lettél az évek alatt!-nézte meg a lányt.
-Köszönöm!-remegett meg a hangja. Nehezére esett tartania magát.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva Sam.
-Ne haragudj Sam, de nekem mennem kell!
-De...!-nézett a lány után aki amilyen gyorsan csak tudott kilépett az ajtón.
-Ez meg...ez meg mi volt?-kérdezte Sam.
-Nem tudom!-válaszolta Steve ahogy továbbra is a piros szemeket látta maga előtt amit újra ő okozott.
-Összevesztetek?
-Valami olyasmi...!-mondta ahogy megvakarta a tarkóját.
-Haver, nem azon kellene dolgoznod hogy minden olyan legyen köztetek mint régen?
-Ch, mint régen? Miért...?-Sam megforgatta a szemeit.
-Mi tesz téged boldoggá?-kérdezte Sam. Steve nem válaszolt.-Kapitány, mi tesz téged boldoggá?!-kérdezte újra.
-Rei!-vágta rá idegesen.-Rei...tesz boldoggá!-válaszolta most már nyugodtan.
-És szerinted ő nem így érez?
-Nem...!-rázta meg a fejét.-Vagyis...nem tudom...!-válaszolta.-Akármikor úgy érzem hogy ,,ez a megfelelő pillanat" elmondani neki, hogy még mindig szeretem...valami visszatart!
-Akkor elmondom én!-válaszolta Sam egy mosollyal az arcán.-Ez csak egy ötlet!-a kapitány elmosolyodott.-Komolyan kapitány, bármit megtehetsz amit csak akarsz! Mégis mi tart vissza?
-Talán látni akarom hogy elég vagyok...Ő neki!-Sam akkor értette meg a kapitány félelmét, mégis tudta ha a kapitány nem megy most Rei után élete végéig bánni fogja a döntését.
-Kapitány! Egyszer már elengedted...még egyszer ne tedd! Óriási hiba lenne!
-És ha nem vagyok elég hozzá?
-És ha elég vagy?-ez a kérdés pedig bogarat ültetett Steve fülébe.
-Sam...nekem...!
-Menj!-bökött az ajtó felé mosolyogva. Steve pedig hezitálás nélkül rohant ki az ajtón hogy utolérje a lányt aki az egész boldogságát jelenti.
A szemei pedig a kihalt utcán azonnal felismerték a maga előtt siető lépteket tevő lányt.
-Rei!-kiabálta a nevét. Mégis Rei ahogy felismerte a hang forrását nem állt meg, gyorsított.-Rei, várj!-kapta el a kezét.-Várj egy pillanatot!-kérte ahogy Rei nem akart ránézni. Újra összetört volna? Minden bizonnyal.-Sajnálom! Sajnálom, hogy megbántottalak! Sajnálom, hogy egy idióta vagyok aki hazugságok mögé rejtőzik!-Rei feszült izmai, lazulni látszódtak.-Sajnálom, amiért nem mondtam el az igazat! Az igazat, hogy négy éve minden egyes nap azért küzdöttem hogy újra méltó legyek hozzád! Én...nem azért szakítottam veled mert már nem szerettelek! Féltem! Féltem hogy én miattam képtelen leszel a szárnyaid kibontani! Tudtam, hogy mekkora lehetőség áll előtted és én nem akartam az akadály lenni! Hisz nézd meg hova jutottál! Csodálatos, határozott, eltökélt, erős nő lettél! És én...amióta megláttalak úgy éreztem nem vagyok elég neked! De...! Mikor Sam megkérdezte mi tesz engem boldoggá nem tudtam másra gondolni csak rád! Csak rád! A mosolyodra, a csillogó szemeidre, a puha bőrödre, az édes illatodra, a lágy hangodra! Minden ami hozzád köthető...ez tesz boldoggá!-hadarta el Steve.-Méltó lennék újra hozzád Rei...? Boldoggá tudnálak újra tenni én tégedet...?-kérdezte ahogy Rei szembe fordult vele.-Boldoggá tehetnélek újra Rei...?-kérdezte meg újra.
-Te bolond...!-mondta ahogy következő pillanatban már a kapitány ajkait érezte a sajátján. Rei kezei automatikusan ölelték át Steve nyakát. Steve kezei pedig azonnal Rei derekára tértek ki, hogy minél közelebb húzza őt magához.
-Ha most álmodom, ne ébresszenek fel soha se!-mondta ahogy egy pillanatra elvált Rei ajkaitól.
-Ez a valóság!-mosolyodott el ahogy újra a kapitány ajkait érezte a sajátján. Szörnyen édes csókja van, amivel az ember nem tud betelni.
-Szeretlek...szeretlek Rei!-mondta ahogy közrefogta Rei arcát.
-Én is szeretlek, Steve!-mondta a lány ahogy a boldogságtól Steve újra egy hatalmas csókot nyomott az ajkaira. A boldogság pedig az arcán leírhatatlan volt. Szorosan húzta magához Reit ahogy egy pillanatra se akarta elengedni őt a karjai közül.-Hiányoztál!-mondta a kapitány mellkasához bújva.
-Te is hiányoztál!-mondta ahogy egy puszit nyomott a feje búbjára.-Szörnyen megijedtem mikor meghallottam hogy Noahval össze akartok házasodni!-Rei elmosolyodott amit Steve azonnal észre is vett.-Miért mosolyogsz?-nézett le rá.
-Édes vagy mikor féltékeny vagy, de máskor azért ne verekedjetek össze!
-De olyan dolgokat mondott...!
-Csak az agyad akarta húzni!-nevette el magát ahogy újra szorosan ölelte át Stevet.-Mindig is csak te és én voltunk!
-Tehát ti...?
-Nem a vőlegényem az az idióta, végig csak húzni akart téged!-magyarázta meg Rei.
-Akkor...?
-Csak te rád vártam négy éven keresztül!-mondta Rei.
-Adja az isten, hogy Sam nem zárta be a lakást, mert nem tudom mit teszek ha most nem vihetlek fel magamhoz!
-Végső soron ott a hotelszobám!-jegyezte meg széles mosollyal Rei.
-Gyerünk!-kapta fel a karjai közé Reit.
-Mi-mit csinálsz? Tegyél le!-nevette el magát.
-A-a! Még egyszer biztos nem követem el ugyanazt a hibát!-mondta Steve ahogy a karjaiban tartotta Reit.
-Csókolj meg!-kérte Rei, amit Steve örömmel teljesített azonnal. A pillangók a gyomrukban pedig újra szárnyalni kezdtek.