Dana

1 hét telt azóta, hogy Olivér haza jött. A csajokkal Nináéknál volt a pénteki szokásos kajálás.

-         Meghívta Ákos Ricsit és Olivért is. – mondta Nina.

-         Hát erre nem tudok mit mondani. – ültem bele a kanapéba.

-         Nem is vártam. – mosolyodott el.

-         Hallod Nina ! Dínó lepisilte a cipődet. – jött Lora a felmosóért.

-         Nagyon örülök neki! Ricsit megverem egyszer az biztos.

-         Miért akarsz megverni? – ölelte meg az emlegetett szamár.

-         Mert a kutya összepisili a lakásomat. – röhögtek.

-         A gazdájának kell megtanítani neki. – fogta Lorára a helyzetet Ricsi.

-         Köszi. – bökte meg Lora.

Majd Olivért pillantottam meg a bejárati ajtóba. Akinél egy szatyornyi pia volt, Ákos kíséretében.

-         Meg jött a szolgáltató. – köszönt mindenkinek.

-         Mi lesz a kaja ? – nézett rám mindenki.

-         Pizza, borsó főzelék ez volt a kérés.

-         Érdekes párosítás. – csatlakozott mellém Olivér a többiek meg beszélgetni kezdtek és kutyázni.

-         Mi a helyzet? – fordult felém.

-         Semmi új. – zártam le a telefonom. – És veled?

-         Meg vagyok sikerült munkát találnom.

-         Örülök neki. – kínosnak éreztem a szituációt, mert annyi mindent a fejéhez vágtam volna de nem akartam tönkre tenni a mai estét.

-         Gyertek enni. – Ákos mentett ki akire hálásan néztem.

-         Olivér milyen volt külföldön? – kérdezte Nina.

-         Jó volt, bár szerintem túl hosszú. – ekkor rám nézett én pedig a kajára koncentráltam.

-         Merre jártál? – bombázták kérdéssekkel.

-         Először Németországban, majd sikerült el jönnöm onnan és Londonba mentem, végül Barcelonába voltam egy évig és valaki rá vett, hogy haza térjek. – röhögtek össze Ricsivel.

-         Akkor te voltál Taylor Swift koncerten? – érdeklődött Lora.

-         Nem voltam. – mosolygott a kérdésen.

-         Kár pedig pont most volt a világkörüli turnéja. – szomorodott el és folytatta az evést.

-         Egy cseppet sem változtál.

-         Én nekem mennem kell. – álltam fel, nem akartam hallani a nosztalgia délutánt.

-         Mégis hova? – nézett rám kétségbe esetten Lora.

-         Van egy kis dolgom, tudod mondtam. – kínosan meredtem rá.

-         Ja persze. – esett le neki.

-         Nem megy senki sehova. Még csak most fogunk játszani. Igyatok! – állított meg Ákos és a kezembe nyomott egy pohár vörösbort.

-         Tényleg gyerünk a nappaliba. – telepedtünk át.

-         Emlékeztek a kérdezz – felelekre ? – bíztatott Nina minket.

-         Gyere ide te szőr gombóc. – húztam az ölembe Dínót, aki most az egyetlen biztos pontot jelentette.

-         Akkor ki akarja kezdeni? – nézett körbe. – Kezdem én – pörgette meg Ricsi. Pont „Lorára" esett a választás.

-         Hogy hívják a mostani barátod? – Lorára fókuszált mindenki beleértve engem is, mert fogalmam se volt róla.

-         Kerekes Dávid. – mondta ki. – Most én jövök. – húzta meg az italát és pörgetni kezdett. Olivér előtt állt meg.

-         Miért jöttél ténylegesen haza? – kérdezte.

-         A nagymamám meghalt. – nyelt egyet és forogni kezdett az üveg.

-         A testvéred hogy van? – ekkor eszméltem fel hogy rám esett a választás.

-         Meg van egy klubban dolgozik.

-         Kirúgták az irodából? – döbbent le Nina.

-         Igen. – ittam bele italomba.

-         Menjünk nézzük meg. – dobta fel az ötletet Ákos.

-         Tőlem. – nyúltam a táskámért.

-         Előtte azért haza dobom a kutyát ott találkozunk. – rakta pórázra Dínót Lora.

-         Vele megyek. – indultak el Ricsivel.

Nina nem ivott semmit így ő vezetett 20 perccel később már a Symbolba voltunk . A csajoknak ingyenes volt a belépő, de fiúk nem jártak ilyen szerencsésen.

-         Keressük meg Rolit. – üvöltötte Nina.

Indultunk a pult felé, amikor megpillantottam.

-         Hát ti ? – lepődött meg és végig nézett 4-ünket.

-         Nosztalgiázunk. – kerülte meg a pultot és ölelt meg engem.

-         Régen láttalak. – ugrott Nina a nyakába.

-         Bizony, hiányoztál. – szorította magához.

-         Szia , Haver jó ez a gönc. – fogtak kezet Ákossal.

-         Téged is látni. –veregette hátba Olit.

-         Muszáj nem lehet elfelejteni. – röhögtek.

-         Mit kértek ? – tért vissza munkájához.

Ninával és Lorával táncolni mentünk, mert idő közben ők is megérkeztek Ricsivel. És gyors megbeszélésbe kezdtünk.

-         Úgy érzem magam mint amikor gimisek voltunk. – táncoltunk lazán.

-         Csajok, most a jelenbe vagyunk és érezzük már jól magunkat. A fiúkat meg szarjátok le. – kezdett ugrálni Nina pedig benne semmi alkohol nem volt.

-         Mondja ezt ő akinek semmi baj nincs a kapcsolatában. – böktem oldalba Lorát.

-         Ez az. – röhögött majd táncolni kezdtünk.

Biztonságosan éreztem magam addig a percig amíg egy fiú társaság hozzánk nem csapódott. Olivért kerestem a tekintettem de sehol se láttam őt meg a másik kettőt. Az egyik idegen rá tette a kezét a combomra.

-         Ne nyúlj hozzám! – fordultam vele szembe és üvöltöttem le.

-         Nyugi Cicuska csak táncolunk. – ért hozzám újra.

-         Nem halottad mit mondott? – hirtelen lépett mellém Olivér.

-         De haver halottam. – állt meg a furcsa fazon.

-         Akkor meg tessék lekopni. – fogta meg a kezem.

-         Nyomorék! – fordított hátat és elment. Olivér kihúzott a tömegből és a friss levegőre vitt, amitől rögtön kirázott a hideg.

-         Jól vagy? – fordult velem szembe.

-         Igen, de meg tudom magam védeni. – álltam ki magam ért.

-         Aha, láttam. – túrt bele a hajába.

-         Én most haza megyek. – intettem le egy Taxit. Beszálltam és ő is.

Egész úton nem szóltunk egymáshoz nem is értem minek jött velem. A lányoknak dobtam egy üzenetet, hogy haza jöttem.

-         Köszönjük! – Adta oda pénzt Olivér és kiszálltunk. – Szóval itt laksz. – nézett fel a társasházra.

-         Igen. Köszi hogy haza kísértél szia! – indultam el a bejárat felé.

-         Sajnálom, hogy elmentem. – mondta, de megfordulni erőm nem volt csak megálltam és folytatta. – Elcsesztem mert Apám átvert. Rengetegszer próbáltam neked írni de nem tudtam, hogy érdemes e még. De én még mindig Szeretlek! – mondta.

-         De hogy szeretsz azt se tudod kivagyok. – néztem rá végül. – Nem az vagyok és te sem. De látod még sem írtál. Ennyire nem voltál képes. – sóhajtottam, ha már belekezdtünk én végig mondom. – Nem is tudod hányszor sírtam át éjszakákat miattad és vártam, hogy írjál egy rohadt üzenetet. Ja és hogy a gimibe végig hallgathattam még 2 évig, hogy elüldöztelek. Ricsiben pedig téged láttalak folyamatosan. Majd lassan rájöttem, hogy nem fogsz vissza jönni. Csak 2 hónap ment el az életemből hogy ön sajnáltatásban éltem. Most pedig 5 év után feltűntél és felkavartál mindent. Szóval ne várd azt tőlem, hogy örüljek mert itt vagy. Gyűlöllek amiért utánad mentem azon az éjszakán és a vonat ablakából integettél majd egy sort hagytál nekem. Utálom amit velem tettél! – Folyt az arcomon a nedvesség. – Fogd fel! Hagyjál és ne szólj hozzám. El tűrlek mert egy baráti társaságunk van és ennyi. – léptem be az ajtón és nem néztem vissza.

Dana végre jól elküldte Olivért a "búsba". Szerintettek jól tette ?
Ezt a kiosztást élvezet volt írni.
Ha tetszett kérlek , tudasátok velem.😉
-VL 👩🏻‍💻👓