Nina

Féltékeny

„A tökéletes nap volt a mai. Az esküvőm napja. A ruha készen állt már csak nekem kellett fel vennem. A lányok körben álltak és segítettek, anya szeméből egy könny csordult végig. A hajam fel volt tűzve a sminkemet egy profi csapat készítette, minden a jegyzetek szerint ment. A ruha gyönyörű volt, imádtam.

A ceremónia kezdődött, apa megszorította a kezem és az ajtók kinyíltak. A zene felcsendült. Ott állt Ákos csodásan festett. Mellé értem apának nyomtam egy puszit arcára és megfogtam Ákos kezét. A szertartás felénél jártunk amikor kivágódott a templom ajtaja és Gréti sétált be sleppjével. Ákoshoz sietett és lesmárolta majd ezt követően az emberei megverték és magukkal vitték. Engem persze mindenki kiröhögött hogy milyen szerencsétlenül álltam ott. Képen röhögtek és egyre közelebb és közelebb.............."

-         Nina!!!! Ébredj fel! – rázta a vállam Ákos.

-         Neeee... - rázkódtam meg és szemeim kinyíltak. Tehát csak álom volt.

-         Megijesztettél. – meredt rám Ákos.

-         Úristen! – szorítottam magamhoz. – Semmi bajod és itt vagy.

-         Igen, nyugi. – simított végig a hajamon. – Mit álmodtál?

-         Elég nagy hülyeséget. Az esküvő napját , aminek a vége az lett hogy Grétivel elmentél és engem ott hagytál, mindenki kiröhögött és vert. – nyeltem egy nagyot a mondandóm végén.

-         Milyen agymeneteid vannak neked. Kislány ilyen soha nem fog megtörténi ezt megígérhetem. Vigyázok rád! Na gyere ide. – húzott magához.

-         Ki megyünk egy kicsit levegőzni? – hoztam fel az ötletet.

-         Gyerünk. – puszilt meg.

Felkapcsoltuk a konyha lámpát és a kertbe mentünk. Hajnali 3 volt és kicsit csípős hajnal. Pulcsit vettünk fel és leültünk a függő ágyra. A levegő annyira tiszta és friss volt, erre volt most szükségem.

-         Jobban vagy már? – fordult felém.

-         Igen, sokkal jobb. – mosolyogtam rá. – Ne haragudj, hogy kirángattalak. Menj vissza aludj nyugodtan.

-         Ne gondolj ilyeneket Nina, semmi baj nem lesz az esküvőn. Ne kattogj ezen. – karolt át és hintáztatni kezdte az ágyat.

-         Tudod hogy mindig is voltak ilyen hülye agymenéseim. – röhögtem fel.

-         Igen, de ez most más. – szótlanul hintáztunk tovább.

Hajnalodott már mikor kinyitottam szemem, Ákos mellettem feküdt az egyik lábam rajta volt lábán. Ránéztem karján lévő órára már 5 óra is elmúlt. Nem mozdultam meg csak néztem ahogyan a nap felkel és bevilágítja az eget majd az udvart is.

-         Jó reggelt! – csókolgattam Ákos nyakát majd arcát.

-         Neked is. – ásította el magát. – Még feküdjünk egy kicsit. – nézett rá az órájára és behunyta a szemét.

-         Régen aludtunk már így. – simogattam hasát a pulóverén keresztül.

-         Hát függőágyon még soha. – a szeme még csukva volt.

-         De jó volt nem? – mellkasáról figyeltem rá.

-         Én következőleg inkább az ágyat választanám, az kényelmesebb. – takarta el karjával a szemét.

-         Akkor menjünk be. – ültem fel és nagy nehezen felálltam, de majd nem elzakóztam mert el is felejtettem hogy nincs rajtam a tartó. Ákos gyorsan megfogta kezem.

-         Héj... Kislány mit csinálsz? Még jobban elakarod törni a lábad. – állt fel most már ő is majd felemelt és bevitt a nappaliba.

-         Nem, bocsi elfelejtettem. – az kanapéra feküdtem, ő pedig kihozta a láb gipszet gyorsan felcsatoltam.

-         Na most már csatangolhatsz. – indult kávét főzni.

-         Miért nem fekszünk egész nap és nem csinálunk semmit. – néztem rá, miközben kapcsoltam be a tévét, ahol pont egy focimeccsről volt szó.

-         Bébi be kell mennem az egyik építkezésre utána szabad vagyok. – kapcsolta be a masinát.

-         Rendben, addigra kitalálom. – mosolyogtam rá. Ő pedig hűtőből elővéve tejet pohárba öntve oda hozta nekem a reggeli energia bombámat.

-         Hamarosan jövök. – csókolta meg a hajam. Majd a fejemet oda fordítva adtam neki egy normális csókot is.

Miután távozott Lora skype hívását fogadtam, elég furcsa volt és nyugtalan. Már csak 2 napot kellett várni rá. Azt mondta mindent el mesél ha itthon lesz.

-         Mondjad édes valamit itthon hagytál? – szóltam bele a készülékbe.

-         Zűr van a munkahelyen. Vacsorázni elmegyünk megígérem foglalj valahol asztalt és csinosan öltözz fel.

-         Rendben akkor majd jössz. – tettem le.

Hosszas keresgélés után inkább az egyik kedvenc éttermünkbe foglaltam helyet a Mandragórába. A kis gardróbba beléptem és ruhát válogattam az estére. A kedvencem mellett döntöttem amit még nagyon régen vettem. A púderszínű ruhához felvettem egy fekete blézert is. Sajnos magas sarkút nem tudtam fel venni.

Hajmosás és fürdés után körmeimet ki lakoztam. Már javában délután zajlott a telefonom csörgött. Anya keresett hogy tudom-e Lora gépe mikor száll le 2 nap múlva. Megbeszéltük, hogy amint felszállt Los Angelesben a gép írok neki.

Ákos írt egy üzenetet 7 órakor , hogy az étteremnél találkozzunk mert nem fog haza jönni így lekésnénk.

Hívtam egy taxit és az étteremhez mentem. A felső szinten az ablak mellett vártam.....és..vártam. A kocsija állt meg az út túlsó részén, kiszállt belőle ő és valami nő is. Az ablakhoz közelebb hajoltam és fókuszálni kezdtem de sötét volt már kint és alig láttam valamit. Megölelték egymást és vagy puszi vagy csók elcsattant köztük. Teljesen lefagytam. Az étterem felé indult a nő pedig elsétált. Mégis mi volt ez az egész? Nem volt sok időm gondolkodni, ugyan is a lépcső felső fokánál járt már. Most akadjak ki vagy várjam meg még ő elmondja? Nyugodt maradtam végül és mosollyal az arcomon vártam. Gyors léptekkel közeledett felém.

-         Hát szia. – köszöntött és megcsókolt. Rossz volt bele gondolni hogy az előbb az másnak a bőrét érintette.

-         Szia. – ült le velem szembe. Italt rendeltünk. Majd az étlapot böngésztük.

-         Nagyon csinos vagy. Tetszik ez a ruha. – nézett fel a lapokból.

-         Köszi. – ittam bele az idő közben kihozott jeges teámba.

Hosszas beszélgetés és vacsora után hazafelé tartottunk.

Hajnali 2 lehetett de én még mindig csak forgolódtam. Visszagondoltam a 2 hét eseményire. Sírni kezdtem de lehet hogy csak a fáradtság volt de annyira sok minden történt és olyan rövid idő alatt. Karok fonódtak körém.

-         Nina miért sírsz? – suttogta a fülembe.

-         Nem tudok aludni. – szipogtam halkan.

-         És miért nem tudsz aludni? Min gondolkozol? – kérdezte.

-         Sok dolog történt mostanság. Ki volt az a nő akivel az étterem előtt beszélgettél? – fordultam vele szembe.

-         Egyik kolléganő, erre lakik ezért haza hoztam semmi több.

-         Ezek szerint nagyon bizalmas a kapcsolatotok. – felkapcsoltam a villanyt és kimentem a szobából.

-         Igen jóban vagyunk, sokat segít nekem. Féltékeny vagy? – jött utánam.

-         Én?? Nem egyáltalán nem. Ezek szerint jó sok időt töltesz vele. Múltkor se tudtál be vinni a kórházba gondolom vele voltál. – tettem karba a kezem.

-         2 gyerekes családanya, 10 éve él házasságba. – Sóhajtott és visszament aludni.

-         Ne haragudj. – úgy söpört végig rajta át az érzelem hullám mint egy könnyű nyári zivatar.

-         Nem haragszom, de most már aludjunk. 2 este amikor semmit nem alszunk. – bújtam vissza én is körém helyezte karjait és lassú ütemű légzésre álomba zuhantunk.

El sem hiszem hogy már a 40. fejezetnél járunk. Köszönöm, hogy olvassátok. Rengeteget jelent ez nekem.
Remélem ez is elnyerte teszéseteket ha igen akkor nyomjatok a Vote-ra.
Hamarosan jelentekezem. 😘😎🤓
-VL 👓👩🏻‍💻