Nina

Mi történt?

Folyamatosan az eljegyzésen kattogtam, pedig azóta eltelt már több mint 2 nap. Gréti szavai jártak a fejembe, de Ákosnak nem említettem meg.

Reggel szokásosan készítettem a kávét és az ebédemet pakoltam össze munkába a konyhába.

-         Szia Bébi. – jött ki a fürdőből Ákos.

-         Szia Édes. – mosolyogtam rá.

-         Maradt nekem is kávé? – puszilt meg és bögréért nyúlt.

-         Igen. Kérdezhetek valamit? – néztem rá.

-         Persze. – a konyhapultnak neki dőlt és figyelt.

-         Ilyen üzleti utakon szoktál régi ismerősökkel összefutni?

-         Igen. Volt már rá példa. – bólintott.

-         És kivel?

-         Miért fontos ez? – ráncolta össze szemöldökét. – Benivel találkoztam az egyik reptéren meg Grétivel. – mondta.

-         Értem. – kortyoltam bele kávémba. Keserű szájízt éreztem utána.

-         Mi történt? Olyan furcsán viselkedsz a hétvége óta. – ölelt meg.

-         Megjelentek Kimberliék az eljegyzésünkön. – bújtam hozzá.

-         Ki takar a Kimberliék?

-         Grétit, és Kimberlit. – néztem a szemébe és egy kicsit hátrébb sétáltam tőle. – Azt mondta, hogy találkoztatok és nem említettél engem, hogy együtt vagyunk. Majd közölte ,hogy ne házasodjak össze veled mert nem jó ötlet.

-         Ne foglalkozz vele kérlek. Nem említettelek, mert semmi köze hozzá. De mi az hogy ne házasodjunk össze?! – közelített felém.

-         Nem tudom. Nem is érdekel. De Olivérnek lekevertek egy hatalmas pofont. – tettem még hozzá.

-         Istenem. – túrt bele a hajába. – Mennem kell most mert el fogok késni ígérem este elmondok mindent. – megpuszilta a homlokom és elviharzott.

Nem értettem az egészet, de nem is volt időm gondolkodni rajta. A munkahelyem felé indultam. Egésznap ezen járt az agyam. Vajon mit fog mondani, mi történhetett?

Délután felhívtam a csajokat, hogy találkozzunk a szokott helyen a kávézóba.

-         Mi a helyzet? – huppantam le.

-         Szokásos. – mosolyodtak el.

-         Lora veled meg mi van? – néztem aggódva húgomra.

-         Kicsit beteg vagyok. – ivott bele vízébe.

-         Na mesélj mi újság? – kérdezte Dana.

-         Ákos titkol valamit. Úgy ahogy a fiúk is. – vágtam a közepébe rögtön.

-         Még is mit? Nem hiszem. – rázta a fejét Dana.

-         De tuti, mert ma reggel pont beszélgettünk és feljött a vasárnapi dolog elmeséltem neki. Ideges lett és közölte, hogy siet mert elfog késni. – gyanakodtam.

-         Nem kell rosszra gondolni rögtön. Nyugi. – magyarázták.

-         Hát nekem ez akkor is fura. – kavargattam a nekem szánt kávét.

-         Beszéld meg vele. – jobb gondolatot sajnos nem tudtak mondani.

A továbbiakban csak szokásos csajos dolgokról beszélgettünk, de jó kedvünk nem igazán volt mindenkinek meg volt a maga baja.

Hazafelé kicsit siettem, remélem nem fotóztak le gyors hajtásért. Annyira kíváncsi voltam.

-         Halihó! – csuktam be az ajtót.

-         Szia. – kiáltott vissza. – Milyen volt a napod? – a szokásos kérdés.

-         Elment, találkoztam a csajokkal. – léptem be a nappaliba.

-         Remélem kiheverték a bulit. – mosolyodott el.

-         Most nincs kedvem cseverészni. Magyarázatott akarok. – álltam meg felette, át csapott a kíváncsiságom idegességbe.

-         Rendben. – tette oldalra laptopját.

-         Szóval. – karba tettem kezem.

-         Én intéztem Olivérnek, hogy haza jöhessen. Így találkoztunk Grétivel a reptéren mikor átszálltam. Ő is Londonba tartott ugyan arra konferencia megbeszélésre. Segítette Olivér helyzetét hogy ne keljen új vízumot csináltatnia. Ennyi a történet. Aztán 3 napot együtt töltöttem vele, mert egy projekten dolgozunk. – zárta le.

-         De akkor miért vágta pofán Olivért? – kérdeztem, teljesen össze zavarodva még mindig.

-         Mert átverték őket ezzel a terhesség üggyel gondolom. – rántotta meg vállát.

-         És egy szállodában laktál Grétivel? – tettem karba a kezem.

-         Igen, mindenki aki ezen az ügyön dolgozik. – mondta.

-         És volt valami köztettek? Kérlek őszintén válaszolj.

-         Nina, igen. Mert be voltunk rúgva de meg is bántam rögtön a...... –  nem is akartam tudni a folytatást.

Szó nélkül felvettem a táskám és a cipőm. Nem akartam hinni a fülemnek, hogy volt képes ezt csinálni velem?

-         Nina most hova mész beszéljük meg. – követett.

-         Friss levegő kell, át kell gondolnom. – nyitottam ki az ajtót. Mi van???

Az autóhoz mentem egyenesen, beültem és vidék felé vettem az irányt el akartam tűnni innen messzire. Az eső esett, én pedig dühös voltam de rettentően. A szokásos belvárosi forgalom volt este 9-kor amikor éppen egy kereszteződésen mentem át mikor valaki belém hajtott és elsötétült minden.

**************************

Halk foszlányokat hallottam, szememet nem tudtam kinyitni. A lányok itt voltak, Ákos, Ricsi, Anyáék hangját is lehetett hallani, de ismét elnyelt a sötétség. Valaki szorosan fogta kezemet és beszélt hozzám. Szeret és nem akar el veszíteni. Próbáltam kinyitni a szemem, valami nem engedte, olyan volt mintha leragasztották volna vagy össze lett volna cipzárazva. Még is mi történt??

***************************--

-         A műtét miatt van ilyen állapotban hamarosan fel fog kelni. – mondta valaki a szobában.

-         Inni kérhetnék? – szólaltam meg de nem gondoltam volna hogy meghallják. Résnyire kinyitottam szememet.

-         Nina! – örült meg húgom, rögtön oda jött mellém és megfogta a kezem.

-         Hozzuk már is az innivalót. – indult ki Dana a szobából. – Itt is van. – tért vissza egy orvossal. Aki meg vizsgált, majd kiment.

-         Mi történt? – néztem rájuk, mások nem voltak bent.

-         Autó baleseted volt. Eltört a lábad és megrepedtek a bordáid, agyrázkódásod van, ami majd lassan normalizálódik. – néztem a begipszelt lábamra, és karjaimra amik megvoltak duzzadva. – Kis híján a nyakad is eltört volna de csak megrándult. Belső vérzés volt a lábadban így azonnal műtöttek. – fejezte be Lora. – Annyira örülök, végre Nina.

-         Értem. – nyeltem le az almalét.

-         Hány napja vagyok itt? – hunytam be szemem.

-         4 napja. Anyáék is itt vannak pesten már szóltunk nekik meg Ákosnak. – mondta Dana.

-         Hova mentél késő este? –kérdezte Lora.

-         Anyáékhoz. – nyitottam fel szemem ismét.

Ákos rontott be az ajtó. Rá emeltem tekintettem.

-         Nina annyira sajnálom. – jött mellém. – Az én hibám az egész. – szorította meg a kezem.

-         Ákos. Majd megbeszéljük. – engedtem el kezét.

-         Ezt neked hoztam. Örülök hogy fel ébredtél. – rakta le az asztalra a kis virágot. – Annyira aggódtam.

-         Köszönöm. – nyomot egy puszit az arcomra.

Anya és apa jött meg a következő percbe. Rájuk mosolyogtam.

-         A frászt hoztad ránk drágám. – simította meg arcomat anya.

-         Sajnálom.

-         Semmi baj. De ne csinálj ilyet többet. Tudom hogy nem a te hibád volt. – puszilt meg, majd el is sírta magát.

-         Anya nyugi jól vagyok. Ne sírj. – töröltem le arcáról a gördülő könnycseppet.

-         Nem sírok csak örülök hogy felébredtél. – ölelt meg. Ami kicsit fájt.

**************

Estefelé mindenki haza ment, Ákos bent maradt velem. Az orvos mondta hogy még 5 napig bent kell maradnom meg figyelésen.

-         Szia. – csukta be a kórterem ajtaját Ákos.

-         Szia. – nyitottam fel szemem, a fejem kegyetlenül fájt.

-         Hogy érzed magad? – ült le az ágy melletti székre.

-         Fáj a fejem, és a szemem. – dörzsöltem meg szabad kezemmel. – Nem mész haza? Már nagyon késő van.

-         Tudom, de itt maradok. – mosolyodott el. – Neked pedig aludnod kéne. Sajnálom Nina. Miattam vagy ilyen helyzetbe. – borult az ágyra.

-         Ákos most hagyjuk. – hunytam be a szemem.

- Aludj kislány. – puszilta meg a homlokom és ismétmélységbe zuhantam.

Szóval itt tartunk most? Mi lesz így Ákossal és Ninával? Hamarosan hozom a következő részt 🤓
Köszönöm hogy elolvastad. Hagyj magad után nyomot.
-VL 👓👩🏻‍💻