Sziasztok! Sajnálom hogy eltűntem egy kis időre, de a 12. év vége és az érettségi elég fárasztó volt. De most már visszatértem és itt vagyok. Hetente lesznek részek vagy akár hamarabb is. Remélem többen fogjátok olvasni és azok is vissza találnak ide akik eddig olvasták. Eddiginél izgalmasabb sztori folytatásra számítsatok! 😎😉

Szóval itt is van az új rész, élvezzétek és olvassátok. Jó szórakozást!🎈🎉

Nina

Ma volt a műtét napja. Tegnap összepakoltam a cuccaimat. Reggel pedig már kelleténél hamarabb kipattantak a szemeim. Ki bicegtem a fürdőbe, rendbe szedtem magam. Ákos jelent meg mögöttem ahogy felnéztem a fogmosásból.

-         A frászt hoztad rám. – ijedtem meg.

-         Izgulsz? – kérdezte. Bólintottam az arca ellágyult és közelebb lépet hozzám, majd a nyakamba csókolt. – Nem lesz semmi baj bébi.

-         Mi van, ha nem kelek fel? – néztem rá a tükörből.

-         De fel fogsz kelni mert jó kezekben vagy és én is ott leszek. – fogta meg a kezem megpördített hogy most már egymás szemébe nézzünk.

-         És ha.... – kérdeztem volna még, de közbe szólt.

-         Az előzőből is felkeltél, igaz 4 napot vártunk rá mert altató hatású fájdalom csillapítót adtak. Minden rendben lesz. – biztatóan rám mosolygott.

-         Vannak foszlányok, amíg ott feküdtem. – emlékeztem vissza.

-         És mi?

-         Valaki szorította kezem és sírt kérte ,hogy bocsássak meg és hogy szeret. – vettem egy mély levegőt és folytattam. – Veszekedtél a csajokkal arra tisztán emlékszem.

-         Igen tényleg volt ilyen, kicsit összekaptunk. Mindenki stresszes volt és fáradt mert akkor már nem aludtunk 24 órája. – sóhajtott fel. – Mindegy túléltük és ezt is megcsináljuk. – csókolt meg. – Menjünk.

Gyors felöltözés után már a kocsiba is voltunk. A kórházban már rutinosan mozogtunk. A főorvosra várni kellett egy kicsit.

-         Üdv Nina. – köszöntött Károly.

-         Üdvözlöm Doktor úr. – fogtam vele kezet.

-         Fixáljuk most már ezt a lábat. – ültem bele egy tolókocsiba. – jöjjön fiatal ember a műtét előtti váróba várakozzon inkább.

Pár emelettel feljebb és perccel később már ott is voltunk. Egy hihetetlenül nagy ajtó előtt, feküdtem a hordágyon és búcsúzkodtam el.

-         Itt leszek. – nyomott egy puszit a homlokomra Ákos. – Szeretlek!

-         Én is. – biztatóan rám kacsintott majd betoltak.

Körülöttem mindenki zöldben volt. A rádió is szólt valamelyik sarokban.

-         Mit szeretne Nina vénás altatót, vagy gázt? – kérdezte Károly már egy maszkon keresztül.

-         Nem tudom mit ajánlj? – kérdezgettem.

-         Amelyik magának szimpatikus. – röhögött.

-         Akkor inkább lélegzek. – bólintott és már körül is vett 5 ember.

-         Szóval a feladat csak annyi, hogy kap egy ilyen maszkot és beszívja a levegőt rendben? – magyarázta ez egyik asszisztens.

-         Oké. – rám rakták, majd beszélgetni kezdtek velem is de utána minden el sötétült.

Fájdalom húzódott végig a testemen. Ismét csak foszlányok villantak be ezt követően rémképek. Lihegve pillantottam oldalra az ágyam mellé. Senki nem volt ott. Üres sötét szoba. A folyosóról szűrődött be fény ami adott egy kis fényt a szobának. Hány óra van mi történt? Egy nővér jött be adott a kezembe valami injekciót és kiment. Leestem az ágyról de a talajt soha nem éreztem a lábam alatt. Megremegtem.

-         Rendben, mindenképpen elintézem. Köszönöm. Vízhall. – tette le a telefont Ákos. Kint még javában világos volt. Tehát csak álmodtam az egészet.

-         Ákos. – a torkom ki volt száradva, ő pedig az ablaknál állt és nézelődött ki. Ezek szerint nem hallotta. – hahó! – erőteljesebben mondtam de vagy nem volt hangom vagy fogalmam sincs. Megfogtam a telefonom ami a mellettem lévő asztalon volt. Gyors hívóra kapcsoltam. Telefonjára nézet és megfordult.

-         Nina! – örült meg nekem és oda sietett hozzám. – itt vagyok!

-         Tudom, csak nem halottad hogy szólok neked. – suttogtam.

-         Hozok valami inni valót. – indult ki. Visszatért egy üveg üdítővel.

-         Az orvos? – már is jobb volt a hangom.

-         Műtétje van, de amint végez visszajön ide. – fogta meg a kezem.

-         Rendben. – néztem kezeinkre. – Csókolj meg! – kértem rá.

-         Minden oké? – kérdezte.

-         Kérlek csókolj meg. – nem kérdezett tovább, hanem megfogta a nyakam és már csókolt is. Annyira jó volt érezni illatát és ízét megnyugtató volt számomra.

-         Egész nap csókolnálak! – lihegve húzódott el.

-         Én benne vagyok. – mosolyogtam rá.

-         Ohhh.. látom minden rendben van jó látni. – térbe a Károly. – Szóval most már vissza kell járni heti 4-szer 3 héten keresztül rehabilitációra.

-         Azt is ön fogja végezni? – kérdeztem.

-         Nem, a legjobbhoz írattam magát, Emesének hívják nagyon kedves hölgy. – mondta az orvos és írta a kórlapot.

-         Fogadja el hálánk jeléül. – nyújtott át egy borítékot Ákos.

-         Nem fogadhatom el, ez a munkám és szeretem is csinálni. – tépte le a lapot és írt fel pár gyógyszert.

-         Akkor legalább megölelhetem? – kérdeztem, majd közelebb jött. – Köszönök mindent. – öleltem át.

-         Nincs mit. Nagyon kedves páciens volt a férjével. – mosolygott ránk.

-         Jó volt vissza járni ide. – röhögtem fel.

-         Tessék leírtam a címet ahova hétfőre kell menni és a gyógyszerek. Minden jót. Tényleg vigyázzanak magukra! – integetett és távozott.

-         Akkor menjünk haza. – a lábam már be volt kötve, aláírtunk pár lapot és már a liftben voltunk.

Haza érve az ágyba bicegtem rögtön. A gyógyszer hatására még mindig fáradt voltam.

-         Ricsi szülinapi bulijára megyünk szombaton? – jött be Ákos mellém.

-         Mehetünk persze. – csukott szemmel dörmögtem.

-         Rendben akkor írok Olivérnek. – feküdt be az ágyba.

-         Átkarolsz, még elalszok? – kérdeztem.

-         Szíves örömest. – derekamnál fogva átkarolt , puszilgatta a vállam és a nyakam. – Most már jó?

-         Ez a kedvencem. – suttogtam.

-         Nekem is.

Ha tetszett nyomj a Vote-ra. Köszönöm hogy olvastad ❤️😍
-VL 👩🏻‍💻👓