-Szerinted én képes leszek, felhúzni ezen magam?-kérdezte Rei ahogy a maga előtt lévő eszközt mérte fel.
-Ez a legjobb edzés! Minden testrészed megmozgatja!
-Tehát csak felugrok, és felhúzom magam amennyire tudom?-ismételte el a feladatot.
-Röviden!-mosolyodott el Steve.
-Atya úristen, minek kell nekem kockás has?-készült fel Rei. Ahogy elrugaszkdoott a földtől azonban nem érte el sehogy se a rudat.-Ennyire nem lehetek pici!-morgolódott.
-Próbáld meg újra!-bíztatta Steve.
-Oké!-készült az újabb próbára. De újabb kudarc.-Feladom! Ezt hány centire tervezték?
-160 centi!-válaszolt Steve.
-Mi? Ugye most szivatsz? 173 centi vagyok! 173!-akadt ki.
-Kicsi az elrugaszkodásod a talajtól!
-Nem magasugrónak készültem, kapitány!
-Próbáld meg még egyszer!-mondta.
-Steve teljesen el megy a kedvem! Ez csak kudarc szüntelenül!
-Kérlek!
-Ahj, miért csinálod ezt!-készült a következő ugrásra. Ám a következő pillanatban Steve kezei a csípőjét fogták ahogy könnyed mozdulattal emelte fel őt a rúdhoz.-Jesszus!-kiabált Rei.
-Fogod?-kérdezte. Rei bólintott.-Próbáld felhúzni magad Rei!-azonban a második próbánál leesett.
-Ez nehezebb mint gondoltam!
-Ez a tegnapi süti!-viccelődött Steve.
-Hahaha, humoros!-gúnyolta ki.-Nem tudsz segíteni?-nézett rá kis kölyökkutya szemekkel.
-Biztos ezt akarod?
-Jesszus, miért lett ilyen fura a nézésed hirtelen?-lepődött meg Rei.
-Le kell hozzá vennem a felsőmet!-Rei szemei kitágultak. Igen, érzelmeket táplál iránta. De készen áll arra hogy ilyen közelről félmeztelnül lássa?
-Inkább menjünk futni!-javasolta Rei.
-Miért jöttél hirtelen zavarba?-mosolyodott el Steve.
-Nem jöttem zavarba! Ha meztelenül állnál előttem se jönnék zavarba!-határozott volt. De abba már nem volt biztos hogy amit mondott tényleg igaz lenne e.
-Akkor rendben!-mondta ahogy lekapta egy pillanat alatt magáról a felsőt. Rei lélegzete elállt. Teljes rálátást kapott a kapitány tökéletesen kidolgozott felsőtestére. Mintha HD-ba nézné a műsort.-Ugorj fel rám, majd tartalak! Utána mindketten felkapaszkodunk a rúdra és együtt csináljuk a felhúzásokat, rendben?
-Mit akarsz?-kérdezte zavarába.
-Ugorj fel rám!
-Ne-nem lehetne ezt pólóba csinálni?
-Akadályoz! Ha tudom, hogy edzenem kell másikat választok reggel!
-Még szerencse hogy a nadrágod megfelelő!-jegyezte meg humorosan miközben a szeme folyamatosan Steve vizsgálta. Egy szót talált rá, mégpedig hogy marha szexi. Igen, szexi. Minden ami egy férfin szexi, neki adottság.
-Gyere, elkaplak!-Rei pedig egy sóhaj után a kapitány nyakát körülölelve ugrott fel, ahogy a dereka köré helyezte a lábait. Steve azonban egyetlen egy pillanatban sem élt vissza a helyzettel. A testük összeért, egyre erősebben érezték egymás illatát ami napok óta folyamatosan az emlékeikben élt. Egymás tekintetében vesztek el a következő pillanatban.
-Steve én...!-kezdte Rei mikor egy idegen személyt pillantott meg az ajtóban.
-Megzavartam valamit?-kérdezte az idegen személy mikor Rei amilyen gyorsan csak tudott leszállt a kapitányról.
-Sharon! Szia! Nem későbbre beszéltük a találkozót?-kérdezte Steve ahogy azonnal felvette a felsőjét.
-Azt hittem azt írtad délután négy!-nézte Sharon a telefonját.
-Lehet...elfelejtettem írni, hogy későbbre tegyük át mert Reit kell edzenem!-vakarta meg a tarkóját Steve.-Rei ne haragudj...!
-Minden rendben! Amúgyis mindenhol izomlázam van már, még ott is ahol nem kellene!-mosolyodott el.
-Új ügynök jelölt? Már magánórákat is tartasz?-lépett közelebb hozzájuk.
-Valami olyasmi! Rei Tony lánya, Rei ő itt Sharon! Ügynök a S.H.I.E.L.D-nél!
-Nagyon örvendek!-nyújtotta a kezét Rei a nő irányába.
-Én is örvendek!-mosolygott rá.
-Én...akkor jobb ha megyek!-mondta Rei ahogy a gyomrába olyan fura érzést érzett.
-Ne haragudj, majd bepótoljuk rendben?-mondta újra Steve.
-Persze!-mosolygott vissza a férfira ahogy elhagyta a termet. Egyenesen a konyhába ment és a süteményes tálat maga elé vette.
-Hű, az egy kicsit sok lesz nem gondolod? Még cukorbeteg leszel lányom!-ült le mellé Tony.-Adj apádnak is, együtt legyünk cukorbetegek!-Rei nem reagált.-Hahó! Rei!-próbálta elérni a figyelmét. De sikertelenül.-Rei, mi a baj?-akkor pedig látta. A szemei könnyekkel volt teli.-Mi...?-nem tudta mit kérdezzen. Végig attól félt, hogy valaki bántotta őt. Azonban Rei egyszerű mozdulattal bújt az édesapja mellkasához.-Rei...!
-Csak had maradjak itt egy picit!-kérte Tonyt. Valójában fogalma sem volt hogy kell egy ilyen idős lánnyal bánnia. Mert mikor még pici volt Rei, kifejezetten vágyott az ölelésekre majd jött a korszak mikor minden ciki amit a szülők csinálnak, és semmi se jó amit mondanak. Onnantól kezdve pedig Tony inkább nem is erőltette ezt az egészet.
-Akarsz róla mesélni?-kérdezte gyengéd hangon. Ez volt az a kérdés ami Reinek a legjobban hiányzott. Soha se tudott senkinek se mesélni a bajairól, a boldogságáról. Mégis most megrázta a fejét.-Rendben, ha akarsz tudod hogy bármikor meghallgatlak!
‐S.H.I.E.L.D-es ügynök akarok lenni...!-mondta hirtelen amire Tony elhúzta annyira magától hogy lássa az arcát.
-Mit...mit mondtál? Azt hiszem rosszul hallottam!
-A S.H.I.E.L.D-nél szeretnék dolgozni apa...!
-Hű, ez aztán hirtelen jött! Nem tudnál valami egyszerűbbet kérni? Mondjuk topmodell vagy énekes vagy....űrhajós?
-Apa...!
-Tudod hogy mindig mindenbe támogatlak, de ez...kicsim ez veszélyes!
-Akkor támogass most is!-határozott volt. Jele nem volt hogy előbb könnyes szemmel bújt az apjához.
-Rei!
-Apa, kérlek! Soha életbe nem kértem semmit! Ezt...mégis...mégis azt szeretném ebbe segíts!
-Miért érzem úgy hogyha segítek szörnyű apa vagyok?-ölelte át újra Reit.
-Csodás apa vagy....az én apukám!-nyomott Rei egy puszit az arcára. Az érzelgős kis beszélgetést a lift zavarta meg. Sharon és Steve érkezett fel az emeletre. Rei gyomra összeszorult a hangok hallatán.
-Oh, Mr. Stark!-üdvözölte Sharon Tonyt. Rei pedig tudta egy esélye van innen elmenekülni.
-Elmentem a haverokkal inni! Szia apa!-nyomott egy puszit Tony arcára ahogy olyan gyorsan futott el a páros mellett amilyen gyorsan csak tudott. Stevebe pedig azonnal feleszmélt a beszélgetésük. Rei szörnyen bírja az alkoholt és olyan dolgokat tesz amit józanon soha.
-Rei!-fordult nyomba utána de lekéste a liftet.-A francba!-indult le a lépcsőn utána. Miért tette? Mert a szíve ezt mondta. Egyszerre értek a földszintre és mikor már Rei azt gondolhatta volna pihenhet...-Rei! Várj!-rájött hogy ideje hasznosítani az eddig tanultakat. Futás. Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tud. Szereti őt mégis most nem akarta őt hallani...se látni.