Dana

Egy próbát megér...

-         Mi volt ez az egész? – ugrottam Lora elé és faggatni kezdtem.

-         Semmi. – vette le kutyáról a nyakörvet aki el futott játszani.

-         Persze azért aludt itt mi? Ne nézz hülyének. Látom mi folyik itt. Mesélj! – ültem vissza reggelizni.

-         Csak úgy itt aludt. Tegnap elvitt orvoshoz és a kórházba is bevitt. Haza hozott és mondta, hogy velem marad. Kajáltunk és elaludtunk. Most pedig levittük sétálni Dínót és reggeliztünk. – mosolyodott el.

-         És?????? – nyeltem le az utolsó falatot.

-         Meg köszöntem és elment.

-         Megcsókolt. Láttam az ablakból. – leskelődtem egy kicsit. – Együtt vagytok? – teljesen odáig voltam a sztori hallatán.

-         Nem. – rázta meg fejét.

-         Akkor mi volt az a kézen fogva sétálás és csók. Lora ne már. – csaptam az asztalra és csöngettek. – Megyek, kinyitom. Magyarázatott várok. Futottam az ajtóhoz, fel voltam pörögve.

-         Szia, Dana. – mosolyogva ált előttem Máté.

-         Hali. Mi a helyzet? – kérdeztem.

-         Este lesz nálunk egy kis baráti össze jövetel, gyertek át ha gondoljátok.

-         Oké. köszi. Majd megbeszélem Lorával. – mosolyogtam rá.

-         Most megyek, még piát veszünk meg ilyenek. Akkor majd találkozunk. – integetett.

-         Ki volt az? – tértem vissza a konyhába.

-         Csak a szomszéd srác. – legyintettem.

-         Mit akart? – öntött közben Lora a bögréjébe teát.

-         Este buli lesz náluk és át hívott. De nincsen nagy kedvem hozzá. – Írtam SMS-t Ninának hogy hamarosan bemegyünk hozzá.

-         Ahogy gondolod.

Összeszedtük magunkat és Taxiba szálltunk. A kórház folyosóján már rutinosan mozogtunk. És már Nina kór termében voltunk Ákos ült mellette egy fotelban és beszélgettek amikor megérkeztünk.

-         Sziasztok! – toppantunk be.

-         Hello. – köszöntek. Lora felült az ágyra én pedig Nina mellé álltam.

-         Hogy vagy? – kérdeztem.

-         Egész jól fogjuk rá. – kacsintott.

-         Én elmegyek a büfébe. Kértek valamit? – ált fel Ákos. Simított végig Nina karján és kiment.

-         Megbeszéltétek már? – halottunk róla hogy összevesztek és Nina emiatt van kórházban. Ákossal össze is vesztünk rajta mikor műtötték éppen Ninát. Azóta nem ápolunk vele túl fényes viszonyt.

-         Még nem. Nem tudom mit mondjak neki. – kötötte össze haját és visszafeküdt. – De ne foglalkozzunk ezzel a témával. Miért is sétáltatok be tegnap kézen fogva Ricsivel? – érdeklődött Lora felé. Rövid élménybeszámoló és pletyka után indulni készültünk.

-         Már csak 3 nap és haza mehetsz. – mosolyogtam rá.

-         Hosszú még az. – röhögött és bejött az orvos.

-         Viszlát, szia. – integettünk és távoztunk. Ákos jött szembe a folyosón aki csak bólintott egyet és elment mellettünk.

-         Most tényleg ennyire megsértődött? – sétáltunk ki a kórházból, miközben Lora ezen a témán volt fenn akadva.

-         Sértődjön meg, valamilyen szinten ő tehet róla. – akadtam ki ismét.

-         De azért nagyon durva dolgokat vágtunk a fejéhez. – húzta össze dzsekijét.

-         Mert nem bánthat így Ninával. – vágtam vissza.

-         Pontosan. – tudatosult most már Lorában is.

-         Menjünk be a boltba mert nincs tej. – szálltunk fel a buszra.

-         Rendben Dínónak is kaját kell venni. – magyarázott tovább.

A boltból végül 3 szatyorral távoztunk. Megbeszéltük hogy át nézzünk a fiúkhoz este egy kis időre.

-         Mehetünk? – nyitott be szobámba, Lora egy Napraforgós gatyáját, fehér blúzt és a kedvenc Vans napraforgós cipőjébe bújt.

-         Persze. – Raktam magamra a nyakláncot. Fekete egyszerű ruhát viseltem, fekete körömcipővel.

Bezártuk a lakást és becsöngettünk.

-         Sziasztok. Örülök hogy át jöttetek. – üdvözölt Dávid.

-         Ki nem hagynánk. – mosolyogtunk és beljebb léptünk. Sokan voltunk , többsége fiú volt. Kiszúrtam Mátét majd oda mentem hozzá. Egy nagy társaság közepén volt és valamin nagyon nevetek.

-         Halihó. – integettem túl a tömegen.

-         Szia. – örült meg és mellém lépet. – Ő itt Dana és Lora. – mutatott be minket az ismeretleneknek. – Jól nézel ki. – bókolt a fülembe súgva.

-         Köszi.

-         Mit kértek inni? – fordult felénk.

-         Én Kólát. – intett Lora.

-         Nekem jöhet valami erősebb. – bólintott és a konyhába ment.

-         Itt is vannak. – Adta kezünk be. A háttérbe The Chainsmokers ismert száma szólt. Táncoltak egy páran, Lora is beállt közéjük és jól el volt velük.

Az erkélyre ki mentem, ami elég nagy volt a miénkhez képest. Beszélgetni kezdtem egy Beca nevű lánnyal. Kiderült hogy egy suliba járunk.

-         Milyen szakon vagy? – kérdezte.

-         Kommunikáció és Média tudomány. Az utolsó évem. – ittam bele a kevert lötty be. – És te?

-         Fotós szakon. Van még 2 évem hátra.

-         Jó az. Honnan ismered a fiúkat? – mutattam az ember tömegre.

-         Egy Gimnáziumba jártunk és meg maradt a barátság. – Gyújtott rá egy cigarettára. – Kérsz? – nyújtotta felém a dobozt és elfogadtam. – És te honnan ismered őket?

-         A szomszédban lakom, mikor ide költöztünk barátnőmmel Lorával sokat segítettek. – mosolyodtam el az emlékre visszagondolva.

-         Bolond egy társaság az biztos. – röhögött fel.

-         Látom. – röhögtem én is.

-         Dana megyek aludni reggel melóba kell mennem. – jött oda Lora.

-         Jól van, majd megyek én is nem sokára.

-         Rendben Sziasztok. – integettet.

-         Akkor ő volt Lora. – mutatott a távolodó alakra Beca.

-         Igen. – bólintottam.

-         Hát meg vagy. – fogta meg a derekam Máté.

-         Eddig is itt voltam. – röhögtem fel.

-         Csá Beca. Mizujs? – nézett a szemben álló lányra.

-         Tökfej. Nincsen semmi. Újra töltöm a piám. – távozott el.

-         Szóval tökfej, egész találó név. – kuncogtam.

-         Nem kell így hívni. – mosolygott ő is.

-         Elmesélt mindent rólatok, úgy hogy a helyedben én nem lennék ilyen nyugodt. – hajoltam ki a korláton.

-         Most izgulnom kéne? – támaszkodott a korlátra ő is.

-         Háttt...... - húztam a szám. Meg csikizett mire felvisítottam. – Nem kell.

-         Szerintem se. – húzott közel magához. – Jól érzed magad? – kérdezte.

-         Igen, kedves mindenki, jó csapat. – fogtam meg a vállát.

-         Nem lennék én ebben olyan biztos. – mosolyodott el. Szemembe nézett és megcsókolt. Gyengéden visszacsókoltam. – Ne haragudj! – lépett el.

-         Inkább gyere táncoljunk. – húztam be az ember tömegbe.

Hogy miért is engedtem azt a csókot? Fogalmam sincs énnem ilyen fajta lány vagyok, hogy egyik pillanatról a másikra már mindenbebenne vagyok, de azért Mátét már valamilyen szinte ismerem. Kedves srác végülis egy próbát megér.

Köszönöm, hogy elolvastad❤️
Következő részben már Nináról lesz szó ismét. Remélem hogy tetszik a történet. ✌🏼
-VL 👓👩🏻‍💻