Lora

2 hét

Két hét telt azóta, hogy Ricsi bejött a Kávézóba. Azóta nem találkoztam vele és hallani se hallottam. Feltűnt majd eltűnt, de nem tudom kiverni a fejemből. Elég nehezen ment a dolog számomra.

A csajokkal meg Ákossal vásárlós napot terveztünk így az Árkádba mentünk.

- Képzeljétek lányok tegnap előléptettek. – mesélte nővérem.

- Gratulálok! – öleltem meg.

- Hogy bírod a sok kölyök között. – röhögött Dana.

- Bemegyünk ide? – megálltam a Camaieu előtt.

- Mi át megyünk a H&M-be ott találkozunk. – mentek tovább.

Szerettem ezt a boltot mert itt nem olyan tömeg cuccok voltak ha nem egyedik. Szét néztem kiválasztottam egy fekete rövid gatyát és két lenge felsőt és egy inget. A próbafülkék felé vettem az irányt szerencsére ajtós volt. Mikor mentem volna be valaki be tölt maga előtt.

- Még is mit képzel? – zárta be az ajtót és megfordult.

- Muszáj mindig magázódni? –kérdezte.

- Te csinálsz ilyen jeleneteket. – néztem Ricsire.

- Nem is örülsz hogy látsz? Öt éve nem is találkoztunk, ha jól számolom. – mosolygott szemtelenül.

- Ennek örüljek, hogy ilyen bunkó lettél! Nem mennél ki próbálnám a ruhákat.

- Szerintem voltunk olyan viszonyba, hogy ismerjek rajtad mindent. – Itt jött el az a pont amikor le kevertem neki egyet.

- Hogy lehetsz ekkora tapló? – idegesítettem fel magam.

- Nyugi szépségem. – mosolygott tovább.

- Ne hívjál így Rikárdó! – gúnyoltam.

- Jól van Bébi! – szorított a falhoz.

- Elengednél? Feljelentelek zaklatásért. – halkultam el mert éreztem leheletét a nyakamon.

- Tehát még mindig érzel irántam, valamit. A szívverésed egyre gyorsabb és már beszélni se beszélsz. – mosolygott a nyakamba.

- Dehogy érzek. Már öt éve volt. És egyébként is van pasim. – vágtam vissza.

- Tényleg és akkor miért nem vele jöttél?

- Mert csajos napot tartunk. - néztem rá.

- És Ákos is csajnak számít Cica. – közeledett a számhoz.

- Nem. Befejeznéd ezt és elmennél. Akkor is ki sétáltál az életemből akkor most is tegyél így. – Akkor megfogadtam hogy ha találkozok is vele még az életbe be olvasok neki, de semmi erőm nem volt.

- Rendben. De előtte..... – már majd nem összeért az ajkunk. Én vágytam a csókjára hiába volt már pár srác az életembe.

- Erről beszélek, azt gondoltad hogy megcsókollak. – röhögte el magát.

- Mekkora egy görény vagy, húzzál innen. – nyitotta fel az ajtót és kilöktem rajta, majd újra bezártam és lerogytam a földre.

5 év kellett ahhoz, hogy összekaparjam magam a földről, erre megint ott vagyok. Lora szedd össze magad. A telefoncsöngés riasztott meg.

- Merre vagy? – szólt bele Dana.

- A kasszánál mindjárt végzek. – hazudtam nem akartam elmondani senkinek ami itt történt.

- Mi pedig a Lorey-ba ha végeztél gyere. – bontottuk a vonalat.

Gyorsan fel próbáltam a gatyát és a pólót végül mindegyiket megvettem.

A nap gyorsan eltelt nem szóltam egy szót se nekik a Ricsis dologról. Este az Ágyba beszélgettem csoporttársaimmal a hétfői délutáni előadásokról, hogy melyikre kell be mennem. Majd egy ismeretlen számról jött egy SMS.

„Szép álmokat szépségem! Ne harcolj mert úgy is megszerezlek újra! R

Hogy szerezte meg a telefonszámom? Dehogy szerezz meg újra. Elővettem az ékszeres dobozt és a legaljából kiszedtem a nyakláncot amit tőle kaptam még a 17. szülinapomra egy R betű állt rajta azóta őrzöm de erről senki nem tud.

Már alig vártam hogy hétfő legyen és mehessek dolgozni, hogy elfelejtsem a Ricsivel kapcsolatos gondolatokat. Reggeli járatom Dáviddal szinte szokássá vált.

- Nem jössz be egy kávéra. Én állom ha már mindennap hurcolászol reggelente. – mosolyogtam rá a kocsiba.

- Majd máskor most sietek. De szavadon foglak. – fogta meg a kezem.

- Mi a helyzet a lánnyal? – néztem rá.

- Hát meg volt aztán dobott igaza volt Máténak. – ütögette a zene ütemére a kormányt.

- Majd jön egy jobb ne is törődj vele. – próbáltam fel dobni a hangulatot.

- Jó lenne ha száguldozna. –röhögte el magát.

- Köszi a fuvart.

- Nem kell megköszöni már megtárgyaltuk. – én csak hálás akartam lenni.

A kávézóba turbó üzem módba dolgoztunk Kirával mivel Viktor lebetegedett így a reggeli tömeg most ránk várt. De 10-re lecsendesedett.

- Mi a helyzet? –kezdtem társalogni Kirával.

- Semmi új. És veled mi van Ricsivel? – kérdezte. Tudtam hogy Viki elszólta magát.

- Semmi azóta nem láttam, nem is baj. Bunkó lett, mondjuk mikor nem volt az.

- Akkor ennek a bunkónak adnál egy kávét? – kérdezte az adott személy.

- Persze. – nevettem fel kínosan. – Milyet kérsz?

- Sima egyszerű, erős kávét.

- Nem aludtad ki magad? –kérdeztem.

- Dehogy nem. Remélem megkaptad az üzenetemet. – Hogy tud ezek után ilyen 100%- os mosolyt villantani.

- Nem tudod bekrepált a telefonom. – gúnyos mosolyra húztam a szám.

- De kár, majd elküldöm újra, csak tudod mi a gáz hogy kijelzi ha valaki megkapja az SMS-t – röhögött ki.

- De jó. Itt a kávéd szép napot! – intettem neki mert pont jött be a főnök.

- Jól megy az üzlet? – kérdezte.

- Minden oké. – vigyorogtunk rá.

- Remekmost el kell mennem tartsátok a frontot. –majd távozott is az üzletből.

-VL 👩🏻‍💻👓