Nina

Gyávaság??

Fény áradt be a fehér szobába. Ákos aludt még a kényelmetlen fotelban mellettem. Egy nővér jött be ellenőrizni az infúziót és vért vett ismét, majd ki ment.

Ákossal furcsa volt a viszonyunk. Sok kimondatlan dolog gyűlt össze bennem ezalatt a párnap alatt. Hosszú beszélgetés várt ránk de én kínoztam kicsit hagy gyötörje a lelki ismerete. A köztünk lévő feszültség tapintható volt. Rideg voltam hozzá.

-         Jó reggelt . – fogta meg a kezem.

-         Neked is. Ki kéne mennem a mosdóba. Segítesz? – ültem fel az ágyból. Felkapott és ki vitt a szeparált mosdó helységbe. Mikor végeztem vissza vitt. – köszönöm.

-         Nincs mit. – Az orvosom (Dr. Szabó Károly) sétált be.

-         Jó reggelt fiatalok. – mosolyt csalt arcunkra. – Van egy jó hírem! – nyitotta ki a kórlapot.

-         Kíváncsian várjuk doktor úr. – állt fel Ákos.

-         A vizsgálatokon megfelelt, ezért haza engedem de vissza kell járnia. Járó gipszet kap bottal így tud majd közlekedni. Ha bármi baj van kérem szóljon. Írok fel fájdalom csillapítót és antibiotikumot a bordája és feje miatt. – írni kezdett a jegyzet füzetébe. – Kedves Nina vigyázzon magára. – mosolygott rám. - A fiúk elviszik és lecserélik a gipszét. 6 hét múlva vissza kell jönnie, egy újabb műtétre. Minden jót kívánok addig is.

-         Köszönök mindent. – örültem a nagyszerű híreknek.

-         Itt vannak a gyógyszerek. – adta át a papírokat. – Ez a feladatom. – integetett.

-         Viszontlátásra. – ment tovább. Jött a szokásos, kezelő brigád és új gipszet raktak rám. Adtak két botot de vissza toltak a szobába.

Pár papír aláírásával és a cuccom összeszedésével, már a kocsi felé tartottunk.

Hátra ültem mert kényelmesebb volt. Jó volt betérni ismét a lakásba , minden ugyan olyan volt mint egy héttel ezelőtt.

-         Újra itthon. – ültem le a kanapéra.

-         Végre. – rakta le a holmikat. – Együnk valamit. – lépett a hűtőhöz. – Nincs itthon semmi elmegyek vásárolni gyorsan. – kapta fel a kulcsokat. – Sietek vissza. – puszilt meg és már el is viharzott.

Hugómat tárcsáztam.

-         Szia. – szólt bele Lora.

-         Szia. Itthon vagyok. – néztem körbe.

-         Na ez remek délután beugrok ha végeztem a munka helyen.

-         Oké. Én itt leszek. – sóhajtottam fel.

-         Mi a baj? – kérdezte.

-         Semmi, csak jár az agyam.

-         Megbeszéljük, de most mennem kell. – bontotta a vonalat.

Bekapcsoltam a tévét és azzal a lendülettel ki is. Inkább a laptopért nyúltam és netezni kezdtem. Háttér zajként a Youtubot indítottam el. Írtam egy üzenetet kolléganőmnek , hogy még élek és látogasson meg ha gondolja.

-         Itt is vagyok. – toppant be Ákos.

-         Tényleg gyors voltál. – mosolyodtam el. – Mit hoztál? – néztem rá.

-         Amiket szeretsz. – kezdte sorolni.

-         Akkor csinálsz nekem grízes tésztát? – kérdeztem.

-         Ha mondod hogy kell, igen. – túrt a hajába.

-         Rendben, akkor vedd elő a tésztát rakj fel egy lábasba vizet forrni.

-         Azért ne ilyen gyorsan. – pakolta el a holmikat, és elő szedte a lábast.

30 perccel később,(szegényt meg izzasztottam kicsit) már rakta elém a tányért. Egész jól nézett ki ahhoz képest amiket mondott.

-         Milyen lett? – nézett rám.

-         Finom. –csavartam fel a tésztát a villámra.

-         Akkor jó. – dőlt hátra.

-         Mi lett a kocsimmal? – raktam le a tányért a kezemből.

-         Összetört, javítani drága lett volna így elvontatták. – hunyta be szemét.

-         Ohh.. – sajnáltam meg a kis fehér Fiatomat már úgy a szívemhez nőt.

-         Beszélnünk kéne? – fordult felém pedig azt hittem elaludt.

-         Hallgatlak.

-         Akkor történt mikor Amszterdamba voltam. És pont összevesztünk mielőtt elmentem volna. – hajtotta le fejét.

-         És akkor ez a megoldás? Miért nem mondtad el hamarabb, hogy megcsaltál már lassan 3 hónapja? – kérdőn néztem rá. – Meg mondom én a választ. Mert gyáva féreg voltál. Tudtad, hogy akkor nem mennék hozzád és ez a gyűrű sem villogna az ujjamon. De tudod mit le is veszem. – húztam le az ujjamról. – Ne hazugságokra épüljünk. Bizalom a legfontosabb és amíg ez nincs meg köztünk addig ne várj el tőlem semmit. – álltam fel. – Szeretlek Ákos! Csak gondold végig, hogy te mit csinálnál a helyembe. Mert szerintem rohadtul ki lennél borulva és elhagytál volna. – arcomon csordult végig a könny. – Hányingerem van tőled, amit tettél. Előttem van a kép. – töröltem le idegesen a könnycseppeket.

A fürdő szobába mentem és bezárkóztam. Hagytam hogy elázzon az arcom a sírástól. Levetkőztem és egy hét után végre megfürödtem normálisan. A törött lábamat nem érhette víz kicsit nehézkes volt de megcsináltam .Belefájdultak bordáim így a lefekvést választottam.

Ákos már a helyén aludt mikor bementem. A saját helyemre vánszorogtam, botjaimat magam mellé raktam és lefeküdtem.

Valahogy nem jött álom a szememre, csak forgolódtam és gondolkodtam. Elővettem telefonomat.

Bocsi hogy nem mentem fel de közbe jött pár dolog. Holnap reggel felugrok. – Lora

Gyorsan visszapötyögtem neki. Képek mappába mentem és megnéztem az eljegyzésünkről készült képeket, milyen gondtalan és határtalanul boldog voltam akkor. Azóta sok minden változott.

Hogy tetszett a rész? Köszönöm, hogy elolvastad! 😍 ha bármi észrevételed van kérlek jelezd nekem.
Hamarosan hozom a következő részt. 🤓
-VL 👩🏻‍💻👓