-Rei...!-találta meg a feleségét a nappaliban a gép előtt.
-Jó reggelt!-mosolygott rá.
-Mikor keltél?-ült le mellé.
-Egy ideje fent vagyok!
-Miért nem keltettél fel?-kérdezte.
-Miért keltettelek volna? Nem sokat aludtál, hagyjtalak pihenni!
-Te miért nem aludtál tovább? Nem érzed jól magad?-aggódott.
-Jól vagyok!-nyugtatta meg ahogy egy apró csókot nyomott az ajkára.
-Gyere vissza!-húzta vissza még egy csókra Steve ami egy széles mosolyt ültetett Rei arcára.-Annyira meseszép vagy!
-Nézd a meseszép feleséged mit csinált!-mutatta felé a monitort.
-Ez mi?-nézte.
-Az anyag ami a pendriven volt!
-Sikerült feltörnöd?
-Gyerekjáték volt! Ezt nézd!-nyitott meg egy mappát.
-Ezek...a balesetek helyszínei!
-Az eddigi összes robbantás dokumentálva van! Ha sikerül elkapnunk meg van minden bizonyíték amivel egy életre börtönbe zárhatjuk!
-Esetleg találtál valamit a következő helyszínről is?-remélte hogy gyorsan letudják az ügyet.
-Van itt egy térkép teli pontokkal!-nyitotta meg.
-Nézd! Ez itt a piros pont ahol már járt és merényletet követett el, viszont a sárga még az amit nem hajtott végre!
-Ebből hogy jövünk rá mi a következő helyszín?
-Van valami amit megtudtunk a személyéről?
-Azt hogy kattant!
-Ez az adatlap?
-Igen!-nyújtotta oda a papírt neki.-Miféle őrült tölti fel az adatait egy gépre?
-Aki élvezi ha üldözik...! Kicsit sem fél tőlünk, ellentétben vár ránk...!
-Egy őrült aki játszik velünk?
-Nagyon úgy néz ki...! Nézd itt született...ez volt az első robbantás helyszíne! A második...!
-...az általános iskola ahova járt!
-A harmadik a gimnázium a szomszéd városban!
-Ez itt?-mutatott rá.
-Az első munkahelye!
-Mi a fene ez? Az élete állomásain robbant? Miért?
-Mert soha senki se szerette...és bosszút áll!
-Steve...!
-Igen?-olvasta a papírt tovább.
-Ez itt...a mi városunk!-mutatott a térképre.
-Mi?-vette azonnal kézbe.
-A francba! Szólnunk kell apának!-vette azonnal kézbe a telefont.
-Csomagolok!-kezdte a táskába dobálni a felszerelést.
-Nem veszi fel!-mondta idegesen.
-Próbáld újra!
-Nem veszi fel!-rettegett. Mi van ha az apjának, a lányának vagy a csapatnak baja esik?
-Hívd a többieket! Valaki csak felveszi!
-A kurva életbe hogy mindenki a fülén ül!-dobta idegesen a kanapéra a telefont. Steve pedig megijedt ahogy látta Reinna mennyire ideges lett.
-Hé! Hé!-kapta a kezei közé az arcát.-Nyugodj meg! Rendben? Nincs baj! Nem szabad idegesnek lenned, tudod! Gondolj a picire!
-Tudom...tudom...!-kezdett picit megnyugodni.
-Próbáld tovább rendben? Pár perc és indulhatunk jó?-nyújtotta neki a telefont.-Ne izgulj, nem lesz baj!-Steve gyorsan pakolt, minél előbb a városba akart érni, hogy biztosra menjen nem következik be még egy baleset. Ekkor hallotta meg Reinna hangját.
-Apa? Apa!-Steve kirohant a szobából látva Reinna végre utolért valakit.-Apa hallasz? Apa!-Rei kinyomta a telefont.-Nem jó a térerő!-mondta Stevenek.
-Hagyj neki üzenetet, aztán induljunk!
-Steve ugye nem lesz bajuk?-kérdezte remegő hanggal.
-Nem engedem hogy bárki is a családunkat bántsa ezt megígérem neked!-mondta ahogy egy puszit nyomott a homlokára.-Induljunk jó?-Rei bólintott. Az autóban ülve Rei a kezeit tördelte.-Válaszolt Tony?
-Még nem!
-Figyelj Rei! Amint hazaérünk és megtaláljuk a csapatot ti eltűntök a városból!
-Mi?!
-Menjetek Európába valamerre, biztos vannak Tonynak kiépített kapcsolatai ott biztos biztonságban lesztek amíg el nem kapjuk a rohadékot! Veszélyes most már itt lennetek!
-Állj meg! Hogy mi? Miért beszélsz úgy mintha te nem tartanál velünk?-Steve nem válaszolt.-Steve!
-Reinna ez az egyetlen megoldás! Nem...nem tudok koncentrálni ha a közelembe vagytok! Folyamatosan attól félek bármelyikőtök megsérülhet ha egy pillanatra is elfordítom a fejem!
-Nem, azt már nem! Veled maradok!
-Reinna az istenért!-kiabálta. Rei szemeiből könnyek folytak.-Ne haragudj...kérlek ne haragudj...!-kért azonnal bocsánatot.
-Te...te el akarsz hagyni minket?
-Mi? Nem! Soha, nem! Miről beszélsz?
-Akkor gyere velünk!
-Rei!
-A francba...hányingerem lett!-jegyezte meg, Steve pedig egy pillanat alatt parkolt le az út mellett. Reinna azonnal kiszállt ahogy a térdén támaszkodva könnyített magán.
-Jól vagy...?-kérdezte Steve ahogy mellé sétált.
-Mit fogok tenni ha egyedül maradok...?-kérdezte.
-Reinna...!
-Mindig is együtt terveztünk nagy családot...most pedig fel kell készülnöm mi lesz ha egyedül maradok?
-Nem leszel egyedül...!
-Te ott leszel velem? Velünk?-nézett végre rá. Steve újra a némaságot választotta.-Értem...!-indult a kocsi irányába.
-Rei...!-kapta el a kezét.-Tudod...hogy mindent meg fogok tenni hogy újra együtt legyünk, nem?
-Majd kiderül...nem?-kérdezte ahogy rá se nézett. Csak beült a kocsiba és bambult maga elé. Steve nem szólt többet. Csak beindítva az autót sietett hogy a családját minél előbb biztonságba tudja. Nem tehette ki őket veszélynek. Hisz számára csak ők léteztek...