Nina

Egy igazán jó barát

(Zak Abel - Unstable)🎧🎶🔊

5 napja vagyok otthon, de halálra unom magam. Maratont tartok kedvenc sorozataimból és filmjeimből. Ákossal élünk egymás mellett. Ő próbálkozik, de én nem igazán hagyom magam. Állandóan kattog az agyam, hogy mit is kéne tennem? Mert ha megcsalt akkor máskor is előfordulhat. A bizalom hiányzik.

Gyógyszereimet bevettem és visszafeküdtem tévézni. Szex és New Yorkot néztem mikor Ákos haza jött.

- Szia Édes. – mindig így hív mikor haza jön.

- Szia. Hogy telt a napod? – sablonos és ugyan az a beszéd zajlott köztünk nap mint nap.

- Egész jól. Angliába elkezdték a munkát. Itthon meg egész jól állnak már. – büszkélkedett.

- Az jó. Csináltam kaját, ott van a hűtőben. – mutattam, majd Samanta jelenetére fókuszáltam.

- Ezt neked hoztam. – egy szál vörös rózsát nyújtott nekem.

- Köszönöm. – fogadtam el. Felálltam egy vázáért, hogy bele rakjam. Majd visszahelyezkedtem. Ákos is mellém jött. Simogatni kezdte lábamat majd masszírozni.

- Nina ne legyél velem ilyen rideg. – fordult felém, de én rá se hederítettem. – Beszéljünk kérlek.

- Mondjad. – tekintettem rá.

- Szeretlek, de ezt nem értem. – furcsálta a helyzetet.

- Mit nem értesz, hogy nem úgy viselkedek veled, ahogy az előtt? – kérdeztem. Bólintott így folytattam. – Ne is haragudj, de én se tudom mit kezdjek veled. Felfoghatatlan ,hogy miért tetted azt amit. Úgy érzem, mintha én nem lennék elég a számodra. Meguntál már? Hiányérzeted van? Mert ha nem szeretsz már úgy vagy nem érzem irántad azt mint régen, akkor ennek nincs értelme. Tudod mi a legrosszabb, hogy én érzem magam rosszul a te hülyeséged miatt pedig neked kéne szenvedned. – indítottam el újra a filmet.

- Nina én szeretlek. És túlteszel mindenkin. Tökéletes vagy számomra. El csesztem tudom, nem tudom miért tettem de megtettem. Sajnálom! Gyötrődöm ,hogy hogyan hozhatnám helyre de úgy látom hogy felépítettél magad köré egy falat ami számomra le bonthatatlan. De meg teszek mindent hogy újra bízhass bennem ígérem.

- Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. – kínosan felnevettem. – Honnan tudhatom, hogy nem csalsz- e meg még több benti vagy külföldi kolléganővel. – halkabbra vettem a zúgást.

- Ezt próbálom bizonyítani hogy nekem te vagy az egyetlen. – sóhajtott meggyötörten. – Igazából nem is emlékszem, hogy lefeküdtem vele. Reggel amikor felkeltem ott volt mellettem és azt mondta megtörtént a dolog. De nem történt meg én tudom. Nina kérlek bíz bennem nem történhetett meg. – most már teljesen felé fordultam. Valahol mélyen ebben reménykedtem, hogy ez csak egy hazugság. De valahogy keserű ízt éreztem a számba.

- Akkor most mi az igazság? Egyszer ezt mondod utána azt. – álltam fel. Elég nehézkesen de végül sikerült. – Holnap be kell mennünk a kórházban délután. – a szobába mentem. Utáltam hogy nem tudtam menekülni, vagy elmenni akár merre. Telefonom csörögni kezdett.

- Szia. Hogy vagy ? – szólt bele egy nagyon régen hallott hang. – Most hallottam mi történt.

- Szia. Jól vagyok. Éppen fekszem. – néztem begipszelt lábamra.

- Sajnálom Nina. – szomorúságot hallottam. – Valamikor felmennék hozzád.

- Ne sajnáld Roli, nem a te hibád. Rendben gyere, én itt vagyok. – röhögtem el magam.

- Azt gondoltam. Majd még hívlak, most mennem kell. Vigyázz magadra. – Mondta Roli.

- Te is. – bontottuk a vonalat.

Ritkán beszélgettünk akkor is csak pár szót, de mindig fel dobott ha halhatom a hangját.

*****************************

Ákossal egész este nem szóltunk egymáshoz. Ő a gépén dolgozott én meg folytattam a filmet. Reggel az ajtó becsapódására ébredtem. Ki botorkáltam lassan. Egy cetli hevert az asztalon.

Nem biztos hogy haza érek! Hívj taxit és a kórházban találkozunk. Ne haragudj. Szeretlek, legyen szép napod kislány.;)

Hát nem repestem az ötlettől. A taxi társaságot hiába hívtam nem vették fel. Gondoltam egyet és tárcsáztam a tegnapi számot.

- Baj van? – szólt bele.

- Nem igazán. Be tudnál vinni a kórházba? – kérdeztem Rolandtól.

- Persze, hozzád kanyarodok pár perc és ott vagyok. – nyomott ki.

Táskámba bele dobáltam minden leletet és papírokat. A mankókkal ajtót nyitottam. Megörült és rögtön felkapott, majd lassan visszaeresztett a földre és felszedte a botjaimat is.

- Hát nem nézel ki valami jól. – karolt belém és bezárta a bejárati ajtót. – Hol a szépfiú? – nézett körbe mintha keresné.

- Dolga van mint mindig. – legyintettem és kocsiba szálltam.

- De azért lehetne erre ideje, hogy a jövendőbeli feleségét elvigye. – csatoltuk be az öveinket.

- Hát az nem olyan biztos. – tekintett a kezemre és meglepődött.

- Eljegyzési gyűrű? – furcsállta és kulcsot elfordította.

- Hiányzik a bizalom. – húztam le az ablakot.

- Mit csinált már? Miatta vagy ilyen állapotban? – gázpedálról levette lábát.

- A figyelmetlenségem és egy részeg autós miatt vagyok így. Nem tudom mit tett mert az igazságot nem igazán ismerem. – rántottam meg vállam.

- Az a barom istenem. – indultunk el végre valahára.

Szerencsére jól haladtunk. A kórháznál beállt a parkolóba és be is kísért.

- Köszönöm. – fordultam felé és leadtam lapjaimat. Fel kellet menni a másodikra.

- Nincs mit, gyere. – hozta táskámat és liftbe szálltunk.

Ismerős volt a terep 1 hétig itt voltam. A nővérek rögtön felismertek és hívták az orvost. Addig a székeken várakoztunk.

- Örülök annak, még ha ilyen körülmények között is, de találkozunk. – fogta meg a kezem.

- Én is. Egyébként innen elboldogulok, nyugodtan menj a dolgodra. – mosolyogtam rá.

- Megvárlak. – a fő orvos sétált felénk.

- Üdvözlöm Nina! – mosolygott rám amit én is viszonoztam. – Üljön bele nézzük meg azokat a csontokat.

- Jöhet velünk ő is? – mutattam Rolira.

- Engem nem zavar. Fáradjon velünk fiatalember. – indultunk a röntgent osztályra.

A lábamról levették a gipszet és a szürke asztalra raktam.

- Nagyon szép. – kiáltott ki Károly. – Forrnak be a csontok. – villantottak egyet és a segédek visszahelyeztek a toló kocsiba. – Jobban gyógyul mint gondoltam. Már nem sok kell a teljes gyógyulásig. 2 hét múlva várom vissza. A fiúk raknak egy új gipszet amivel könnyebb lesz közlekedni. – írta a papírokat közben.

- Köszönöm doktor úr! – mosolyogtam rá.

- Minden jót addig. – integettet és el is tűnt.

Levittek és egy új kék színű gipszet raktak rám, amivel tényleg egyszerűbb volt a menetel. Roli végig ott volt velem és figyelte hogy mit csinálnak.

- Rezgett a telefonod. – nyújtotta oda táskámat mikor kiértünk a gipszelőből.

- Ákos, annyira tudtam. – dobtam vissza a készüléket.

- Nina mi a baj? Látom nincs minden rendben. Gyere. – ültünk be a kocsihoz. Rám tört a sírás. Hosszú-hosszú percekig csak sírtam, közben Roli elindult az autóval és levette a rádiót. Csöndben vezetett tovább és nem haza hanem egy parkhoz vitt. – Segítek. – kerülte meg az autót.

- Köszönöm. – töröltem meg a szemem.

- Tudok egy jó cukrászdát itt. Együnk valamit. – fogta meg a kezem, hogy el ne esek.

Nagyon hangulatos kis hely volt. Leültünk a kert helységbe ami tele volt virággal és valami isteni illatokat árasztottak. Én egy dobostortát kértem, ő pedig egy kehely fagyit. Kicsit össze szedtem magam és vettem egy mély levegőt.

- Megcsalt, de igazából nem emlékszik semmire. – majd bele vágtam a közepébe.

- Hogy lehet ekkora...... - nem folytatta, mert hozták a sütiket és az üdítőinket. – most már értem.

- 3 hónappal ezelőtt. Mit csináljak szerinted? A jegyese vagyok és ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni. – törtem a villámmal meg a mázat.

- Én tudod mit tennék. Soha nem bírtam igazán. – ivott bele kólájába.

- Szeretem. – gördült le egy könnycsepp ismét az arcomon.

- Tudom. 6 év az hosszú idő. – fogta meg a kezem, biztatóan és nyugtatás képen.

- És veled mi a helyzet? Nem akarom sajnáltatni magam. Semmit nem tudok rólad az utóbbi időben. – mosolyogtam rá.

- Örülök hogy bízol bennem és kérsz is tanácsot tőlem. – mindig a bizalom. – kirúgtak ez előző munkahelyemről, így kerültem a bárba ahol most vagyok. Szerencsére jól fizet. Barátnőm nincs csak egy éjszakás kalandok, semmi komoly. – legyintett. – Röviden ennyi semmi extra.

- Tuti hogy lesz egy normális hamarosan. – kacsintottam rá.

Elbeszélgettük ez időt mert már 6 óra fele járt az idő mikor az autóban ültünk.

- Jól éreztem magam. Köszönöm, életmentő volt ez az egész nap. – mosolyogtam rá őszintén.

- Bármikor. Többször csinálhatnánk ilyet, hiányzol Nina mint barát. – állított le a kocsit.

- Te is nekem. A „bátyám" aki mindig jó tanácsokat adott. – mosolyogtam rá.

- Aztán okosan old meg. – segített ki a kocsiból.

- Átgondolom amit mondtál. – öleltem át.

Remélem is. Hívj ha kell valami és ne csak akkor mikor fuvar. – röhögött fel. Puszit nyomott az arcomra. – a lépcsőnél vigyázz! –indultam az ajtóhoz. Integettem neki mielőtt beértem. Ez már nagyon kellett.Hát akkor lássuk Ákos mennyire akadt ki rám....

Remélem ismét elnyerte tetszésedet ez a rész is. Nina és Ákos egyre jobban távolodnak egymástól...
Köszönöm hogy elolvastad.
hamarosan hozom a folytatás, addig is szép hétvégét! ❤️🌊
-VL 👓👩🏻‍💻