Lora

Különös vihar...

-         Ezt úgy se zártuk még le. Én a helyedben még nem tartanék esküvőt. – fordított hátat nekünk Kimberliék és a kijárat felé vette az irányt.

-         Komolyan mondom, ők nagyon hiányoztak ide. – hunyta le a szemét Nina. – Megyek meg keresem Ákost és azzal a lendülettel el is tűnt.

-         Én megyek iszok valamit. Jössz? – kérdeztem Danát.

-         Menjünk. – álltunk a pult előtt.

-         2 pezsgőt kérnénk. – szóltam.

-         Már is. – rakták le elénk a pultos srác. Éppen ittam volna bele mikor megfogott a kezemnél valaki.

-         Sziasztok! – jött oda anya hozzánk. – Lora drágám nekünk menni kell, ígérd meg hogy hamarosan haza jöttök. – puszilt meg.

-         Megígérem. – homlokon pusziltam. – visszük Dínót is. – öleltem át.

-         Nina hova tűnt? – nézett szét. – Adjátok át neki hogy puszilom őket. – integetett és már el is mentek apával.

A mi családunk és Ákos szülei is elmentek, úgy hogy már csak Ákos, Nina, Olivér, Ricsi, Dana és én maradtunk.

-         Elmegyünk inni valahova? – kérdezte Ricsi.

-         Felőlem. – nézett rám Dana. Sok választásom nem volt így bele egyeztem én is.

-         Akkor 10 perc múlva a parkolóban. – kacsintott és eltűnt.

-         Na ebből mi lesz? – kérdeztem Danát összeszorított szemmel.

-         Semmi, beszélgettünk meg táncolunk egy jót. Nyugi már. – mosolygott rám majd felállt és elment a mosdóba mielőtt elindultunk.

************************

-         Akkor szerintem én viszem Danát. Te meg akkor Lorát ez így jó ? – kérdezte Olivér, választ meg sem várva már Ricsi kocsijában ültem.

Az úton nem nagyon beszélgettünk egymással, ami kicsit kínos volt de én nem foglalkoztam vele. Pont baleset volt azon az úton ami a városba vezetett volna így kerülő úton kellett mennünk és el is tévedtünk.

-         Hol vagyunk? – kérdeztem mert egy erdős részen voltunk.

-         Fogalmam sincs. – megállt és a telefonját kezdte el nyomkodni.

-         Most mit csinálsz? – borult el felettünk az ég és kicsit megijedtem, hogy itt ragadunk.

-         Próbálom be mérni a helyzetünket. De reménytelen mert nincs tér erő. – dobta le telefonját.

-         Írok egy üzenetet Danának, hát ha elküldi. – Sms továbbítása. Küldés. Már csak várni kellett.

-         De jó még ez eső is elkezdett esni. – kapcsolta le a motort.

-         Menjünk tovább, itt ne maradjunk. – néztem rá, aggódva.

-         Így is el vagyunk tévedve. Mindjárt kitalálok valamit ne izgulj. – dobolt a kormányon. Villámlott. Összerezzentem a dörgés hangjára. – Félsz?

-         Nem meg vagyok, kösz. – húztam össze magamon a blézeremet.

-         Régen féltél ilyenkor és mindig hozzám bújtál. – cinkelt és kacéran elmosolyodott.

-         Az régen volt. – egy újabb dörgés hallatszott ami valahol a közelbe lehetett.

-         Aha látom. – kikapcsolta saját majd az én övemet is. – Itt vagyok baby.

-         Ne szólíts így. – forgattam a szemem. – Hívd így kimberlit. – tettem karba a kezem.

-         Lora az istenit! Kimberlivel nem vagyunk együtt. Nem én vagyok az apja annak a gyereknek. Átvert engem. – üvöltött velem amit nem igazán értettem.

-         És te hányszor átvertél engem. Megaláztál és még sorolhatnám. Folyamatosan hazudsz nekem. – vágtam vissza és nagyon felidegesített, hogy így beszélt velem.

-         Ezt pont te mondod. Nem is jársz Dáviddal. Múltkor össze futottam vele és egy Regina nevű lánnyal sétálgatott akivel már 3 hete együtt vannak. – égett az arcom, (basszus na jó benne vagyok a saját kavarásomba.)

-         És akkor mi van? – meredtem rá.

-         Semmi, de akkor ne papolj itt nekem arról hogy hazudok neked folyamatosan. – nyugodott meg kicsit és sűrű csönd burkolózott közénk, csak az eső cseppek hangját lehetett hallani ami a kocsi ablakot verte. – Sajnálom, nem akartam veled kiabálni. – szólalt meg 5 perc elteltével.

-         Igazad van. – halkan beszéltem. – Bocsánat hogy hazudtam. De te is hazudtál. – mutattam rá, majd ismét megdörrent az ég.

-         Igen hazudtam, mert nem akartam hogy tudd mi az igazság. Óvni akartalak a helyzettől. – sóhajtott fel. – Kérdezhetek valamit?

-         Hajrá! – néztem ki az ablakon, közben a telefonomra is pillantottam, hát ha Dana látta SMS-t.

-         Érzel irántam valamit? – felé fordítottam tekintettem. Nem tudtam mit mondani, csak bámultam azokba az igéző tekintettekbe. – Ha nem szeretnél akkor nem kell válaszolni, csak ne húzódj el. – kért meg rá.

Megfogta derekamat és közelebb húzott magához. Az illata csábított és megrészegített. Szemembe nézett, majd megcsókolt. Először finoman, lágyan majd jobban elmélyítette a csókot. Arcomon éreztem a borostás arcát ami fájt de kellemesen. Zihálva húzódtunk el egymástól a telefon csörgésre.

-         Megyünk értettek 10 perc és ott vagyunk. – mondta Dana és letette.

-         Mindjárt itt vannak. – mondtam és Ricsi felé fordultam.

-         Akkor jó. – tapsolt egyet.

-         Ami az előbb történt... - megint megcsókolt. Kezével a tarkómat cirógatta, a másikkal a hajamba túrt.

Számból halk nyögés jött, mire élesen beszívta a levegőt és fenekembe markolt. (Milyen jól el lehet férni az autóban) Hajába túrtam és érezni akartam, érintését, csókját az egész testemen. Hangos fék duda riasztót fel bennünket ismét és egy autó közeledett felénk. Ricsi lehúzta az ablakot mikor mellénk értek. Danáék voltak azok szerencsére. Megbeszélték a fiúk, hogy követjük őket.

Mikor megláttuk a Budapest táblát megörültünk Ricsivel és össze pacsiztunk.

-         Áll még az ivászat? – nézett rám mikor megálltunk egy piros lámpánál.

-         Igen. – mosolyogtam rá.

-         Rendben. – dobolt a kormányon.

Pár perc múlva megérkeztünk a szórakozó helyre.

-         Köszi nektek. Életmentő volt. – pacsizott össze Olivér és Ricsi.

-         Gyerünk bulizni. – Dana indult be Olivér követte. Ricsi megfogta könyököm és félre húzott.

-         Tehát még mindig érzel irántam valamit. – Szemtelenül elmosolyodott, azzal a csodás mosolyával.

-         Ezt senki se mondta. – tettem karba kezem.

-         De nem is ellenkeztél, mikor azt a pihe-puha ajkaidat csókoltam. –röhögött.

-         Fordulj fel. – Tettem fel a kezem és otthagytam.

-         Jól van már. – fogta meg a vállam. - Élveztük és kész. – puszilta meg az arcom. – Szerintem lehetne ebből több is. – nyomott egy lágy csókot a számra és beindultunk a helyre. Vajon tényleg lehetne több is? Működne köztünk?

Nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget beszélgettünk , Olivér és Dana is nagyon jól elvoltak. Ricsi táncolni hívott, mivel már kicsit többet ittam el is fogadtam.

-         Nagyon csinos vagy. – súgta a fülembe.

-         Te meg túl helyes. –röhögtem és megpörgetett.

-         Micsoda őszinteség. – karolta át a derekam, én pedig a nyakát. – Talán többet kéne így találkoznunk. – röhögött.

-         Ne légy szemtelen. – húzott közel magához.

-         Úgy megcsókolnálak. – homlokát homlokomhoz támasztotta.

-         Csak is őszintén. – túrtam hajába.

-         Danáék, figyelnek minket. Nem bukhatunk le.

Pörgős szám következett és ugrálni kezdtünk, majd táncolni. Hátra néztem asztalunkhoz, de Danáéknak nyoma se volt. Mire visszanéztem Ricsi mellkasába ütköztem.

-         Hát szia. – fogott meg újra.

-         Szia. – kulcsoltam magam hozzá.

-         Lora, Lora, Lora rosszban sántikálunk. – mosolyodottel, és megcsókolt. Az ismerős bizsergés áthaladt ismét gerincemen...

Már a 20. Résznél járunk. El se hiszem.😱 köszönöm, hogy olvasod, nekem ez sokat jelent. ❤️
Lora karaktere, hogy tetszik?
Hamarosan hozom a következő részt. Kitartást, holnap hétfő! 😉
-VL 👩🏻‍💻👓