Dana

Fény

-         Ajj... én meg mondtam. – szipogást halottam. – Most már minden rendben lesz. Ricsiék elintézték Mátét. – orrfújás is társult most már a szipogáshoz.

Fájt mindenem ahogy felébredtem. Még sötét volt, ágyra hajtott fejjel aludt mellettem Lora a ruhából ítélve. Simogatni kezdtem a haját.

-         Dana. Végre. – kapcsolt fel mellettünk lévő kis lámpát így már láttuk egymást.

-         Szia. – köszöntem neki. Odébb húzódtam, hogy ő is felférjen.

-         Mi történt veled? – suttogta.

-         Reggel elmesélem arra amire emlékszem. Igazad volt! – folyt vízesésként arcomon a könny.

-         Aludjál. Nehéz éjszakád volt. Sajnálom. – ölelt át.

-         Én is. – szorítottam magamhoz.

-         Ezek a nyomorult fiúk mindig közbe vágnak, csak elcsavarják a fejünket. – kínosan röhögött fel.

Másnap reggel Nináék jöttek ébreszteni minket.

-         Lányok keljetek fel! – egyre magasodott a hang mellettünk. Nyitottam ki a szemem.

-         Sziasztok. – köszöntöttem őket.

-         Mi volt ez az egész tegnap? – ült le a székre Nina, Ákos továbbra is állt karba tett kézzel.

-         Talán kicsit félre ismertem Mátét. – meredtem magam elé.

-         És Lora kelj csak fel! Tegnap felhívsz zokogva, semmit se lehetett érteni abból amit mondtál, majd le rakod. Úgy kellett megkérdeznünk Olivértől hogy mi történt. – Lora felült és az ágy végébe mászott a nővérétől menekült.

-         Bocsánat! – tette fel ártatlanul kezeit.

-         Öltözz át hoztam váltás cuccot. – nyújtotta át neki.

-         Dana veled mi történt? Miért kell jövő héten kihallgatásra menned? – idegesedett be Nina még jobban.

-         Elmesélem arra amire emlékszem jó! De mindenki nyugodjon le. – vettem egy mély levegőt, a többiek pedig teljes figyelmüket rám fordították. – Szóval, Máté mondta hogy menjünk le mutat egy szobát és csinálhatnánk mást is. – néztem kezeimre. – Majd bementünk a 16-os szobába, tudjátok elkezdtünk csókolózni meg ilyenek. Aztán mondta hogy szerzett valami új cuccot és próbáljuk ki. Én nem akartam, de aztán kipróbáltam én is. Szívtunk belőle 2-t és bement a fürdőbe. Érdekes volt utána nagyon. Rosszul éreztem magam és forgott velem a szoba, utána melegem lett hirtelen. Vissza jött Máté, megkérdeztem hogy ő hogy érzi magát. De csak csókolózni kezdtünk. Majd mondta hogy iszik egy kis vizet eltűnt én pedig lezuhantam az ágyra. Most pedig itt ébredtem. – végszóra egy hölgy lépett be.

-         Üdvözlöm önöket! Főleg magát Dana. Én Dr. Kárpáti Mária vagyok. – kezet ráztunk vele mindannyian. – A közeli család tagjai? – kérdezte tőlem.

-         Igen. – bólintottam.

-         Szóval, tegnap elég rossz állapotba találkoztunk. A véréből megállapítottuk hogy igaz kis mennyiségű de annál károsabb Kokain és Ecstasy- t találtunk. A szervezete nem igazán viselte jól. – olvasta fel a mappából. – Nemi erőszak jelét nem láttunk ettől nem kell félni hogy esetleg terhes. – legyintett kezével. – Most hogy érzi magát? – kezdett el vizsgálni.

-         Egész jól. – fújtam ki a levegőt.

-         Rendben , amint végeztünk az össze vizsgálattal haza engedjük, szerintem délután távozhat. – bólintott majd távozott.

-         Jól van most akkor Lora te jössz. – Elkezdte mesélni ahogy ő nézte külső szemlélőként a helyzetet.

-         Aztán kiderült hogy Ricsi és Olivér a valami beépített emberek a rendőrségnél és így vadásszák le a drog bandákat, majd kiderült hogy ezért figyeltek minket. És elküldtem őket, mondtam nekik hogy ne keressenek, hagyjanak minket békén. – feszült volt a légkör a történet végére.

-         Telefonálok egyet. – indult ki Ákos.

Ezek után csak vártunk a vizsgálat eredményére, szerencsére mindegyik negatív lett így haza engedtek.

A lépcsőházban az ajtónk előtt megállva átnéztem a szomszéd ajtóhoz, fájdalom töltött el és beléptem a lakásunkba. Dínó rohant felénk csóválva farkát. Elmentem fürdeni és az ágyat választottam.

-         A telefonom az hol van? – kiáltottam ki Lorának.

-         Bocsi, itt van csak beraktam a táskámba. – hozta be.

-         Semmi baj köszi. – csukta be maga után az ajtót.

Rengeteg nem fogadott hívás és üzenet fogadott. Egyen meg akadtam Olivértől jött:

Remélem jól vagy! A kórházból elzavart minket Lora, gondolom már tudod miért. Reménykedem benne hogy te nem vagy olyan mérges rám mint ő. Jobbulást! Majd a munkába találkozunk. Vigyázz magadra addig is.

Olivér

Írni nem írtam vissza. Nem éreztem fontosságát. Jól esett hogy aggódott értem. Tesóm robogott be a szobába.

-         Mi a frász van veled tesó? – állt meg az ágyam mellett, felültem.

-         Szia neked is. – integettem.

-         Miért szedsz össze ilyeneket, válogasd már meg az Isten szerelmére. Ha nem hív fel Olivér akkor nem is tudok róla. – jogosan akadt ki.

-         Bocsánat. – mentegetőztem.

-         Mostantól ha barátod lesz, előtte be kell mutatnod nekem. – fenyegetően emelte fel a mutató ujját.

-         Rendben.

-         Jobban vagy már? – ült le az ágy szélére.

-         Nem olyan vészes.

-         Vigyázz már magadra jobban. – ölelt át. – Anyáéknak el se mertem mondani.

-         Köszönöm. – sírtam el magam ismét.

-         Most már nincs baj. – simított végig a hajamon.

Szeressétek. Olvassátok. Élvezéttek.
Tudom régen jelentkeztem, de remélem annál jobban tetszik majd ez a rész. 💋
A zenét pedig ajánlom hozzá. Köszönöm hogy olvastad.

-VL 👩🏻‍💻👓