Lora

Utazás

-         Szia Anya. Minden rendben Dínóval? – hangosítottam ki és folytattam a pakolást.

-         Persze, Lorám. És veled? Hogy állsz?

-         Mindjárt végzek. Holnap reggel indul a gépem. De felhívlak majd még előtte. – nyugtattam meg.

-         Rendben, minden meg van biztos? Útlevél a legfontosabb. – idegeskedett helyettem is.

-         Persze az a kis táskában van. Nyugi Anya. Csak egy hét.

-         Rendben. Nem zavarlak. Pihenjél. Szeretlek. Felszállásnál rágj valamit. – bontottuk a kapcsolatot.

Annyira izgatott voltam, aludni se bírtam. Senki nem tudta Anyán kívül, hogy hova megyek és kivel milyen célból. Így Nina, Ákos, Dana és Viki ki kísértek a reptérre reggel. A gépem átszállásos így nem tudják meg előre a nagy hírt.

Már 6- kor itt voltak értem és a repülő térre vittek. Becsekkoltam és még volt bő 2 órám a gép felszállásig.

-         Akkor most már végre el árulod hogy hova mész? – nyaggatott nővérem.

-         Ha nagyon muszáj. - Vettem elő a beszálló kártyámat. Megfordítva feléjük mutattam.

-         Frankfurtba? – ráncolta szemöldökét Ákos.

-         Jajj.. várjatok ott csak átszállok. – a másik kártyát raktam elé.

-         Úristen! – esett le az álla mindenkinek.

-         Los Angelesbe! – örültem meg.

-         Még is kivel?

-         Szóval ez úgy volt, hogy nagybátyámnak van egy cége. Már kb. 1 éve beszéljük ezt. Felhívott hét elején. Mivel én vagyok az Arculattervező, ezért most ki megyünk a céget híresztelni. Bemutatjuk és üzletet kötünk. Terjesztjük a vállalkozást. Én csak segítek, ugyan is felsőfokú nyelvvizsgája 3 embernek van a cégből beleértve engem is. Meg tanultam menedzsment és számvitelt az egyetemen. – tértem a végére.

-         Lora gratulálok, én erről nem is tudtam. – Sokkolódott le Nina.

-         Tudom, Anyáék tudják csak, most már ti is. – öleltem meg őket. – De most mennem kell mert a csapat vár rám. Egy hét múlva itt vagyok.

-         Vigyázz magadra. – ölelt meg Dana és puszit nyomott arcomra.

-         Te is. – mindenkitől elbúcsúztam és a kapun átsétálva egy pillantást vetettem rájuk majd tovább sétáltam.

Telefonáltam párat, majd kikapcsoltam a készüléket.

-         Készen állsz? – állt meg felettem Henrik( a nagybátyám)

-         Nagyon is. – álltam fel megöleltem és már indultunk is.

Kb. 10- en mehettünk a cégtől de én senkit se ismertem. Ablak mellé ültem és kezdetét vette a 20 órás repülés.

2 óra múlva átszálltunk a Los Angelesi járatra. Bedugtam a zenelejátszót és aludni próbáltam bár egyáltalán nem sikerült. Alig vártam már hogy oda érjünk soha nem jártam még ott.18 órával később vagyis 9 órával hátrébb a Magyarországi idő szerint megérkeztünk. Már maga a repülő tér elképesztő volt, de amikor kiléptünk onnan el se hittem hogy Kaliforniában vagyok.

Beverly Wilshire, A Four Seasons Hotel előtt rakott ki minket a taxi. Belépve egy nagy csillárral találtuk magunkat szembe ,gyönyörű volt. A recepciós pulthoz mentünk és a lefoglalt szobáinkat ki osztva indultunk el. Én egy Ildikó nevű kedves hölggyel laktam. Szerencsére két külön szoba volt egy lakosztályba így nem nagyon kellett beszélgetnünk. Tiszta fehér volt minden olyan csontszínű , mesés volt.

Skype hívó hangjára kaptam fel a fejem.

-         Hello! – üdvözöltem Ninát.

-         Na milyen? – mutattam körbe a szobámat és az onnan nyíló kilátást. Ákos is csatlakozott a beszélgetéshez.

-         Fantasztikus. Van medence és Wellnes részleg is. Nem sokára megyünk ebédelni. De nálatok már este 9 van ugye? – számolgatni kezdtem előre az időt.

-         Igen. Akkor minden rendben, csomagolj ki aztán reggel majd hívunk puszii. – integettek a kamerába. Lecsuktam a laptopot és az ágyra heveredtem. Annyira király, hogy itt vagyok.

Átöltöztem egy virág mintás magas derekú rövid gatyába ami a combrésznél bővül és egy hozzá illő fehér lenge hosszú ujjút. Felkaptam kedvenc fekete bőr táskám és fehér szandálomat és már kint is voltam a nappaliba. Ildikó is átöltözött, lenge nyári ruhába. A többiekkel az ebédlőbe találkoztunk, foglalva volt az asztalunk így gyorsan megtaláltuk bár nagyon nagy volt a helység és bőséges kínálat volt.

Ebéd megbeszélés után szabad program volt másnap reggelig. Az ágy mellett döntöttem. Az idő eltolódás miatt nem igazán ment. 6 óra körül visszaöltöztem és elindultam felfedezni a várost. Ildikó velem tartott. Egy közeli Clubba kötöttünk ki végül.

-         Holnap elmehetnénk megnézni a Hollywood feliratot. – hozta fel az ötletet.

-         Rendben, kirándulunk egyet maximum eltévedünk. – röhögtem fel és ő is jót röhögött gondolom elképzelte.

Rendeltünk italt és tovább beszélgettünk. A keleténél kicsit többet ittunk, de nagyon jól éreztük magunkat táncolni indultunk. Mindenki egyszerre tapsolt és ugrált a zenére a fények villogtak igazi buli volt amibe mi csak bele csöppentünk így hétfő este. Kicsit leültem mert már fájt a lábam. Az újabb koktélt beszürcsölve, szorított a hólyagom.

*****************************************************

Hajnalba visszaértünk a szállodába és rögtön aludni mentünk. Mondanom se kell reggel 8-kor elég nehéz volt ki kelni az ágyból de muszáj volt.

-         Délután fontos megbeszélésünk lesz az egyik cég csoporttal. Lora te fogod prezentálni a tervet. Reméljük elfogadják. Mindenki készüljön fel. – mondta Henrik és elviharzott szokásos módon.

Reggeli után, a prezentációt próbáltuk Ildivel. Egész jól ment. A vállalat főleg borokat és minőségi szeszes italokat gyárt. A nagybátyám saját kezűleg kezdte. Most már több mint fél millió ember van benne gyártja, promóciózza, és kereskedik vele. Én voltam az a szerencsés aki kitalálta a lógót és a nevet,ezért vagyok én most itt.

Felöltöztem egy szürke csipkés szélű bő szoknyába és egy félvállas fekete pólóba plusz egy fekete magas sarkúba. Hajamat feltűztem lazán és a konferencia termek felé vettem az irányt, mappáimmal a kezembe. Előtte azért legördítettem egy kávét, mert ez a tegnap este kicsit sok volt és aludni kellene de most nem lehet.

-         Sikerült? – támadott le rögtön Martin az egyik cégtárs.

-         Persze, ne izgulj. – mosolyogtam rá biztatóan, pedig belül én is nagyon ideges voltam.

-         Lora, gyere ide. – kiáltott nekem Henrik. Oda sétáltam. – Ő itt Ryan. – mutatott egy kb 40 év körüli férfira.

-         Üdvözlöm. – rázott velem kezet. – Hagy mutassam be a segítőmet. – fogta meg a vállát egy embernek. Amikor megfordult azt hittem, hogy össze esek nem akartam hinni a szememnek hogy itt van!

-         Üdvözlöm Rózsás Richárd vagyok! – nyújtotta a kezét felém úgy mintha nem is ismernénk egymást. – Csodásan fest.

-         Jó napot Lovassy Lora. Köszönöm. – ráztam meg kezét és értetlenül bámultam rá.

-         Akkor kezdjünk is bele. – tapsolt kettő Henrik és mindenki helyet foglalt.

Én ott álltam sokkolódva, mappáimat kezembe tartva és értetlenül néztem arra az emberre, aki a legtávolabb volt most az életembe.

Ildikó észre vette ,hogy nem vagyok a helyzet magaslatán így egy kicsit oldotta a hangulatot amíg én beállítottam az előadást.

Ricsire rá se néztem az 1 óra alatt, végig beszéltem és ahogy jól láttam mindenkinek tetszett az cég. Remélem sikerült elnyernünk tetszésüket.

-         Lora fantasztikus volt. – ölelt meg nagybátyám először. Tovább ment a másik igazgatóhoz beszélni.

Miután mindenki gratulált, a mosdók felé vettem az irányt. Az arcomat leöblítettem hideg vízzel ami kellemesen hűtötte. Lehunytam a szemem egy pillanatra.

-         Nagyon jó kis előadás volt. – záródott be a mosdó ajtaja.

-         Kösz. Soha nem említetted, hogy ilyen cég tagja vagy. – néztem rá a tükörből.

-         Mert nem kérdezted. De én csak segítő vagyok, ahogy hallottad a bemutatásból. – tette zsebre kezét.

-         Egyébként se ismerjük egymást. Most mennem kell. Nagyon örültem Richárd. – sétáltam el mellette.

Még menekülni se lehet előle. Szuper egy hét elé nézünk.

Kellett egy kis levegő változás Lorának, de innentől teljes változás fog véghez menni az életében. Remélem tetszeni fog. 🌊😉
Köszönöm hogy elolvastad. ❤️
Hamarosan új rész 🌺
-VL 👓👩🏻‍💻